Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-12-23 / 26. szám

A vasárnap — pihenőnap. Az egész heti munka, tanulás, rohanás után ekkor pihennek, ekkor kapcsolódnak ki s gyűjtenek erőt a következő hétre az emberek.

A vasárnap pihenőnap, de másként értik a pihenést városon és falun; másként értik a fiatalok, a középkorúak és az öregek. Más a program tavasszal, amikor az ember a szabadba vágyik, más nyáron, amikor folyópartra, strandra, vagy a Balatonra menekül a meleg elől, más ősszel és télen, az esős, sáros, szeles, borongós, havas hétvégeken.

A vasárnapok sokszínűségét egyetlen riportban lehetetlen bemutatni. Épp ezért kiválasztottam a szomszédunkban álló házat, ahol a lakókat régen ismerem. Egy őszi vasárnap egy budapesti nyolclakásos bérházban — ezt az alcímet adhatnám ennek az írásnak.

Földszint 1.

Két szoba összkomfortos lakásban él a Tóth család. A férfi szakmunkás, felesége betanított munkás, két fiuk van, a nagyobb kilenc, a kisebbik hétéves.

Tóthné szombat délután két teli szatyorral érkezik haza. A szatyrokban kenyér, hús, felvágott, sajt, tejföl, vaj, sör. Zöldséget nem hoz, parányi kertjükben minden megterem. Vasárnap reggel öt órakor — ahogy egész héten — Tóthné fölkel és beáztatja a család heti szennyesét. Amíg ázik, kitakarítja a konyhát, az előszobát és fölteszi főni az ebédet. Amíg fő, géppel kimossa a ruhát, majd műanyag kötelet feszít a zöldséges ágyások fölé és kitereget. Ekkorra kész az ebéd is, s fölkelti az urát. Az ember megmosdik, megborotválkozik, ünneplőruhát vesz magára. Mire elkészül, a gyerekek megjönnek a délelőtti moziból, asztalhoz ül a család. Ebéd után a gyerekek játszanak az udvaron, Tóth meglátogatja a barátait, az asszony pedig elmosogat és kitakarítja a szobát. A ruhát kivasalja és berakja a szekrénybe. A jobb felső polcra az ágyneműt, középsőre a törülközőt, az alsó polcra az abroszt és a konyharuhát.

Ahogy az anyjától tanulta, ahogyan az anyja a nagyanyjától látta, ahogy a nagyanyja a dédanyjától látta .,.

A gyerekeket megvacsor áztat ja, lefekteti és leül a televízió elé. Legtöbbször az ura ébreszti fel azzal, hogy felgyújtja a villanyt és elzárja a tévét.

— Olyan fáradt vagyok — nyújtózkodik Tóthné. — És holnap kezdődik a munka. Megint nem pihentem semmit.

— Mondtam már, hogy ne moss itthon, vidd a Patyolatba.

— Nem csinálják meg olyan szépen, ahogy szeretem.

— Akkor meg ne panaszkodj, fiam.

Földszint 2.

Földszint 3.

szein van telepe, igy Horváth egész héten a vidéket járja. Reggel fél hétkor megy el itthonról — motorkerékpáron a garázsig — és este nyolc-kilenc körül ér haza. A felesége nem dolgozik. Mielőtt az első gyerekkel letelt volna a hároméves gyermekgondozási segélye, megszületett a második lányuk. Az asszony tehát egész nap itthon van, velük.

ajtaján besurran egy férfi. Alacsony, magas, sovány vagy kövér, fekete hajú vagy szőke, attól függően, hogy az épp ott lakó Gizinek, Sárinak, Pirinek, Marinak, Terinek, Icának, Jolinak milyen a gusztusa. S amíg Brigitta néni a nagymisén ül, azalatt ágybérlője, a vidékről jött, Pesten dolgozó lány szórakozik az udvarlójával.

Brigitta néni a mise után egy önkiszolgáló étteremben megebédel, majd egy cukrászdában a barátnőivel találkozik. Együtt mennek litániára, utána pedig Brigitta nénihez. De negyed órával Brigitta néni hazatérte előtt ágybérlője és udvarlója kilép a lakásból. Valaki rendszerint meglátja őket, és azonnal beárulja Brigitta néninek. Tehát Brigitta néni ágybérlői két-három havonta váltakoznak.

Brigitta néni és barátnői leülnek bridzselni. Játszanak kilencig-tízig, amíg az ágybérlő haza nem jön. Akkor jó éjszakát kívánnak és hazamennek.

7W***

Egy szoba összkomfortos lakás, Molnár Péterék otthona. A férfi rádióműszerész, az asszony ápolónő. Négyéves házasok, gyerekük nincs. Molnár Pétert a környék apraja-nagyja tiszteli, mert ő a rendes férj. Pénzét, idejét nem fecsérli se italra, se barátokra, se nőkre. Egyetlen szenvedélye van csak, ez pedig hasznot hajtó szenvedély.

ősztől tavaszig Molnárék konyhája olyan, mint egy rádió-televízió szaküzlet. Mindenütt zseb-, táska-, és asztali rádiók, minivízorok, nagyképernyős televíziók. Péter minden este és minden vasárnap a környék köhögő, sípoló, visító, vagy éppen néma rádióit, szürke, csíkozó, hangnélküli, képnélküli televízióit javítja. A javításért kapott pénzt cipősdobozban gyűjti. Tavasszal összeszámolja a pénzt, és elmegy az Ibuszhoz, befizet egy társasutazásra. Jártak már Bécsben, Rómában, Prágában, üdültek a Fekete-tengernél, és Sopotban, a Balti-tenger partján.

— Amióta a feleséged vagyok, nem voltam színházban. Táncolni se járunk — dohog minden vasárnap a felesége.

— Tudod, Rózsi — mondja ilyenkor, vagyis minden vasárnap a férfi — más asszony kezet csókolna az urának, ha az még vasárnap is azért gürizne, hogy öt évente külföldre vigye.

— Legalább vasárnap elmennénk valahová — mondja minden hétvégén.

— Majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek.

— Arra a pár órára, míg odavagyunk, elvállalná őket valaki.

— Nem bízom idegenekre a gyerekeim — mondja az ura.

Az asszony nem vitatkozik, tudja, nem ez az ok. A férjének az egész heti futkosás után nincs kedve elmenni itthonról, ez az igazság.

Horváth ócska melegítőben, papucsban, borostás állal reggel nyolckor kimegy az udvarra. Egy nagy ponyván az utolsó darabig szétszedi a motort. Az alkatrészeket átmossa, fényesíti. Amikor a felesége ebédelni hívja, morogva megy. Ebéd után kezdi összerakni a motort. Lassan, komótosan, s ha nagyon húzza az időt, a munka alkonyatig is eltart. Akkor megfürdik, pizsamába bújik és leül a televízió elé.

— Miért kell minden vasárnap szétszedni, még egy éves sincs — morgolódik az asszony.

— Anyukám, én vagyok a sofőr, vagy te? Én értek a motorhoz, vagy te? Elég baj az, hogy nincs tőle egy nyugodt vasárnapom!

— Még beszélgetni se lehet veled. Hát vasárnap ez?

— Anyukám, neked minden hétköznap vasárnap!

Emelet 1.

A Borvető családban nincs gyerek. A férfi ötven körüli, technikus, a felesége valamivel fiatalabb, műszaki rajzoló. Vasárnap jó korán a férfi kihozza a garázsból a kocsijukat, az asszony berakja a húst, a zöldséget, láncáról elengedi Mackót, a kuvaszt, s mindhárman beülnek a kocsiba. Budapest mellett, Solymáron van egy kis telkük, vikendházzál, oda igyekeznek, és csak késő este térnek haza.

Emelet 2.

Földszint 4.

Két szoba összkomfort, Horváth-lakás. A férfi gépkocsivezető egy nagyvállalatnál. A vállalatnak az ország különböző réBrigitta néni hatvanhat éves, nyugdíjas tanítónő. A hét minden napján korán kel, és kimegy a kertbe, a virágait gyomlálja, kapálja. De a vasárnap pihenőnap. Ilyenkor kilenckor kel. Gyorsan ünneplő ruhába bújik, kalapot tesz, csipke kesztyűt húz, karjára retikült akaszt. Pontosan fél tízkor, amikor a közeli templomban a másodikat harangozzák, kilép lakása ajtaján. És pontosan háromnegyed tízkor a lakása

A Zoltán család otthona. Az apa könyvelő, felesége gépírónő, a lányuk kilencéves, általános iskolás. Vasárnap reggel kilenc körül apa és lánya kilép a lakásból. Állatkertbe mennek, bábszínházba, múzeumba, vagy csak sétálnak a városban, és egy-egy kerület műemlékeivel istmerteti meg Mariannt az apja. Zoltánné ezalatt megfőzi az ebédet, s mire férje a gyerekkel hazaér, az asztal már megterítve, a fehér porcelántálban gőzölög a leves. Ebéd alatt a gyerek anyjának beszámol arról, amit látott.

Ebéd után körülülik a szobai asztalt. Mariann tanul, apja egy műanyagkészítő kisiparos könyvelését végzi, az anya pedig gépel, mert másolást vállalt. Kell a mellékes, mert a gyerek sokba kerül. Balettra járatják, zongorázni taníttatják és angol nyelvre. Zongoraművészt szeretnének Mariamból. Vagy bálettáncost. Arról ábrándoznak, hogy a lányuknak színes, mozgalmas élete lesz. Sokat utazik majd, világot lát, híres lesz.

Este hétig, nyolcig dolgozik a család. Akkor megvacsoráznák és hármasban sétálnak egyet a környéken. Van, amikor színházba mennek, vagy koncertre.

Emelet 3.

A Takács család háromtagú. Az apa villanyszerelő-csoportvezető, a felesége adminisztrátor, a lányuk közgazdasági szakközépiskolába jár. Vasárnap nyolc körül reggeliznek, s amikor jó az idő, lemennek a kertbe sámlikkal, székekkel. Mindhármuk kezében könyv. Mert az apa műszaki egyetemre jár, a villamosmérnöki karon harmadéves levelező-hallgató. A lány érettségire készül, az anya, aki „okos” családja mellett lemaradni nem akar, szintén érettségire készül, gimnáziumba jár.

Ebédtájt felmennek a lakásukba, átöltöznek, és a közeli étteremben megebédelnek. Amióta az asszony tanul, átalakult a család élete. Megszűnt a vasárnapi főzés, hétköznap este pedig hideget esznek. Nem mosnak itthon, s hetenként egyszer a lányukkal együtt kitakarítanák a lakásban. Az asszony elhatározta, hogy érettségi után tovább tanul, egyetemre jelentkezik.

— Még csak harminchét éves vagyok — mondta a barátnőjének —, miért is ne tanulnék. A családomtól megtehetem, és különben se vagyok háziasszony-típus.

Takács és Takácsné vasárnap délutáni szórakozása a mozi. Utána hazajönnek, a férfi nekiül a szákrajznak, a felesége olvas vagy tanul, a lányuk képeslapokat nézeget. Vacsora után közös szórakozásuk a tévé.

Emelet 4.

Badrogiéknál két gyerek van. A lány tizennyolc éves, női szabó egy gyárban. 'Tizenhat éves fiuk másodéves ipari tanuló. Áz apa vasesztergályos, az anya óvodai dajka. A gyerekek szombaton későn, illetve vasárnap hajnalban korán jöttek haza, és alszanak délig. Alszik apjuk is, aki ugyan itthon tölti a szombat estét, de miért ne aludjon sokáig, ha egyszer megteheti. Bodroginé egyedül kel fel vasárnap reggel. Kimegy a konyhába, és fölteszi főni az ebédet. Mire az ebéd elkészül; fölkel a család. Pizsamában, pongyolában ülnek asztalhoz, csak a hajukat simítják le egy kicsit. Az ebéddel mindegyikük siet, mert aki a leghamarább fejezi be, az megy elsőnek a fürdőszobába.

Bodrogi ebéd után megborotválkozik, fehér■ inget vesz fel, ünnepi öltönyt és a barátaival találkozik. Meccsre mennek, vagy valamelyikükhöz kártyázni.

— Inkább eredj te, csak ide ne hozd őket! összesározzák a szőnyegemet, a sok cigarettafüsttől pedig megsárgul a függöny és a csipketerítő — mondja minden vasárnap a felesége, és ő szót fogad. Este kilencre, fél tízre hazajön, megvacsorázik és lefekszik.

A fiú már leves után föláll és bemegy a fürdőszobába. Magára kapkodja ruháit és elrohan. Tavasztól késő őszig minden vasárnap meccsre megy, a kerületi ifjúsági csapatban balhátvédet játszik. Meccs után a barátaival moziba megy, néha betérnek egy klubba, táncolni. Tíz órára hazaér — vasárnap eddig van kimenője —, megvacsorázik és lefekszik.

A lány alig várja, hogy véget érjen az ebéd. Ha a fürdőszoba foglalt, az előszobatükör előtt készíti ki magát. Siet, mert két sarokkal odébb már vár rá egy Skoda, Trabant, vagy Ford. A szülei úgy tudják, hogy a barátnőivel megy szórakozni. A barátnői úgy tudják, hogy vasárnap az anyjával otthon kell maradnia. Nagy álma: jól férjhez menni. Olyan férfihez, akinek már van lakása, kocsija.

Bodroginé ebéd után elmosogat, aztán átmegy a közelben lakó barátnőjéhez. Horgolás közben megbeszélik a környék lakóinak életét. Estefelé az asszony hazamegy, megmelegíti a pörköltet, megvacsorázik és lefekszik. Elalvás előtt néha eszébe jut, milyen szép volt a vasárnap, amikor az ura még csak udvarolt neki. Délután moziba mentek, vagy sétáltak, este pedig beültek egy eszpresszóba, táncoltak, és tervezgették közös életüket. És már hétfő reggeltől várta a következő vasárnapot.

6