Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-11-11 / 23. szám
A BANKOK ÁLLAMOSÍTÁSA „A bank olyan intézmény — mondotta a volt amerikai munkásvezér, Joe E. Lewis —, amely mindenkinek hajlandó kölcsönt adni, aki bebizonyítja, hogy nincs rá szüksége.” Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1947. november 20-án a magyar országgyűlés törvényt hozott, amely lehetővé tette, hogy attól kezdve mindenki kölcsönhöz juthasson, akinek szüksége van rá. A bankok államosítását kimondó törvényről van szó. A bankok államosításának jelentőségét az említett aforizma természetesen nem fejezi ki a maga teljességében, hiszen a törvény fordulópontot jelentett a háború utáni Magyarország egész társadalmi-gazdasági életében. A bank, mint intézmény, majdnem olyan régi, mint maga a pénzgazdálkodás, a pénzváltókkal találkozunk az ókori Palesztinában, Babilonban, Görögországban, a Ptolemaioszok Egyiptomában pedig már állami monopólium volt a banktevékenység. Ezzel csak azt akartuk megmutatni, hogy milyen régi szerepe van a banküzletnek a gazdaságtörténetben. Ami o magyar bankrendszert illeti, arról tulajdonképpen csak az 1840-es évektől kezdve lehet beszélni. Hazánk akkori gazdaságának agrár jellege, párosulva az ország haladását akadályozó politikai viszonyokkal, majdnem a XIX. század közepéig késleltette nálunk a terménygazdaságról o pénz- és hitelgazdaságra való áttérést. Fáy András kezdeményezésére alakult meg 1840-ben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület, egy évvel később pedig az Ullman nagykereskedő család kétmillió ezüstforint alaptőkével létrehozta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot. Mint tudjuk, Kossuth ezzel a bankkal kötött szerződést a magyar állam nevében a bankjegy-kibocsátásról. A Bach-korszak szinte teljesen megakadályozta a magyar bankrendszer továbbfejlődését, csak 1864-ben jöhetett létre az Első Magyar Iparbank, majd 1870-ben a Magyar Általános Hitelbank. A tőkés fejlődés viharos lendülettel bontakoztatta ki a bankrendszert az egész országban, 1890-ben már 172 bank, 1909-ben pedig 714 bank s csaknem 1000 takarékpénztár működött. A magyar bankokat szoros szálak kapcsolták a nemzetközi tőkéhez, ez időnkint magában a névben is felismerhetővé vált, mint az Angol—Magyar Bank, a Francia—Magyar Bank, az Olasz—Magyar Bank esetében, a külföldi banktőke nagy része azonban nem ilyen nyilvánvaló módon tartotta kezében az ország gazdasági életének kulcsterületeit. Megemlíthetnénk még a bankok szerepét az első és a második világháború pénzügyi előkészítésében; a nagybankok éppúgy támogatták Tisza István 1913-as fegyverkezési programját, mint Darányi 1938-as győri programját. Ebben az időben a bankok részvénytőkéjének mintegy negyedrésze volt közvetlenül külföldi kézben, s akkorra már rendkívül felerősödött a német finánctőke befolyása is. A második világháborút követő infláció tombolása közepette a bankok hihetetlenül sokat kerestek, emellett nálunk, a bank és ipari tőke sajátosan erős összefonódása miatt, éppen az újjáépítés szempontjából legfontosabb vállalatok a banktőke ellenőrzése alatt álltak. A bankok államosításáért folytatott küzdelem 1947 tavaszán indult meg, párhuzamosan a hároméves terv bevezetésének követelésével. Az említett év tavaszán-nyarán rendkívül kiéleződött a belpolitikai helyzet. A párizsi békeszerződés aláírását követően a volt uralkodóosztály nagyobb lehetőséget látott a tőkés restaurációra. Azonban a Baloldali Blokk is fokozta küzdelmét, s a jobboldal elszigetelődött. Ilyen körülmények között érkezett el az ország az augusztusi parlamenti választásokhoz: a baloldali erők megszerezték az abszolút többséget, s ezzel lehetővé vált a népi demokratikus fejlődés meggyorsítása. A bankok államosítása döntő gazdasági és politikai lépés volt. Az állami hitelszervezet a hároméves terv szükségleteinek kielégítésére állította át működését. Az addig o nagybankok tulajdonában volt üzemek államosítása pedig nem kevesebbet jelentett, mint hogy ettől a pillanattól nagyipari termelésünknek már csak kisebb része maradt a magántőke kezén, nagyobb része társadalmi tulajdonná lett. Állami kezelésbe kerültek az ipar kulcspozíciói, a nép tulajdonává lett majdnem maradéktalanul a szénbányászat, a villamosenergia-, a vas- és acéltermelés, a nagyipari jellegű közlekedési vállalatok. Annyit jelentett ez, hogy az akkor az iparban, bányászatban, közlekedésben dolgozó hatszázezer főnyi munkásságnak kétharmada, négyszázezer munkás dolgozott már a társadalmi szektorban s csak egyharmada a magánkapitalista gazdálkodásban. Ma, negyedszázad után, az állam tulajdonában levő bankok igen fontos szerepet töltenek be a gazdasági életben, elsősorban a beruházás-politikában, a hitelpolitikában, és a külkereskedelmi politikában. A jelenlegi helyzetben a beruházások egy jelentős és növekvő része a vállalatok hatáskörében valósul meg. Ezeknél az állam főleg a hitelpolitika eszközeivel érvényesíti beruházáspolitikai szempontjait, tehát a népgazdasági irányítást. Ám ezenkívül az állam, egyéb eszközök igénybevétele mellett, részben az egyedi nagyberuházásokra, részben a beruházási célcsoportokra vonatkozó határozataival, és közvetlenül a költségvetésből beruházásra fordított összegekkel is, döntően befolyásolja a fejlesztés fő irányait. A bankok a hitelnyújtás révén befolyásolják a termelést, a beruházást és a külkereskedelmet. Rövidlejáratú hitelt a bankok általában minden hitelképes vállalatnak nyújtanak, minden realizálható termelésre vagy egyéb normális, kellően indokolt felhasználásra. Középlejáratú hitel nyújtásánál már vizsgálják a vállalat fejlesztési alapjának alakulását, és népgazdasági szempontokat is figyelembe vesznek. Hosszú lejáratú beruházási hitel nyújtásának feltétele, hogy a beruházással lehetségessé tett termelés minden 100 forint beruházásra legalább 7 forint nyereséget biztosítson. A bankok a hitelnyújtás feltételeinek variálásával szelektálnak, elősegítenek bizonyos hasznosnak ítélt vállalati tevékenységeket, akadályoznak más, helytelennek minősítettet. Igyekeznek előmozdítani a termelők árukínálatának javítását, például a keresett fogyasztói cikkek termelését, a szolgáltató tevékenység fokozását. Előnyben részesítik azokat a beruházásokat, amelyek a leggazdaságosabbak és a leggyorsabban térülnek meg. A bankok hitelpolitikáját a terv, illetve a kormány szabja meg: így itt is a népgazdaság tervszerű irányítása érvényesül. A bankoknak jelentős a szerepe a külkereskedelemben. A külkereskedelem-politikai eszközei közé sorolhatjuk a külkereskedelmi árszorzók, vámok, letéti rendszer, szubvenciók stb. megállapítását, az ipari kooperációk pénzügyi támogatását, a garancianyújtást. Működésükben, hatásukban az említett közgazdasági eszközök nehezen választhatók el a velük többékevésbé összefonódó, inkább adminisztratív jellegű intézkedéseket alkalmazó állami irányítási tevékenységtől, mint amilyen a külkereskedelmi ügyletek engedélyezése, vagy az export-import keretek megszabása. Együtt messzemenően alkalmasak arra, hogy az állam általuk befolyásolja a külkereskedelem árutartalmát, szerkezetét és irányát. Hadd említsünk azonban meg még két, egymást kiegészítő tényezőt, amely a fejlődés tendenciáját fejezi ki. Az egyik, hogy a szocialista országok együttműködése a bankrendszer fokozódó integrációjában is megnyilvánul. A másik, hogy bankrendszerünk egyrészt hitelnyújtással is segíti export-politikánkat, másrészt kölcsönkötvények kibocsátásával is gyarapítja a szocialista építés pénzügyi eszközeit. A Magyar Népköztársaság iránti bizalom jele a kötvények elhelyezésének sikere a nemzetközi pénzpiacon. A bankok pénzügyi politikája tehát, amely a tervszerű fejlesztésből és a dinamikusan megvalósuló egyensúlyból következik, a gazdaságpolitika szerves része. A pénzügyek intézése, irányítása megköveteli az egységet és összehangoltságot a pénzügyek egész területén. Ezt, végső soron a szocialista fejlődést mozdítja elő a mai magyar bankrendszer tevékenysége. Pethő Tibor Miskolcon megnyitották sz új megyei könyvtárat, amelyben 170 ezer kötet könyv áll az olvasók rendelkezésére (MTI felv.) rm 1 gft 9 ■Wr p fi m Bfirm 2 rmjl, K ■■■ é1 iiäi A magyar és az osztrák államfő találkozója Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Franz Jonas, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke között október 21-én nem hivatalos baráti találkozó volt Sopronban, illetve Eisenstadtban, A két államfő a megbeszéléseket követően együttesen tekintette meg a határmenti városok történelmi és kulturális nevezetességeit. Új rendszerű munkástovábbképzés A kormány múlt évi határozatának megfelelően még novemberben megkezdődik a munkások új rendszerű továbbképzése. Célja, hogy a munkások — s elsősorban a szakmunkások — meg tudjanak felelni a gyors ütemű műszaki változásokból, a társadalmi fejlődésből adódó kö. vetelményeknek, s továbbképzésük. együtt járjon általános és politikai műveltségük állandó emelkedésével is. Az új rendszerű továbbképzés bevezetésében és kiterjesztésében a kormányhatározat — a feltételek biztosítását is figyelembe véve — fokozatosságot írt elő. Az idén — első lépésként — hat iparág 50 vállalata és — a szövetkezeti vállalatok részére — szövetségük hat központban kezdi meg szakmunkásainak továbbképzését ismeretfelújító, korszerűsítő jelleggel. A népgazdaság és ágazati igényekre alapozva 14 szakmában mintegy 1600 szakmunkás kezdi meg szakmai ismereteinek a legfejlettebb technikához igazodó bővítését, korszerűsítését. Ugyancsak az új rendszerben kerül sor a vezető munkások, munkavezetők ismeretbővítő továbbképzésére. A szakmai továbbképzéssel egyidejűén, illetve ahhoz kapcsoltan megkezdődnek az általános alapismeretek kiegészítését, továbbfejlesztését elősegítő rövidített tanulmányi idejű általános iskolai tanfolyamok is. Az Európai Rákkutató Társaság Budapesten tartotta szimpóziumát (MTI felv.) PlBpMpV^ top* ^ MR Jvát * iSP w fr * A Magyar Állami Hangversenyzenekar az Egyesült Államokba utazott vendégszereplésre Ferencsik János karmester vezetésével. Képünk a Ferihegyi repülőtéren indulás előtt készült (Mezey Béla felv.) 'WWWWWW^^WWWVV^^WWVVVWWWWWV EMLÉKEZÉS EQY „REJTÉLYES" ÍRÓRA 50 iiw. kait meg. ßdrdom/I Legendák és ellentmondások fonják körül alakját. Még azok is, akik életrajzából szinte semmit sem tudnak, azok is hallottak az egri „remetelakról”, az elfüggönyözött-spalettázott lakásról, ahová csak a mennyezetbe épített üvegtetőn át jutott be a fény, és tudnak a sajátos titkosírásról, amelynek csak mostanában, pár éve kezdenek a nyitjára rájönni. És rokonai tudnak a Göre-levelekről, a később írójuk által is megtagadott, parasztcsúfolónak is tartott falusi történetekről, amelyekkel szerzőjük mégis kivívta az alkotáshoz, az írói függetlenséghez szükséges anyagi stabilitását. Emlegetik a nőgyűlölőt, aki rossz házasságából a „hosszú hajú veszedelem", az asszony gyalázását hozta tanulságul műveibe. De szerencsére mindezekről csak később szereznek tudomást, azután, hogy elolvasták az Egri csillagok, vagy A láthatatlan ember, esetleg az Isten rabjai című regényeket, és utána a könyvek kiadási ideje szerinti utószavakat is megnézik, vagy a különböző időkben kiadott lexikonokat ütik fel, hogy a megkedvelt íróról megtudjanak valami közelebbit is. Mert Gárdonyi népszerűsége független az író alakja köré szőtt legendáktól, a könyvtári statisztikák ma is Jókai mellett emlegetik olvasottságban. Az Egri csillagok olyan „kötelező olvasmány", amelyet szívesen olvasnak a gyermekek, és amelyet kedvtelve vesznek kézbe újra a felnőttek is. És nemcsak egykönyvü író: hiszen az utóbbi évtizedben jelent meg — jelentős szövegkritikai előmunkálatok után — egy életmüsorozatnak is Gárdonyi Géza beillő gazdag válogatás könyveiből és egyetlen év alatt (1970) két róla készített monográfia is napvilágot látott. Hiszen a már említett történelmi regények mellett Az én falum novellagyűjteményét, Az a Hatalmas Harmadik, Ábel és Eszter, Szunyoghy miatyánkja című regényeit, a Hosszúhajú veszedelem című elbeszélés-sorozatát ma is a magyar próza kiemelkedő értékei között tartjuk számon} a fiatalkori, lázadó regény, A lámpás utóbb kap mind több megbecsülést állásfoglalása okán; a század első éveiben keletkezett színmüvének, A bor címűnek iroda lomtörténeti helyét pedig még a fiatal Lukács György jelölte ki a modern dráma történetéről Írott összefoglalásában. Valóban rejtélyes író volna Gárdonyi Géza? Hiszen még a majdnem gyermekek is fennakadás nélkül olvashatják. Életrajzában pedig nemcsak mindegyik író, de majdminden ember is rejtélyes. Ellentmondásos író? Melyik írónk életművében nem találkozunk az ellentmondások különböző változataival? A századforduló pedig, amelyiknek egyik legjelentősebb írója éppen Gárdonyi volt, csak sűrítette a történelmünkben és a személyes sorsokban meglévő feszültségeket. A régi szabályok, normák, kötöttségek már avulóban voltak, a nagy Nyugat-nemzedék új világokra tekintő forradalma még váratott magára. A századforduló íróinak pályája — még a sikereket elérteké is — kivétel nélkül derékba tört. Gárdonyi is magára maradt. Azokat a társadalmi-erkölcsi normákat, amelyekben felnőtt, nem tudta vállalni, új világot pedig nem látott maga körül alakulni. Elvonult tehát és olyan örök értékeket keresett, amelyek szerinte a későbbi új világok embere számára is értékek maradnak. A millenniumi évek hazafias szólamainak idején, azoktól elhúzódva, így teremtette meg a hazaszer etetet legjobb regényei között ma is számon tartott regény-eposzát, az Egri csillagokat. A népművelő és nyelvtudós mondja ki és értékeli legpontosabban ezt az eredményt: „Ha azt kérdezik tőlünk, melyik magyar írót ajánljuk, akitől szép magyarságot tanulhatunk, akkor az elsők között Gárdonyit szoktuk említeni, ajánlani." Kabdebó Lóránt 3
