Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-12-23 / 26. szám

ttvoLgija* frtéiaéoi&Í4cu(a£* VI. „Qét s fái! őbátti áll a nagy tltak” Az első hazai köztársasági megmozdulás után a francia for­radalomtól megrettent magyar nemesség különben isem erőtel­jes ellenállása megszűnt, politi­kai pangás állt be, amit majd a reformkorszak pezsgése szüntet meg, előkészítve az 1848—49-es szabadságharcot. Az egyetlen te­rület, ahol haladó törekvések jelentkeznek, az irodalom, a nyelvművelés. Ez emeli törté­nelmi jelentőségűvé kora nagy egyéniségének, Kazinczy Ferenc­nek (1759—1831) életművét. Széles körű irodalmi tevékeny­séget fejtett ki, de igazi értékét mégis az jelzi, hogy elsőként kezdi tevékenyen szervezni az irodalmi életet, bátorítani és se­gíteni azokat, akik Magyarorszá­gon írással próbálkoznak. Pályája kezdetén Kazinczy őszinte híve II. József felvilágo­sult politikájának, különösen az oktatás terén. Előbb megyei al­jegyző, majd a kassai tankerület nemzeti iskoláinak felügyelője lett. A „jozefiánus” programban csak a művelődés lehetőségét látta, nem ismerte fel benne a gyarma­tosító politika eszközét. II. József halála u'tán azonban a reakció előre tört, eltávolítják az állami hivatalokból a protes­tánsokat, akiket a „türelmi ren­delet” alapján neveztek ki. Ka­zinczy is állás nélkül marad, s miközben új elhelyezkedést ke­res, megismerkedik, és barátsá­got köt Hajnóczyval, majd az ő révén Martinovics társaságával. A per után őt is hatóira ítélik, de kegyelmet kap, és hét nehéz év után szabadul ki. Negyvenkét éves, amikor tulajdonképpeni irodalmi életpályája megkezdő­dik. Az Abaúj megyei Szépha­lom (azelőtt Bányács'ka a falu neve, Kazinczy adta a hangula­tos elnevezést) az otthona, ahol hét gyermekével és feleségével él. Súlyos szegénység az osztály­része: ez az ára annak, hogy a fogság letelte után kizárólag az irodalmi életnek szenteli magát. A nyelvújításnak ő a vezére. Valóságos eszmei harcot vív a maradiakkal, akik a magyar nyelv eredetiségét a nyelvi vál­tozatlanságban vélték és akarták megőrizni, tiltakoztak minden újítás ellen: nemcsak a nyelv megújítását, új szavak alkotását ítélték el, hanem egyben az eu­rópai gondolatokat és ízlésfor­mákat is. A nyelvújítási mozga­lom ezért egyben a polgári hala­dás gondolatait is egyengette. Kazinczy felfogása az volt, hogy alkalmassá kell tenni nyelvün­ket az európai fejlett irodalmak átültetésére. Az eredetiséget nem tartja annyira fontosnak, szerin­te elsőrendű feladat a biztos ér­téket jelentő külföldi művek itt­honi megismertetése. Kazinczy Ferenc Műfordításaival valóban pél­dát mutat. Fordításai között Mo­­liére, Shakespeare, Goethe, Schil­ler lés más irodalmi óriások mű­vei szerepelnek. Eredeti alkotásai közül a nyelvújítási harc kezdetét jelké­pező epigramma-kötete, a Tövi­sek és virágok az egyik legfon­tosabb, hiszen esztétikai követel­ményeinek nagy része szerepel itt. Legismertebb A nagy titok című, amely tömören foglalja össze nézeteit, 's azt, hogy a mű­vészi alkotás felelősséggel jár; „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot”. A nyelvújítási harcról rövi­den: hívei valóban új szavakat csináltak, hol idegen szavak mesterkélt lefordításával, hol ré­gi képzők felújításával, vagy kü­lönböző szavak egy-egy szótagjá­nak kihagyásával új összetett szót hoztak létre. Ennek során sok nyelvi csodabogár született, jó ala­pot adva az ellenfelek gúnyolódá­sának, de sok közülük élő ma is. Az éles vitának végül maga Kazin­czy vetett véget egy tanulmánnyal, amelyben állást foglal a nyelv megújítása mellett, de elismeri, hogy ennek csak a nyelv szellemé­ben szabad történnie, s a megújí­tás fő eszköze a nyelv használata, tehát alkotni kell. Prózai írásai köziül a két em­lékirat kötet emelkedik ki: a Fogságom naplója és a Pályám emlékezete. Az előbbiből muta­tunk be részleteket. 1795. május 20-dikán. Reggel hét órakor egy tót ka­tona jőve szobámba. Tudakozám tőle suttogó hangon, mi dolog, hogy az ablakommal általellent álló házak cserepeit egy ölnyire leszedték, és hogy ott egy órával ezelőtt annyi ember gyűlt vala össze. — Us su precs, mondá a katona. (Már oda vannak.) Kik? — Az az öt. — Micsoda öt? A pap, a viceispán, a kapitány, a szép ifjú és a vak gróf. — A pap F01Y0IRAT0K MAGYARORSZÁGRÓL KEDVES HONFITÁRSUNK! Egy új kiadványra, az első magyar „reader digest "-re hívjuk fel szíves figyelmét, mely 1972 decemberében jelenik meg először, LÁTÓHATÁR címen és havonta tájékoztatja önt a szülőföld legfris­­lebb kulturális eseményeiről. A LÁTÓHATÁR 240 oldalon válogatást ad a magyar sajtóban megjelent legsikeresebb, legújabb versekből, elbeszélésekből, re­gényrészletekből, kritikákból, és tanulmányokat közöl az alábbi témakörökben: szépirodalom irodalomtörténet pedagógia közművelődés színházművészet filmművészet nyelvészet szociológia történelem zeneművészet képzőművészet alatt Martinovicsot értette, a viceispán alatt Hajnóczyt, ki viceispán vala Szerém várme­gyében; a kapitány alatt Lacz­­kovics Jánost; a szép ifjú alatt a szálas, sugárnövésű, szőke, lili­­omfehérségú, rózsapirosságú, dél­ceg járású Szentmarjayt, kinél Pesten s Budán nem igen volt szebb ifjú, és a vak gróf alatt Zsigrayt, kinek egyik arcát és egyik szemét a himlő elrontot­ta. Zsigray annyira el vala gyen­gülve, hogy katonák emelték le a grádicson, s fel a szekérre. Szentmarjay hangosan fütyülé el a marseillei marsot, s annyi­szor, amennyi strófája az ének­nek volt. haczkovics nem akara gyónni, de meggyónt azon ígéret alatt, hogy természeti gyermekeit meg­láthatja, s hagyománya az ő rendelése alatt fog kiosztatni. — EIfelejtém a gyónás ceremóni­áit, tehát kérdjen atyaságod, mondá. Egyik vétkének azt val­lotta, hogy papnak hitt. Belépe a tiszt, jelentvén, hogy várja a szekér, haczkovics pa­­szományos világoskék nadrágba öltözve kalapja után nyúlt, de a tiszt jelentette, hogy arra nem lesz szükség. Jó, mondá Laczko­­vics; de azt csak megengedi az úr, hogy mercurvalis piluláimból elnyeljek az útra? — Elnyelte, ment, felült a szekérre, maga erejével, bátran, de nem csen­desen. Hajnóczy, mint pszichológus, utolsó három napja alatt limo­­náddal hútötie vérét. Nyugalom­mal lépe a szekérhez. Fellépvén a hágóra, egy közember segíteni akart neki. Visszatekinte a kato­nára: Ne fárassza kend magát; én saját erőmmel is fellépek. A megöregedett hóhér három­szor vága Zsigrayba, s ezt lát­ván, Martinovics, kit azért állí­tanak kapitány Plecz mellé, (így beszélé ezt nekem maga Plecz), ájulva dőlt el, s Plecz elébe álla, hogy többé semmit se láthasson. A többi egy ütésre veszett, A Laczkovics igen nagy teste, le­­üttetvén feje, feldönté székét. — Hajnóczynaik elébe mentek a hóhérlegények, s le akarák von­ni ruháját. Nem engedte, hogy hozzányúljanak. Maga vetette le kabátját. Akkor megölelé Mol­nárt. Leült a székre csudáit nyu­galomban. Csak akkor borzada meg, midőn a hóhér ketté re­­peszté ingét, hogy két vállain lehullhasson, s midőn ollójával nyakán az apróbb hajakat el­­metszé. Martinovicsot bajjal vonták a székhez. Ott beköték szemeit, s a hóhérlegény tartotta a kendő vé­gét. A kopasz koponyáról lesik­­lott a kendő, s Martinovics az öröm mosolyával pillanta körül. Gráciát reményle. De szemeit is­mét beköték, s feje repült. Ho­mokkal hintették be a vér he­lyét, s az öt testet kivitték a Buda megett emelkedő tetőkre. Senki sem tudja, hol fekszenek. Másnap reggel a vérhelyen ró­zsa virított. Valaki rózsákat ása le ott csuprokban. M. Kállai Magda Evangélista Szent János látomása: sas és a kis Jézus (Evan­­gelistarium — osztrák munka — 1482., Esz­tergom) A karácsony hangulatát idé­ző miniatúrákat mutatunk be ol­vasóinknak ab­ból a gyűjte­ményből, ame­lyet — a nagy hazai és külföldi érdeklődésre va­ló tekintettel — immár másod­szor jelentetett meg a Képző­­művészeti Alap Kiadóvállalata. A miniatúrák Magyarország három jelentős nagy könyvgyűj­teményének, a budapesti Orszá­gos Széchényi Könyvtárnak, a pécsi Püspöki Könyvtárnak és — az itt közöl­tek — az eszter­gomi Főszékes­egyházi Könyv­tárnak képes kéz­irataiból valók. A XIII. száza­di kódexfestészet ünnepi komoly­sága érződik a Könyvtárban őrzött legkoráb­bi, 1279-ben ké­szült frank zsol­­táros könyvből, a Psálteriumból. A XV. század népszerű ima­könyveinek a hóráskönyvek­­nek lapjaiból is bemutatunk egyet, flamand művész alkotá­sát, s a további­akban pedig a Könyvtár 1482- ben készült dél­­tiroli Evangelis­­tariumának né­hány díszítését láthatják. * Háromkirályok (Psalterium — frank munka — 1279. Esztergom) Jézus születése (Evangelistarium — osztrák munka — 1482., Esztergom) Háromkirályok (Evangelistarium — osztrák munka — 1482., Esztergom). Lent; Bemutatás a templomban (Evangelistarium — osztrák munka — 1482., Esztergom) Évi előfizetési ára: $ 10,—

Next

/
Oldalképek
Tartalom