Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-12-23 / 26. szám
BAJAI BETLEHEMES Négy angyal fehér szoknyát, inget ölt, a fején papírból magas püspöksüveg, a vállukon keresztben színes szalag, a deréknál csokorra kötve, ők viszik a tornyos templomocskát, a betlehemet, benne a Kisjézust baba jelképezi. Három juhász a rendes ruhája fölé szőrével kifordított bundakabátot ölt (madzaggal derékon átköti, hogy le ne essék, kalapot vagy bundasapkát s hosszú pásztorbotot hord). Zenész kíséri a csapatot, régen dudás, ma harmonikás, hegedűs, furulyás, ami éppen van. Énekszóval közelednek: Tizenkettőt vert mir az óra, Kelj föl pajtás, nézz a csillagra: MUy nagy ragyogás látszik, Nap, Hoki csillaggal játsziki Menjünk arra! Ha jól látok, Iátok angyalkát, Ha jól hallok, hallok muzsikát!... Olyan szépek, ékesek, Szerelmesek, kényesek, Mind fényesek. Az angyalok középre állnak a betlehemmel, egyikük meggyújtja benne a gyertyát (villanyégőt), ezalatt befejezik az éneket. Első angyal a csengőcskét megrázza. Első juhász belép és kissé éneklős hangon szaval: — Én bátor bejöttem, engedelmet kérek, / mert meszsziról jöttem, tudom, nem ismernek! / De azt Is tudom, hogy Itt jámbor hívek laknak, / Engem a hóban, zivatarban ki nem csapnak. / Bor, búza, békesség, / Angyali kegyesség / Maradjon e háznál / Minden Jó egészség! / De biz én addig Itt nem maradok, / Amíg a sonkalopó pajtásomat be nem hívom! / Gyere be, te tapsifüles! Második juhász bottal beballag: — Hopp Pista bátyám, én is itt vagyok ám! / Amint az erdőben Jártam, a farkasok és a medvék majd széjjelrepegették a su-su-subám hátulját. / Mivel látták, hogy szegény juhász vagyok, azért nem bántottak. / Gyere be, te porcelánképű vén öreg! Öreg juhász köhögve, öregesen meghajolva,'botra támaszkodva, mérgesen jön: — Kö-kö-kék-káposztás Jó estét kívánok a ház urának és egész családjának! / Bort, búzát, barackot, / Kurtafarkú malacot, / Szekerünknek kereket, / Poharunknak feneket, / Hadd ihassunk eleget! / Látom, fiaim, ti mind jókarban vagytok, / Esztek, Isztok, öregapátok tejfölös szakálláréi nem is gondoskodtok. / Hej, ha én előveszem az egyszer egyenes, kétszer görbe botomat, / Ügy jóltartalak benneteket bottal, borral, pecsenyével, / Hogy a hasatok a hátatokhoz szárad, mint a sovány malacnak. Első juhász: — Lassan öreg, lassan / Nem szegény a gazda, / Ha rongyos is a subája, / Kertben deres a szalmája, / Maradjunk a háznál. / Látom, megtermett szép, gyümölcsös fája, / Feküdjünk alája! öreg juhász: — Feküdjünk le, k! szék alá, ki pad mellé, / Én pedig a szép lány szoknyája mellé! A juhászok lefeküsznek a földre, vagy leguggolnak botra támaszkodva, és lehajtják fejüket, mintha aludnának. Horkolnak is tréfásan. Angyalok énekelnek: és csengetnek. Mennyből az angyal lejött hozzátok, Pásztorok, pásztorok, Hogy Betlehembe, sietve menvén, Lássátok, lássátok! Az Isten fia, aki született Jászolyban, jászolyban, 0 lészen néktek üdvözítőtök Valóban, valóban. Első és második juhász énekelve beszél, mint a miséző pap. — Alszol-e már pajtás? — Biz én nem aluszom! — Jártak-e farkasok? — Bizony nem angyalok! — Vlttek-é sok Juhot? — Bizony nem is hoztak! Az angyalok „latinosán” énekelnek, a juhászok felelnek: — Imperedátum, keredátum, glória! — Hallod, pajtás, angyal szava! — Imperedátum, keredátum, glória! — Nem angyal szava, hanem a sárgalábú gólya! — Imperedátum, keredátum, glória! — Nem sárgalábú gólya, hanem az öreganyád kötőmadzagja fennakadt a kukoricagóréra!... Angyalok élénk dallal ébresztik az alvókat: Pásztorok, nyájaktól keljetek fel, Gyorsan a városba menjetek el! Furulyátok megfújjátok, A kis Jézust úgy áldjátok A jászolyban, a pólyában! Öreg juhász megrázza bundáját, lassan fölkel: — Látom fiaim, nincs mit tenni, föl kell kelni! / Most pedig lássuk, hogy ki álmodta a legszebbet? Második juhász: — Én álmodtam a legszebbet: / Azt álmodtam, hogy a gazdasszony megajándékozott egy akkora darab szalonnával, / mint a su-su-subám hátulja! Első juhász: — Én álmodtam a legszebbet: / Azt álmodtam, hogy a gazdasszony megajándékozott egy akkora kolbászszal, / Hogy az egyik végét a derekamra csavartam, / A másik végét meg a kutyák szopogatták... öreg juhász: — Én meg azt álmodtam, hogy a gazda elővette a ládát, / Kivette belőle az erszényét, / És nekem ajándékozott egypár pénzecskét! / De most lássuk, ki hozta Jézuskának a legszebb ajándékot!? Bajai betlehemesek az 1900-as években (a leinőtt férfiakat dudás kísérte) /itA/yn, - OltAons TANULMÁNYOK A NŐK HELYZETÉRŐI A társadalompolitika és a nők A társadalompolitikának sok meghatározása van. Ferge Zsuzsa, szociológus — a tanulmány szerzője — elöljáróban felvázolja, hogy milyen értelemben használja ezt a fogalmat. Az adott társadalom belső viszonyaira és folyamataira gyakorolt tudatos befolyásnak tartja — a legkülönbözőbb intézményrendszerek és eszközök révén —, meghatározott célok érdekében. Véleménye szerint, a társadalompolitika értéktartalma a szocializmusban az, hogy célul tűzi ki a még meglevő, társadalmilag meghatározott különbségek csökkentését, egy állandó és rendszeres gazdasági-társadalmi felemelkedés közepette. E cselekvésrendszer meghatározott része a szociálpolitika. Két felfogás Mind a szocialista, mind a tőkés társadalom szociálpolitikájának vannak közös vonásai. Viszont lényegesen különböznek eszközeikben, elosztási elveikben, legfőképp pedig a célok meghatározásában. Ez abból következik, hogy a szociálpölitika a társadalompolitikának van alárendelve, amelynek cél és értékrendszere igen eltérő a két társadalomban. A különbséget a tanulmány — témájának megfelelően — a nőkéídésben mutatja ki. A tőkés országok szociálpolitikája nem általában a nők társadalmi helyzetéhez kapcsolódik, hanem sajátosan biológiai funkciójukhoz, például a szüléshez. Ha az intézkedések ktléppek ebből a körből, akkor már nem a nők jogainak érvényesülését,-sajátos hátrányaik leküzdését szolgálják, hanem a férfi, mint családfenntartó helyzetének a javítását. A Szocialista országok társadalompolitikájának szerves része a nemek közötti egyenjogúság megvalósítása, hiszen távlati célja mindenfajta társadalmi egyenlőtlenség és társadalmi megkülönböztetés eltüntetése. Az egyenjogúság elsőrendű követelménye, hogy a nő, társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét tekintve, egyenrangú legyen a férfival. E társadalompolitikai célt szolgálják a nők munkára való jogának az elismerésére, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megvalósítására és a nők szakképzésére tett erőfeszítések. Az eredmény; a keresők 41 százaléka nő, az egyetemeken és főiskolákon pedig 45 százalékos az arányuk. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve még nem valósult meg teljesen, de a bérarányok jobbak, mint a tőkés országokban, miként ezt Evelyn Sullerot is hangsúlyozza A női munka története és szociológiája című művében. E társadalompolitika határozza meg a szociálpolitikai gyakorlatot. A nő a saját jogán kapja a társadalmi juttatások nagyrészét. S hogy élhessen a munkára való jogával, kiépült a gyermekek ellátását, nevelését biztosító intézményhálózat, a csecsemőkortól az iskoláskor végéig. S bár a fejlett tőkés országokban a kereső nők aránya nem kisebb, mint nálunk, a gyermekek intézményes ellátása azonban elmaradt a szocialista országok mögött, mint ezt külföldi szerzők is megállapítják. Szociálpolitikai rendszerünkbe az utóbbi években beépült a gyermekgondozási szabadság. A kereső anya, amíg gyermeke a harmadik évét betölti, otthon maradhat mellette, és segélyben részesül. (A háromesztendős távoliét nem jelenti a munkaviszony megszakítását.) A gazdaság kényszere Az elmondottak ellenére, a társadalompolitika elvi céljai és gyakorlati megvalósítása nincsenek teljesen szinkronban, mégpedig két tényező miatt, amelyek egymással is összefüggnek, és a termelőerők viszonylagos fejletlenségéhez és a rajtuk nyugvó termelési-társadalmi viszonyokhoz kapcsolódnak. Az egyik tényező: a gazdasági és a társadalmi érdekek közötti feszültség lehetősége, a másik tényező: az adott társadalmi szerkezet sajátos erőviszonyainak célokat módosító ereje. Á gazdasági és társadalmi érdekek közötti feszültség a nők bérhelyzetében és képzésében is észlelhető. A hagyományosan női, illetőleg az újabban nőiesedő pályákon kisebb a bér, a fizetés. Ferge Zsuzsa szerint az alacsony bérszínvonal gazdaságilag előnyös, és mindaddig fenntartható, amíg van elegendő női munkaerő-kínálat. Gazdasági kényszerítő erő, nevezetesen e pályákon a munkaerő-kínálat nagymérvű csökkenése meggyorsíthatná a társadalmi cél elérését. Ez elérhető volna a női szakképzés radikális átalakításával. (Fűzzük hozzá az elmondottakhoz, hogy a gazdasági kényszerítő erő már működik. A szövödék és fonodák gondja, hogy a nők szívesebben dolgoznak egy műszakban, továbbá, hogy a hároméves gyermekgondozási szabadságot is sokan igénybe veszik. Ez is ösztönözte a könnyűipar rekonstrukcióját; a korszerű gépekhez kevesebb munkáskéz kell. És ezzel egyidejűleg nagymértékben növekedett a textiliparban dolgozó nők bére is.) A képzési rendszer radikális átalakulásáról nem beszélhetünk, ahhoz tudniillik, hogy a nemek közötti munkamegosztás egyenletes legyen, nem csupán a nőknek kellene tanulniuk „férfiszakmákat”, hanem a fiúknak is nőieket. Mint Ferge Zsuzsa említi: az egészségügyi szakiskola nem is vehet fel fiúkat. A szakmunkástanulóknak csupán egynegyede, a gimnáziumi tanulóknak azonban kétharmada lány. Minthogy az érettségizőknek mintegy 30—40 százaléka tanulhat tovább egyetemen és főiskolán, a lányok egy részének nincs tanult szakmája. Az egyetemen pedig elsősorban a bölcsészkarokra és a tanárképző szakokra törekednek. Nos, a női bérszínvonal emelése — a szerző szerint — a szakképzés mostani szerkezetének a változását követeli meg. A struktúra fenntartása ugyan gazdasági érdeknek tűnik, lényegében azonban itt a rövidebb és a hosszabb távon érvényesülő érdekek ellentéte jelentkezik. Nyíltan beszélni! Ferge Zsuzsa kifejti, hogy elméletileg nem pontos, ha a társadalmi és gazdasági szféra ellentmondásairól beszél, elvégre a gazdasági szféra is része a társadalminak, ha a gazdasági folyamatoknak bizonyos önállóságuk van is. Elvileg lehet gazdasági maximumra törekedni, anélkül, hogy az egyben társadalmilag is a legjobb legyen. A szocialista gazdaságpolitika egyik alapkérdése, hogy kidolgozza a gazdasági maximumtól a társadalmi-gazdasági optimumhoz való eljutás eszközeit, módját. Ily módon tehát átfogja a teljes társadalmi szerkezetet és annak változásait befolyásoló cél- és értékrendszert. A társadalmi szerkezeten belüli viszonyok is összefüggnek a nőkre kiható társadalompolitikával. A gazdasági és társadalmi terület közötti feszültségek bizonyos értelemben szernélytelenek. Nem egyének vagy csoportok ütköznek meg, hanem rövid távon ellentmondásos két értékrendszer, két eltérő felfogás, amelyek közül a társadalompolitikai' cél- és eszközrendszer a kevésbé kialakult. Míg a gazdasági érdekek érvényesítése a társadalompolitikai intézkedéseket előzőleg befolyásolja, és nem a megvalósításuk során, a társadalmi szerkezet inkább a végrehajtáskor fejti ki a hatását. A döntések csorbulnak a társadalmi szerkezet erőviszonyain. A szándék és az eredmény közötti eltérést az okozhatja? hogy egyes társadalmi rétegek és csoportok több ismerettel, információval, nagyobb döntési jogkörrel, illetőleg személyi öszszeköttetéssel rendelkeznek, és igényszintjük is magasabb az átlagosnál. így jobban ki akarják és tudják is használni a társadalompolitika adta általános lehetőségeket, mint a kedvezőtlenebb helyzetű rétegek. Ez az ellentmondás mind a szociálpolitika, mind a teljes társadalompolitika megvalósításában torzulásokat okoz. A társadalompolitika területén vizsgálódva: ahogy mind a szellemi, mind a fizikai foglalkozásúak között a kisebb szakképzettséget igénylő csoportok felé haladunk, úgy tágul a férfiak és a nők fizetése közötti rés. A taníttatás is hasonló tapasztalatokat mutat: Az értelmiségi szülők fiaikat és lányaikat egyforma arányban iskoláztatják, de a kevésbé tanult, rosszabb anyagi helyzetű rétegek inkább fiaikat, mint lányaikat taníttatják felső fokon. A vezető, értelmiségi réteg fogadta el leginkább a női egyenjogúság egyik alaptételét, hogy a lányok éppen úgy szakmát szerezhetnek és választott hivatásuknak élhetnek, mint a fiúk. A nők helyzetében tehát a rétegérdekek és érvényesülésük tényleges lehetőségei, valamint a rétegértékek különbözőségei mutatkoznak meg. A szerző következtetései: a gazdasági és társadalmi érdekek, valamint a társadalmi és rétegérdekek közötti feszültségek okai és hatásai különbözőek. Az elmúlt években a feszültségek megoldásának több útja és módja is kínálkozott. Ferge Zsuzsa helyesli, ha a gazdasági és társadalmi szféra között a feszültségeket tudatosítják, és az álláspontok nyíltan megütköznek. Ilyenkor kiviláglik: nem lényeges ellentmondásokról van szó, hanem arról, hogy nem ismerték fel: összhangot lehet teremteni a rövid és a hosszabb távon elérhető előnyök között. A feszültségek nyilvános szembesítése arra is kényszerít, hogy előzetesen és alaposabban számoljunk a bonyolult következményrendszerrel, így a lehetőségek közötti választás és végső soron a társadalmi fejlődés és fejlesztés mind tudatosabbá válik. K. J, Második juhász: — Én hoztam Jézuskának a legszebb ajándékot: / / Hátamra vettem a báránykát, / Az úton a madzag elszakadt, / A bárány elszaladt.,. Első juhász: — Én hoztam Jézuskának a legszebb ajándékot: / Hátamra vettem egy tarisznyát, / Beletettem egy nagy kerek sajtot, / Azt is otthon felejtettem, öreg juhász: — Én hoztam Jézuskának a legszebb ajándékot: / Aranyat, tömjént, mtrrhát, / Bort, búzát, békességet! / Most pedig úgy fogunk táncolni, / Mint a szabónak posztón hízott lúdjai! Mindnyájan énekelnek, a juhászok botjukkal böködik a földet, és a lábfejeiket emelve, jobbra csavarják, majd a sarkot emelve, ugyancsak jobbra csavarják, és így tovább egy darabig jobbra, aztán balra haladnak. Aztán hátat fordítanak a nézőknek, és a bundás alakjuk „tánca” olyan, mintha hirdetőoszlopok, vagy szénaboglyák lassan haladnának. A lábfej- és sarokcsavarások élénkek, mint a dal: Oh, te áldott Jutka asszony, kelj fel az ágyadból, Szolgáidat, lányaidat keltsd fel a párnáról, Siessetek túrós, mákos, szilvás lepényt sütni, Ha akartok velünk együtt Betlehembe érni! Szaladj Panni a padlásra, fogj egy pár galambot, Te meg Jóska a pincében töltsd meg a kulacsot, Egy kulacsot, egy palackot mézes borocskával, Ha elmegyünk Betlehembe, úgy sem vész az kárba! Az utolsó verssorral elballagnak, köszönnek: Jó estét, boldog karácsonyi ünnepeket! * A játékot rövidítettük, olyanképpen, ahogyan az operaházi „Nagykarácsony éjszakája” előadásokon maguk a szereplő gyermekek alakítgatták. A teljes játékszöveget és a dallamokat megtalálja az érdeklődő a Népi játékok II. kötetében. A szövegritmust, tagolást vonalak jelzik. Volly István JHellént; patádé a pesti divatban Eltűnt a miniszoknya, éljen a minimellény 1 Rövid pulóverek, jackie-k, kis mellények teszik derűssé, egyénivé az idei téli divatot. Mintha minden darabot kicsit kinőttük volna. Szűk, testhez álló és kurta — ám divatos és talán valamit melegít is — a sok szinpompás kötött, horgolt, jersey, hosszú szálú kockás szövetből készült, esetleg műszőrme, vagy suba kézlmunkázással gyártott mellényke. A budapesti divatbemutatókon a réteges öltözködés jegyében majdnem minden kollekcióban láthattunk többféle pulóveres-mellényes összeállítást. Különösen a fiatalok kedvelik ezt a valóban tarka és otthon is könnyen elkészíthető divatot, amely az alakításhoz is tág teret nyújt, hiszen lehetséges két vagy három megúnt, összement, kitágult, kardigánt, pulóvert ügyesen úgy egybedolgozni, hogy újnak hasson, s megfeleljen a divat legújabb követelményeinek. Íme mellényparádénk kedvenc modelljei, amelyek a budapesti divatáruüzletekben kaphatók. Első kép: piros-fehér színösszeállitású jersey mellény, piros paszpól díszítéssel, madonna kivágással. Második kép: ez a meleg, kellemes viseletű, sportos mellény, gesztenyebarna és tejeskávé színű szövetből készült, érdekes fémcsatcsukással. A harmadik képen alkalmi, színházi öltözékhez illő fémszállal átszőtt ó-arany-tejeskávé színű „ékszermellényt’' mutatunk be, amely az idei tél slágere. MTI Bara István és Komlós Lili felv. P. J.
