Magyar Hírek, 1972 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1972-07-08 / 14. szám
TÖRVÉNY A KÖLTSÉGVETÉS TELJESÍTÉSÉRŐL, a bírósagokról és az ÜGYÉSZI SZERVEZETEKRŐL Tanácskozott az Országgyűlés Az országgyűlés nyári ülésszaka, amelyet látogatásával megtisztelt Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság hivatalosan hazánkban járt miniszterelnöke is, július 22-én nyílt meg. A parlament három nagy fontosságú javaslatot tűzött napirendre és emelt beható vita után törvényerőre. Az első az ország számadása, jelentés arról, hogyan teljesítettük a múlt esztendőben a költségvetést. Az ország számvetésének a parlament elé terjesztése kettős jelentőségű. Egyrészt nyílt és világos elszámolás arról, miként gazdálkodott a kormány a nemzet által megtermelt javakkal, ország-világ előtt bizonyítva, hogyan erősítette a gazdasági reform a gazdasági növekedés ütemét, megmutatva egyben azt is, hogy jelenlegi helyzetünket szembesítve a múlt évi tapasztalatokkal, melyek a felismert összefüggések, merre kell továbbhaladnunk. De a számszerű tények, az „országos könyvelés” nyílt feltárásán, a közgazdasági tanulságokon túl a költségvetés vitájának van egy közjogi, a demokratizmus szempontjából legalább ennyire fontos vonása, nevezetesen az, hogy a kormánynak a legfelsőbb népképviselet előtt számot kell adnia tetteiről, arról is, hogyan gazdálkodott a nemzet vagyonával. Nos, nem gazdálkodott rosszul. Bizonyítja ezt mindenekelőtt az, hogy a nemzeti jövedelem, az előző évet meghaladó ütemben, hét százalékkal emelkedett. A reform erejét, a fejlődés irányvonalát viszont az mutatja, hogy a nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka termelékenységének emeléséből származott, miután az anyagi termelés ágaiban a létszám nem változott. Mindebből — értékelve az összefüggéseket, keresve a tanulságokat — sok következtetést lehet levonni. Egyike a legfontosabbaknak az — utalva az életszínvonal tartós, kiegyensúlyozott emelkedésére, jelentős néprétegek bérszintjének emelésére, a családtámogatás rendszerén belül végrehajtott új intézkedésekre, a fogyasztói piac egyensúlyára, a lakásépítési program végrehajtására, s a példákat még sorolhatnánk —, hogy csakis a termelés hatékonyságának további emelésével tudjuk céljainkat valóra váltani. A pénzügyminiszteri expozé, a törvényjavaslat vitája sok példáját nyújtotta annak, milyen tartalékaink vannak, különös tekintettel a vállalatok eddig még ki nem használt lehetőségeire. Egy másik tanulság — s a vita erre is sok példát adott —, hogy a közgazdasági szabályozók, a helyes adópolitika, a reform továbbfinomítása ugyan nagy jelentőségű, de az emberi tényezők szerepe mindennél nagyobb. Az emberek akaraterejére, a nép munkaszeretetére, békét akarására kell építenünk, mindenekelőtt. Nem hiábavaló tehát az a törekvés, hogy a közgazdasági összefüggések megértésére, a nagy nemzetközi célok és a nemzeti tettek egységére figyeltessünk. Ezért illett a költségvetési vita keretébe külügyminiszterünk beszéde is. A külügyminiszteri expozé, miközben felhívta a figyelmet a békét veszélyeztető tényezőkre, erőteljes hangsúllyal szólt mindarról, ami a béke esélyeit szilárdítja, hazánk jövőjét is derűsebbé teszi. Ezért emelte ki a külügyminiszter a Szovjetunió szerepét a béke megőrzésében, ezért hangsúlyozta a szocialista országok egysége ápolásának nagy feladatát és helyezte a teendők élvonalába az európai biztonsági rendszer kialakításáért folyó küzdelmet. A magyar nép országépítő munkája a béke ügyét szolgálja, ehhez a munkához viszont béke, a népek összefogása szükséges — így foglalható össze külügyminiszterünk beszédének legfőbb tanulsága. A parlament nyári ülésszaka két jelentős új törvényt is alkotott, törvényt a bíróságokról és az ügyészi szervezetről. Mi a jelentősége e két törvénynek, miként épülnek be jogrendszerünkbe? Az alkotmányos rend vált általuk teljesebbé, hiszen létrejöttükre az adott módot, hogy az államélet fejlődését bizonyító alkotmánymódosítás tartalmazza a bíróságok és az ügyészségek működésének és szervezetének alapelveit, törvényt kellett tehát alkotni, amely megszövegezi a részletes szabályokat is. Ami a bíróságokról szóló új törvényt illeti, megjegyzendő, hogy az eddig érvényben levőt csaknem két évtizede alkotta meg az országgyűlés. Az új törvény azt a célt szolgálja, hogy az új tapasztalatok felhasználásával az igazságszolgáltatás munkája hatékonyabbá váljék. Ebből a szempontból a törvény egyik láncszeme azoknak a jogszabályoknak, amelyek az elmúlt évek során születtek s mind az igazságszolgáltatás tökéletesítése érdekében jöttek létre. A bíróságokról szóló új törvény elsősorban pontosan meghatározza a bíróságok hatáskörébe tartozó ügyek kategóriáit. Az igazságszolgáltatás egységének fontos alapelve jut érvényre azáltal, hogy az eddigi államigazgatási jellegű gazdasági és területi munkaügyi döntőbizottságokat is bírósággá alakítja át. Az alkotmánynak megfelelően az új törvény úgy rendelkezik, hogy a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok működése és ítélkezése felett. A törvény rögzíti, hogy az igazságügyminiszter ugyan felügyeletet gyakorol a bíróságok működése felett, de kiemeli, tevékenysége nem sértheti a bírói függetlenséget. Az a tény, hogy a hivatásos bírák választása ezentúl olyan magas állami vezető testület hatáskörébe kerül, mint a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kifejezi a bírák társadalmi megbecsülésének fontosságát. Ez egyben jelentős biztosítéka a bírói függetlenségnek és az igazságszolgáltatás demokratizmusának. A határozatlan időre való választás is erősíti a bírói élethivatást, hiszen bírót felmenteni, visszahívni csak a törvényben meghatározott nyomós okokból lehet és arra szintén csak az Elnöki Tanács jogosult. Az új törvény a szocialista demokrácia, a magyar jogfejlődés doIndira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke meglátogatta a tanácskozó országgyűlést. Képünkön: Indira Gandhi, Fock Jenő és C. B. Muthamma, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete (MTI-felv.) kumentuma, megszünteti az igazságszolgáltatás szervezetének széttagoltságát, bővíti az alapvető állampolgári jogok körét és erősíti e jogok garanciális biztosítékát. Az ügyészségről szóló új törvény jelentősége mindenekelőtt az, hogy a felszabadulást követően most első ízben kap törvényi szintű szabályozást az ügyészség tevékenysége. Ez — miként a törvényjavaslat parlamenti előadója is hangsúlyozta — nem egyszerűen formai kérdés, hanem annak a fontos feladatkörnek társadalmi jelentőségét tükrözi, amelyet az ügyészség a szocialista törvényesség szervezeti és eljárási garanciáinak rendszerén belül betölt. Az új törvény főbb vonásai közül kiemelendő: az ügyészség — a legfőbb ügyész útján — közvetlenül az országgyűlésnek. vagyis az államhatalom legfelsőbb szervének alárendelve működik; erősíti az ügyészség szerepét és feladatát a bűnüldözésben; az ügyészség törvényességi felügyeletének garanciális jelentősége is van az állampolgárok alkotmányban meghatározott alapvető jogainak biztosítása terén; az ügyészség tevékenységi köre a jogalkalmazás egészére kiterjed, a büntetőjogi felelősségre vonására éppúgy, mint a tanácsi szervek hatósági ügyintéző tevékenységére; a törvényesség egységének biztosítása érdekében az ügyészség nemcsak feltárja a vitás jogszabály értelmezéseket, hanem megoldásukhoz segítséget is nyújt. (E célból biztosítja például a törvény a legfőbb ügyész számára azt a jogot, hogy a Legfelsőbb Bíróságnál irányelvek és elvi döntések, minisztereknél, főhatóságoknál pedig a jogszabályok egységes értelmezése érdekében elvi állásfoglalások kiadatását kezdeményezze, sőt jogszabályok hatályon kívül való helyezését is szorgalmazza, ha a törvényesség ezt úgy kívánja.) A bíróságokról és az ügyészség szervezetéről szóló két új törvény a szocialista demokratizmus továbbépítésének fontos láncszeme. Kifejezi azt az alapelvet — amelyet egyébként az utóbbi másfél évtized gyakorlata is bizonyít —, hogy Magyarországon senki sem maradhat büntetlen, aki vét a törvény ellen, de minden törvénytisztelő állampolgár számára biztosított a törvényes rend körülményei közötti élet és a zavartalan alkotói tevékenység. Tanácskozik az országgyűlés Cjl j ~jmm ■ , jBj HF< J ■ ;•S ; > ' " ** » ndJ' *
