Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-03-06 / 5. szám

HONFITÁRSAINKAT KERESSÜK PÁSZTOR MÁTYÁS (született Budapesten 1930. április 4-én, anyja neve Strojil Ilona) 1947-ben Peruba vándorolt ki. Keresi édesapja Budapestről, akinek 1969 márciusában Irt utoljára. Pásztor Mátyás hosszú ideig a Banco de Lima alkalmazottja volt. ZSILKA SÁNDOR (született Tiszaföldváron 1932. február 14-én, anyja neve Fehér Gizella) 1948-ban Kanadában telepedett le (Banc­roft). Utolsó levélcíme ORMSBY, O. volt. Keresi édesanyja, 1970 Jú­liusa óta nem kap hirt fiától. v BAK LAJOS (született Budapesten 1926. január 18-án, anyja neve Vertnik Haj alka) 1936-ban Brazíliába, Sao Paulóba vándorolt, ké­sőbb Santosba költözött. Utoljára 1967-ben írt, azóta nem tudnak ró­la. Keresi leánya és kéri, hogy sürgősen jelentkezzék, mert a kere­sett édesanyja súlyos beteg. JURÁK ZOLTÁN (született 1937. április 1-én Tataharkájon, anyja neve Nagy Erzsébet) 1959-ben Ausztráliába vándorolt (Sydney, N. S. W.). Keresi bátyja, Lajos, 1965 óta nem kapott levelet öccsétöl. CSÁKI MARIA (született 1947. december 15-én Budapesten, anyja Klaus Katalin) 1949-ben vándorolt ki Brazíliába. Keresi édesapja, aki 1962-ben vált el leányától, amikor is visszatért Brazíliából. 3 évig még leveleztek, de 1965 óta a keresett nem ad hírt magáról. ZAPLETAL JANOS (született 1935. október 3-án Budapesten, anyja neve D. Szűcs Mária) 1936-ban az Egyesült Államokba távozott (Key West, Florida). Keresi édesanyja, Serly Lászlóné, 1968 augusztusa óta nem tud fiáról. BABARCZAI TEBEZ-t (leányneve Kacsis Teréz, kb. 60 éves) vagy gyermekeit keresi rokonuk Dániából. A keresett ismert utolsó elme I. Theodore Street, MIDDLESBOROUGH, Yorkshire volt. HORVATH SÁNDOR (született Kéthelyen 1935. május 10-én, anyja neve Tolnai Ilona) 1956 novemberében Angliában telepedett le. Keresi testvére, István Kaposvárról, akinek 1968. február 20-án írt utoljára. STENGERI ISTVÁN (született Petneházán 1904. február 18-án, any­ja neve Veres Erzsébet) 1934 körül kivándorolt az Egyesült Államok­ba. Keresi leánya, Gizella Hajdúdorogról, 1934 óta nem tud édesap­járól. Kint levő hozzátartozói (Stengeri György, Stengeri Márta, és a keresett édesanyja, özv. Stengeri Andrásné) jelentkezését is kéri a kerestető. LIPP GYULA (Ferenc) kb. 65 éves (amerikai vagy kanadai szüle­tésű) honfitársunkat keresi rokona Belgiumból. A keresett 1928-ban édesapja társaságában Budapesten tartózkodott rokoni látogatás cél­jából. Ekkor találkozott a kerestetővei, aki azóta csak annyit tud róla, hogy még 1928-ban visszatért Kanadába vagy az USA-ba. (SZABÓ) APPERGER JÓZSEF (Kőröstarjánban született, anyja neve Apperger Mária) 1920-ban kivándorolt. Keresi unokahúga Sar­kadról, három évvel ezelőtt hallott utoljára róla. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továb­bítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címe: MAGYAROK VILÁGSZÖVET­SÉGE, Postafiók 292. BUDAPEST 62. ölmuéink fiqyeltnélw A Magyar Hírek kéthetenként (tehát évenként 26 Ízben) jelenik meg. Előfizetési ára Magyarországon 100,— forint, egyes szám ára 3 forint. Magyarországon lapunkat a Magyar Posta terjeszti. Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1.) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Ha lapunkat külföldről fizetik elő, a Magyar Hírek évi előfizetési dija az egye< országokból a következő: Egyesült Államok: 3,30 USA dollár, Kanada: 3,60 kanadai dollár, Ausztrália: 3 ausztrál dollár, Ausztria: 85 schilling, Franciaország: 18,40 frank, Nagy-Britannia: 28 shilling. Német Szövetségi Köztársaság: 14 DM, Svájci 14,40 svájci frank. Ezekben a dijakban a postai szállítás költsége benne foglal­tatik. Az alant felsorolt országokból a Magyar Hírek előfizetési diját a legegyszerűbben nemzetközi postautalványon lehet elküldeni: Auszt­rália, Belgium, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Ma­rokkó, Nagy-Britannia, Németalföld, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Svájc, Svédország. Az elől izei ési díj bármely országból bank útján átutalható a Ma­gyar Nemzeti Banknál vezetett 232—90171—2236 sz. folyószámlánk javára vagy kiegyenlíthető nemzetközi bank-money-order beküldésével. Ha ez valamely olvasónk számára kényelmesebb lenne, szívesen elfoga­dunk egyévi előfizetési díj fejében a fent Jelzett pénzösszegeknek megfelelő számú nemzetközi postai válasz-coupont is, amelyek min­denütt, minden postahivatalban kaphatók. A megvásárlás alkalmával le kell azokat bélyegeztetni. A Magyar Hírek külföldön előfizethető közvetlenül, a következő cégek útján is: ANGLIA: Collet’s Holdlns Ltd., Denlngton Estate, Wellingborough, Northants. — The Danubia Book Co., 78. Shaftesbury, London, W. 1. — ARGENTÍNA. Juan Horváth Lavalle 361 Entrepiso 5. Buenos Aires. — AUSZTRÁLIA: Cosmos Bookshop, 145 Acland St., St. Hil­da, Vic. — A. Keesing, G. P. O. Box 4886 Sydney. — GLOBE Hun­garian Bookshop, 173 Pitt Street, Sydney N. S. W. — AUSZTRIA: Vertrieb Ausländischer Zeitschriften, HöcbstSdtplatz 3., A—1200 Wien. — Mocawa et Co., Postfach 159, A—1011 Wien I. — Rudolf No­wak GmbH. KÖUnerhofgasse 4. A—10U Wien I. — BELGIUM: Du Monde En tier, 5, Place St. Jean, Bruxelles. — Mme Tolnay, 172, rue Hesbaye, Liege. La Centrale de la Cambre S. p. r. 1. 31 rue G. et J. Mar­tin, Bruxelles 15 R. C. B. 336.344. — BRAZÍLIA: Livrarla Bródy Lids. Rua Cons. Crisplniano 404—30, Sao Paulo. — Llvraria D. Landy, Rua 7 de Abrll 252 5’ e/33, Sao Paulo. — DANIA: Hunnia Books and Music, Lange­­mosevej 37 2880 Bagsward. — FINNORSZÁG: Akateeminen Kirjakauppa Keskuskatu 2., Helsinki — 10. — FRANCIAORSZÁG: Soclété Balaton, 12, rue de la Giange-Batelifere, Paris 9*. — HOLLANDIA: „Librex” Agenturen, Pallicterstraat 57. Amstelveen. — „Club Qualiton”, Prin­­senstraat 26, Amsterdam C. — JAPAN: Maruzen Company Ltd., 6. Torl-nlchome Nihonbashl, Tokyo Central. — KANADA: Déli­báb Film and Record Studio, 19, Prince Arthur Street, West, Montreal 18. — Europe Agency, 206 Bums Bldg., Galgary 21 Alberta. — Pannónia Bonks. 2, Spadina Road Toronto 4. (Ont.) — NEMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG: Kubon und Sagner, Schliessfach 68., B München 34. — Dr. Georges Mllotay, Elbe Str. 73. 7 Stuttgart- Münster. — W. E. Saarbach, Follerstrasse 2., 5 Köln 1. — Griff Verlag — Ujváry, Titurelstr. 2. München 81. — NORVÉGIA: Tid­­sakriftsentralen (Subscription Centre), Tanúm — Cammermeyer. Os­lo, 1., Ka 1 Johansgt. 41/43. — A/S Narvesens Litteratur, Tjenelte, P. O. Box 6140 Etterstad, Oslo. — OLASZORSZÁG: Andrei Lazar, Via Monte delle Giote 24., 00199 Róma. Libreria Commisslonaria Sansont, Via Lamannora 45, Firenze. — SVÉDORSZÁG: A. B. Nordiska Bok­­handeln, Drottninggatan 7—9. Stockholm, L — A. B. Sandbergs Bokhandel. Osteuropelska Avdelnlngen, Brahegatan 3., Stockholm 5. — SVÁJC: Metropolitan Verlag, Szerday et Co., Blnnlngerstr. 55., Allschwill. — Pinkus et Co., Froschaugasse 7., Zürich 1. — USA: Center of Hungarian Literature Inc., 1538 Second Avenue, New York, N. Y. 10028. — Hungarian Books and Records, 11802 Buckeve Road, Cleveland, Ohio 41120. — Corvin, 1590 Second Avenue, New York, N. Y. Hungarian Book Agency, Inc., Hunnia Service House, 1592 Second Ave. at 82nd St., New York, N. Y. 10028. - VENEZUELA: Luis Tarcsay, Calle Iglesia, Edif. Vllloria Apto 21., Sabana Grande, Caracas. Elő lehet külföldről fizetni lapunkra a KULTÚRA cégnél is, amelynek címe: P. O. B. 1(9. Budapest 62. Felkérjük kedves előfizetőinket, hogy nevüket és címüket NYOM­TATOTT NAGYBETŰKKEL szíveskedjenek leírni, hogy pontosan cí­mezhessünk. Ugyanígy kérjük a címváltozásokat és clmhelyesbltések közlését is. Postacímünk: Magyar Hírek, P. O. B. 292., Budapest, 62. A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek címe: Budapest, VI., Benczúr u. 15. A Szülőföldünk hullámhosszai Félórás adásainkat naponta a következő időben és hullámhosszakon sugározzuk az Európában és Közel-Keleten élő honfitársaink számára (közép-európai időszámítás szerint) 20.00-tól 20.30-lg a 25,2, 30,5, 42,2, (6,1 méteres rövid- és a 224 méteres középhullámon. Az Észak-Amerikában élő honfitársaink számára a keleti partvi­déken (helyi idő szerint 19.00-től 19.30-lg) a 19,8, 25,2, 30,5 és 48,1 méteres rövidhullámon. A nyugati partvidéken (helyi idő szerint 16.00-től 16.30-ig) ugyancsak az előbb említett rövidhullámokon. Ezenkívül a keleti partvidéken (helyi idő szerint 23.00-tól 23.30-lg) és a nyugati partvidéken (helyi idő szerint 20.00-tól 20.30-ig) a 19,8, a 25,2, 30.5 és 48,1 méteres rövidhullámon. A Dél-Ameríkában élő honfitársaink számára (rlói időszámítás szerint 20.00-tól 20.30-ig) a 16,8, 19,8, 25,2 méteres rövidhullámon. Egyórás adásainkat naponta a kővetkező időben és hullámhossza­kon sugározzuk az Európában és a Közel-Keleten élő honfitársaink számára (közép-európai időszámítás szerint) 21.30-tól 22.30-ig a 25,2, 30,5, 42,2, 48.1 méteres rövid- és a 224 méteres középhullámon. Az Észak Amerikában élő honfitársaink számára a keleti partvi­déken helyi idő szerint 21.00-tól 22.00-ig, a nyugati partvidéken helyi idő szerint 18.00-tól 19.00-Ig a 19,8, 25,2, 30,5 és a 48,1 méteres rövid­hullámon. Vasárnap délután 15.00-tól 17.00 óráig: a műsort az Európában és a Közel-Keleten élő hallgatóinknak közvetítjük, minden vasárnap a 19,8, 25,2, 30,7, 12,3, 48,1 méteres rövid- és a 224 méteres középhul­lámon. MAGYAR HÍREK Hungarian News Nouvelles Hongrolses Ungarische Nachrichten. A Magyarok Világszövetsége lapja, P. O. B. 292. Budapest 62. A szerkesztő bizottság elnöke: BOGNÁR JÓZSEF, egyetemi tanár. Főszerkesztő: SZÁNTÓ MIKLÓS. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Sala Sándor igazgató ©Athenaeum Nyomda, Budapest i , Rotációs mélynyomás | Index: 26.5061 A falon Lamartine üzenete A Párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egylet 125 éve Metsző szél süvít a Mars-mező felől. Végigszáguld az utcákon, szétdúlja a le­vélkupacokat és kerget maga előtt bol­dog-boldogtalant. Este van, de ez az idő most nem a séták ideje. A szinte végte­len rue de Vaugirardon — a place Ché­­rioux-nál, az emelkedőnél, ahonnan mélybe futnak a szűk kis utcák — a metró lépcsőjén egy férfi kapaszkodik fáradtan felfelé. Bizony, már nem fia­tal. Ráadásul egész nap dolgozott. A square Vergennes-be tart. A Magyar Házba, ahogy Párizsban mondják. Mert szerda este van, a hivatalos órák ideje. Meg_lapzárta is. Sietni kell. ö a főtit­kára a Párizsi Kölcsönösen Segélyző Magyar Egyletnek és szerkesztője a B'ranciaországi Magyar Szónak. Négy évtizede Franciaországban élő magyar munkás, az ellenállás egykori katonája, annyi párizsi magyar jóbarátja, istápo­lója, gondjának ismerője: Szekulesz László. Ez az iroda egy csöppnyi Magyaror­szág. A falon Mányoki Rákóczi-képe. Fotók Budapestről. A szekrényekben is hazai emlékek, magyar könyvek, réges­­régi albumok, foszló levelek. S bennük egy darab történelem. Keskeny kártya, szépen kalligrafált betűkkel: „A Párizsi Magyar Jótékony Egylet tagsága rendes tagja lett Aray Antal úr.” A dátum 1846. szeptember 13. Születési bizonyít­vány hát ez a kis fakult kártya. Mert az egyesületet ugyan három évvel koráb­ban alapították Párizsba szakadt ipa­roslegények, első írásos bizonyítékként mégis csak Aray Antal úr „tagjegye” maradt meg — Bucsinszky Bertalan volt akkor az elnök — 1846-ból. Így az­tán 1971-ben ünnepük a 125-ik évfor­dulót. A Salle Pleyelben szeretnék meg­tartani. Az íróasztalon a Magyar Szó készülő számának kefelevonatai. Hű beszámoló a Debrecenben és Budapesten rendezett első magyar anyanyelvi konferenciáról. Egy nagy csokor friss hazai hír is. Vers Garai Gábortól, kis tárca Abody Bélá­tól. Recenzió egy Boldizsár-könyvről, naiv, de szívbéli érzéseket hordozó ver­sike az elhagyott otthonról: egy-egy mo­zaik-darabka a franciaországi magyar­ság életéből. Nincs kapkodó diktálás és nincs írö­­gépkattogós, semmi abból, ami oly jel­lemző a szerkesztőségekre. De azért re­­dakció ez a kis irodahelyiség is, ahol az egyesületi főtitkár e késő esti órán ha­sáblevonatokkal küszködik, hű társa, az öreg Mészáros Géza meg azon meditál, hogy — ó, mily bosszantó! — megint túl sok a sajtóhiba. Mert a lapocskát, amelyet vagy tízezren olvasnak rend­szeresen, francia nyomdában készítik. S a verset, amelynek egy-egy vesszőjét is oly fontosnak tartotta a költő, fran­cia nyomdász szedi, aki egy kukkot sem ért magyarul. Az íróasztal fölött díszes keretben, üveg alatt színes tabló. Valami gyűlés­félét ábrázol egy kép, s alatta kódexe­ket utánzó finoman cizellált betűkkel rajzolva régies ízű francia szöveg. Aki ezt festette — ki tudja meddig bíbelő­dött vele — a lelkét adta a munkába. S lám, lent a kép alján, apró betűkkel ott a szerző vallomása is: „Hazafiúi sze­retettel dr. Szabó István, 1931, Párizs." — Régi emlék, régi kincs — áll fel a kefelevonatok mellől az öreg nyomdász, hetven éven-túl is szikár, szálfaegyenes, s ujjaival tapogatva a szavakat, fordí­tani kezdi az ódon szöveget, magyarázni az egykori eseményt. — Ez a tabló a Második Köztársaság napjait idézi. Azo­kat az időket, amikor a párizsi nép megdöntötte a júliusi monarchiát és nagy tettekre készült. A munkásság tele volt reményekkel és Lamartine még nem árulta el a forradalmi eszméket. Ö állt az Ideiglenes kormányzótanács élén. A kép és a szöveg azt a magasz­tos pillanatot kelti életre, amikor a for­radalmi magyar kormány küldöttsége az ideiglenes kormányzótanács termébe lép, és felhangzanak Lamartine szavai: „Az ideiglenes kormány mélységesen meg van hatva ettől a látogatástól, a szeretettől, amit a francia nép iránt éreznek ...Én láttam az önök hazáját, tanúja voltam nagy népük hősiességé­nek, amely miközben belépett a szabad­ságért élő népek föderációjába, nem vesztette el különleges nemzeti karak­terét, eredeti nemzeti jellegét. Most, amikor jókívánságaikat tolmácsolják a szabadsághoz, amelyért önök is mindig hősiesen és dicsőségesen küzdöttek, sza­vaik a két szabadság testvériségét, a két nép szimpátiáját bizonyítják. Ha vissza­térnek országukba, mondják meg, hogy Franciaországban annyi barátra számít­hatnak, ahány polgára van az ország­nak.” Már régen nincs lapszerkesztés, s nincs kefelevonat-javítás, és többé sen­ki sem bolygatja a kézirathalmokat. Ez most a múlt — a százhuszonöt esztendő — felidézésének ideje. Meg a jelen gondjaié. És a szekrények mélyéből vastag albumok kerülnek elő, és meg­sárgult fényképek régholtakról, és leve­lek, levelek. A Párizsba szakadt ma­gyarság sorsának — micsoda vihar tép­te évtizedek, micsoda sorsok, mennyi vágy, öröm is néha, és mennyi elham­vadt remény — történelemkönyvei. Nem szépen egymás mellé rakva, mint vala­mi híres bibliotékában, hanem tépettén, marcangoltán, összevissza. Hiszen há­ború volt közben pusztulás, dúlás, s ugyan hol az az ember, aki kibányász­ná, feltárná az elsüllyedt sorsok titkait? Az Aray-féle „tagjegy” tehát tanú. De hogy kik voltak azok a reformkor ide­jén Párizsba szakadt munkásifjak, akik az egyletet először létrehozták, már sose tudjuk meg. Hogy az 1848 győztes feb­ruárját Párizsba köszönteni érkezett magyar küldöttséget az egylet lelkes tagsága is üdvözölte, majdnem bizonyos. Az viszont teljes bizonyosság, hogy a kis magyar csoportosuláson végigsöpört minden vihar, ám minden történelmi napsütés újjáélesztette. S feltárul a do­kumentumokból az is, miként birkózott az egyesületért — a százhuszonöt esz­tendő csupa ilyen harc —, kézbe kapa­­rintásáért, jó vagy rossz eszközként való felhasználásáért a reakció és a forra­dalmi szellemiség. Habsburg-ügynökök arisztokrata-csemeték, később Horthy fullajtárjai — Bertha Sándor, Kueff­­stein gróf, Mannheim bankár is, aki a két háború között „elkezelte” az egylet vagyonát —, s a megmaradt kommü­­nárdok, internacionalisták, a baloldal száműző ttjei. S felbukkan egy eredeti Liszt-levél, 1857-ből, egy fénykép Jókairól, rajta személyes üzenet. Munkácsy Mihály le­velei is. S aztán egyre több, mind több dokumentum — díszalbum, Vendég­gyűjtő, képek — Zichy Mihályról, a fes­tőről, aki, miután először elhagyta a cári udvart, 1875 áprilisától 1880-ig a Párizsi Magyar Egylet élén állt. És har­colt, és verekedett, és koldult, és meg­alázkodott, hogy az egylet a párizsi munkások, iparosok, művészek mene­déke, oltalmat adó, magyarság-megtar­tó, demokráciára nevelő jó otthona le­gyen. S hogy egyáltalán létezzen — mert a hazai urak nem akarták —, s hogy saját háza legyen, hogy ne kelljen végre kocsmaasztaltól kocsmaasztalig vándorolni. Eltelik még több mint fél évszázad, míg végre áll a ház — Zichy dédelgetett álma — a square de Ver­­gennes-en. öreg este van — Mészáros bácsi sza­badkozva régen elbúcsúzott —, járjuk az elcsöndesült szobákat. Megcsillannak a szakrendelő műszerei, az árva fogor­vosi szék, a nemrég vásárolt új röntgen. A „dispensaire” — kiváló francia és magyar orvosokkal — a büszkeségük. önálló, mégis az egylethez kötődik. Az egyesületi tag egy frankot fizet, a fran­cia betegek hozzájárulását a társada­lombiztosító téríti. Ebből tartják fenn a kis intézetet, amelyet messziről, még Párizs peremvárosaiból is felkeresnek. Nagy a bizalom. A könyvtárszobában ötezer kötet — bárcsak több mai ma­gyar könyvük lenne —, aztán a társal­gók, végül a nagyterem. A falon óriási márványtábla — „önkéntes harcosok és magyar ellenállók, meghaltak Francia­­országért és a szabadságért” — száz­negyvenhét névvel. Akik százhuszonöt éven át az egylet létéért küzdöttek, va­lahol mindig barikádon álltak. Csak a ma gondjai vannak már soron. Ebben a teremben tartják a filmbemu­tatókat, a táncdélutánokat, az öregek estéit, itt csomagolják a karácsonyi aján­dékot, itt próbál a fiatalok tánccsoport­ja, amelyet már egész Franciaország is­mer és nemrég Budapesten is első díjat nyert. „Bizony, jó lenne, ha többen vol­nánk, ha többet segíthetnénk, ha újra működne Párizsban, Grenoble-ban és másutt is a magyar iskola, óvoda. Egy­letünk nem politizál, kitárja kapuját minden magyarnak, bármikor jött is el hazulról, aki jó szívvel érez Magyaror­szág iránt és becsületes polgára Francia­­országnak." S hirtelen felrémlik emlé­kezetében két kép. Az első vonaté — ő agitált, szervezett, futkosott, hogy sike­rüljön az út —, amellyel több száz, vi­lággá szaladt ment haza 1958-ban láto­gatóba, telve szorongással, hogyan fo­gadják őket. A másik kép egészen friss — meghatóan szól róla —, magyarok csoportja áll Yerres-ben a Rákóczi­­táblánál, hogy fejet hajtson a nagyságos fejedelem emléke előtt. Kifelé megyünk, búcsúzunk. A metró még jár. Nézem, ahogy eltűnik a lépcső­lejáróban. Ha lehet, még fáradtabb, tö­­rődöttebb. Pedig kora reggel munkába indul. Valamiből élni is kell. Csatár Imre Zichy Mihály dedikált képe 1881-ból Az egylet által Őrzött Munkácsy-fénykép Szekulesz László (Vámos László feiv.) 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom