Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-10-27 / 22. szám
A 99 éves Kürthi Sári Ha Kürthi Sári születésnapi tortáján technikai nehézségek miatt nem is éghetett kilencvenkilenc, tehát évei számával megegyező gyertyaszál, észrevehetően nagy sürgésforgás jelezte szeptember 29-én déltájt, hogy házi ünnepségre készülődnek az Ödry Árpád Színészotthonban. Ezt megelőzően beszélgettünk az ünnepelttel, az otthon korelnökével, az emeleti hangulatos társalgóban, ezúttal nem színészi múltjáról, hanem — bármilyen hihetetlenül hangzik is — az egy híján százéves művésznő színészi jelenéről. — Volt néhány nagyon erős napom ezen a nyáron. Képzeld, abban a melegben, tetőtől talpig nehéz fekete posztó kosztümben, jóformán csak az orrom, meg a szám látszott ki... A II. Richárd tévéfilmben én alakítottam a hercegnőt... öt napig folytak a felvételek, reggeltől késő délutánig. Most már csak egynapi munkám lesz, a szinkron, de az nekem semmi. Örkény Macskajátékának filmváltozatában is vállaltam egy rövid szerepet — dupla gázsival. Sima fekete ruhát visel, nyakán színes muszlinsál, a haja, mint mindig, gondosan fésült, szeme élénk és széles gesztusokkal magyaráz. — Színpadon vagy harminc éve nem játsztam és tudod, mikor filmeztem utoljára? Valamikor a tízes években A Szent Péter esernyőjét forgattuk Leányfalun. Ha jól számolok, bizony több mint fél évszázada. Soha nem hittem volna, hogy valaha az életben a Makk Károly engem is rendezni fog! A „felfedezésem" úgy történt, hogy a Televíziótól kilátogattak ide az otthonba, idős színészt kerestek. És drága igazgatónőnk, Blum Hédi engem ajánlott. Hátrahajlik a fotelban és lehunyja a szemét: — Kimondhatatlan boldogságot éreztem, hogy újra játszhatok. És micsoda színészekkel! S hogy milyen nagy, nagy szeretettel és figyelemmel vettek körül, azt szavakkal nem is tudom kifejezni... Majd halkan, hogy a társalgóban illetéktelen fülek ne hallják, tesz vallomást: — Tudod, ki a nagy ideálom? A Latinovits! Igen, ő! De nagyon szeretem a Darvas Ivánt, a Mensáros Lászlót, a Tomanek Nándort, na és a Gábor Miklóst. Hogy ő milyen figyelmes! Dedikált Hamlet-képét küldte húsz szál tearózsával. A női kedvencek közül két nevet említ: Gobbi Hildát és Ruttkai Évát. — Minden szerepükben megnézem őket. SZIGETI JÓZSEF LEÁNYA BUDAPESTEN Bal oldali kép: Mme Iréné Magaloff, Szigeti József leánya Alsó kép: A perui tál, amely most a Magyarok Világszövetsége vitrinjébe kerül (Lévai András felv.) — A versenyt, sajnos, nem hallottam, már csak a döntőre érkeztem meg, de az itt tapasztaltakkal elégedett vagyok. Kiváló hegedűsöket hallottam — mondotta Iréné asszony. (A versenyt egyébként Nilla Pierrou svéd művésznő nyerte, második díjat Barta Mihály, harmadik díjat Mihoko Takada japán művész kapott.) \ Budapesti Zenei Hetek egyik kiemelkedő eseménye volt a Szigeti József emlékére rendezett hegedűverseny. Ebből az alkalomból érkezett Budapestre a művész leánya, Mme. Iréné Magaloff, a Svájcban élő zongoraművész, Nikita Magaloff felesége. — A pesti látogatás vegyes érzelmeket kavart fel bennem. Nagy örömmel tölt el az, ahogyan apám él az emberek emlékezetében, ahogyan róla beszélnek. De elszomorít a tudat, hogy ő nek, amit Czidor János, a MVSZ főtitkárhelyettese vett át. — A tálat apám még 1954-ben Peru* W. • « 1 ♦ § 2 \l.\l,Y\K IXMA Megjeleni a Tájékoztató 12. füzete A legújabb Tájékoztatót forgatom, a Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának — dr. Imre Samu szerkesztésében megjelent — 12. kiadványát. Első lapjain — irodalmi hagyományaink jegyében — a kétszáz éve született Csokonai Vitéz Mihály Reménységhez című költeménye olvasható és dr. Szilágyi Ferencnek a költőről szóló rövid tanulmánya. A továbbiakban a magyar nyelv külföldi művelésének, tanításának és elsajátításának kérdéseivel foglalkozik sokoldalúan a Tájékoztató. Nagy Pál (Franciaország) a többi közt azt fejtegeti „Magyar író — külföldön” című írásában, hogy tévedés azt hinni, miszerint az idegen nyelvi környezetben az ember szükségszerűen elfelejti anyanyelvét. Egy másik tanulmány (Stephanides Éváé) az angol—magyar kontrasztív nyelvészeti munkálatok füzeteit elemzi. (A sorozat első két füzete a most elhunyt Lotz János nyelvészprofesszor nevéhez fűződik.) A Tájékoztató Nyelvművelés rova-8 ta bibliai szólásokra (dr. Lőrincze Lajos), szólásmagyarázatokra (dr. O. Nagy Gábor) hívja fel a figyelmet, míg a magyar nyelv tanításával foglalkozó, Milyen a magyar helyesírás?, A kisgyermekek magyartanításának első lépései, A magyar névelőhasználat és az angol nyelvszokás című írások (a szerzők: dr. Szende Aladár, Frittman Lászlóné és dr. Bánhidi Zoltán) érdekes és hasznos nyelvészeti ismereteket tartalmaznak. Az irodalmi színpadoknak és színjátszóknak nyújt lehetőséget szereplésre a Váci Mihály műveiből versekkel, összekötőszöveggel, három tételben összeállított lírai oratóriuma. Címe: Értelmes éneket a hazára találásról. A szerző: Debreczeni Tibor. A Tájékoztató 12. számában — mint mindig — találunk nyelvi játékokat és gazdag híranyagot, amelynek első közleménye így szól: Melbourne-ben új magyar iskola alakult. Az iskola neve: Bocskai Magyar Középiskola. Kepes György, az American Academy of Arts and Sciences rendes tagja, a Center for Advanced Visual Studies tudományos intézetének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia meghívására érkezett hazánkba. Az Akadémia Építészettörténeti és Elméleti, valamint Művészettörténeti Bizottságának rendezésében az Eötvös Loránd Tudományegyetemen előadást tartott: A vizuális művészetek és a természettudományok címmel. Képünkön Kepes György az előadói asztalnál, (Lévai András felv.) Volt néhány nagyon erős napom ezen a nyáron . . . Tudod, ki az ideálom .’(Lévai András felvételei) 44. .yüfr.y • Mert csak egy telefon a színházakhoz, s Kürthi Sárinak, a legidősebb és legaktívabb színésznőnek páholyt nyitnak, vagy az első sorban nézi végig az előadást. — Láttam a Hegedűs a háztetönt Bessenyeivel, óriási alakítás! Már alig várom, hogy az Othellóban lássam. Nagyon tetszett Darvas Iván a Leigh-darabban, a La Mancha lovagjában, mint Don Quijote... És mennyi tehetséges fiatal színészünk van! őszintén bevallom, a nevüket nem tanultam meg. Pedig igazán nagyszerű a memóriám ... .4 múltkor meg is kérdezte tőlem valaki, hogyan lehetséges az én koromban ilyen emlékezőtehetség. Én egy Rabindranath Tagore-mondással válaszoltam az illetőnek: „Aki sokat utazott, sokat látott és tapasztalt, annak az emlékezete jó, az soha nem lehet egyedül és nem unatkozhat." — Mindezt magamról is elmondhatom. Sokat utaztam, láttam, tapasztaltam és soha nem unatkozom. Sokat olvasok. Magda lányom, aki Svájcban él és gyakran meglátogat, a múltkor Maupassant-novellákat hozott. Most azt olvasom. És akit imádok a költők közül, az Petőfi. A Szeptember végén és a Falu végén kurta kocsma a két kedvenc költeményem. Két ellentétes vers, a költő két remeke. — És szeretek beszélgetni. Gyakran átjárok a közeli Újságíró Klubba, mindig szeretettel fogadnak. Gáspár Margit, a Fővárosi Operettszínház volt igazgatója, sok remek darab szerzője is gyakran jár ide, s ha meglát, mindig melegen érdeklődik a hogylétem iránt. Ha pedig valahová elutazik, még nem fordult elg, hogy ne küldött volna üdvözlőkártyát. Nagyon jólesik az ilyesmi ebben a korban. — Sokat sétálok. A múltkor fölfedeztem a Szondy utcában egy kis templomot. Bementem és egyszerre csak elém toppant egy kis pap. Karon fogott, s szinte ijedten kérdezte, hogy hol a kísérőm, csak nem jöttem egyedül? Én meg visszakérdeztem: — Mért kell engem kísérni? Tudok én jönni kíséret nélkül is! Hernádi Magda már nem lehet itt. — Igen jóleső érzés tapasztalni, hogyan él tovább alkotásain keresztül a művész. Apám különben is nagyon sok lemezt készített. Az első még „az őskorban” készült, s lemezek örökítik meg a majdnem hatvan esztendő munkásságát, sikereit. 1972-ben éppen ezért kapta meg Montreux-ben az Aranydiplomát. ő az első hangszeres szólista, akinek ezt a díjat adományozták, idáig csak zenekarok, vagy a lemezgyártás technikai vezetői kapták. Mme. Magaloff egy ezüst tálat adományozott a Magyarok Világszövetségéban, ottani magyar barátaitól, a Perui Magyar Kultúrkörtől kapta. S ha most halála után a Világszövetséghez, Budapestre kerül, úgy érzem, ez egy kicsit szimbolikus is. Hiszen apám mindig is büszke volt magyarságára, örömmel fedezte fel a különböző helyeken a magyar neveket. Nekünk is mindig büszkén mutatta a tudomány, a művészet területén híressé vált magyar barátaitól kapott leveleket. — Egyébként lányom is magyar származású fiatalemberhez ment férjhez, s remélem, hogy az unokám is beszél majd magyarul, büszke lesz dédapjára, magyarságára. L. A. BÉLYEGEK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÉKSZEREIRŐL A 46. bélyegnap alkalmából 4 darab, 2,50 forintos címletből álló bélyegsorozat és 4 darab 2,50 forintos címletű bélyegblokk jelent meg. A bélyegek a Magyar Nemzeti Múzeum legszebb, legértékesebb ékszereit mutatják be. A bélyegsorozat X. századbeli honfoglaláskori korongot, XI. századbeli királyfejes gyűrűt, XII. századbeli szerelmespár övcsatot és XV. századból való ezüst csatot ábrázol. A bélyegblokk bélyegeinek témái: XVI. századbeli opálos násfa (nyakláncon függő zománcos ékszer), XVin. századbeli övcsat, a XVII. század második feléből való rezgőtű és a VÉL század második feléből származó csokornásfa. Az eredeti színekben nyomott sorozat tervezője Zombory Éva grafikusművész. MAGYAR ROSTA
