Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1972-11-11 / 23. szám

(Gínk Károly felv.) Egy nyári kép Tihanybái A Magyarok Világszövetsége Elnöksége és az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége a maga és bizton hisszük, a külföldön élő magyarság millióinak nevében is tisztelettel és szeretettel köszönti Illyés Gyulát Költészetünk élő klasszikusa, örömök és fáj­dalmak dalosa, a népéért kiáltó versek költője, a prózaíró, aki fiatalon testvérei sorsáról ír, szo­­rongattatásukról a társadalmi számkivetésben, majd felszabadulásukról, mai örömeikről és gondjaikról, aki nemzete jövőjét vigyázván szüntelenül önismeretre nevel, keres és kutat, ILLYÉS GYULA: összehasonlít, figyel és tanít, a nyelvünket min­dig védelmező, a magyarul oly szépen beszélő, a szellem Európájának egyik nagy és becsült kép­viselője, tanulmányaiban, drámáiban, verseiben egy életen át értünk küzdő, igazságra törve a vi­tathatót is kimondó, a hűséges, a szívében örök­ké Rácegrest hordozó Illyés Gyula hetven éves. C7tz élnihuj /ól álla iában Részlet a vAlázz clrafl folyóirat 1947. áprilisi számiból, niyés Gyula Franciaországi változások című útibeszámolójából. Én voltaképpen nem szeretek utazni. Főként íróként nem szere­tek. Tudom, hogy az élmények pontosan olyanok, mint a mada­rak: minél határozottabban — minél egyenesebben — közeledsz feléjük, annál biztosabban elröp­pennek a felhőkbe, vagy a szom­széd jegenye csúcsára. Akkor já­rulnak hozzád, ha mozdulatlanul, behunyt szemmel fekszd, mint­egy halottnak tettetve magad. Ar­ra kell gondolnunk, hogy az iga­zi élmények tán nem is élő em­bernek valók. Hirtelenül, kinyújtott kézzel né­ha el lehet kapni egy élményt. De ilyenkor sem bizonyos, hogy jót fog az ember. Az élmények közt rengeteg a ravaszdi, a tréfás. Moszkvába való érkezésem más­napján szállodám ablakából első ízben kitekintve a szemben levő ház tetején két kutyát, két usz­kárt láttam sétálni. Meglepett és megörvendeztetett; fel voltam ajz­va minden orosz látnivalóra. A kép ma is élesen él emlékezetem­ben — de mi végre? Mit kezdhe­tek valaha is vele? Nemcsak ház­tetőn nem láttam több uszkárt Oroszországban, hanem az utcá­kon sem. Az élmények rakoncát­lanok. Elzarándokoltam a bázeli székesegyházba, ott álltam végre nagy mesterem, Erasmus falba il­lesztett sírjánál. Három napot ál­doztam ezért életemből és hússzor akkora összeget, mint amekkorá­ért a bölcs műveit megvásároltam. Semmit sem éreztem; pénzemért és alázatos fáradozásaimért sem­mit sem kaptam. Elmémet az egész idő alatt az a szeleburdi él­mény foglalkoztatta, amely a sír­hoz kocogtomban társult hozzám egy figyelmetlen pillanatban. Ez pedig az volt, hogy a kanonokok gyönyörű faragású, még a közép­korból származó karszékeiben egy ötletes pótülőke is volt a térdeplő atyák fenekének megtámasztására. Ennek segítségével a hívek sze­mében és talán tulajdon szemük­ben is akár órákig eltérdepelhet­tek, mert tulajdonképpen kényel­mesen ültek. Az élmény-vadászat ezenkívül szemérmetlen dolog is, eredendő­en férfiatlan, Alig különbözik azoknak a piperkőcöknek önhitt­ségétől, akik — kellően felkészül­ve, azaz kellően kicsípve magu­kat — azzal mennek társaságba, hogy egy nőt ezúttal is okvetle­nül meghódítanak. Élménnyel sem érdemes ilyennel együtt hálni. <2/{áífri fogva, n&sed JÁNOS VÍTÉZ Egész estét betöltő színes rajzfilm készül Petőfi remekművéből Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját méltóképpen szeretné megünnepelni a Pannónia Filmstúdió is, amelynek Rajz és animációs stúdiója a magyar rajzfilmgyártás eddigi legnagyobb vállalkozásába kezdett: nyolcvan perces filmet készítenek Petőfi János vitézéből. A filmről, amelynek ün­nepélyes bemutatója 1973. április 4-én lesz, s amelynek ké­„Kis leány szoknyája térdig föl van hajtva, — Mivelhogy ruhákat moa a frls patakba’ ” (kép a János vitéz rajzfilmből). Alsó kép: „Jancsi csak ballagott sötét árnyékával..." (Kukorica Jancsi alakját Így képzelték el a rajzolók) peivel a Magyar Hírek olvasói is találkozni fognak, dr. Matol­­csy György, a stúdió vezetője, következőket mondotta mun­katársunknak : — Évek óta foglalkozunk a gondolattal, hogy a János vi­tézből rajzfilmet készítsünk. Az évforduló alkalmából mun­­kartársaink között pályázatot hirdettünk, amelyre számos szép, érdekes koncepció érkezett be. Közülük, alapos vizs­gálódás után, Jankovics Marcell, Szoboszlay Péter és Szabó Sipos Tamás közös tervét fogadtuk el. Ennek alapján meg­bízást adtunk Jankovics Marcellnak a képes forgatókönyv elkészítésére, majd kilenc hónapi előkészítő munka után megkezdődött a rajzolás, amelyhez olyan kitűnő szakembe­reket sikerült megnyernünk, mint a filmjeivel ugyancsak több nemzetközi fesztiválon sikert aratott Ternovszky Bélát és Nepp Józsefet. A háttereket Richly Zoltán rajzolja, a film zenéjét pedig Gyulai Gaál János szerzetté; a dalok szövegét Romhányi József írta. Tehát hét rendező együttműködésé­ből, ötven-hetven munkatárssal készül a film, amelynek het­venezer rajzát a Filmfőigazgatóság támogatásával külön er­re a célra felállított épületben készítjük. A filmet szinte ki­zárólag fiatalok alkotják, fiatalos lendülettel és kedvvel. Nem kötelező munkának, hanem szívügynek tekintik. — Ami a film koncepcióját illeti: olyan rajzfilmet aka­runk készíteni, amilyent Petőfi Sándor kerekítene ki belőle, ha ma élne. Nem a költemény betűihez, hanem a költő szel­leméhez akarunk ragaszkodni. Olyan film elkészítése a cé­lunk, amely lényegeset mond el a mai embernek önmagáról, az életről, a világról. Arról, hogy az élet gazdag, a küzdeni képes embernek kísérleteken, kudarcokon és győzelmeken keresztül kell megharcolnia a boldogságért. Mindezt izgal­mas, cselekményes rajzban és történetben szeretnénk el­mondani, amelyből persze nem hiányozna a líra és a komi­kum sem. Nem könnyű, de nagyszerű feladat Petőfi szavait, jelzőit, költői képeit, stílusát képi formákban, színekben, mozgásritmusokban kifejezni. Végül pedig, ha mindez sike­rül, reméljük, hogy p. János vitéz nemcsak sikert arat majd, hanem megnyitja is az utat a magyar rajzfilmgyártás előtt. Ezután Jankovics Marcellt, a fim rendezőjét kerestük fel műtermében, hogy megkérdezzük, hol tartanak a munká­ban, és milyen munkamódszerrel dolgoznak? — A rendezés és tervezés nyolcvan százalékán túl va­gyunk — válaszolta. — A rajzkészítésben körülbelül a film hatvan-hét ven százalékánál tartunk. Munkamódszerünk pe­dig az, hogy a feladatokat hajlamaink, érzékeink szerint osztottuk háromfelé. Ternovszky Béla alkotja meg a film komikus elemeit, a nehézkes, idomtalan figurákat, mint amilyen a gazda, az óriások, a betyárok, vagy a sárkány. A huszár-epizódot, tehát a kalandozásokat, török-háborút, francia udvart, egészen a hazatérésig, Nepp József rajzolja. ö közöttünk a legmegbízhatóbb rajzoló, s különösen a lovak rajzolásához ért, ami pedig talán a legnehezebb. S ebben a részben rengeteg ló és lómozgás van, amit bravúrosan kell megoldani. A fennmaradó harmad az enyém, mert az kíván­ja a legtöbb rögtönzést, előre meg nem tervezhető ötletet. A szerelem, halál, elbúj dosás, temető, kísértés, pokol és Tün-Részlet a János vitéz úgynevezett rajzos forgat könyvéből (amelyen persze a megvalósuló képet m csak néhány vázlatos ceruzavonás Jelzi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom