Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-12-23 / 26. szám

A vasárnap — pihenőnap. Az egész heti munka, tanulás, rohanás után ekkor pi­hennek, ekkor kapcsolódnak ki s gyűjtenek erőt a következő hétre az emberek. A vasárnap pihenőnap, de másként értik a pihenést városon és falun; másként ér­tik a fiatalok, a középkorúak és az öregek. Más a program tavasszal, amikor az ember a szabadba vágyik, más nyáron, amikor folyópartra, strandra, vagy a Balatonra menekül a meleg elől, más ősszel és télen, az esős, sáros, szeles, borongós, havas hétvégeken. A vasárnapok sokszínűségét egyetlen riportban lehetetlen bemutatni. Épp ezért kiválasztottam a szomszédunkban álló házat, ahol a lakókat régen ismerem. Egy őszi vasárnap egy budapesti nyolclakásos bérházban — ezt az alcímet adhatnám ennek az írásnak. Földszint 1. Két szoba összkomfortos lakásban él a Tóth család. A férfi szakmunkás, felesége betanított munkás, két fiuk van, a na­gyobb kilenc, a kisebbik hétéves. Tóthné szombat délután két teli szatyor­ral érkezik haza. A szatyrokban kenyér, hús, felvágott, sajt, tejföl, vaj, sör. Zöld­séget nem hoz, parányi kertjükben min­den megterem. Vasárnap reggel öt órakor — ahogy egész héten — Tóthné fölkel és beáztatja a család heti szennyesét. Amíg ázik, kitakarítja a konyhát, az előszobát és fölteszi főni az ebédet. Amíg fő, géppel ki­mossa a ruhát, majd műanyag kötelet fe­szít a zöldséges ágyások fölé és kitereget. Ekkorra kész az ebéd is, s fölkelti az urát. Az ember megmosdik, megborotválkozik, ünneplőruhát vesz magára. Mire elkészül, a gyerekek megjönnek a délelőtti moziból, asztalhoz ül a család. Ebéd után a gyere­kek játszanak az udvaron, Tóth megláto­gatja a barátait, az asszony pedig elmoso­gat és kitakarítja a szobát. A ruhát kiva­salja és berakja a szekrénybe. A jobb fel­ső polcra az ágyneműt, középsőre a törül­közőt, az alsó polcra az abroszt és a kony­haruhát. Ahogy az anyjától tanulta, ahogyan az anyja a nagyanyjától látta, ahogy a nagy­anyja a dédanyjától látta .,. A gyerekeket megvacsor áztat ja, lefek­teti és leül a televízió elé. Legtöbbször az ura ébreszti fel azzal, hogy felgyújtja a villanyt és elzárja a tévét. — Olyan fáradt vagyok — nyújtózko­dik Tóthné. — És holnap kezdődik a mun­ka. Megint nem pihentem semmit. — Mondtam már, hogy ne moss itthon, vidd a Patyolatba. — Nem csinálják meg olyan szépen, ahogy szeretem. — Akkor meg ne panaszkodj, fiam. Földszint 2. Földszint 3. szein van telepe, igy Horváth egész héten a vidéket járja. Reggel fél hétkor megy el itthonról — motorkerékpáron a garázsig — és este nyolc-kilenc körül ér haza. A felesége nem dolgozik. Mielőtt az első gye­rekkel letelt volna a hároméves gyermek­­gondozási segélye, megszületett a második lányuk. Az asszony tehát egész nap itthon van, velük. ajtaján besurran egy férfi. Alacsony, ma­gas, sovány vagy kövér, fekete hajú vagy szőke, attól függően, hogy az épp ott lakó Gizinek, Sárinak, Pirinek, Marinak, Teri­nek, Icának, Jolinak milyen a gusztusa. S amíg Brigitta néni a nagymisén ül, azalatt ágybérlője, a vidékről jött, Pesten dolgozó lány szórakozik az udvarlójával. Brigitta néni a mise után egy önkiszol­gáló étteremben megebédel, majd egy cuk­rászdában a barátnőivel találkozik. Együtt mennek litániára, utána pedig Brigitta né­nihez. De negyed órával Brigitta néni ha­zatérte előtt ágybérlője és udvarlója kilép a lakásból. Valaki rendszerint meglátja őket, és azonnal beárulja Brigitta néninek. Tehát Brigitta néni ágybérlői két-három havonta váltakoznak. Brigitta néni és barátnői leülnek brid­­zselni. Játszanak kilencig-tízig, amíg az ágybérlő haza nem jön. Akkor jó éjszakát kívánnak és hazamennek. 7W*** Egy szoba összkomfortos lakás, Molnár Péterék otthona. A férfi rádióműszerész, az asszony ápolónő. Négyéves házasok, gyerekük nincs. Molnár Pétert a környék apraja-nagyja tiszteli, mert ő a rendes férj. Pénzét, idejét nem fecsérli se italra, se barátokra, se nőkre. Egyetlen szenve­délye van csak, ez pedig hasznot hajtó szenvedély. ősztől tavaszig Molnárék konyhája olyan, mint egy rádió-televízió szaküzlet. Mindenütt zseb-, táska-, és asztali rádiók, minivízorok, nagyképernyős televíziók. Péter minden este és minden vasárnap a környék köhögő, sípoló, visító, vagy éppen néma rádióit, szürke, csíkozó, hangnélküli, képnélküli televízióit javítja. A javításért kapott pénzt cipősdobozban gyűjti. Ta­vasszal összeszámolja a pénzt, és elmegy az Ibuszhoz, befizet egy társasutazásra. Jártak már Bécsben, Rómában, Prágában, üdültek a Fekete-tengernél, és Sopotban, a Balti-tenger partján. — Amióta a feleséged vagyok, nem vol­tam színházban. Táncolni se járunk — do­hog minden vasárnap a felesége. — Tudod, Rózsi — mondja ilyenkor, vagyis minden vasárnap a férfi — más asszony kezet csókolna az urának, ha az még vasárnap is azért gürizne, hogy öt évente külföldre vigye. — Legalább vasárnap elmennénk vala­hová — mondja minden hétvégén. — Majd ha a gyerekek nagyobbak lesz­nek. — Arra a pár órára, míg odavagyunk, elvállalná őket valaki. — Nem bízom idegenekre a gyerekeim — mondja az ura. Az asszony nem vitatkozik, tudja, nem ez az ok. A férjének az egész heti futkosás után nincs kedve elmenni itthonról, ez az igazság. Horváth ócska melegítőben, papucsban, borostás állal reggel nyolckor kimegy az udvarra. Egy nagy ponyván az utolsó da­rabig szétszedi a motort. Az alkatrészeket átmossa, fényesíti. Amikor a felesége ebé­delni hívja, morogva megy. Ebéd után kezdi összerakni a motort. Lassan, komó­tosan, s ha nagyon húzza az időt, a munka alkonyatig is eltart. Akkor megfürdik, pi­zsamába bújik és leül a televízió elé. — Miért kell minden vasárnap szét­szedni, még egy éves sincs — morgolódik az asszony. — Anyukám, én vagyok a sofőr, vagy te? Én értek a motorhoz, vagy te? Elég baj az, hogy nincs tőle egy nyugodt va­sárnapom! — Még beszélgetni se lehet veled. Hát vasárnap ez? — Anyukám, neked minden hétköznap vasárnap! Emelet 1. A Borvető családban nincs gyerek. A férfi ötven körüli, technikus, a felesége valamivel fiatalabb, műszaki rajzoló. Va­sárnap jó korán a férfi kihozza a garázsból a kocsijukat, az asszony berakja a húst, a zöldséget, láncáról elengedi Mackót, a ku­vaszt, s mindhárman beülnek a kocsiba. Budapest mellett, Solymáron van egy kis telkük, vikendházzál, oda igyekeznek, és csak késő este térnek haza. Emelet 2. Földszint 4. Két szoba összkomfort, Horváth-lakás. A férfi gépkocsivezető egy nagyvállalat­nál. A vállalatnak az ország különböző ré­Brigitta néni hatvanhat éves, nyugdíjas tanítónő. A hét minden napján korán kel, és kimegy a kertbe, a virágait gyomlálja, kapálja. De a vasárnap pihenőnap. Ilyen­kor kilenckor kel. Gyorsan ünneplő ruhá­ba bújik, kalapot tesz, csipke kesztyűt húz, karjára retikült akaszt. Pontosan fél tízkor, amikor a közeli templomban a má­sodikat harangozzák, kilép lakása ajtaján. És pontosan háromnegyed tízkor a lakása A Zoltán család otthona. Az apa köny­velő, felesége gépírónő, a lányuk kilenc­éves, általános iskolás. Vasárnap reggel kilenc körül apa és lánya kilép a lakásból. Állatkertbe mennek, bábszínházba, mú­zeumba, vagy csak sétálnak a városban, és egy-egy kerület műemlékeivel istmerteti meg Mariannt az apja. Zoltánné ezalatt megfőzi az ebédet, s mire férje a gyerek­kel hazaér, az asztal már megterítve, a fe­hér porcelántálban gőzölög a leves. Ebéd alatt a gyerek anyjának beszámol arról, amit látott. Ebéd után körülülik a szobai asztalt. Mariann tanul, apja egy műanyagkészítő kisiparos könyvelését végzi, az anya pedig gépel, mert másolást vállalt. Kell a mellé­kes, mert a gyerek sokba kerül. Balettra járatják, zongorázni taníttatják és angol nyelvre. Zongoraművészt szeretnének Ma­riamból. Vagy bálettáncost. Arról ábrán­doznak, hogy a lányuknak színes, mozgal­mas élete lesz. Sokat utazik majd, világot lát, híres lesz. Este hétig, nyolcig dolgozik a család. Akkor megvacsoráznák és hármasban sé­tálnak egyet a környéken. Van, amikor színházba mennek, vagy koncertre. Emelet 3. A Takács család háromtagú. Az apa vil­lanyszerelő-csoportvezető, a felesége ad­minisztrátor, a lányuk közgazdasági szak­­középiskolába jár. Vasárnap nyolc körül reggeliznek, s amikor jó az idő, lemennek a kertbe sámlikkal, székekkel. Mindhár­muk kezében könyv. Mert az apa műszaki egyetemre jár, a villamosmérnöki karon harmadéves levelező-hallgató. A lány érettségire készül, az anya, aki „okos” csa­ládja mellett lemaradni nem akar, szintén érettségire készül, gimnáziumba jár. Ebédtájt felmennek a lakásukba, átöl­töznek, és a közeli étteremben megebédel­nek. Amióta az asszony tanul, átalakult a család élete. Megszűnt a vasárnapi főzés, hétköznap este pedig hideget esznek. Nem mosnak itthon, s hetenként egyszer a lá­nyukkal együtt kitakarítanák a lakásban. Az asszony elhatározta, hogy érettségi után tovább tanul, egyetemre jelentkezik. — Még csak harminchét éves vagyok — mondta a barátnőjének —, miért is ne ta­nulnék. A családomtól megtehetem, és kü­lönben se vagyok háziasszony-típus. Takács és Takácsné vasárnap délutáni szórakozása a mozi. Utána hazajönnek, a férfi nekiül a szákrajznak, a felesége olvas vagy tanul, a lányuk képeslapokat néze­get. Vacsora után közös szórakozásuk a tévé. Emelet 4. Badrogiéknál két gyerek van. A lány tizennyolc éves, női szabó egy gyárban. 'Tizenhat éves fiuk másodéves ipari tanuló. Áz apa vasesztergályos, az anya óvodai dajka. A gyerekek szombaton későn, illet­ve vasárnap hajnalban korán jöttek haza, és alszanak délig. Alszik apjuk is, aki ugyan itthon tölti a szombat estét, de mi­ért ne aludjon sokáig, ha egyszer megte­heti. Bodroginé egyedül kel fel vasárnap reggel. Kimegy a konyhába, és fölteszi fő­ni az ebédet. Mire az ebéd elkészül; fölkel a család. Pizsamában, pongyolában ülnek asztalhoz, csak a hajukat simítják le egy kicsit. Az ebéddel mindegyikük siet, mert aki a leghamarább fejezi be, az megy el­sőnek a fürdőszobába. Bodrogi ebéd után megborotválkozik, fehér■ inget vesz fel, ünnepi öltönyt és a barátaival találkozik. Meccsre mennek, vagy valamelyikükhöz kártyázni. — Inkább eredj te, csak ide ne hozd őket! összesározzák a szőnyegemet, a sok cigarettafüsttől pedig megsárgul a füg­göny és a csipketerítő — mondja minden vasárnap a felesége, és ő szót fogad. Este kilencre, fél tízre hazajön, megvacsorázik és lefekszik. A fiú már leves után föláll és bemegy a fürdőszobába. Magára kapkodja ruháit és elrohan. Tavasztól késő őszig minden va­sárnap meccsre megy, a kerületi ifjúsági csapatban balhátvédet játszik. Meccs után a barátaival moziba megy, néha betérnek egy klubba, táncolni. Tíz órára hazaér — vasárnap eddig van kimenője —, megva­csorázik és lefekszik. A lány alig várja, hogy véget érjen az ebéd. Ha a fürdőszoba foglalt, az előszoba­tükör előtt készíti ki magát. Siet, mert két sarokkal odébb már vár rá egy Skoda, Trabant, vagy Ford. A szülei úgy tudják, hogy a barátnőivel megy szórakozni. A barátnői úgy tudják, hogy vasárnap az anyjával otthon kell maradnia. Nagy ál­ma: jól férjhez menni. Olyan férfihez, aki­nek már van lakása, kocsija. Bodroginé ebéd után elmosogat, aztán átmegy a közelben lakó barátnőjéhez. Hor­golás közben megbeszélik a környék lakó­inak életét. Estefelé az asszony hazamegy, megmelegíti a pörköltet, megvacsorázik és lefekszik. Elalvás előtt néha eszébe jut, milyen szép volt a vasárnap, amikor az ura még csak udvarolt neki. Délután mo­ziba mentek, vagy sétáltak, este pedig be­ültek egy eszpresszóba, táncoltak, és ter­vezgették közös életüket. És már hétfő reggeltől várta a következő vasárnapot. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom