Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-05-26 / 11. szám
MENSAROS LÁSZLÓ. MARGITTAI ÁGI MOLDOVAN STEFÁNIA MILLER LAJOS. FRIENDLY CIRCLE OF BRISTOL r/S, invites you to UNGAR1AN GALA-NIGHT j* JT4 r tX <^v PrM -I ” -^Hungarian Artists from Budapest vVp wMj A, f sth of May 1973 at 8.00 p.m. lg ' ’ v^^o°Vv«^^V,,LK HolJSE 40 PARK STREET BR,ST01-PATKÓ JÓZSEF •Jettelvárj főtatl Szá.nlő JUlkiÁJ : PETŐFIVEL AK AIVOOL VIDÉKEI „Ahány ház, annyi szokás” mondja a közmondás. Az angol iparvidék egyesületeit bejárva így módosíthatnám: „ahány Magyar Ház, annyi szokás”. Manchester Fiatal, aktív egyesület. Van táncegyüttes, zenekar, könyvtár. Tele vannak lendülettel, ötletekkel. Az elnök gyárban dolgozik, évek óta éjszakás. A nappalain az egyesület gondjaival vesződik. Megvédeni és fejleszteni, ami van. Ez nem mindig könnyű dolog. A műsoros est után a sok munkától fáradtan és a sikertől boldogan így beszél az elnök: „Manchesterben és környékén háromezer körül lehet a magyarok létszáma. 1956 után volt egyesületi élet, klubház, de „széthordták”. Valamikor egy régi lutheránus templomban kapott otthont az iskolánk, ahová 29 gyerek járt magyarul tanulni; házról házra gyűjtöttük össze, vittük-hoztuk őket. A templomot közben lebontották, az iskolát meg lehetetlenné tették ugyanazok, akik az egyesületet is szinte lerombolták. Szerencsére volt és van egy olyan csoport, amelynek szívügye egy honfitársi közösség építése. Most állandó helyiséget keresünk.” A titkárnak nyomdája van. Valaha rajzolni tanult, karikatúrái kezdtek megjelenni a lapokban. Aztán eltemette álmait, de a tetszhalott vágy „a koporsóból kitör és eget kér”. Vagy legalábbis nyilvánosságot, összekötve a kellemest a hasznossal. Ügy érzik ugyanis, hogy az iparvidék magyar egyesületeinek szervezőmunkáját nagyban elősegítené egy közös, helyi újság. A terv érdekes, feltétlenül rokonszenves próbálkozás. Bradford Néhány évvel ezelőtt már jártam a Magyar Házban. (Csak a hely ismerős és az emberek mosolya. Akkor is, most is, úgy érkeztünk meg. hogy „időjárás volt”, aminek következtében sem jövet, sem menet nem láthattam a városból semmit. A kettő közt pedig az egyesületi vezetőséggel beszélgettünk, vitatkoztunk.) Az első, amit a kis teremben megláttam, egy tábla volt, rajta egy-egy szó s hozzá kedves rajzok. „Ablak, ágy, béke, ceruza, csacsi”, így kezdődött a szöveg, amely a magyar ABC-t tanuló gyerekek számára készült. Alkotója egy bradfordi magyar honfitársunk lelkes, angol felesége: Mrs. Novak. Magyaros vendégszeretettel fogadtak, a kezdeti feszesség hamar eltűnt. Jó volt a beszélgetés a vezetőséggel és fogékony, szinte áhítatos a műsoros est közönsége. A titkár ült mellettem és amikor Mensáros László Babits „Miatyánk”-ját mondta, vele mormolta a verset. Amikor Moldován Stefánia a jelenlevő olasz és angol feleségek kedvéért olaszul énekelte az áriákat, zúgott a taps. Amikor .Margittal Ági, Petőfi „Csokonai”-ját adta elő, kibontva a vers derűjét, humorát, csupa mosoly volt minden arc. Miller Lajos Erkelszámait újra meg újra ismételni kellett. A szünetben odahoztak és bemutattak egy férfiút és az első pillanatban csodálkoztam is, hogy annyian nézik feszülten a jelenetet. Gyakran ismétlődő, szokásos esemény: egy ismeretlen honfitárs, aki megköszöni az élményt. Aztán kiderült, hogy az illető — enyhén szólva — eddig nem lelkendezett külömas látogatói az egyesületnek. Férjeikkel nyaranta hazautaznak és az állandó érintkezés érlelte meg azt a kezdeményezést, amelynek hallatára lázba jöttem. Tizenkét angol feleség beiratkozott egy esti iskolába és most szorgalmasan tanulnak magyarul. Kedves szokássá vált egy időben — remélhetően felelevenítik majd az esedékes polgármester-választás után —, hogy a magyar művészek műsoros estjére meghívták a város vezetőit is és a polgármester rendszeresen fogadta a művészeket. (Egy ízben megkérdezték az akkori polgármestert, miért alakult így a dolog? ő a következő logikus és helytálló magyarázatot adta: „a város magyar lakossága derék, becsületes Benkö honfitárs féltett kincse: az európai öregfiúk válogatottja. A képen: (álló sor, balról jobbra): Kopa. Sipos, Mátrai, Novák, L. Vernon (a csapat egyik szervezője), Mészöly, Grosits. (Guggolnak, balról jobbra) Benkö fstván, Puskás öcsi, Fontaine, Zebec. lom, hogy sokat versenyez, változatlanul a közönség kedvence. Húsvétkor a croydoni magyarok között volt és vele a nehézsúlyú boxolás profi európabajnoka, Joe Bugner, azaz Bognár Jóska. Jóska matyóbabát kapott és magyarul köszönte meg. Amikor a sporttémákat befejeztük, Benkö honfitárs tavalyi magyarországi és erdélyi kalandjai következtek. (Közlésre átadta féltett kincsét, a mellékelt képet. A középpontban a foci félistene: Puskás öcsi.) Az előadáson — a vihar ellenére — megjelentek a leghűségesebb egyesületi tagok. A hideg teremben forró volt a hangulat. Egy iskolás lányka bámulta a művészeket. beszédbe elegyedtünk. Magyarul. Tavaly Magyarországon járt a szüleivel, sőt egy hónapig iskolába is járt otthon. A párbeszéd körülbelül így zajlott: — Nehéz volt? — Nem volt könnyű, de a tanítónéni és a gyerekek sokat segítettek. — Otthon, a szüléiddel melyik nyelvet használod? — Most már inkább a magyart, mert a szüleimnek így jobb. — Miért? — Mert törötten beszélnek angolul. A legkisebb után a legidősebbel folytattuk az ismerkedést. Nyugdíjas már. Valahogy áradt belőle a szomorúság. „Hogy él az átültetett öreg fa a messzi Angliában? — kérdeztem. Legyintett. Az előadás alatt kis cédulát küldött az öregember, rajta a következő mondat: „nem minden élet, ami még nem halál”. Peregtek a számok, a színpadról a Tiszán innen, Dunán túl, dallama áradt szét. Az öreget néztem, az arca megenyhült. Bristol A városban és környékén talán kétszáz magyar család él. A vezetőség lelkes, sokan dolgoznak, az egyesületi munkát ügyesen megosztják. Havonta egyszer találkozik a tagság. Itt is keresik az állandó helyiséget. Rajzanak a gondolatok, az ötletek, a tervek : filmvetítés, mozgókönyvtár, újságok, művészcsoportok, hanglemez-esték; hangszalagról a pesti rádió kabaréműsorai, kiállítások. Lassan összeáll a hosszútávú program. Félbeszakad a beszélgetés. A kupadöntőt kell megnéznünk a televízión. Körbe üljük a készüléket, megy az ugratás, a tréfa. A társaság egy része Kispestről, mások a Ferencvárosból valók és a múlt elkísérte őket. Honvéd szurkolók és FTC hívők vetélkedőjét hallom, otthoni a légkör. A legtöbben a Sunderland győzelmének örülnek. Nemcsak azért, mert a másodosztályú csapat fegyverténye rokonszenves, hanem azért is, mert itt játszik a népszerű, magyar származású csatár, Victor Halom. Előadás előtt, megnézzük a csodálatos függő hidat. Kísérőnk elmeséli a szegény, meghibbant Bojtos Jóska balladába kínálkozó történetét. Ügy szedték le a tűzoltók a híd láncáról az árvát, mint annakidején a pesti öngyilkosokat az egykori Turulmadárról. Bristol a turné utolsó állomása. A fáradt művészek elcsigázottan és sápadtan állnak a színpadon, de a nézőtérről olyan forró áram érkezik, hogy leválik róluk a fáradtság. Árad a dal, a vers. Minden ötlet visszhangot ver, a termen áthömpölyög a hálás nevetés. Az énekes, az Egy rózsaszált énekli: az énekszám utón egy pillanatra mélységesen mély a csönd. Amikor pedig a Bánk bár Hazám, hazám száma következik, egyszerűen nem akarják leengedni a színpadról a művészt, hallani akarják újra meg újra. Montázs a műsoros estek programjaiból nősen a hazai művészek angliai szereplésén, sőt, honfitársaink hazalátogatásai ellen is keményen hadakozott. Egy kedves idős hölgy is könnyekig meghatva dicsérte az előadást. Amikor éjszaka elköszöntünk, az egyesület egyik vezetője még ezt mondta: „csodák történtek. Az ezredesasszony és ... úr, mint lelkes közönség. Egyszerűen nem hittem a szememnek”. Teesside Az egyesület kicsi, a városban és környékén kevés magyar él. Mégis rendszeresen tartanak családi összejöveteleket, ilyenkor lemezeket hallgatnak, beszélgetnek. A többség három műszakban dolgozó, fizikai munkás. Sok családban angol a feleség, akik férjeik kedvéért szorgalpolgárokból áll, letelepedésük nyereség nekünk. Felnőtt emberek nehezen vernek gyökeret, sokáig a magyarokon is érezhető volt a nyugtalanság. A magyar művészek hozta hazai kultúra, szinte gyógyszerként hat. Magyarországtól nemes gesztus, hogy elküldi művészeit, a magyaroknak pedig boldogság találkozni velük. Én örülök, hogy megismertem, mert megszerettem és nagyra becsülöm a magyar kultúrát.) A volt titkárról. Mrs. Riemerről hat éve írtam. Azóta Skóciában élt a család, majd visszatértek. A mama hazatelepedett. A kislány megnőtt. Magyarul nem beszél, de ő adta át a művészeknek az egyesület virágait. Rajta mérhettem az idők változásait. Különben fújt a vad szél és hullámzott a tenger éppúgy, mint annakidején. Croydon Talán furcsa, hogy a városkáról, amely London külső övezete, ebben a keretben írok. Egy honfitársunk, Benkö István kis autóbuszán mentünk ki az egyesületbe. Olyan zápor zúdult az útra, hogy az ablaktörlő nem bírt a víztömeggel. Mi pedig beszélgettünk rendületlenül Benkő barátunkkal, pontosan ott folytattuk, ahol 1967-ben abbahagytuk. Benkő honfitárs szenvedélye a magyar sport, ezen belül is a szent labdarúgás és a szentekszentje, a Fradi-csapata. „Az Európa öregfiúk válogatott 5:4-re verte az angol Old boy-csapatot — mesélte. — Puskás öcsi volt a karmester. Ügy szidta a pályán Mátrait, mint otthon fénykorában.” Szakács Tiborról, a híres „fogd, ahol éred”-birkózóról érdeklődöm. Örömmel halTIZENÖT ÉVES A BÁRTÓK-KVARTETT Tizenöt esztendővel ezelőtt alakult meg a Bartók-vonósnégyes, amely e másfél évtized alatt a világ legjobb kvartettjei közé emelkedett. Bizonyítja ezt nem csupán a mindig elismerő kritika, hanem az a tény is, hogy évente általában, másfélszáz fellépésre kérik fel, s az impresszáriók évekre előre kötik le őket. 1971. december 13-án Lisszabonban volt az ezredik fellépésük. Az ezt követő esztendőben tizenegy országban 172 alkalommal léptek fel, s befejezték Beethoven öszszes vonósnégyeseinek felvételét a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában. Ez év január—februárjában az Egyesült Államokban és Kanadában harminc hangversenyt adtak, s még az idén várja őket Ausztrália, Üj-Zéland, a Német Szövetségi Köztársaság, Hollandia és a Bécsi Ünnepi Hetek. Az évforduló alkalmából, bemutatjuk olvasóinknak a Bartók-vonósnégyes tagjait. Komlós Péter Devich Sándor Német Géza Botvay Károly A kvartett tagjai Bartók Béla sírjánál New Yorkban Koncz Zsuzsa felvételei
