Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-10-28 / 22. szám
Qaxhp Qxujjab- h Qobt DCcuiuppw- nwjifazdfo&L Utói jár a 1970 nyarán találkoztunk, akkor a Halászbástyán telt meg Judy Cassab mappája. Most thaiföldi vázlatokat vesz elő: a füzetlapokon megelevenednek Távolkelet táncosnői, pálmafái, pagodái, egyelőre csak sejtelemszerűen odalehelve a papírra, de már mindegyiken érződik az atmoszféra, a mozgás, a majdani festmény varázsa. — Évekig kizárólag absztraktot festettem. Mostanában újra vonzanak a figurák. Ezek ugye már csaknem naturalista képek? Kérdése aggodalmas is, örömteljes is, annak a nagyon rokonszenves művészattitűdnek a megnyilatkozása, amely már beérkezetten is, tíz díjjal a háta mögött új utakat keres, bizonyítani akar, fölfedezni, és akárhányszor újra kezdeni. Persze, a díjakról nem mond semmit, azokat legutóbbi kiállítása prospektusából böngészem ki. Woomans Weekly Prize, két Archibald Prize, két Charles Lloyd Jones Memorial Prize, két Helena Rubinstein Prize — nos, nem sorolom fel valamennyit, de megszámoltam a nyomtatványban: tíz díj pontosan. A katalógusból azt is megtudom, a világ hány múzeumában vannak festményei, s némi fogalmat nyerek az augusztusban Sidneyben rendezett gyűjteményes kiállítása anyagáról. A fekete-fehér reprodukciók nyilván szegényes árnyai a nagy méretű eredeti vásznaknak, de még így is ott izzik s nyújtózik mögöttük az összezsugorított óriási tér és a lefokozott színek ereje. — Mostanában a középausztráliai táj izgatott — mondja —, vagyis helyesebben nem is a táj, hanem az ember, aki látja és ahogyan látja a sivatagot, meg a lángoló sziklákat .köröskörül. Közben szállodaszobája ablakához lép, s egy egészen másfajta táj nyűgözi le: a budai Vár és a Halászbástya néz rá vissza. Már-már megkérdezem, hogy a régi-új panoráma mit lök meg benne. De a sietősen érintett témák közé váratlanul új színfolt keveredik. Nem az elétáruló látványról, s nem önmagáról beszél, hanem John fiáról. Milyen asszociációs folyamat ment itt végbe, amely hirtelen az alkonyi Dunához kapcsolta a különös, tehetséges művészíiú alakját? Ki tudja? Milyen bonyolult szellemi utakon halad végig a befogadott látvány, míg kivetített kép lesz belőle? Ki tudja? Talán Judy Cassab arra gondol, hogy egyszer Johnt is szembesíteni kellene a várossal, melyben született, a képpel, amelyből kilépett a világba. Mert John Pesten született és ma már ő is mint művész járja a világot. Hosszas magyarázatokra nincs idő, így Judy Cassab még egy katalógust vesz elő útipoggyászából. John Sidneyben rendezett kiállításának katalógusát. Amikor elbúcsúzunk, akkor kezdem böngészni a szöveget. Íme, John nyilatkozatának néhány sora munkájáról, törekvéseiről. „Egy önmagában érdektelen vasdarabot venni elő, melyet félredobtak ... Ránézni: nem rendelkezik esztétikai tulajdonságokkal. Aztán egyszerűen, mert azonos formákkal kombinálom, egy tárgyat alkotni, melyben megvan a szépség lehetősége. Sokfajta szobrot csináltam, de bizonyos vonzerő mindig visszahúz ezekhez a szimmetrikus formákhoz, melyek az atomra, a sejtre, vagy talán a felnagyított hókristályra emlékeztetnek.” Mint kiderül: a műalkotássá stilizált sejtek és hókristályok — két-három méter átmérőjű vaskorongok. Hatalmas erejű vas- és lélekkovács lehet ez a John-fiú. Sok mindent szeretnék anya és fiú belső világából jobbán megérteni, megismerni még. Tovább kérdeznék ... hogy ez az írott vázlat kevésbé hézagos és valamelyest plasztikusabb legyen. De Judy Cassab már tovább repült Londonba, ahol az angol orvosi kamara elnökének portréját fogja megfesteni. Ha mégis találkozni akarok vele, s közel kerülni hozzá, legfeljebb elmehetek a Szépművészeti Múzeumba, ahol 1970-ben, a külföldi magyar művészek kiállításán szerepelt képe ma is megtalálható. A múzeum meg akarta venni tőle — Judy Cassab a múzeumnak ajándékozta. Soós Magda Judy CuMbs VOrös sivatag EQY KV/TATÓ ÉLETMŰVE Az elmúlt esztendők során, számát se tudjuk, hány neves, vagy érdekes életű hazánkfia fordult meg szerkesztőségünkben; olya-Gab&nyi Andor nők, akik évtizedekkel ezelőtt keltek útra, s most hazalátogatnak. Soruk azonban, úgy tetszik, kifogyhatatlan: mindig akadnak újabbak — különösen a nagy nyári turistafelkerekedések idején —, akik ellátogatnak hozzánk, s életükről, munkájukról beszámolva az emberi kíváncsiság és alkotókedv nagyszerű példáival szolgálnak. Aranydiplomáját átvenni — ugyan, némi késéssel —, tért haza legutóbb Franciaországból Cabányi Andor. Egyetemi tanulmányai végeztével, 1924-ben vándorolt ki, részt vett a francia ellenállási mozgalomban, kitüntetést szérzett, megrokkant, s most nyugdíjasként él, de magyar állampolgárságát mind ez ideig megőrizte. Családi tradícióból, ő is állatbiológus lett, de élete jelentős részét mégis a francia irodalomban töltötte, amellyel intenzív kapcsolatot tart. Ideje nagy részét történeti kutatómunkával tölti, mégpedig elsősorban franciaországi magyar történeti emlékek kutatásával. Kutatásainak legérdekesebb része azonban az az anyag, amely egy nagyobb monográfiához gyűlik, Attila nyugat-európai hadjáratáról. Szenvedélyesen és részletesen beszél kutatásainak eredményeiről. Például arról, hogy a nibelungi dalok forrása nem Attila hadjárata, hanem apjáé, amelynek idején Attila még diák volt. Milánóban tanult, s ekkor keletkeztek azok a kapcsolatai, amelyek későbbi hadjáratának számos, rejtélyes elemét megmagyarázzák. Csak két legjelentősebb közülük: ekkor ismerkedett meg a későbbi Szent Genovéva rokonságával, s ez ismeretségnek köszönhető, hogy Genovéva, aki ugyan már nem fiatal lányként, mint a legendákban áll, hanem középkorú, gazdag főúri asszonyként, de elhárította a hunok támadásának veszélyét Párizs felől. Ámbár lehet, Attila nem is készült a város ellen, hiszen seregének Genovéva volt az élelmiszer ellátója... A készülő monográfia címe: A nagy találkozás, és Attila Leó pápával folytatott ismeretes beszélgetésével ér véget. Találkozásuk állította meg Attila itáliai hadjáratát, s Gabányi Andor szerint az ő ismeretségük is még a hun fejedelem diákkorából ered. A hadjárat indokai, a négyszemközti találkozón elhangzottak vetélkednek egy nagy romantikus regény cselekményével. Helyünk sincs rá, hogy elbeszéljük, s alighanem illő sem lenne, hogy a kutatót a közzétételben megelőzzük. De ha munkája megjelenik, bizonyára nagy érdeklődést fog kelteni. — 1. Magyar témák külföldi bélyegeken A Filatelista Kiskönyvtár Hungarica címmel nemrég megjelent, 40 oldalas kiadványának két szerzője, Filyó Mihály és dr. Sóky Dezső arra vállalkozott, hogy számbavegye a magyar vonatkozású témákat ábrázoló külföldi bélyegeket. Bár az anyag viszonylag is teljes felmérésétől és feldolgozásától — mint írják —, ma még messze vagyunk, sok érdekességet tudunk meg az ismertetőből. Például azt, hogy a szocialista országok mellett Svájc, a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Franciaország, Görögország, Monaco, a Vatikán, Luxemburg, Spanyolország, Törökország, Belgium, Olaszország, az USA, Paraguay, Kolumbia, Nicaragua és Kína is jelentetett meg bélyegeket Magyarország történelmével, tudományos és kulturális életével kapcsolatos témákról. Említést tesznek a szerzők olyan külföldi bélyegkiadványokról is, amelyeknek bélyegképén magyarországi születésű személyiségek szerepelnek, a többi között a modern amerikai újságírás megteremtője, a Csongrád megyei Makón született Joseph Pulitzer emlékére jelent meg bélyeg. Megemlékeznek a szerzők az USA-beli Fairfield magyar bélyeggyűjtő egyesületéről is, s mint írják, az egyesület rendezvényei alkalmából a posta külön bélyegzőt használ „Soc. Hungarian Philately” felirattal. Megtudjuk azt is, hogy az USA-beli Mississipi és loa államban Kossuth nevét viselő két városka postahivatala bélyegzőjében őrzi nagy hírű magyar névadója ovn.1 Külföldön élő magyar származású jeles bélyegtervezők nevével is találkozunk a Hungaricaban, Dohányos István nevével, aki nemcsak tervező, de közvetlenül is részt vesz az USA bélyegkiadásának irányításában, 6 tervezte a J. F. Kennedybélyeget 1967-ben és az 1969- es karácsonyi bélyeget. Fehér József és Nagy Sándor szintén az USA számára tervez bélyegeket. Hámori György nevével izraeli és ausztráliai bélyegeken találkozunk. Mósdossy Imre főleg dél-amerikai országok postáinak dolgozik. G. L. Vásárhelyi neve — Vasarelynek, a világhírű festőművésznek unokaöccse — a Brit Nemzetközösség államainak bélyegein jelenik meg — írják a szerzők. S most néhány magyar témájú külföldi bélyeg képét mutatjuk be. b. m. Petőfi Sándor (Szovjetunió) Semmelweis Ignác (Német Szövetségi Köztársaság) Liszt Frenc (Ausztria) Benczúr Gyula (Csehszlovákia) Luxemburgi Zslgmond (Luxemburg) Szent Erzseoet (Kolumbia) Kossuth Laios (USA) Ady Endre iRománia) itMONGOllA ; • kV i'r '1°A 5-g-i9^* Szarvas Gábot » h 17 nyelvművelő napok 1970. (Jugoszláv emlékbélyegzés) me ki Országház (Kína) Papp László (Mongóliái
