Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-09-16 / 19. szám

Szigeti József Budapesten tőit kde HAHÜ4 Szigeti József, korunk egyik legnagyobb he­gedűművésze 80 éves. Születésnapja tiszteleté­re a Magyar Rádió Petőfi adója szeptember 5-i műsorán a külföldön élő magyar muzsikus legszebb hanglemezfelvételeit szólaltatta meg. Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségé­nek főtitkára a következő táviratban köszön­tötte a művészt: SÁROSPATAKON TANÁCSKOZOTT A LENAU TARSASAQ cAz CJíztták oMutiuiujiip mini snitt nyilatkozata A sárospataki Rákóczi-várkastély lo­vagtermében rendezte meg idei tudomá­nyos ülésszakát a Nemzetközi Lenau Tár­saság. A társaság tagjai immár nyolc esz­tendeje kutatják a költő emlékeit, mind­azokban az országokban, ahol élt és dolgo­zott. Hazánkhoz gyermekkora kapcsolja Nicolaus Lenaut. Nevelőapja Tokajban élt. Lenau a középiskola V. és VI. osztályát a sátoraljaújhelyi piarista főgimnáziumban végezte. Az idei ülésszak — dr. Mádl An­tal, a társaság tudományos tanács elnö­kének megnyitója után — Petőfi, Lenau, Heine és európai kortársaik kapcsolatá­val foglalkozott. Ily módon az előadások a Petőfi-centenáriumhoz is kapcsolódtak. Az ülésszak elnökségében helyet foglalt dr. Fred Sinowatz osztrák oktatási mi­niszter, a nemzetközi Lenau Társaság el­nöke. Későbbi nyilatkozatában Ausztria és Magyarország kulturális kapcsolatainak előnyös fejlődéséről beszélt, jelentősnek ítélte a bécsi Collegium Hungaricum tevé­kenységét, s mint mondotta Ausztria is tervezi kulturális intézet megnyitását Bu­dapesten. Ennek érdekében építészeti pá­lyázatot írnak ki. Az osztrák miniszter hangoztatta, hogy kitűnő kulturális kapcsolatok alakulnak ki a két ország egymással szomszédos terüle­tei között. Mindenekelőtt Burgenland, de Stájerország is, sikerrel teremtett ilyen kapcsolatokat a szomszédos magyar me­gyékkel. A jó kapcsolatok legutóbbi pél­dája a kőszegi közös kultúrtörténeti ta­nácskozás volt. A Nemzetközi Lenau Társaság üléssza­kának résztvevői Tokajba is ellátogattak, és márványtáblát helyeztek el Nicolaus Lenau egykori lakóhelyén, a Bethlen Gá­bor utca 25. számú ház falán. Josef Szigeti ,,De Crepon’’ BAUGY-SUR—CLÄRENS SUISSE Tisztelt Művész Úr! 80. születésnapja alkalmából a Magyarok Világ­­szövetsége elnöksége és a magam nevében jó egész­séget, további sikereket kívánok Kárpáti József az MVSZ főtitkára Parlamenti delegációk utazása Magyar parlamenti küldöttségek jártak külföldön: Csehszlovákiába Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Finnországba dr. Ortutay Gyula akadémikus, az országgyű­lés kulturális bizottságának, valamint az Interparlamentáris Unió magyar—finn ta­gozatának elnöke vezetett delegációt. Kül­földi parlamenti vendégek is tartózkodtak hazánkban, mégpedig a japán parlament felsőházának küldöttsége. Magyar—jugoszláv együttműködéssel hévíz­feltárás folyik Szabadkán. * Spanyolországban vendégszerepeit a Magyar Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével. A santanderi fesztiválon San Sebastianban és La Corunában adtak hangver­senyt. * A csehszlovákiai Tesla cég elektromos biztonsági berendezéseivel és a hazai Mechanikai Mérőműsze­rek Gyára riasztó készülékeivel gondoskodik a Nem­zeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum legérté­kesebb kincseinek őrzéséről. A jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Mezőgazdasági Gépszerelő Szakközépiskola baráti köre alapítványt hozott létre a munkás- és parasztszármazású tanulók támogatására. Elsőként, az egykor itt érettségizett dr. Hajdú Irén főorvos — szegény vasutas szülők gyer­mekeként, nagy nélkülözések árán tudta be­fejezni tanulmányait — ötvenezer forintot ajándékozott az alapítvány céljaira. * Egy 1563-ból származó páncéltörő tulajdonosa lett a Herman Ottó Múzeum. Az évszámmal megjelölt, 5 kiló súlyú középkori fegyvert egy borsodi kastély­ban őrizték évszázadokon át, innen egy bányászhoz került, akitől egy orvos vásárolta meg. Most a mú­zeum őrzi. . * Angol nődelegáció — Lady Eirene White, az angol felsőház tagja és Millie Miller, a Brit Munkáspárt nőszervezetének volt elnöke — látogatott fővárosunkba a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa meghívására. * Magyartanárok és tanítók háromnapos sze­mináriumot rendeztek Szabadkán. A többi közt dr. Hegedűs András szegedi egyetemi ta­nár Németh László író pedagógiai elveiről tar­tott előadást. * Mozit kap a József Attila lakónegyed Budapesten. Az 500 személyes filmszínház építési költsége több mint 21 millió forint. * 50 éves a Szegedi Füvészkert, amely a vi­lág mintegy 220 botanikus kertjével tart kapcsolatot és cserél szaporítóanyagot. Féltett történelmi emlékként őrzik itt a Kossuth La­jos torinói kertjéből Magyarországra küldött Cereus Perkviunus kaktusz leszármazottját. * Kulturális életünk gyásza: 66 éves korában elhunyt dr. Kovács Máté, az irodalomtudományok kandidá­tusa, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem könyv­tártudományi tanszékének vezetője. A színházi világ a 68 éves korában elhunyt Keleti Lászlót, a Thálla Színház kiváló művészét gyászolja. » Széchenyi István 1808. november 8-án kiál­lított iskolai bizonyítványát találták meg a 200. éves születésnapját ünneplő szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium dokumentumai kö­zött. * Ex libris kiállítás nyílt a Mezőgazdasági Múzeum­ban. A XVI. századtól napjainkig bemutatott anyag legrégibb és egyik legértékesebb ex librise Dürer 1504-böl származó műve, amelyet a nagy humanistá­nak, Plrckhelmer Wllllbaldnak készített. A világvi­szonylatban is Jelentős gyűjtemény egy részét Lip­­póczy Norbert, Lengyelországban élő magyar szár­mazású agrármérnök 1969-ben adományozta a Mező­­gazdasági Múzeumnak. * Salgótarjánhoz csatolták Zagyvarónát. A két település az utóbbi években már csaknem egybeépült, a község lakosságának egyharmada salgótarjáni üzemekben dolgozik. Zagyvaróna Salgótarjánhoz csatolásával a város lakossá­gának száma meghaladja a 40 ezret. * Finnországban szerepelt legfiatalabb színhá­zunk, a 25. Színház együttese, a magyar—finn barátsági hónap alkalmából. A Fényes szelek és a Tou O igaztalan halála című drámákat mutatták be öt alkalommal. * Száz évvel ezelőtt, 1872-ben szavazta meg az országggyűlés azt az 50 ezer forintot, amelyből az 1873-as bécsi iparművészeti világ­­kiállításon műtárgyakat vásároltak és ezzel megvetették az alapját a Magyar Iparművé­szeti Múzeumnak. A jubileumi rendezvényre októberben kerül sor, nagy európai iparművé­szeti intézmények vezetőinek részvételével. * Hazánk első háromszázágyas szövetkezeti üdülő­­szállóin épül fel Harkányban, amelyet „részvénytár­sasági alapon*’ hoznak létre a termelőszövetkezetek, a szakszövetkezetek és a szövetkezeti társulások. * A Hétfői Hírekben olvastuk: Liszt Ferenc életrajzához eddig ismeretlen adatokra buk­kant a Dunapataj múltját kutató Pastyik Ist­ván történész, a Pataji Múzeum igazgatója. A levéltári okmányokból kiderült, hogy a község lakossága, szabadulni akarván a feudális föl­desúri elnyomás alól, az 1840-es örökváltság­­törvény alapján meg akarta vásárolni a határ­ban elterülő földeket. Bankkölcsönt vettek fel, de az kevésnek bizonyult, s ekkor pesti ügy­védjük, Szeles Lajos, Liszt Ferenchez fordult, akiről tudta, hogy minden magyarországi hangversenyének jövedelmét jótékony célokra fordítja. A nagy művész nyomban segített: öt­venezer forintot adott Dunapataj parasztjai­nak. Most harminc esztendeje, 1942. szeptember 4-ón halt meg Móricz Zsigmond, a magyar prózairás, a kritikai realizmus nagy mestere. A kaplonyi ménes nagy­hírű volt abban az időben. *4 gróf Károlyiak tisztavé­rű angol méneket tartottak s ezek messze földről csa­logatták a lószerető urakat, meg a lókötő parasztokat. Sós Gyurka uralkodott akkor a felsőtiszaháti sí­kon; ez a parasztbetyár néha esztendőkig nem adott hírt magáról, min­denki tudta, hogy kisari féltelkes gazda; máskor meg egy hónap alatt úgy fellovait három vármegyét, hogy esztendőkig zúgott tő­le a világ. Sós Gyurka egy­szer csak elszánta magát, hogy megkerít egyet a gróf csődörei közül. Első próbálkozásra nem sikerült, de legalább egy pompás, esztendős forma csikót, vagy ahogy Kisar­­ban mondják „lófiót” el­­kantározott. Jókedvűen kocogott ha­zafelé. Jó messze van a ká­rolyi határ a Tisza-parti kis faluhoz, odavalósi ember holtig emlegeti ma is, ha egyszer életében megtette ezt az utat, csak Sós Gyur­kának nem volt messzi ez a messzi. Szépen megvirradt, mi­kor egyszer csak két pan­dúr akadt szembe a be­tyárral a harmatos mezőn. A verespántos legények rögtön megismerték a csi­kót, hogy nem a görbe, száraz kis parasztló ellette, hát űzőbe vették Gyuri gazdát, aki hamarosan be­fordult a szomszédos „hál­­vány”-mocsárba. Jó ideig gázolták a sa­rat, nádat, gyékényt, szity­­tyót, a sulymos vizeket s a pandúrok egyre köze­lebb érték az embert. Mert a betyár nagyon sajnálta a csikót. Gyenge az még ilyen hajszára, azt is csak meg ne bánja, hogy ilyen éktelen nagy utat tett meg egyhuzomba. 0 nem teszi tönkre a jószágot! Kivá­dolt egy tisztásra, megál­­lott, leszállt a lóról s be­várta az üldözőit. Lesz, ahogy lesz! Meg is csutakolta a resz­kető csikót, mire a két pan­dúr odaért félvont puská­val. — Aggyisten! — köszönt nekik barátságosan, ahogy azok kievickéltek a pocsé­­tából. — Aggyisten! — fogadta a két pandúr. Már látták, hogy itt ésszel kell élni, a betyár nem akar ököl­re menni. — Hun járnak erre kee­­metek? — kérdezte a be­tyár. — Ezt a csikót kerülget­jük — vetette oda hegye­sen a nagyobbik pandúr. — Ezt? ... Hajsz e bion megérdemli. Jó vér. — Hunnan való a? — E? Biz e nem kis hely­­rül. A Károlyi gróf méne­­sibül — szólt természetes hangon a betyár. — Ügyi mondtam! — rikkantott a kisebbik pan­dúr a társára. — A ko­­csordiba nem terem ilyen! Láttam én azt messzirül. A nagyobbik pandúr vállra akasztotta a puskát, elővette a koréból a do­hányzacskót, meg a pipát s míg megtöltötte, csende­sen szemlélte a csikót. — Kocsordi? — mond­ta a betyár. — Hásze a is jó mnienes, de e’ la! e’ nem ott termett. Ezt meg lehet niezni. A nagy pandúr a felsü­lése után igen elhallgatott, ellenben a másik leugrott a lováról, úgy gusztálta, nézte, léptette a nyalka csikót. — Meg fogja ütni a ti­zenhét markot! — mondta. — Meghiszem azt — szólt öntelten a betyár, a gazda. — Megér három darab százast esztendőre, — vél­te a pandúr. — Meg egy ezereset, — eresztette a szót a foga kö- • zül a tulajdonos. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom