Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-11-24 / 24. szám

ÍZ ÉJTlPllSIl LiTÓHiTÁR 1972 Karácsonyától havi folyóiratként, új célokkal és új formában jelenik meg a Látóhatár. Főszerkesztője: Szabolcsi Miklós professzor, a Ma­gyar Tudományos Akadémia levele­ző tagja. Szabolcsi Miklós az elmúlt évek során sokat foglalkozott a nyu­gaton élő magyarság és a magyar irodalom bonyolult kapcsolataival. A Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja, az MVSZ Kulturális Bizottsá­gának egyik tevékeny résztvevője. Jól ismeri tehát a Látóhatár „elő­életét"; amikor arra kértük, beszél­gessünk az új típusú Látóhatárról, örömmel vállalta az interjút. A Látóhatár régi folyóirat, sokesztendős múlttal. Miért került sor a folyóirat tartal­mi és formai megváltozására? — Az elmúlt évek során világszerte — Magyarországon is — megnőtt a szellemi élet termése. Csaknem ezer folyóirat, hetilap, időszaki kiadvány jelenik meg hazánkban. Ez az egészséges fejlődés jele, de buktatókat is rejt az egyén számára. Azzal a veszéllyel jár, hogy érdeklődése túlzottan szakmai te­rületre szorul, elvész az információáradat­ban. A nyugaton élő magyarság különböző rétegei sok szálon tartják a kapcsolatot a magyar szellemi élettel. Ugyanakkor már régóta probléma, hogy nem tudnak, nem le­het lépést tartani; lehetetlenség a folyóira­tok tömegét rendszeresen beszerezni és el­­mélyülten elolvasni. Erre idő sem lehet, anyagiakkal sem győzhető. Ezért sokfélül és sokan újra és újra javasolták egy válogató­­utánközlő folyóirat indítását. Sinor Dénes professzor például az első Anyanyelvi Kon­ferencián pontosan körvonalazta egy ilyen típusú folyóirat profilját. (Mellesleg figye­lemmel kísértem a Magyar Hírek ilyenirá­nyú erőfeszítéseit a régebben rendszerint negyedévenként hozott „Ízelítő” összeállítá­sával ; de ez nem lehetett — már csak terje­delmi okokból sem — a végső megoldás.) A Látóhatár eredeti funkciója a magyar szel­lemi élet viszonylag teljes horizontjának be­mutatása volt, ez az új formában is válto­zatlan feladat. Ahhoz azonban, hogy ezt a feladatot teljesíteni tudja, meg kellett vál­toznia tartalmában és formájában egyaránt. A lap elsődleges célja a tájékoztatás volt és marad. Mit jelent pontosan ez a tartalmi és for­mai változás? — A Látóhatár kulturális életünk termé­sének javát válogatja ki. Elsősorban szép­­irodalmi műveket közöl, egy-egy időszak legjobb novelláit, verseit, dráma-részleteit, irodalmi riportjait. Ezenkívül igyekszik majd a társadalomtudományok, a közművelődés területéről a legfontosabb, a legérdekesebb és legjelentősebb tanulmányokat, cikkeket újra közölni. Egy-egy folyóiratszámot iro­dalmi, művészeti kritikák zárnak. Folyóira­tunk tehát tallózó, válogató, utánközlő folyóirat, olyan folyóirattípus, amelynek Magyarországon nincs elődje, de amely már sok országban ismeretes és angol szóval „digest”-nek nevezik. Milyen eszmei elgondolások alapján fog történni a válogatás? — A folyóiratok anyagából a haladó ma­gyar kultúra értékeit akarjuk kiemelni. Iro­dalmi anyagunkban mindazt szeretnénk utánközölni, ami színvonalas, ami valóság­hű, korszerű kifejezőeszközökkel megalko­tott jelentős mű. A tanulmányokból, kriti­kákból azokat a jelentős teljesítményeket, amelyekre a valóság hű feltárása, az önálló elemzés a jellemző. Tervezzük a szellemi életet megmozgató, önmagukon túlmutató, lényeges kérdéseket tárgyaló, viták némelyi­kének újraközlését is. A terjedelmi kötöttsé­gek miatt nem közölhettünk minden értékes és jelentős alkotást és tanulmányt, ez meg­haladná a folyóirat kereteit. Milyen gyakran jelenik meg a folyóirat, tudja-e biztosítani majd a naprakész tájé­koztatást? — Szándékunk szerint viszonylag gyorsan fogunk dolgozni. Hónap közepén megjelenő számaink általában az elmúlt egy-két hónap folyóirat és lapszámaiból fognak válogatni. A magyar szellemi élet mozgását, erővona­lait, hullámzását szeretnénk nyomon követni ezzel is. Kikre számit az induló Látóhatár? — Egyaránt számítunk a belföldi és kül­földi olvasókra; belföldön a tanárra és diák­jára éppúgy, mint a művészre és a művésze­tek iránt érdeklődő munkásra. És számítunk a külföldön élő magyarságra, mindazokra, akik érdeklődnek a magyar művészet és tu­domány irányt. Bízunk benne, ha jól dolgo­zunk, folyóiratunknak széles olvasóközönsé­ge lesz, túl azon a körön, amely irodalmi és társadalomtudományi folyóiratainkat, lapja­inkat eddig is állandóan olvasta. A Látóha­tár remélhetően új olvasókat is fog toboroz­ni. A nyugaton élő magyarság képviselői — mint említettem — az elmúlt évek során szinte megtervezték az újtípusú Látóhatárt. A megvalósítás, reméljük, tükrözi majd el­képzeléseiket. Szeretnénk, ha észrevételeik­kel, megjegyzéseikkel segítenének nekünk, hogy a Látóhatár tartalmában és formájá­ban olyanná váljon, ahogy honfitársaink igénylik. (m. h.) Lengyel kormányküldöttség látogatott Magyarországra Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Állam­tanácsa elnökének vezetésével. KépünkönLosonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke (balról) fogadja Henryk Jablonskit Kitt kétMAHVS Az ausztriai magyar kulturális egyesületek vezetői 1972. november 4-én közös tanácsko­zásán egyeztették a jövő évi előzetes kulturá­lis terveiket. A tanácskozás középpontjában a Petőfi jubileumi ünnepségek előkészítése állt. Ebből az alkalomból Dr. Nagy Lajos, hazánk ausztriai nagykövete fogadta a Bécsi Magyar Munkás Egyesület, a Bécsi Magyar Kultúr- és Sportegyesület, a Bécsi Magyar Iskolaegyesü­let, a Grazi Magyar Egyesület és a Burgen­landi Magyar Egyesület vezetőit. A fogadáson jelen volt Czidor János, a Magyarok Világ­­szövetsége főtitkárhelyettese. * Kodály Zoltán emlékére — közelgő 90. szü­letésnapja alkalmából — Bécsben a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Collegium Hungari­­cum, az Osztrák Zenei Társaság és az Osztrák Nemzeti Könyvtár közös szervezésében több napos rendezvénysorozat folyt, amelyen részt vett Kodály Zoltán özvegye is. A nagy zene­költő emléke előtt tisztelegtek Tokióban is; három japán egyetemi kórus Szugano Hiro­­kazu neves japán karmester vezényletével Kodály több kórusművét adta elő magyar nyelven. Dr. Bíró Gerd, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara főosztályvezetője november 8-án a lon­doni kereskedelmi kamarában sajtóértekezle­ten adott tájékoztatót a november második fe­lében sorra kerülő magyar gazdasági napok­ról. Az angliai — londoni és birminghami — magyar gazdasági napok előkészítésére fővá­rosunkban tartózkodott a The Times, a Finan­cial Times és a Birmingham Post című angol napilapok néhány szerkesztője; a többi közt találkoztak a Magyar Nemzeti Bank és a Kül­kereskedelmi Bank vezetőivel. Néhány érdekes adat a Központi Statisztikai Hiva­tal háromnegyed évi összesitőjéből. Eszerint október 10-én 10 millió 402 ezer volt Magyarország lakossága, 3600-zal több, mint augusztusban. Januártól szep­tember végéig 70 ezer 833 házasságot kötöttek (3 százalékkal többet, mint az elmúlt év hasonló idő­szakában) és 115 723 gyermek született. * Az USA-ban tartózkodó dr. Szentágothai Já­nos professzor tiszteletére, 60. születésnapja alkalmából fogadást adott dr. Szabó Károly washingtoni magyar nagykövet. A kiváló ma­gyar biológust köszöntötte Philip Handler is, az Amerikai Tudományos Akadémia elnöke. A fogadáson az amerikai tudományos és poli­tikai élet számos ismert képviselője is meg­jelent. * Herman Lipótnak, a nemrég elhunyt neves festőművésznek özvegye férje gazdag hagya­tékából 13 festményt ajándékozott a buda­pesti Zsidó Múzeumnak. A „Magyarország bemutatkozik” című kiál­lítást több mint százezren tekintették meg Buenos Airesben. Az argentin szakemberek és üzletemberek nyilatkozatai szerint a kiállítás nagy segítséget nyújtott a magyar—argentin kapcsolatok újabb lehetőségeinek feltárásá­hoz. Tervbe vették magyar—argentin vállal­kozói vegyesbizottságok létrehozását is. Tízezer forint jutalmat kapott dr. Szentléleky Ti­­hamértól, a Vas megyei múzeumok igazgatóságá­nak vezetőjétől az a Vas megyei diók, aki faluja — Balozsameggyes — határában, a kavicsbányában 337 ezüst dénárt és arany ékszereket tartalmazó agyag­edényt talált és szolgáltatott be a szombathelyi Sa­­varia Múzeumnak. * Illyés Gyula 70. születésnapjáról a szlovák és cseh nyelvű lapok is megemlékeztek. 5)C A Budapesti Hittudományi Akadémia pro­fesszorai megbeszélést folytattak a bécsi egye­tem teológiai fakultása professzoraival, viszo­nozva az ő előző évi budapesti látogatásukat. * Nemzetközi téli egyetemet nyit december elején Harkányban a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat. A változatos program között gyógykezelés is szerepel az európai hírű für­dőhelyen. * Szirmai Albert muzsikája hangzik fel ismét a Fő­városi Oprettszinház színpadán: felújították a Mág­nás Miskát, a nevezetes címszerepben (első nagy si­kerű alakítója Rátkal Márton volt) Bodrogi Gyulá­val, a budapesti közönség egyik kedvencével. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és dr. Josef Staribacher osztrák kereskedelmi és iparügyi miniszter november 11-én a Kül­kereskedelmi Minisztériumban aláírta az új magyar—osztrák ötéves, hosszú lejáratú ke­reskedelmi megállapodást. A megállapodás rögzíti, hogy az osztrák fél a magyar áruk Ausztriába történő bevitelét 1975. január 1-től kezdve minden mennyiségi korlátozás alól mentesíti. * Kőszegen eltemették Kiss János altábor­­nagynak, az ellenállási mozgalom kimagasló személyiségének özvegyét. A 92 éves korában Budapesten elhunyt Kiss Jánosnét végakara­tának megfelelően temették férje mellé a kő­szegi temetőbe. * Űj egészségügyi törvényt dolgoztak ki a hazánk­ban Is bevezetésre kerülő szervátültetések szabályo­zására. Elsősorban a veseátültetést kezdik meg öt, erre kijelölt egészségügyi intézményben: a buda­pesti, a szegedi, a debreceni, a pécsi orvostudomá­nyi egyetem klinikáján és a miskolci városi kórház­ban. A részletes rendelkezés kiterjed a kötelező or­vosi, továbbá a:: adományozó vagy az elhalt személy neve közlésének titoktartására Is. * A magyar ételek heteit nyitották meg no­vember 9-én Nyugat-Berlin egyik legismer­tebb szállodája, a Hotel Kempinski étter­mében, Az étteremben főleg magyar ételeket és italokat szolgálnak fel, a zenét pedig Fehér Sándor prímás és zenekara szolgáltatja. Aranyérmes szarvasbika került puskavég­re a zalaszentbalázsi vadásztársaság területén. A tizenegy kilogrammos agancsot viselő ne­mes vadat, amelyet régóta figyelnek, egy kül­földi vadásznak sikerült kilőnie. Az eset érde­kessége, hogy a szerencsés külföldi vadász — mint mondta — életében most látott először szabadon szai vasbikát állatkerten kívül. ■f-Barcs Sándornak, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójának, a közéleti és újságírói te­vékenysége, valamint az MTI élén végzett munkája elismeréséül 60. születésnapja alkal­mából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács. Születésének hetvenedik évfordulóján meg­koszorúzta Budapesten a Fenyő László kör­úti szülőházán elhelyezett emléktáblát, s a Kos­­suth-klubban Fenyő László-estef rendezett a Magyar írók Szövetsége. Simon István em­lékbeszéde s kiváló művészeink előadásában legszebb versei idézték fel a költő alakját, aki 1945 márciusában Rohoncon fasiszta golyótól halt vértanúhalált. Pongrácz Imre, aki a közelmúltban végleg hazatelepedett és jelenleg a Mikroszkóp Szín­pad tagja, hamarosan filmfőszerepben mutat­kozik be. *• Fejes Terit, a ma már visszavonultan élő kitűnő színésznőt 52 éves színészi pályafutása elismeréseként magas kormánykitüntetésben részesítették. Hasonló kitüntetést kapott dr. Staud Géza irodalomtörténész, aki jelenleg a Színháztudományi Intézet tudományos mun­katársa. * Dobozy Imre Holnap folytatjuk című darab­ját nagy sikerrel mutatták be a kolozsvári Állami Magyar Színházban. S egy másik szín­házi hír Romániából: a Temesvári Nemzeti Színház együttese Aurel Gheorgheu Ardelea­­nu, fiatal, temesvári iró „Dózsa koronája” című történelmi darabját adta elő. Mint a romániai Előre kritikusa megjegyzi, a mű bemutatásá­val a színház nemcsak új színpadi szerzőt avatott, de hathatósan hozzájárul az együttélő nemzetiségek testvériségéről valló helyi tör­ténelmi hagyományok ápolásához. *■ Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke november 14-én Palotai Sándornak, a Szabad Egyházak Tanácsa elnö­kének társaságában fogadta dr. Haraszti Sán­dort, az amerikai Magyar Baptista Szövetség missziós bizottságának vezetőjét. * Elfredo Carpio Becerra tábornok, perui köz­­oktatásügyi miniszter ünnepélyes külsőségek között vette át Puerto del Calleo kikötőjében a Magyarországról érkezett oktatási felszerelé­sek első szállítmányát, amely a Perunak nyúj­tott 15 millió dolláros hitel alapján érkezett a dél-amerikai országba. * A Győri Filharmonikus Zenekar Sándor Já­nos karmester vezetésével 16 koncertet ad Olaszországban. Az együttes Milánóban kezd­te meg vendégszereplését. Újabb üzemmel bővítik a magyar—indiai közös gyógyszergyárat, amely tavasszal kezdte meg mű­ködését Bombay szomszédságában. A B—12-t gyártó üzem máris kielégíti India szükségletét. Kína külkereskedelmi minisztere Budapesten Budapesten tartózkodott Paj Hsziang-kuo, a Kínai Népköztársaság külkereskedelmi mi­nisztere, aki dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter múlt évben Kínában tett látogatá­sát viszonozta. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke november 13-án hivatalában fogadta Paj Hsziang-kuót. műsorait hallják EURÓPÁBAN ES A KÖZEL-KELETEN (közép-európai Idő szerint) I. adás: 20.00—20.45-ig a 13. 16. 25, 30, 41, 42, 49 m rövidhullám-sávon és a 224 m középhullámon. II. adás: 21.45—22.30-ig a 13, 16, 25, 30, 41, 42. 49 m rövidhullám-sávon és a 224 m középhullámon. ESZ A K-A MERIK AB A N (EASTERN ZONE) (helyi idő szerint) II. adás: 19.15 -20.00-ig a 13,16, 19, 25, 30, 41, 49 m rövidhullám-sávon. I. adás: 21.00—21.45-ig a 19,25,30, 41 és 49 m rövidhullám-sávon. 11. adás: 22.30—23.15-ig a 19, 25, 30. 41, 49 m rövidhullám-sávon. ESZAK-AMERIKABAN (PACIFIC ZONE) (helyi idő szerint) II. adás: 16.15—17.00-ig a 13, 16, 19, 25, 30, 41 és 49 m rövidhullám­­sávon. I. adás: 13.00—18.45-ig a 19, 25, 30, 41 és 49 m rövidhullám-sá­von. II. adás: 19.30—20.15-ig a 19, 25, 30, 41 és 49 m rövidhullám-sá­von. DÉL-AM ERIKÁBAN (riót időszámítás szerint) I. adás: 20.00—20.45-ig a 13, 16, 19, 25, 30 és 49 m rövidhullám-sá­von. Piros volt a sportkocsi, benne piros a fiú. Nem is a haja volt piros — az csak szőke —, inkább az arca, a széltől, meg piros volt a trikója is, jó angolos volt így együtt, a piros sportkocsival meg a GB jelzéssel a kocsi farán. S tulajdonképpen már nem is volt fiú, hiszen kifelé halad már a harmincas évekből is, mindenképpen férfi — de van ugye férfi, aki akármit csinál, mégiscsak fiú. Mellette angol leány ült, aki ebből az egész Magyarországból, nyelvéből, ter­mészetéből, meg hogy mi fán termett az egész, egyelőre egy kukkot sem értett. Csak a fiút értette, aki viszont ezt értette még mindig a legjobban, pedig már tizenhat esztendeje él odakünn, s most szerette volna az egészet egyszerre közölni a lánnyal. Ezért hozta el ide, ezért mutogatta neki Budapes­tet, ezért nyaralt vele a Balatonon, ezért rohangált vele he­tenként oda-vissza Almádi és Budapest között a piros sport­kocsin. Ezért küldi évente a Balatonra a két kisfiát is (mert egyszer már házas ember is volt); hozzám is úgy talált el, hogy olvasta a cikket, amelyet arról a tündéri két gyerekről, akivel véletlenül, olasz tengerparton akadtam össze, ide, a Magyar Hírekbe írtam még tavaly. Aztán egyszerre itt volt az apjuk, rohangált Pest és Almádi között. Lefékezte a piros kocsit a Fasorban is, a gimnázium előtt, mutogatta a lánynak. Hogy ott érettségizett. A kkor még Szarvas Péternek hívták, most már Peter San­yii der a neve. Ez elég szomorú, ám ha nagyon muszáj — de csak ha nagyon —, hát talán belátom, hogy muzsikusnak oda­künn igy könnyebb. Belátom, de alább erre majd még visz­­szatérek. Vissza, még ha Bartókból is Bartók lett arrafelé, még belőle is letörtek egy ékezetet. Kálmán Imréből is letör­tek kettőt, belőle Kalman lett — Lehár Ferencről pedig, aki pláne Franz lett, egyelőre hallgatok. Hát persze ezek nagy nevek, komoly zenében az egyik, a másik kettő könnyűben — és ez a Péter mind a kettőben de­rekasan működik. Sokra vitte máris. Hogy’ is volt csak? A zongoratanszakot, amelyet Budapesten és Debrecenben kezdett, már angliai tanárképzőn fejezte be. Dzsesszzongorát kezdett tanítani, aztán máris komponált. Könnyűzenét, dzsesszzenét. Nemsokára máfr filmzenét, s egyszerre csak ott tartott, hogy amit dzsesszzongorára ír, már amerikai kiadónál jelenik meg. S amikor zeneköltővé érlelődött, a dzsesszhez ak­kor sem lett hüteten. Ami helyes is. Szerves legyen a fejlődés, legyen vonala, alapjaitól senki ne rugaszkodjék el, máskülön­ben nincs is hitele. Szívdobogás az, amikor a komoly zenében benne szinkopál a dzsessz. Mint aban a rézfúvósötösben, amelyet a Halle Brass Consort vett fel rádióadásra. Mint nagyzenekari műveiben, a Play­ground and Fugato címűben meg a többiben, amely már a BBC-ben hangzott fel. Mint legújabb, nagyzenekari kíséretü zongoradarabjában, melyet Rhapsody for Piano and Orchestra címmel nemrég fejezett be. S a hűségért, hogy magával vitte a „nagy" muzsikálásba is, hálával fizetett a dzsessz. Tekin­télyt hozott s hírnevet, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom