Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-11-24 / 24. szám

ÍZ ÉJTlPllSIl LiTÓHiTÁR

1972 Karácsonyától havi folyóiratként, új célokkal és új formában jelenik meg a Látóhatár. Főszerkesztője: Szabolcsi Miklós professzor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Szabolcsi Miklós az elmúlt évek során sokat foglalkozott a nyugaton élő magyarság és a magyar irodalom bonyolult kapcsolataival. A Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja, az MVSZ Kulturális Bizottságának egyik tevékeny résztvevője. Jól ismeri tehát a Látóhatár „előéletét"; amikor arra kértük, beszélgessünk az új típusú Látóhatárról, örömmel vállalta az interjút.

A Látóhatár régi folyóirat, sokesztendős múlttal. Miért került sor a folyóirat tartalmi és formai megváltozására?

— Az elmúlt évek során világszerte — Magyarországon is — megnőtt a szellemi élet termése. Csaknem ezer folyóirat, hetilap, időszaki kiadvány jelenik meg hazánkban. Ez az egészséges fejlődés jele, de buktatókat is rejt az egyén számára. Azzal a veszéllyel jár, hogy érdeklődése túlzottan szakmai területre szorul, elvész az információáradatban. A nyugaton élő magyarság különböző rétegei sok szálon tartják a kapcsolatot a magyar szellemi élettel. Ugyanakkor már régóta probléma, hogy nem tudnak, nem lehet lépést tartani; lehetetlenség a folyóiratok tömegét rendszeresen beszerezni és elmélyülten elolvasni. Erre idő sem lehet, anyagiakkal sem győzhető. Ezért sokfélül és sokan újra és újra javasolták egy válogatóutánközlő folyóirat indítását. Sinor Dénes professzor például az első Anyanyelvi Konferencián pontosan körvonalazta egy ilyen típusú folyóirat profilját. (Mellesleg figyelemmel kísértem a Magyar Hírek ilyenirányú erőfeszítéseit a régebben rendszerint negyedévenként hozott „Ízelítő” összeállításával ; de ez nem lehetett — már csak terjedelmi okokból sem — a végső megoldás.) A Látóhatár eredeti funkciója a magyar szellemi élet viszonylag teljes horizontjának bemutatása volt, ez az új formában is változatlan feladat. Ahhoz azonban, hogy ezt a feladatot teljesíteni tudja, meg kellett változnia tartalmában és formájában egyaránt. A lap elsődleges célja a tájékoztatás volt és marad.

Mit jelent pontosan ez a tartalmi és formai változás?

— A Látóhatár kulturális életünk termésének javát válogatja ki. Elsősorban szépirodalmi műveket közöl, egy-egy időszak legjobb novelláit, verseit, dráma-részleteit, irodalmi riportjait. Ezenkívül igyekszik majd a társadalomtudományok, a közművelődés területéről a legfontosabb, a legérdekesebb és legjelentősebb tanulmányokat, cikkeket újra közölni. Egy-egy folyóiratszámot irodalmi, művészeti kritikák zárnak. Folyóiratunk tehát tallózó, válogató, utánközlő folyóirat, olyan folyóirattípus, amelynek Magyarországon nincs elődje, de amely már sok országban ismeretes és angol szóval „digest”-nek nevezik.

Milyen eszmei elgondolások alapján fog történni a válogatás?

— A folyóiratok anyagából a haladó magyar kultúra értékeit akarjuk kiemelni. Irodalmi anyagunkban mindazt szeretnénk utánközölni, ami színvonalas, ami valósághű, korszerű kifejezőeszközökkel megalkotott jelentős mű. A tanulmányokból, kritikákból azokat a jelentős teljesítményeket, amelyekre a valóság hű feltárása, az önálló elemzés a jellemző. Tervezzük a szellemi életet megmozgató, önmagukon túlmutató, lényeges kérdéseket tárgyaló, viták némelyikének újraközlését is. A terjedelmi kötöttségek miatt nem közölhettünk minden értékes és jelentős alkotást és tanulmányt, ez meghaladná a folyóirat kereteit.

Milyen gyakran jelenik meg a folyóirat, tudja-e biztosítani majd a naprakész tájékoztatást?

— Szándékunk szerint viszonylag gyorsan fogunk dolgozni. Hónap közepén megjelenő számaink általában az elmúlt egy-két hónap folyóirat és lapszámaiból fognak válogatni. A magyar szellemi élet mozgását, erővonalait, hullámzását szeretnénk nyomon követni ezzel is.

Kikre számit az induló Látóhatár?

— Egyaránt számítunk a belföldi és külföldi olvasókra; belföldön a tanárra és diákjára éppúgy, mint a művészre és a művészetek iránt érdeklődő munkásra. És számítunk a külföldön élő magyarságra, mindazokra, akik érdeklődnek a magyar művészet és tudomány irányt. Bízunk benne, ha jól dolgozunk, folyóiratunknak széles olvasóközönsége lesz, túl azon a körön, amely irodalmi és társadalomtudományi folyóiratainkat, lapjainkat eddig is állandóan olvasta. A Látóhatár remélhetően új olvasókat is fog toborozni. A nyugaton élő magyarság képviselői — mint említettem — az elmúlt évek során szinte megtervezték az újtípusú Látóhatárt. A megvalósítás, reméljük, tükrözi majd elképzeléseiket. Szeretnénk, ha észrevételeikkel, megjegyzéseikkel segítenének nekünk, hogy a Látóhatár tartalmában és formájában olyanná váljon, ahogy honfitársaink igénylik.

(m. h.)

Lengyel kormányküldöttség látogatott Magyarországra Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének vezetésével. KépünkönLosonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke (balról) fogadja Henryk Jablonskit

Kitt kétMAHVS

Az ausztriai magyar kulturális egyesületek vezetői 1972. november 4-én közös tanácskozásán egyeztették a jövő évi előzetes kulturális terveiket. A tanácskozás középpontjában a Petőfi jubileumi ünnepségek előkészítése állt.

Ebből az alkalomból Dr. Nagy Lajos, hazánk ausztriai nagykövete fogadta a Bécsi Magyar Munkás Egyesület, a Bécsi Magyar Kultúr- és Sportegyesület, a Bécsi Magyar Iskolaegyesület, a Grazi Magyar Egyesület és a Burgenlandi Magyar Egyesület vezetőit. A fogadáson jelen volt Czidor János, a Magyarok Világszövetsége főtitkárhelyettese.

*

Kodály Zoltán emlékére — közelgő 90. születésnapja alkalmából — Bécsben a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Collegium Hungaricum, az Osztrák Zenei Társaság és az Osztrák Nemzeti Könyvtár közös szervezésében több napos rendezvénysorozat folyt, amelyen részt vett Kodály Zoltán özvegye is. A nagy zeneköltő emléke előtt tisztelegtek Tokióban is; három japán egyetemi kórus Szugano Hirokazu neves japán karmester vezényletével Kodály több kórusművét adta elő magyar nyelven.

Dr. Bíró Gerd, a Magyar Kereskedelmi Kamara főosztályvezetője november 8-án a londoni kereskedelmi kamarában sajtóértekezleten adott tájékoztatót a november második felében sorra kerülő magyar gazdasági napokról. Az angliai — londoni és birminghami — magyar gazdasági napok előkészítésére fővárosunkban tartózkodott a The Times, a Financial Times és a Birmingham Post című angol napilapok néhány szerkesztője; a többi közt találkoztak a Magyar Nemzeti Bank és a Külkereskedelmi Bank vezetőivel.

Néhány érdekes adat a Központi Statisztikai Hivatal háromnegyed évi összesitőjéből. Eszerint október 10-én 10 millió 402 ezer volt Magyarország lakossága, 3600-zal több, mint augusztusban. Januártól szeptember végéig 70 ezer 833 házasságot kötöttek (3 százalékkal többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában) és 115 723 gyermek született.

*

Az USA-ban tartózkodó dr. Szentágothai János professzor tiszteletére, 60. születésnapja alkalmából fogadást adott dr. Szabó Károly washingtoni magyar nagykövet. A kiváló magyar biológust köszöntötte Philip Handler is, az Amerikai Tudományos Akadémia elnöke. A fogadáson az amerikai tudományos és politikai élet számos ismert képviselője is megjelent.

*

Herman Lipótnak, a nemrég elhunyt neves festőművésznek özvegye férje gazdag hagyatékából 13 festményt ajándékozott a budapesti Zsidó Múzeumnak.

A „Magyarország bemutatkozik” című kiállítást több mint százezren tekintették meg Buenos Airesben. Az argentin szakemberek és üzletemberek nyilatkozatai szerint a kiállítás nagy segítséget nyújtott a magyar—argentin kapcsolatok újabb lehetőségeinek feltárásához. Tervbe vették magyar—argentin vállalkozói vegyesbizottságok létrehozását is.

Tízezer forint jutalmat kapott dr. Szentléleky Tihamértól, a Vas megyei múzeumok igazgatóságának vezetőjétől az a Vas megyei diók, aki faluja — Balozsameggyes — határában, a kavicsbányában 337 ezüst dénárt és arany ékszereket tartalmazó agyagedényt talált és szolgáltatott be a szombathelyi Savaria Múzeumnak.

*

Illyés Gyula 70. születésnapjáról a szlovák és cseh nyelvű lapok is megemlékeztek.

5)C

A Budapesti Hittudományi Akadémia professzorai megbeszélést folytattak a bécsi egyetem teológiai fakultása professzoraival, viszonozva az ő előző évi budapesti látogatásukat.

*

Nemzetközi téli egyetemet nyit december elején Harkányban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A változatos program között gyógykezelés is szerepel az európai hírű fürdőhelyen.

*

Szirmai Albert muzsikája hangzik fel ismét a Fővárosi Oprettszinház színpadán: felújították a Mágnás Miskát, a nevezetes címszerepben (első nagy sikerű alakítója Rátkal Márton volt) Bodrogi Gyulával, a budapesti közönség egyik kedvencével.

Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és dr. Josef Staribacher osztrák kereskedelmi és iparügyi miniszter november 11-én a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírta az új magyar—osztrák ötéves, hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodást. A megállapodás rögzíti, hogy az osztrák fél a magyar áruk Ausztriába történő bevitelét 1975. január 1-től kezdve minden mennyiségi korlátozás alól mentesíti.

*

Kőszegen eltemették Kiss János altábornagynak, az ellenállási mozgalom kimagasló személyiségének özvegyét. A 92 éves korában Budapesten elhunyt Kiss Jánosnét végakaratának megfelelően temették férje mellé a kőszegi temetőbe.

*

Űj egészségügyi törvényt dolgoztak ki a hazánkban Is bevezetésre kerülő szervátültetések szabályozására. Elsősorban a veseátültetést kezdik meg öt, erre kijelölt egészségügyi intézményben: a budapesti, a szegedi, a debreceni, a pécsi orvostudományi egyetem klinikáján és a miskolci városi kórházban. A részletes rendelkezés kiterjed a kötelező orvosi, továbbá a:: adományozó vagy az elhalt személy neve közlésének titoktartására Is.

*

A magyar ételek heteit nyitották meg november 9-én Nyugat-Berlin egyik legismertebb szállodája, a Hotel Kempinski éttermében, Az étteremben főleg magyar ételeket és italokat szolgálnak fel, a zenét pedig Fehér Sándor prímás és zenekara szolgáltatja.

Aranyérmes szarvasbika került puskavégre a zalaszentbalázsi vadásztársaság területén. A tizenegy kilogrammos agancsot viselő nemes vadat, amelyet régóta figyelnek, egy külföldi vadásznak sikerült kilőnie. Az eset érdekessége, hogy a szerencsés külföldi vadász — mint mondta — életében most látott először szabadon szai vasbikát állatkerten kívül.

■f-Barcs Sándornak, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójának, a közéleti és újságírói tevékenysége, valamint az MTI élén végzett munkája elismeréséül 60. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács.

Születésének hetvenedik évfordulóján megkoszorúzta Budapesten a Fenyő László körúti szülőházán elhelyezett emléktáblát, s a Kossuth-klubban Fenyő László-estef rendezett a Magyar írók Szövetsége. Simon István emlékbeszéde s kiváló művészeink előadásában legszebb versei idézték fel a költő alakját, aki 1945 márciusában Rohoncon fasiszta golyótól halt vértanúhalált.

Pongrácz Imre, aki a közelmúltban végleg hazatelepedett és jelenleg a Mikroszkóp Színpad tagja, hamarosan filmfőszerepben mutatkozik be.

*•

Fejes Terit, a ma már visszavonultan élő kitűnő színésznőt 52 éves színészi pályafutása elismeréseként magas kormánykitüntetésben részesítették. Hasonló kitüntetést kapott dr. Staud Géza irodalomtörténész, aki jelenleg a Színháztudományi Intézet tudományos munkatársa.

*

Dobozy Imre Holnap folytatjuk című darabját nagy sikerrel mutatták be a kolozsvári Állami Magyar Színházban. S egy másik színházi hír Romániából: a Temesvári Nemzeti Színház együttese Aurel Gheorgheu Ardeleanu, fiatal, temesvári iró „Dózsa koronája” című történelmi darabját adta elő. Mint a romániai Előre kritikusa megjegyzi, a mű bemutatásával a színház nemcsak új színpadi szerzőt avatott, de hathatósan hozzájárul az együttélő nemzetiségek testvériségéről valló helyi történelmi hagyományok ápolásához.

*■

Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke november 14-én Palotai Sándornak, a Szabad Egyházak Tanácsa elnökének társaságában fogadta dr. Haraszti Sándort, az amerikai Magyar Baptista Szövetség missziós bizottságának vezetőjét.

*

Elfredo Carpio Becerra tábornok, perui közoktatásügyi miniszter ünnepélyes külsőségek között vette át Puerto del Calleo kikötőjében a Magyarországról érkezett oktatási felszerelések első szállítmányát, amely a Perunak nyújtott 15 millió dolláros hitel alapján érkezett a dél-amerikai országba.

*

A Győri Filharmonikus Zenekar Sándor János karmester vezetésével 16 koncertet ad Olaszországban. Az együttes Milánóban kezdte meg vendégszereplését.

Újabb üzemmel bővítik a magyar—indiai közös gyógyszergyárat, amely tavasszal kezdte meg működését Bombay szomszédságában. A B—12-t gyártó üzem máris kielégíti India szükségletét.

Kína külkereskedelmi minisztere Budapesten

Budapesten tartózkodott Paj Hsziang-kuo, a Kínai Népköztársaság külkereskedelmi minisztere, aki dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter múlt évben Kínában tett látogatását viszonozta. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke november 13-án hivatalában fogadta Paj Hsziang-kuót.

műsorait hallják

EURÓPÁBAN ES A KÖZEL-KELETEN (közép-európai Idő szerint)

I. adás: 20.00—20.45-ig a 13. 16. 25, 30, 41, 42, 49 m rövidhullám-sávon és a 224 m középhullámon. II. adás: 21.45—22.30-ig a 13, 16, 25, 30, 41, 42. 49 m rövidhullám-sávon és a 224 m középhullámon.

ESZ A K-A MERIK AB A N (EASTERN ZONE)

(helyi idő szerint)

II. adás: 19.15 -20.00-ig a 13,16, 19, 25, 30, 41, 49 m rövidhullám-sávon. I. adás: 21.00—21.45-ig a 19,25,30, 41 és 49 m rövidhullám-sávon. 11. adás: 22.30—23.15-ig a 19, 25, 30. 41, 49 m rövidhullám-sávon.

ESZAK-AMERIKABAN (PACIFIC ZONE)

(helyi idő szerint)

II. adás: 16.15—17.00-ig a 13, 16, 19, 25, 30, 41 és 49 m rövidhullámsávon. I. adás: 13.00—18.45-ig a 19, 25, 30, 41 és 49 m rövidhullám-sávon. II. adás: 19.30—20.15-ig a 19, 25, 30, 41 és 49 m rövidhullám-sávon.

DÉL-AM ERIKÁBAN (riót időszámítás szerint)

I. adás: 20.00—20.45-ig a 13, 16, 19, 25, 30 és 49 m rövidhullám-sávon.

Piros volt a sportkocsi, benne piros a fiú.

Nem is a haja volt piros — az csak szőke —, inkább az arca, a széltől, meg piros volt a trikója is, jó angolos volt így együtt, a piros sportkocsival meg a GB jelzéssel a kocsi farán. S tulajdonképpen már nem is volt fiú, hiszen kifelé halad már a harmincas évekből is, mindenképpen férfi — de van ugye férfi, aki akármit csinál, mégiscsak fiú. Mellette angol leány ült, aki ebből az egész Magyarországból, nyelvéből, természetéből, meg hogy mi fán termett az egész, egyelőre egy kukkot sem értett. Csak a fiút értette, aki viszont ezt értette még mindig a legjobban, pedig már tizenhat esztendeje él odakünn, s most szerette volna az egészet egyszerre közölni a lánnyal. Ezért hozta el ide, ezért mutogatta neki Budapestet, ezért nyaralt vele a Balatonon, ezért rohangált vele hetenként oda-vissza Almádi és Budapest között a piros sportkocsin. Ezért küldi évente a Balatonra a két kisfiát is (mert egyszer már házas ember is volt); hozzám is úgy talált el, hogy olvasta a cikket, amelyet arról a tündéri két gyerekről, akivel véletlenül, olasz tengerparton akadtam össze, ide, a Magyar Hírekbe írtam még tavaly. Aztán egyszerre itt volt az apjuk, rohangált Pest és Almádi között. Lefékezte a piros kocsit a Fasorban is, a gimnázium előtt, mutogatta a lánynak. Hogy ott érettségizett.

A kkor még Szarvas Péternek hívták, most már Peter Sanyii der a neve. Ez elég szomorú, ám ha nagyon muszáj — de csak ha nagyon —, hát talán belátom, hogy muzsikusnak odakünn igy könnyebb. Belátom, de alább erre majd még viszszatérek. Vissza, még ha Bartókból is Bartók lett arrafelé, még belőle is letörtek egy ékezetet. Kálmán Imréből is letörtek kettőt, belőle Kalman lett — Lehár Ferencről pedig, aki pláne Franz lett, egyelőre hallgatok.

Hát persze ezek nagy nevek, komoly zenében az egyik, a másik kettő könnyűben — és ez a Péter mind a kettőben derekasan működik. Sokra vitte máris.

Hogy’ is volt csak?

A zongoratanszakot, amelyet Budapesten és Debrecenben kezdett, már angliai tanárképzőn fejezte be. Dzsesszzongorát kezdett tanítani, aztán máris komponált. Könnyűzenét, dzsesszzenét. Nemsokára máfr filmzenét, s egyszerre csak ott tartott, hogy amit dzsesszzongorára ír, már amerikai kiadónál jelenik meg. S amikor zeneköltővé érlelődött, a dzsesszhez akkor sem lett hüteten. Ami helyes is. Szerves legyen a fejlődés, legyen vonala, alapjaitól senki ne rugaszkodjék el, máskülönben nincs is hitele. Szívdobogás az, amikor a komoly zenében benne szinkopál a dzsessz.

Mint aban a rézfúvósötösben, amelyet a Halle Brass Consort vett fel rádióadásra. Mint nagyzenekari műveiben, a Playground and Fugato címűben meg a többiben, amely már a BBC-ben hangzott fel. Mint legújabb, nagyzenekari kíséretü zongoradarabjában, melyet Rhapsody for Piano and Orchestra címmel nemrég fejezett be. S a hűségért, hogy magával vitte a „nagy" muzsikálásba is, hálával fizetett a dzsessz. Tekintélyt hozott s hírnevet,

2