Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-03-06 / 5. szám
/láttuk, olvastuk, hallottuk... Húszéves a Foaia Noastra, a magyarországi román nyelvű újság. A jubileum alkalmából ünnepséget rendeztek Gyulán. * A piackutatók világszervezetének (Esomar) elnöksége februárban Budapesten tartotta ülését, amelyen részt vettek a szocialista országok képviselői is. Az Esomar elnöksége úgy döntött, hogy 1973. évi kongresszusát Budapesten rendezi. * A magyar—bolíviai kulturális és tudományos együttműködési egyezmény ratifikációs okmányait La Pazban kicserélte Emilio Pizarro tábornok, külügyminiszter és Peják Zsiva ügyvivő. j, A londoni Plays and Plaiers közli Peter Roberts több oldalas tanulmányát a magyar színházi élet fejlődéséről. Befejeződött a Pamutfonóipari Vállalat Üjpesti Cérnagyárának rekonstrukciója. A cérnagyár a hazai szükséglet ellátásán kívül termelésének 45 százalékát exportálja. Az évi 750 tonnára emelkedő export majdnem kizárólag tőkés piacra irányul. + Dr. Hetényi Géza, egykori neves belgyógyász professzor nevét veszi fel a 75. éves évfordulóját ünneplő szolnoki kórház. A névadó ünnepségre elkészítettik a nagy hírű orvostudós mellszobrát is. >k A pécsi Janus Pannonius Múzeum páratlan értékű délszláv néprajzi gyűjteménnyel gazdagodott. A Budapesten múlt évben elhunyt Baranyai Ilona szobrászművész a pécsi múzeumra hagyta a délszláv falvakban gyűjtött textíliáit és egyéb táx-gyait. A hagyaték több száz múlt századbeli, színpompás főkötő, öv, ingdísz és egyéb ruhadarab. * Rá '..ai Miklós, Kossuth-díjas érdemes művész, az Állami Népi Együttes művészeti vezetője áprilisban lesz 50. éves. Születésnapjára tévé-portréfilm készül. Az egyórás műsor az együttes legsikeresebb produkcióit eleveníti fel. * Vallástörténeti lexikonnal bővült a Kossuth Könyvkiadó lexikonsorozata. Az új lexikon olyan területen tájékoztat, amelynek magyar nyelvű lexikális feldolgozására eddig még nem került sor. * Gross Arnold grafikusművészt a norvégiai bergeni művészeti szövetség önálló kiállításra hívta meg. A magyar művész csaknem ötven munkáját mutatták be Bergenben, majd a tárlatot megrendezték más norvég városokban is. * Egymillió négyzetméterrel „gyarapodik” Budapest 1975-ig, ugyanis ez ideig 53 vállalat 97 telepét szüntetik meg és telepítik ki a főváros területéről. A fővárosi ipartelepítés 68 vidéki várost és községet érint. A megyék közül a legtöbb munkahelyet Szabolcs-Szatmár kapja. * Három televíziós hír egy mondatban: A svájci televízió Magyarországról szóló kisfilmeket, a belga tévé a magyar népzenét bemutató filmet készít hazánkról, az angol BBC- televízió pedig megismerteti nézőivel a mi Fórum és Tv-mintabolt című műsorainkat. •*' Nagyszabású nemzetközi műanyagipari kiállítás nyílik áprilisban Budapesten. A kiállításra világhírű cégek egész sora jelentkezett. ^ Magyar kulturális társaság alakult az ecuadori Quitóban. A társaság célja, hogy elősegítse a két ország kulturális közeledését. * A Corvina és az Akadémia Kiadó munkáiból több mint 250 angol nyelvű könyv és sok térkép szerepel a londoni nemzetközi könyvvásáron, a Westminster-apátság melletti Central Hallban. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat és a Szerzői Jogvédő Iroda munkatársai ez alkalomból több külföldi partnerrel folytattak tárgyalásokat és néhány szerződés is megszületett. * A budapesti Mátyás-pince azonos dekorációjával, „Matthias Keller Restauration G. M. B. H.” néven, a bécsi Kärtner-strassén, magyar—orsztrák vállalkozásban létrejött az első külföldi állandó magyar étterem. M Az Eötvös Loránd Tudományegyetem folklór-együttese sikerrel szerepelt Agrigentóban, ahol tizennégy ország részvételével rendeztek nemzetközi folklór-fesztivált. A magyar fiatalok a fesztivál nagydíján kívül — ezt az argentinok nyerték — az összes többi díjat, köztük a minisztertanács és az agrigentói prefektúra külön díját is megkapták. * Angol, amerikai és nyugatnémet marxista tudósokkal együtt részt vesz és előadást tart Londonban Friss István a Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója, a Marx Emlékkönyvtár által rendezett tudományos ülésszakon. — És remélem, az üzemükben megnyugtató pasztellszínekre vannak festve a gépek .,. r iwnll í r Wsrinfj nittfttarin íV) M EH U-!8x9rfm H »J "»min \LrWxMf ^ I imTar •" (f rtfrr m '-v ■P"JBr 1 így hirdették Szigeti József hangversenyét Ausztráliában 39 évvel ezelőtt fUtqvji txMínt Egy Veszprém megyei nyugalmazott tanár, Agócs Géza hobbyjának, régi újsággyűjtési szenvedélyének köszönhetők ezek a régi felvételek. Egykori folyóiratok, képeslapok lem így válnak idővel kultúrtörténeti dokumentummá, feltéve ha mint jelen esetben is, előkerülnek az asztalfiók mélyéből és nyilvánosságra lelnek. De lássuk mindjárt az első küldeményt: a Tükör című, egykori képes újság második évfolyamának 3. számát. 1934. márciusában itt jelent meg világhírű hazánkfia, Szigeti József hegedűművész képes riportja „Egy magyar művész útja a föld körül” címmel. Hogy őrzi-e otthonában az illusztris mester a valamikori képes beszámolóját, nem tudjuk. Mi mindenesetre szívesen leközlünk két felvételt a régi turnéról. A másik küldemény a Tolnai Világlapja 1935. egyik június végi számából való. A képeken megörökített honfitársak közül még bizonyára sokan magukra ismernek ... Ebéd, 1932-ben, egy sydneyi borpincében. (Az asztal mellett balról a harmadik Szigeti József hegedűművész) Vasárnap esténként a brazíliai magyar kolónia a szülőföld műsorát hallgatja. Az időpont: 1935 ... A LÓSPORT VILÁGÁBÓL Az idei „Hortobágyi napoknak” külön érdekessége, hogy 1971-ben ünnepük a ménes fennállásának 300-ik évfordulóját. A világszerte ismert ménesben sok kiváló lovat neveltek. Itt tenyésztették ki az egyik legkiválóbb sportlovat, a Nonius félvért is. A nem mindennapi évforduló megünneplésére nemzetközi keretek között kerül majd sor. A kibővített ügetőhajtó Európa-bajnokságra április 12-én kerül sor a Német Szövetségi Köztársaságban. Az érdekesnek ígérkező küzdelmekre meghívást kapott a tizennyolcszoros magyar sampionhajtó, Marchall József is. Négy futam eredménye alapján pontozzák a résztvevőket. Az első három helyezett hajtót vendégül látják az Egyesült Államokban és Kanadában, ahol körverseny alapján dől el, hogy ki lesz az idei világbajnok. Imperiál neve áll az ausztriai galoppversenylovak apaméni listájának élén is. Ivadékai nem kevesebb mint 540 000 schillinget nyertek versenydíjakban. A magyar lótenyésztést dicséri ez az újabb nemzetközi eredmény. Sz. L. Imperiál, az elmúlt huszonöt év legkiválóbb magyar telívére, Gelics Mihály zsokéval a nyergében HAJRÁ, MAGYAROK! A MAGYAR HÍREK TÍZFORDULÓS OLIMPIAI FEJTÖRŐJE 3. Zűrzavarok olimpiái Mint ős- és alapszurkoló, meghívót kaptam a görög király ünnepi fogadására, amelyet az első újkori olimpia alkalmából rendezett. Szép kerekded, s felemelő tósztot mondott őfelsége a fogadáson, ügyes tollforgató lehetett, aki megírta a számára. A beszéd — megjegyeztem — a következő ki-, vagy ha úgy tetszik, bejelentéssel ért véget: „Szeretném remélni, hogy azok az idegenek, akik a mi hazánkat jelenlétükkel tisztelték meg, azt a jövőben is a népek békés találkozóhelyének és az olimpiai játékok állandó színhelyének óhajtják tekinteni!” Nagy taps fogadta a beszédet, csak a jó Coubertin bárónak, aki az olimpiák felújítását kitalálta, fancsalodott el az arca. Nyilván hirtelenében eszébe jutott, hogy mennyi anyagi természetű zűr előzte meg az éppen folyó első olimpiát is. Azt tanácsoltam neki, egy szép levélben köszönje meg őfelsége szíves ajánlatát, de félreérthetetlenül írja meg, hogy a második olimpia színhelye Párizs lesz. A báró mindig hallgatott egy Drukk Ernő szavára és a levél még aznap este elment. Aztán mi is elmentünk Athénból, de a görögök se hagyták magukat. Tíz esztendő múltán bejelentették, hogy ők az első olimpia emlékére megint rendeznek egyet! (Csak azért nem említek esztendőt, mert abból ki lehetne számítani, mikor is volt az első.. .) Igaz, a tízéves évforduló sehogyan se illik az olimpiák négyéves rendjébe, de a görögöket ez nem zavarta, és Coubertin emlékiratai szerint a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot sem, mert mint írja: „Határozatba hoztuk, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megadja a maga támogatását és a különböző országokban megszervezett bizottságok is megadják a maguk tagjaiét”. Ezek után a görögök megrendezték a soron kívüli olimpiát, amelynek nagyobb sikere lett, mint az addig lezajlott háromnak — majd ezer versenyző vett rajta részt, és a külsőségek is fényesek voltak. Hanem a versenyek után a NOB mégsem ismerte el ennek a második, Athénben rendezett versenynek olimpiai jellegét. Noha a szurkoló véleményét ritkán kérdezik, az enyémet mégis megmondom: az olimpiák négyéves időszakát be kell tartani, de azért abban igaza van a mi nagyszerű sporttörténészünknek, dr. Mező Ferencnek, hogy valamilyen címen, már csak udvariasságból is, nyilván lehetne tartani ezt a soronkívüli olimpiát is! Már csak azért is, mert a két korábban rendezettel túl sok dicsekednivaló nincsen. Mint önök is tudják jól (meg sem kérdezem), az egyiket Párizsban, a másikat St. Louisban rendezték és mindkettőt elnyelte a világkiállítás... Hiába, van az úgy, hogy az edző kidolgozza a maga csalhatatlan taktikai tervét, de az ellenfél edzője úgyszintén ... A NOB azt hitte, jó fogást csinál, amikor a világkiállítás égisze alá helyezte a versenyeket: nagyobb az érdeklődés, több a néző, növekszik majd a játékok népszerűsége! A Világkiállítás rendezősége pedig úgy gondolkodott: annál nagyobb lesz a kiállítás sikere, minél több cirkusz és felhajtás kíséri! Sportversenyek? — az is jó! Persze, bennünket elsősorban az érdekel, milyen sikereket értek el a magyar versenyzők. Mert ha más nem is, de mi a magunkét már akkor, és azóta is, pontosan nyilvántartjuk. Szerény eredmények voltak bizony, de szavamra mondom, a zsűri is besegített! Mert az ő sorozatos téves ítéletei nélkül Iványi Gyula fölényesen nyerte volna a kardvívást! Csak a vak nem látta, hogy ő volt a döntő legjobbja... Na mindegy, ezen már kár bosszankodni. Elvégre akkor azon is mérgelődhetnénk, hogy a diszkoszvetést egy kiserdőben bonyolították le! Szavamra mondom, annyi volt ott a fa, mint a Városligetben! Mégis magyar versenyző nyerte az aranyérmet, de hisz önök is tudják, kicsoda... (1. kérdés). Harmichat méter négy centit dobott, ami ugyan ma már mosolyogni való eredmény, de akkoriban remek teljesítménynek számított! (Az athéni győztes még csak 29.15-öt dobott...). És hogy valami fogalmuk legyen a zűrzavarok olimpiájáról, hadd mondjam el, hogy az eredményhirdetésnél a zenekar az amerikai himnuszt kezdte el játszani. Kénytelen voltam figyelmeztetni a karmestert, aki udvariasan megköszönte és utána eljátszotta a — Gotterhaltét... A St. Louisban se járt jobban a harmadik olimpia. Az amerikai kiállításrendezőséget még annyira se érdekelte az olimpiai eszme népszerűsítése, mint a párizsiét. Szigorúan üzleti alapon rendezték meg a versenyeket és lespóroltak minden ünnepséget. A stadion szerepét egy sivár egyetemi pálya töltötte be. Az eredmények mégis általában jobbak voltak, mint Párizsban. Ámbár a maratonival megint zűr lett, mivel utólag kiderült ,hogy a győztes Lorz a táv nagyrészét átautózta. Diszkvalifikálták és örökre eltiltották a versenyzéstől, ami már akkor is azt jelentette, hogy egy esztendő múltán megbocsátottak neki... St. Louis némileg távol esik Budapesttől és az útiköltség se futja egy villamos átszállójából. így azután mindössze négy magyar versenyző képviselte színeinket. Közöttük azonban az egyik, égy magyar úszó, két bajnokságot is nyert. Igaz, nem akárhogyan! Athénban a tengerben kellett úszkálni, itt pedig egy fura alakú tóban, amelyben legfeljebb papírhajó-versenyt lett volna szabad rendezni. No, a magyar fiú elindult száz yardon és az utolsó huszonötön biztosan vezetett. A jónépek úgy elbámészkodtak, hogy tapsolni is elfeledtek. De ez még hagyján. Következett az 50 yardos futam. A magyar fiú megint vízbe szállt és öldöklő párharcot vívott az amerikai Learyval. Fejfej mellett úsztak, de a magyar fiú a végén még tudott újítani és karcsapással győzött. Az egyik célbíró azonban másként látta és akkora vita kerekedett, amelyet ő bírt jobban szuszszál. Már-már Learyt hirdették ki győztesnek! Természetesen tiltakoztam, mire az ügy a vezető versenybíró elé került, aki a verseny alatt úgy látszik szundikált, mert salamoni ítéletet, holtversenyt állapított meg és elrendelte, hogy a két versenyző ugorjon újra vízbe. A légyszárny rezdülését is meg lehetett volna hallani, olyan feszült légkörben került sor az újraúszásra. Amelyet azután végig vezetve, biztosan nyert a magyar fiú, kinek nevét hamar szárnyra kapta a hírnév. Hívták pedig őt, de ne is tessék mondani. Elég, ha le tetszik írni. Hogyan? Igen, úgy van, ő volt az! (2. kérdés). Még két szép helyezés javította a kis, négytagú csapat mérlegét. Hátha még a két esélyes vívónk, Békessy Béla és Mészáros Ervin is jelen lehettek volna! De hát őket, katonatisztek lévén, fontos okokra hivatkozva, nem engedte ki a hovédelmi minisztérium. Minden valamirevaló szurkoló felháborodva fogadta a döntést. Miféle „fontos okok?” Persze, nem mondták meg, de egy Drukk Ernőt nem lehet átejteni. Én pontosan tudtam, miről van szó: a drága jó Osztrák—Magyar Monarchia bécsi hivatalnokainak sehogyan se tetszett, hogy közös hadseregbeli tisztek magyar színekben induljanak és győzzenek... Óh, szent elfogultság! És még ránk, szurkolókra mondják, hogy nem vagyunk tárgyilagosak... No, ez is elmúlt. A vívóversenyeket pedig, egyet kivéve, mind a — de juszt se mondom meg kik nyerték. Úgyis túlságosan könnyű a mai forduló első két kérdése. Legyen hát a befejezés fogas: mely ország versenyzői aratták le a St. Louisban rendezett olimpia vívóbabérait ? (3. kérdés). Drukkertársaim, két hét múlva találkozunk! 8
