Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-10-28 / 22. szám
Hol tart a magyar élelmiszer-gazdaság: Tanácskozott az országgyűlés őszi ülésszaka Kevés olyan témája van mindennapi életünknek, amely jobban érdekelné az embereket, mint ami az országgyűlés őszi ülésszakának napirendjén szerepelt, hogy milyen a termés, milyenek az árak, hol tart ma a magyar élelmiszergazdaság, és mit remélhetünk a jövőtől. Dr. Dimény Imre miniszteri expozéja nyílt és őszinte feleletet adott e kérdésekre, és a vita még teljesebbé tette a képet. Az elmúlt fél évtized mezőgazdaságunk és élelmiszer-gazdaságunk fejlődésének eddigi, talán legjelentősebb szakasza volt. A szocialista átszervezés gazdasági és politikai lehetőségeket teremtett az előrelépéshez, és az ország joggal várta a megfelelő eredményeket. Jól tudjuk, a mezőgazdaságban sok a váratlan tényező, hiszen az időjárás szeszélyei kiszámíthatatlanok. Az elmúlt évek túlságosan is bizonyították ezt. Árvíz sújtott megyényi területeket, aztán aszály váltakozott túl sok csapadékkal. Azelőtt ínség, mérhetetlen drágaság követte volna az ilyen kegyetlen időket. De most — kemény, kitartó munka árán — a falu győzedelmeskedett a sorscsapások felett, s ez az egész nép által támogatott szocialista mezőgazdaság sikere. A számok minden szónál többet mondanak. A termelőszövetkezetek például öt esztendő alatt 48 milliárdról 70 milliárdra növelték termelési értéküket. Az eredmény: az egy személyre jutó fogyasztás húsból, húskészítményből és tojásból az elmúlt évtizedben annyival növekedett, mint az 1960-at megelőző 22 esztendő alatt összesen. Talán nem kell,különösebben taglalni, mit jelent ez a változás a nép élelmezési struktúrájában, az egészségesebb táplálkozási viszonyok érdekében, abban az országban, ahol még nem is olyan régen — három évtizede sincs — a falusi nép fehérjefogyasztása alatta maradt a kritikus nívónak. Ha pedig a fogyasztási szint emelkedéséhez hozzászámítjuk élelmiszerexportunk növekedését — 1987-ben 2,2 milliárd, 1971-ben már 3,1 milliárd devizaforint volt az élelmiszergazdaság külkereskedelmi többlete —, ha figyelembe vesszük, hogy húsz év alatt 700 ezer ember távozott a mezőgazdaságból az iparba, miközben félmillió hektárral csökkent a szántóterület, akkor elgondolkodhatunk a fejlődés mikéntjén, és az okokon is. Még egy tényezőt azért említeni kell. S ez az árstabilitás, ami legalább annyira összetevője a jó életszínvonal-politikának, mint az élelmiszerbőség. Mert igaz ugyan, hogy például — nem kis mértékben az időjárási szesz ér lyek következményeként —a gyümölcsfélék és a zöldség áremelkedése az idén jelentősebb volt, mégis az alapvető élelmiszerek ára — az élelmiszerek 87 százalékáé — változatlan maradt. Az ok: árszínvonaluk alakítása, árkiegészítés révén, a kormány kezében van. Nem mindegy természetesen, hogy ez az árkiegészítés — noha nem egy esetben biztonságot nyújtó, termelésserkentő és 1971-ben 7,8 milliárd forint volt — mekkora, hiszen a gazdaságosabb termelés, a termelékenység emelkedése lehetővé teszi, hogy az élelmiszergazdaság termékei csökkenő állami árkiegészítés mellett is alacsony árnívón jelenjenek meg a piacon. Az országgyűlés e téren is megjelölte a tennivalókat A legelső teendő: tovább növelni a termelékenységet, termékbőséget teremteni az élelmiszer-gazdaság minden területén. Nem egy biztató eredmény mutatja, mennyire járható ez az út. A magyar mezőgazdaság például, a termékhozam állandó növelésével, megoldotta a régebben oly akut búzakérdést. Ma — dacolva az időjárás viszontagságaival — a falu bőségesen megtermeli az ország kenyerét, s még exportra is jut, hiszen elértük a hektáronkénti 30 mázsás átlagot. Elmúlt az az idő is, amikor a hentesüzletek előtt sort álltak húsért. A sertésállomány többszörösére emelkedett, a mezőgazdasági export jelentős részét is a sertéstenyésztés biztosítja. Van azonban jó néhány szektora az élelmiszer-gazdaságnak, ahol a lemaradást mielőbb meg kell szüntetni. Ilyen a már említett zöldségéé gyümölcstermesztés, ilyen a szarvasmarha-tenyésztés is. Ami az előbbit illeti, a miniszter expozéjában kijelentette: „...ennek a kérdésnek a megoldását a következő időszak egyik legfontosabb társadalompolitikai és termelésfejlesztési feladatának tekintjük.” Az eszközök, a javítás eszközei sokrétűek. A gépesítés, a kemizálás, a szakosítás, a korszerű technológia éppúgy az eszköztár része, mint az ösztönző felvásárlási ár, a személyi jövedelem növekedése, és a kereskedelem modernizálása, a bürokratikus hajtások könyörtelen lenyesegetése. Az eredmények okait és a jövőbeni fejlődés feltételeit kutatva, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a gazdaságirányítási reform hatása milyen jelentősen érintette a falut is, s milyen tartalékai vannak még ma is a továbbfejlődésnek. Lehetőség nyílt a vállalati önállóság kibontakoztatására, a vállalati és a társadalmi érdek jobb összehangolására, s ugyanakkor a közgazdasági eszközöket igénybe vevő központi akarat fokozottabb érvényesítésére is. Áttekinthetőbbé vált az élelmiszer-gazdaság egész terepe, világossá lett, hol a hiba, s mik a javítás módjai. Miként az országgyűlés vitája is rámutatott: ma a fejlődés egyik legnagyobb problémája a differenciáltság. Ez a személyi jövedelmek, a termelés különböző ágazatai, s a gazdaságok között mutatkozik meg. Ami a személyi jövedelmeket illeti, az elmúlt időszakban jelentős eredmények születtek. Azt a célt, hogy a parasztság életszínvonala, ellátottsága megközelítse a munkásosztályét, a személyi jövedelmek terén általában sikerült elérni. De változatlanul nagy probléma a személyi jövedelmek jelentős differenciáltsága, amely főként a gazdálkodás, a termelési színvonal különbözőségéből ered. Az aktív termelőszövetkezeti tagok több mint 35 százalékának a közösből származó jövedelme évi 15 ezer forint alatt van. A kormányzat célul tűzte ki az indokoltnál nagyobb mértékű differenciáltság kiegyenlítését. Ehhez a kérdéshez azonban a szociális és a társadalmi ellátottság terén tapasztalt egyenlőtlenségek — nyugdíj, stb. — megszüntetése is hozzátartozik. Nagyfokú az eltérés a nagyüzemek termelési színvonalában, anyagi-műszaki ellátottságukban, a szakemberellátásban, a vezetés színvonalában. A parlamenti vita mindeme kérdésekben a nyílt szókimondáshoz folyamodott, s az élelmiszer-gazdaságnak szinte egész terepét kutatás tárgyává tette. Hogy a mezőgazdaság termékbősége ma már mennyire nemzeti feladat, hogy milyen nagymértékben függ az ipar segítségétől, azt a nehézipari miniszter beszámolója bizonyította talán a legjobban. Mezőgazdaságunk korszerűsödésének egyik mutatója — mondotta —, az, hogy ma már a mezőgazdasági termelés anyagi jellegű ráfordításainak több mint a fele ipari anyag. A negyedik ötéves terv időszakában például annyi műtrágyát használt fel mezőgazdaságunk, mint amennyit 1945-től 1970-ig. Ma az egy hektár mezőgazdaságilag megművelt területre jutó növényvédőszer-felhasználásunk eléri, vagy megközelíti a gazdaságilag fejlett nyugat-európai országokét. De a villamos energia, a tüzelőolaj, a gépipari termékek felhasználási aránya is hasonló. Az ipar növekvő segítsége is hozzájárul ahhoz, hogy a differenciáltság teremtette szakadékok a mezőgazdaság különböző területein mind szűkebbé váljanak. Milyen felkészültségű és hány szakembert ad a felsőoktatás a mezőgazdaságnak, mi lesz a hegyek közé szorult, nagyrészt kopár földeken tengődő szövetkezetek sorsa, miként alakul a hitelpolitika, a termelőszövetkezetek együttműködésének ügye, hány év szolgáljon alapul a mezőgazdaságnak biztonságot nyújtó koncepciók kidolgozásához, hogyan alakul a szarvasmarha-tenyésztés sorsa, a feldolgozóipar, az export perspektívája — felsorolni is nehéz, mi minden került megvitatásra az őszi ülésszakon. De ez a vita mindenképpen a felnőtté vált magyar mezőgazdaság, az élelmiszer-gazdaság egészséges jelenét, biztató jövőjét, társadalmunk érdekeltségét, önkritikus szemléletét és optimizmusát bizonyította. Cs. I. Dr. Dimény Imre miniszter expozéját tartja (MTI felv.) Péter János beszéde az ENSZ-ben Péter János felszólalt az ENSZ 27. közgyűlésének általános politikai vitájában. Mint történelmi jelentőségű eseményt üdvözölte, hogy Washingtonban Nixon elnök és Oromlkó szovjet külügyminiszter bejelentette a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozására vonatkozó megállapodás hatályba lépését. Külügyminiszterünk hangsúlyozta, hogy ez az enyhülés pozitív jele. A nemzetközi közeledéshez sorolta a magyar fővárosban megrendezett európai polgármesterek találkozóját, majd áttekintette azokat a területeket, amelyeken nincs előrehaladás. A politikai légkör javulásával összefüggésben az európai közeledés példáját említette, miközben hangsúlyozta, hogy az európai béke és együttműködés konferenciájának összehívása szilárdabb alapokra helyezné kontinensünk biztonságát. (MTI felv.) VAQYONJOQI MEQÁLLAPODÁST PARAFÁIT MAQYARORSZÁQ ÉS AZ EQYESÜLT ÁLLAMOK Magyarország és az Egyesült Államok képviselői Washingtonban parafálták azt a vagyonjogi megállapodást, amelyben a két ország rendezi a háború alatt és a háború után keletkezett és azóta elintézetlen pénzügyi elszámolásait. A megállapodást még mindkét kormánynak jóvá kell hagynia. cA fQj&yaL Mutkeipzare (^enipamj rßudapesien A budapesti művészeti hetek rendezvénysorozatában Budapestre látogatott a világhírű Royal Shakespeare Company. Három estén át a Vígszínház adott otthont korunk egyik legnagyobb Shakespeare-alakításának, a Szentivánéji álom című vígjátéknak. Képünk a darab egyik jelenetét mutatja be: a mesteremberek: Gyalu, ösztövér, Vackor, Zuboly, Orrondi és Dudás. Az alsó kép a Fészek klubban tartott sajtófogadáson készült, a társulat vezető színészei válaszoltak az újságírók kérdéseire. (Balról jobbra): Gemma Jones, Philip Locke, Philip Sayer, Jennie Stoller, Barry Stanton (Morris Newcombe és Lévai András felv.)
