Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-10-28 / 22. szám
(Novotta Ferenc felvételei) Látogatósereg a megnyitás pillanatában Dr, Rosta Endre megnyitó beszédét mondja. A háttérben, balról a harmadik, a művész leánya, Iol Alsó kép: Chagall képe előtt CHA hAlls# Sarhonban, Nagy megtiszteltetés érte a magyar főváros művé* szetkedveiőit, a budapesti művészeti hetek keretében Budapestre érkezett a Párizsban élő 85 esztendős orosz mester, Marc Chagall több mint hat évtizedes munkásságát bemutató gyűjtemény, olajfestmények, 73 rézkarc, 85 plakát, 48 eredeti litográfia. A vitrinekben könyvek, amelyeket Chagall illusztrált, s a mester tisztelői diapozttiveken át Ismerkedhetnek az itt nem levő képeivel. A tárlat anyagát Chagall és családja, továbbá francia, angol és svájci magángyűjtők és párizsi múzeumok kölcsönözték, a katalógushoz Louis Aragon írt bevezetést: „Festeni... Egy ember, aki a festésnek szentelte az életét. Hangsúlyozom: az életét. Minden egyéb csak gesztikulálás. A festés az élete. Miket fest? Gyümölcsöket, virágokat vagy egy városba bevonuló királyt? Mindaz azonban, ami szavakkal kifejezhető, más mint az élet. Mint az ő élete. Chagall élete az, hogy fest. Megmagyarázhatatlanul. Festés vagy talán beszéd ez: ő úgy lát, ahogyan mi hallunk. A vászonra festett formák költőt mondatok — a maguk módján. £s a szavak egymásba fonódnak...” Hálásak vagyunk az idős mesternek és mindazoknak, akik Budapestre juttatták műveit, hiszen Marc Chagall művészete nélkül — ma már tudjuk — nincs modern festészet. Egyike ő a kor diadalmas úttörőinek, senkihez sem hasonlítható nagy egyéniség, aki a kezdet kezdetétől szétfeszítette a kubista, a szürrealista kereteket. Amikor 1910-ben először érkezett Párizsba, ezt mondta: „Hoztam némi hazai földet cipőm talpára ragadva.” Akik ma a Műcsarnokban képeit nézik, rábólintanak, így igaz. Festői világa ma is viszszavezet a gyerekkorba, Vityebszkbe, az orosz életbe, formanyelvének minden változása ellenére. „Ősi palettájának” — maga nevezte így színvilágát — gazdagságában gyönyörködhetünk, és csodálkozhatunk képzeletének dús formációin. Az október 14-1 megnyitón dr. Rosta Endre, a Kultűrólis Kapcsolatok Intézetének elnöke mondott beszédet. A megnyitó ünnepségen ott volt Ilku Pál művelődésügyi miniszter és Gerard Amanrich, a Francia Köztársaság nagykövete is. lUWVt* Az idei őszi zenei hetek programjának középpontjában a 90 évvel ezelőtt született és öt éve elhunyt Kodály Zoltán élete és művészete áll. A Zeneműkiadó az évforduló tiszteletére a mester a capella-kórusainak minden eddiginél teljesebb kiadását jelentette meg. Bibliofil kiadásban látott napvilágot Szabolcsi Bence Ütőn Kodályhoz című tanulmánya, amely szinte lírai dokumentációja annak, hogy mit jelentett Kodály a húszas évek magyar muzsikusai számára és hogyan hatott későbbi pályájukra. A szerző így vall Kodályról: „A szikla volt ö számunkra, a hegycsúcs, a világítótorony, mely egy elsötétedett világ zűrzavara felett egyszerre mutatott az igazi Magyarország, az igazi Európa és a teljes nagyvilág felé.” Ünnepi kiadvány, amely a Peíő/i-évfordulóhoz is kapcsolódik, Petőfi—Kodály Nemzeti dalának minipartitúrája, a szerzők eredeti kéziratával és portréjával, továbbá a Nemzeti dal ősnyomtatványával. Egy másik kötetben a XIX. és a XX. század magyar szerzőinek legszebb Petőfi-dalait válogatta össze Farkas Ferenc. Az ének-zongora partitúra érdekessége, hogy Arany János, mint zeneszerző mutatkozik be Petőfi A toronyban delet harangoznak című versének megzenésítésével. Megjelent Sárai Tibor Musica per 45 Corde nagy partitúrája, amelynek ősbemutatója a Szlovák Kamaraze-SZABOLCSI BENCE Úton Kodályhoz ZENEMŰKIADÓ (Mezey Béla Ferencsik János a Rózsavölgyi Zenemüboltban dedikálja a könyvét
