Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-08-18 / 17. szám

II. ANYANYELVI KONFERENCIA AZ ANYANYELVI KONFERENCIA VÉDNÖKSÉQE Az ENSZ főtitkárát fogadta Fock Jenő miniszterelnök. A képen (bal­ról jobbra)): Bogdan Lewandowski, az ENSZ főtitkárhelyettese, Kurt Waldheim, a tolmács, Fock Jenő és Péter János (MTI felv.) HAZAI TAGOK: Elnök: Dr. Bárczi Géza akadémikus, ügyvezető elnök: Dr. Lőrincze Lajos c. egyetemi tanár, tagok: dr. Bánk Jó­zsef római katolikus püspök, ifj. Bartók Béla mérnök, dr. Bognár József akadémikus, Czidor János tanár. Illyés Gyula Kossuth-díjas író, dr. Imre Samu, az MTA Nyelv­­tudományi Intézetének igazgatóhelyettese, dr. Kálmán Béla egyetemi tanár, Kárpáti József, az MVSZ főtitkára, dr. Keresztury Dezső író, akadémikus, Kodály Zoltánná tanár, Maróti Gyula főiskolai tanár, dr. Ortutay Gyula akadémikus, dr. Ránki György, az MTA Történettudomá­nyi Intézetének igazgatóhelyettese, dr. Szabolcsi Miklós akadémikus, az MTA Irodalomtudományi Intézetének ügyvezető igazgatója, dr. Szamosközi István református püspök, Vas István Kossuth-díjas költő. AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK: dr. Böszörményi István tiszteletbeli református püspök, dr. Kolossváry Béla egyetemi tanár, dr. Lotz János egyetemi tanár, dr. Nagy Károly egyetemi tanár, dr. Sinor Dénes egyetemi tanár. ANGLIA: Dr. Czigány Lóránt egyetemi tanár, Romhá­­nyi László mérnök, a Londoni Magyar Kultúrkör főtitká­ra, Tóth Imréné tanár. AUSZTRIA: Rossmy Rudolf, a Bécsi Magyar Iskola Egyesület elnöke. AUSZTRÁLIA: Szentessy Ferenc tanár. ARGENTÍNA: Benkő Aliz tanár. FRANCIAORSZÁG: Gergely Ferenc, a franciaországi Magyar Nyelv és Kultúra Baráti Köre főtitkára, Nagy Pál író, lapszerkesztő. HOLLANDIA: Beöthy Erzsébet egyetemi oktató. KANADA: Trebuss Pálné tanár, dr. Wojatsek Károly egyetemi tanár. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG: Horváth László, a Nürnbergi Magyar Kultúr Egyesület főtitkára. SVÉDORSZÁG: Ruttkai Iván, a Svéd-Magyar Film­klub elnöke. cd JUagj^cut Ohméit) ^Barátid JCőre ol'úkhzíiő (Btz&ttsÁgÁnak ajúnlÁJXL lakója, aki a fölsorolt célokkal egyetért, megvalósításukban a maga lehetőségei és képességei szerint részt kíván venni, s ezt bejelenti a baráti kör vezetőségé­nek. A baráti körök tagjai lehessenek az országnak azok a magyar származá­sú lakói is, akik a magyar nyelvet már nem beszélik, továbbá azok a nem ma­gyar származásúak, akik a magyar nép, a magyar nyelv barátainak tartják ma­gukat, és a baráti körhöz való csatlako­zásukkal, kívánják kifejezni a magyar nép iránti rokonszenvüket. A baráti körök feladatául az alábbia­kat javasoljuk: A magyar nyelvoktatás lehetőségeinek megteremtése és tovább­fejlesztése szervezett iskolákban, hét­végi és vasárnapi iskolákban, egyházi szervezetekben, társadalmi egyesületek­ben és a családokban. Segítségnyújtás a magyar nyelv megőrzéséhez és ápolá­sához. A magyar nyelvet oktatók mun­kájának pedagógiai és didaktikai támo­gatása. Tevékeny közreműködés min­den olyan kulturális munkában, amely egyben a magyar nyelv megőrzését, jobb megismerését is szolgálja: a ma­gyar irodalom, népzene, néptánc stb. A kulturális kapcsolatok ápolása Ma­gyarországgal. A Magyar Nyelv Barátai Körének Előkészítő Bizottsága köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik eddig is segítet­ték az előkészítés munkáját, és sok si­kert kíván a már megalakult és az ez­után megalakuló baráti köröknek. Az Előkészítő Bizottság abban a meg­győződésben fejezi be munkáját, hogy a baráti körök jelentősen hozzájárul­nak majd közös kincsünk, a magyar nyelv és a magyar kultúra megőrzésé­hez, s az utánunk jövő nemzedékeknek való átadásához. A résztvevők egy csoportja (Novotta Ferenc felvételei) Egy kis „lazítás”: (balról jobbra) Kovács László (USA), Varga Imréné (MVSZ), dr. Sinor Dé­­nesné (USA) és dr. Lőrincze Lajos pofesszor A Magyar Nyelv Barátai Körének Előkészítő Bizottsága — elvégezve az első anyanyelvi konferenciától kapott feladatokat — ajánlással fordul mind­azokhoz a külföldön élő honfitársaink­hoz, akik a magyar nyelv és kultúra őrzését és ápolását szívügyüknek tekin­tik; a magyar nép, a magyar nyelv minden külföldi barátjához, aki ki akarja fejezni a magyar nép iránti ro­­konszenvét: segítsék országukban az el­ső anyanyelvi konferencia ajánlására megalakult baráti körök munkáját! Az eddigi tapasztalatok alapján java­soljuk baráti körök megalakítását a jö­vőben is mindenhol, ahol szükségesnek mutatkozik. Javasoljuk, hogy a baráti körök or­szágonként, önkéntes alapon alakulja­nak meg; megalakulhatnak már műkö­dő szervezet, egyesület keretében is, il­letőleg az ilyen szervezetek maguk is elláthatják a baráti körök teendőit. A baráti körök maguk határozzák meg működésük szervezeti formáit, maguk döntsenek arról, hogy az egyes szerve­zetek kialakítanak-e országos vezetősé­get, vagy szervezetileg egymástól füg­getlenül működnek. A baráti kör tagja lehessen az illető ország minden olyan ■■ ZM Tíz ev — két látogatás Egy évtized telt el azóta, hogy U Thant személyé­ben az ENSZ akkori főtitkára Magyarországra látogatott. 1963 július elején járt ná­lunk. Kurt Waldheim, az ENSZ jelenlegi főtitkára tíz évvel később, 1973 júliusá­ban látogatott hazánkba. Micsoda évtized választja el egymástól a két főtitkári látogatást! U Thant olyan időpontban érkezett hoz­zánk, amikor a világ még alig heverte ki az 1962-es őszi karib-tengeri válságot, a világhatalmi összeütközés nagyon is reális veszélyét. Igaz, ezt követően, 1963-ban már tárgyalások folytak a részleges atomcsen'd-egyez­­ményről, de a történelmi igazság kedvéért hadd emlé­keztessünk arra, hogy a fő­titkár nem nagyon bízott a tárgyalások sikerében. „Nem nagyon reménykedem a ter­vezett moszkvai megbeszé­lések sikeres kimenetelében, tekintettel a fennálló pszi­chológiai légkörre. Ügy vé­lem, hogy a nagyhatalmak lekésték a buszt a genfi tár­gyalásokon” — mondotta U Thant. Szerencsére nem lett igaza, mert a nagyhatalmak — kettő kivételével — 1963 augusztus 5-én Moszkvában aláírták a részleges atom­­csend-egyezményt, amihez azóta az országok többsége csatlakozott. Az ENSZ akkori főtitkára természetesen véleményt cserélt a magyar kormány vezetőivel, így Kádár János­sal is, aki az időben minisz­terelnök volt. őszintének és nyíltnak minősítette a vé­leménycserét, majd így foly­tatta: „Bízom benne, hogy e megbeszélések eredménye­ként módom lesz rá, hogy jelentősen hozzájáruljak Ma­gyarország jobb megérteté­séhez az Egyesült Nemze­tekben és a kapcsolat meg­javításához Magyarország és a világszervezet más tagál­lamai között.” Tíz évvel később viszont Kurt Waldheim már így fo­galmazott: „A magyar kül­döttség a világszervezetben nagyon tevékenyen dolgozik, újra és újra konkrét javas­latokkal él, és arra törek­szik, hogy a válságos hely­zetekben is segítsen a kü­lönbségek kiegyenlítésében. Ilyen módon a magyar dele­gáció segíti az Egyesült Nemzetek Szervezetének a béke és a nemzetek bizton­sága érdekében kifejtett te­vékenységét.” A két megállapítás között mind hazai mind nemzetkö­zi vonatkozásban egy egész korszak áll. Országunk je­lentősen haladt előre az új társadalom építésének útján, sikeresen emelte az életszín­vonalat, bevezette a gazda­ság irányításának új rend­szerét, amely lehetővé teszi a kiegyensúlyozott fejlődést, nagymértékben megnövelte minden irányú kapcsolatait külfölddel, évente sok millió turista látogat hazánkba, vagy utazik át országunkon. De ha a két főtitkár láto­gatásának tanulságairól be­szélünk, emlékeztetnünk kell arra is, hogy 1969 tavaszán, éppen Budapesten hangzott el a Varsói Szerződés poli­tikai tanácskozó testületé­nek a felhívása, amely új, erőteljes lendületet adott az európai kibontakozásnak. U Thant annak idején a csepeli gyűlésen foglalkozott az ENSZ feladataival. Mint mondotta, ezzel összefüggés­ben két gondolkodásmód lé­tezik. Az egyik szerint az ENSZ csak fórumot jelent a vitákhoz. A másik azt hang­súlyozza, hogy az ENSZ le­gyen a béke fenntartásának szilárd és hatékony eszköze. Arra is emlékezteit, hogy az Alapokmánynak van egy nagyon fontos pontja, amely szerint az Egyesült Nemze­tek Szervezetének feladata összhangba hozni a benne részt vevő különböző álla­mok érdekeit. A budapesti felhívás pedig azt hangsú­lyozta, hogy a szocialista or­szágok népei békében és jó­szomszédi viszonyban kí­vánnak élni a többi európai néppel, s ezért ismét java­solta egy össz-európai érte­kezlet összehívását. Waldheim 1973-ban Bu­dapesten kijelentette: „Az európai biztonsági konferen­ciát, amelyet tulajdonkép­pen biztonsági és együttmű­ködési konferenciának ne­veznek, nagy előrehaladás­nak tekintem a nemzetközi kapcsolatokban. Az ENSZ Alapokmányában szó van az egyes földrészek, földrajzi egységek regionális együtt­működéséről, s mi üdvözöl­jük az ilyen regionális együttműködést, hiszen ez kétségtelenül szolgálja az ENSZ érdekeit, és segít a világszervezet problémáinak megoldásában.” Hozzátette még, hogy a nagyhatalmak jobb együttműködése elő­nyére válik a többi ország­nak, a kis és közepes álla­moknak is. „Azt hiszem — mondotta — az a helyes, ha a nagyhatalmak jó együttműködését alátá­masztja és kiegészíti a vi­lágszervezetünk tagállamai­nak többségét kitevő kisebb és közepes államok megfele­lő részvétele az enyhülési politikában.” Tíz év egy ember életében nagy idő, de a történelem­ben szinte csak egy pillanat. Ez az évtized azonban, ese­ményeinek jelentőségénél fogva, korszakot is jelent. A részleges atomcsend-egyez­­ményt követte az atomso­rompó, a világűr és a tenge­rek mélyének atommentesí­tése, az első és a második SALT megállapodás a stra­tégiai védő és támadó fegy­verekről, s ez év júniusában Brezsnyev és Nixon aláírta a nukleáris háború megaka­dályozásáról szóló egyez­ményt. Vietnamban létrejött — ha nem is a teljes béke, de — a fegyverszünet, és megnyílt az út a politikai rendezés előtt. Európában pedig nagy jelentőségű egyez­mények születtek, amelyek rendezték a Német Szövetsé­gi Köztársaság kapcsolatait a Szovjetunióval, Lengyel­­országgal, a Német Demok­ratikus Köztársasággal, Cseh­szlovákiával, nemzetközi megállapodás létesült Nyu­­gat-Berlin kérdésében, Hel­sinkiben lejátszódott az eu­rópai biztonsági értekezlet első „felvonása”. A két főtitkári látogatás között tehát nagyot változott a világ. A buszt nem késtük le. Igaz, túlzás lenne azt mondani, hogy már túl va­gyunk az összes veszélyes kanyaron és buktatón. Meg­van azonban a szilárd remé­nyünk arra, hogy a legköze­lebbi főtitkári látogatás al­kalmából a „busz” már a tartós és biztonságos béké­hez vezető autópályán ha­lad előre. Pethő Tibor Ne szakadjon el szülőföldjétől! A LÄTÖHATAR kiszélesíti kulturális látókörét! Havonta tájékoztatja önt a magyar kulturális élet legfrissebb híreiről. Előfizethető évi 10 $-ért a KULTÚRA Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál; H—1389 Budapest, P. O. B. 149. címen

Next

/
Oldalképek
Tartalom