Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-09-30 / 20. szám
QfgtmfyW: fffiit ff 1ín\4 K Törzsi szertartás a tanyaudvar gyepén. Körülüljük a „lakodalmi sátor” alatt a kecskelábú asztalokat. Ott világít a négy villanykörte a sátor mennyezetén, nem annyira praktikus okokból, hiszen fényes nappal van, hanem a nagy jelkép megtestesüléseként. A tiszakécskei Sárhalom-dűlő tanyavilága most kötött örök, éltéphetetlen frigyet a civilizációval. A villamos művek egyik vezető embere az imént billentette át a trafódobozban elhelyezett kapcsolókart, s a huszonnégy tanyán nyomban feltündököltek a csillárok, pár perc múlva pedig megvilágosodtak a képernyők — „beúsztak” a heves pingpongmérkőzés képei. Áttüzesedtek a villanyvasalók, felpörögtek a mosógépek, centrifugák, porszívók forgórészei, megindult a páralecsapódás a hűtőszekrények belsejében. Több olyan tanyai ember akad errefelé, aki pár nappal ezelőtt huszonöt-huszonnyolcezer forintot költött berendezésekre. Mert a villanynak ára van. A tanyánként! hozzájárulás is belekerült öt-K q tp7ArVlP De ki törődik most a költségekkel? Töméntelen bor az asztalokon, a gyerekek és a kocsivezetők részére citromos üdítő ital, tyúkhúsos csigatésztaleves, birkapörkölt, rétes követi egymást, maga a kenyér is csodálatosan foszló és friss, igen, hagyományos szertartás ez, teszik a dolgukat a lányok, az asszonyok, anélkül, hogy különösebb „eligazítást” tartottak volna maguk között, s anélkül, hogy kapkodnának,' szaladgálnának. Csodálatos ez a szavak nélküli összeszokottság, de hiszen a tanyai élet a naponkénti egymásrautaltság nélkül elviselhetetlen volna, s eddig még a televízió sem teremtette meg az elzárkózottság szigeteit. Ez szinte még maga a törzsi közösség ... Mert a törzs tagjai húzzák a talpalávalót is, cikornya nélküli dallamvezietéssel, ide nem kellett zenészeket fogadni, itt a népdal még csakugyan a nép dala. De talán fél év sem kell hozzá, hogy itt, a három megye határának találkozása közelében, a dűlőutak tücsökciripeléses csendjében sok decibeles hangerővel szólaljanak meg a villanygitárok. Korszakváltáshoz érkezett el Sárhalom. * De talán az egé'sz Duna— Tisza közi tanyavilág is... A városi komfortból és zsúfoltságból csak néhány órára kiszakadva olcsó dolog volna a hagyományos életforma múlása miatt sopánkodnom. Legkevésbé ugyanis épp a tanyasi emberek hajlandók ragaszkodni a villany nélküli életritmushoz. ... Miskó István nagyközségi tanácselnök már napokkal előbb körülhordoz kocsijával a tiszakécskei tanyavilágban. Indulás előtt kitöltetlen csekk-köteget vesz magához. — Ez minek? — Ö- és Űjbögre megyünk először... Ott nemsokára kész a központi vízhálózat. A családonkénti hozzájárulás háromezerötszáz forint. Havi száz forint a törlesztés. Három év alatt letudják, jóformán meg sem érzik... S épp olyan vizet isznak, mint a városiak. De már jobb fürdőszobát csinálnak. Tágasabbat ... Bállá Gyula, a bőgi iskolaigazgató — akinek a tanácselnök a csekkeket átadja — negyven éve itt tanít egyfolytában. Akkoriban egyedül állt a homokhalmok közé süppedt iskola, csak távolról világítottak ide a rozzant tanyák, s akinek volt egy kecskéje, az már módos embernek számított. Manapság viszont évente több új «teának kell nevet adni. Van húsbolt, italbolt, presszó és óvoda. Az utóbbit egy megszűnt iskola falai között rendezték be, az állami gazdaság és a tanács összefogásával. * A tanácselnök képzett közgazdász és szakadatlanul beszél. 1966-ig volt az óbögi Tiszagyöngye Téesz főkönyvelője. Akkor evezett át tanácsi vizekre. A felettes hatóság, a megyei tanács kecskeméti járási hivatalának színé előtt jól áll, talán ő áll a legjobban a hivatalhoz tartozó huszonnégy helység vezetője közül, a megyeiek közül akad azonban néhány, aki nem nagyon szíveli. „Ha csak teheti, jnegkerüli a törvényeket ...” — mondta róla valaki, és sietve hozzátette: „Mert csak az ilyenek tudnak látványos eredményeket felmutatni”. Vegyük hát a látványokat! A tiszakécskei csaknem négyezer lakóházból nem egészen kétezerkétszáz van a belterületen. A külterületi tanyaközpontokban háromszázhuszonöt ház van, a villany itt már rég nem téma, s hamarosan a központi vízellátás gondja is megoldódik. A majdnem másfélezernyi szétszórt tanya sorsa már nem ilyen egyértelmű. Ebből ugyanis négyszázhatvanat érdemes és kell is villamosítani — legkésőbb 1975-ig. Mintegy ezer tanyára vár tehát a gyér fényű, lassú sorvadás ... Legalábbis ez a jelenlegi álláspont. Félezer tanyát villamosítani nem annyit jelent, mint ugyanannyi városi lakást rákötni a hálózatra. Tiszakécske határában magasfeszültségű vezetékből tizenkilenc, kisfeszültségűből hatvankilenc kilométert kell megépíteni, tizenegy transzformátorállomás közbeiktatásával. Mindez belekerül 11 millióba, amiből a lakosság hozzájárulása hétmillió forint. 1972-től 1975-ig tehát a fejlesztési alapból évente egymilliót keil áldozni tanyavillamosításra. * Megéri-e? „Már a tanyasiak is bódultán szédülnek a képernyő lélekperzselő lángjába" — keseregnek a tévé ellenségei. S nem ok nélkül — amennyiben egy percre azonosulunk romantikus felfogásukkal. Pereghalomban tavaly karácsonykor huszonöt család kapott villanyt. Egyetlen olyan ház van, ahol még nincs tévé. Szikár, de fürge mozgású, kicsiny öregember az országgyűlési képviselő édesapja, idősebb Angyal János. Ezt mondja: — Amikor legutóbb volt az országgyűlés, kerestem a fiamat a képernyőn. De bizony, nem sikerült látnom ... Aztán arról beszél, hogy villanymotort vesz. — Minek az magának? — kérdi a tanácselnök. — Öntözni a paprikát, a paradicsomot. Láttam én már olyat... De még azt is láttam, hogy megéri, kifizetődik. A villany a tanyán tehát nemcsak nagyobb fényt, tévét, háztartási gépeket jelent. Hanem kisüzemi termelőenergiát is! Különösen ezen a vidéken, ahol hagyományai vannak a paradicsom- és a csemegepaprika-termesztésnek. Megfúratják a bővizű csőkutakat, rákapcsolják a villanymotort — mindez belekerül nyolc-tízezer forintba, és nem kell félni az aszálytól. Átjön a szomszéd fiatalasszony, Z. Tóth Józsefné. — Tudják azt maguk, hogy hatszáz négyszögölön öntözés nélkül is megterem tizenötezer forint értékű áru? öntözéssel pedig legalább tízezer forinttal több ... Nagyon megéri a villany. Már csak azért is, mert ha van csőkút, a lakásba is be lehet vezetni a vizet, s be lehet rendezni a fürdőszobát. Z. Tóthéknak is ez a tervük. Négyszázhatvan villamosított tanya, ugyanannyi hold háztáji. Átlagban fél holdon rendezkedtek be kertészkedésre. De a fél holdon az intenzív termesztés garantálja az egy vagon termést. Öntözéssel és trágyázással. Mert a külsőre jelentéktelen istállócskákban négy-öt szarvasmarha is szorong. Igaz, hogy már az ólakban is ott ég a villany. A villamosítottak között vannak gyengébb állagú, omladékonyabb tanyák. Idős, félig vagy egészen magatehetetlen emberek lakják. A hozzájárulást, a bekötési költségeket itt a Tiszagyöngye termelőszövetkezet vagy az ÁFÉSZ-nek nevezett fogyasztási és értékesítő szövetkezet vállalta magára. Ezek a tanyák előbb-utóbb megüresednek ... Mi lesz velük? A tanyák többsége errefelé tágas és masszív. Nem is ez a gond. Hanem az, hogy a fiatalabb generáció nagyrészt szétszóródott a városokban. Azok, akiket a hatvanas évek első felében maguk a szülők tanácsoltak el otthonról, hogy még véletlenül se kössék életüket az akkor még gondok között fuldokló közös gazdálkodáshoz. Csak három-négy éve tart a lassú visszaáramlás. A távlatokat illetően csupán megérzésekre lehet hagyatkozni. Arra, hogy a gazdasági stabilitás, a javuló életkörülmények a szakképzett fiatalok számára is vonzóvá tehetik' a tanyát. Mint ahogy máris azzá tették Ó- és Űjbögön, illetve Kerekdombon. Az ottani tanyaközpontban már emeletes, távfűtéses társasházakat építenek. Lesz buszjárat is, ha elkészül az új összekötő köves- Út. A hét tanyasi iskola közül kettő már elnéptelenedett. A „körzetesítés” következményeképp, ami annyit jelent, hogy a felsőtagozotosokat, az ötödiktől a nyolcadik osztályosokig, a belterületi iskolába irányították át. Az üressé vált kinti iskolákban rendezték be a népfrontklubokat, méghozzá az itteniek kívánságára. Tanulságos kezdeményezés ez is, arra figyelmeztet, hogy az életképes tanyasi közösségeket meg kell becsülni. A sárhalmi italboltnál megszomjazunk. Benyitunk a kocsmába. Senki. De a tanácselnök tudja, hol kell keresni Antal Istvánná italboltvezetőt. Az oldalsó ajtó a klubterembe nyílik, s a könyvtárszekrények kitárt ajtajai között matat a kötetek között a fehér köpenyes asszony harmad- vagy negyedmagával. Mert egyúttal ő a könyvtáros is... * Visszatérünk a faluba. Az ókécskei parasztházak sorában tündöklő fehér épülettömb — a REMIX nevű budapesti üzem itteni gyáregysége. Néhány éve még a tovább nem tanuló, érettségizett parasztlányok legtöbbje a „mesebeli herceget” várta — mindhiába. Jött viszont az üzem, váratlanul bár, de biztos és tisztes kereseti lehetőségként, neonfényes, zajmentes csarnokokkal. Számukra egyelőre ez annyit jelent: van olyan, mint bármelyik iroda. Apró réz- és műanyagmütyürök tömkelegé kerül ki a kezük — és a gépek — alól, s hiába faggatom őket, nem tudják, melyik mire való. Mindezen lehetne csodálkozni is, de nem érdemes. Mindennek eljön az ideje. Mégis, itt világosodik meg számomra, miért vált Tiszakécskén létfontosságúvá, szinte sorskérdéssé a tanyával való törődés. Azért, mert a belterületen élőket egyre inkább a modern ipar vonja a bűvkörébe. Ez a folyamat feltartóztathatatlan, megállítani nem lehet, nem is volna szabad. De a mezőgazdaság sem maradhat munkáskezek nélkül, főleg nem az intenzív kertészeti kultúra. Amelynek termesztési adottságai nemcsak a nagy-, de a kisüzemben is megvannak. Ha van kedv, életerő és érdekeltség ... És még valami: ha a tanya nem jelent egyet a számkivetettséggel, a társadalmi és a kulturális sivataggal. „Lepje meg magyarországi ismerőseit! Megbízásait teljesíti, ajándék- és virágküldeményeit On helyett megvásárolja és a kért címre szállítja a BOT SZOLGALAT! CÍM: BUDAPEST, V., BAJCST-ZSILINSZKY ÜT 20. TELEFON: 123—523, 290—290 (Révész Tamás felvétele) Fiatal túrázó lovasok a patakon haladnak át Az OrszáKOsJBéketanács Kiszely Gyula zeneszerzőt zeneszerzői mnunkájáért, amelyből kiemelkedik xxm. János pápa emlékére írt békemiséje, az Országos Béketanács jelvényével tüntette ki A LÓSPORT VILÁGÁBÓL Moszkvában a baráti államok nemzetközi versenysorozatán a magyar színekben versenyző Maca (Seebirk—Mimi) győzött a kétévesek futamában. Irokéz (Imperiál—Regény) és Gesztenye (Imperiál—Gabona) pedig egyegy második helyezéssel gyarapította a magyar lovak sikereit. * Az amerikai Rock Creek Stables lovasklub tagjai ebben az évben Magyarországon tartották lovastúráikat. A Bükk, a Hortobágy és a Duna-kanyar volt a színhelye a több hetes túrának. A lovasok közt volt három amerikai tábornok és több közéleti személyiség is. * Szolnokon rendezték a Közép-magyarországi kerületi lovasbajnokságot. A háromnapos versenyen Szenttamás, Hatvan, Mezőkeresztes, Gyöngyös és Kőtelek lovasai szerepeltek a legjobban. Érdekes megemlíteni, hogy mind az öt városnak, illetve községnek van lovasiskolája, ahol a fiatalsággal szakképzett oktatók foglalkoznak. A balatoni lovasiskolák rekorderedményt értek el az idén. A Balaton és a Bakony leglátogatottabb idegenforgalmi nevezetességei a lovast nevelő intézmények. Több mint harminc országból érkeztek vendégek. Különösen a fiatalok hódolnak a lovaglás sportjának. Sz. L.
