Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-02-20 / 4. szám
A CIKLUS VÉGÉN Az országgyűlés Duna-parti palotájának kupolájáról bevonták a nemzetiszínű zászlót, ezzel is jelezve, hogy a február 10-i üléssel véget ért a négyéves ciklus. Az 1967 márciusában megválasztott parlament utolsó ülésén a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolóját és a tanácsokról szóló törvényjavaslatot vitatta meg. Az új tanácstörvény elfogadásával az országgyűlés befejezte törvényalkotó munkásságát. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolóját Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára terjesztette elő. A beszámoló az alkotmányos élet, a törvényesség néhány kérdésével foglalkozott, többi között az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülésével. Az előadó hangsúlyozta: az állampolgári felelősség egyik biztos ismertetőjele, hogy elválaszthatatlan egységként értelmezi a jogokat és kötelességeket. Alkotmányos életünket és törvényes rendünket azonban gyengítik az olyan jelenségek, amikor egyesek a kötelességekről megfeledkezve visszaélnek az állam polgárainak biztosított jogokkal. Közvéleményünk nagykorúságát tanúsítja, hogy ugyanolyan határozottsággal bélyegzi meg a kötelességszegést, mint a jogsértést. Cseterki Lajos kitért az Elnöki Tanács másik alkotmányi feladatkörére, az állampolgársági ügyek intézésére. A többi között megemlítette, hogy több százan kértek és kaptak hazatelepülési engedélyt azok közül, akik magyar állampolgárként élnek valamelyik kapitalista országban. Szólt a turizmusról és ezzel összefüggésben azokról a magyar állampolgárokról, akik érvényes útlevéllel külföldre utaztak, de a határidő lejárta után nem tértek haza. Számuk 1970-ben kisebb volt, mint 1969-ben. Az elmúlt jubileumi esztendőben a nyugati országokban élő magyarok közül igen sokan látogattak haza; a rosszindulatú „lebeszélés propaganda” felett győzött távoli honfitársaink döntésében a magyarsághoz való tartozás, a rokonszeretet érzése. Végül megemlítette, hogy az elmúlt két esztendőben újabb tizenkét országgal létesítettünk nagyköveti szintű kapcsolatokat. Jelenleg 89 országgal vagyunk diplomáciai viszonyban. Az új tanácstörvénnyel nemrég foglalkoztunk lapunk hasábjain, így nem szükséges ismét részleteiben kitérni rá. Mindamellett a parlamenti tárgyalás során dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter néhány új, fontos vonásra is felhívta a figyelmet. Mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a törvénnyel hármas célt kívánunk elérni. Először is a törvény korszerű jogi feltételeket teremt a tanácsi munka szakszerűségének, kulturáltságának fejlesztéséhez és csökkenti a bürokratikus vonásokat. Másodszor, fokozatosan növeli a helyi tanácsok önállóságát, bővíti hatáskörüket és gazdasági lehetőségeiket. Harmadszor — bár ez ellentmondásnak tűnik — erősíti a központi irányítás hatékonyságát. Ez az említett ellentmondás úgy oldódik fel, hogy amíg egyrészről a tanács hatásköre mindenképpen megnő a helyi ügyek intézésében, másrészről, a központi irányítás hatékonysága a következőkben jelentkezik majd: az országgyűlés irányítása úgy érvényesül, hogy törvényekben határozza meg a tanácsok fő feladatait; az Elnöki Tanácsnak alkotmányos felügyeleti jogköre lesz, ami azt is jelenti, hogy az Elnöki Tanács őrködik a tanácsok önkormányzati jogainak védelme és érvényesülése fölött; végül, a jövőben az egész tanácsszervezet a kormány irányítása és törvényességi felügyelete alá kerül. A törvényjavaslat jó feltételeket teremt ahhoz, hogy a tanácsok és a lakosság kapcsolata tovább fejlődjön és erősödjön. A Hazafias Népfront és a tömegszervezetek aktív közreműködése nélkül nem érvényesülhet igazán a tanácsok népképviseleti, önkormányzati jellege, de igazgatási funkciója sem. A tanács természetesen nem veheti át a Hazafias Népfront vagy a tömegszervezetek munkáját, mint ahogy azok sem dolgozhatnak a tanács helyett. A szocialista demokráciával jól élni és a közéletbe bekapcsolódni nemcsak részvételt jelent a választásokon, hanem folyamatos aktív közreműködést a közérdekű tennivalók kialakításában és elvégzésében. A tanácsok kérdését — még javaslat formájában — igen alaposan megvitatták az országgyűlési bizottságok, ezenkívül a különféle tömegszervezetek. Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese a tanácsok gazdasági tevékenységével összefüggésben rámutatott, hogy jelenleg csaknem 800 vállalat és mintegy 200 költségvetési üzem működik a tanácsok ellenőrzése alatt. Hangsúlyozta, hogy az új javaslat nem a régi törvény egyszerű módosítása, hanem a társadalmi fejlődés valóságos igényeit kielégítő, a hazai és a szocialista államok elméleti és gyakorlati tapasztalatait messzemenően hasznosító új törvény. Beszélt a tanácsok és a népfrontszervezetek kapcsolatáról, ami a valóban jó működés egyik alapfeltétele. Ha a tanácsok és a népfrontbizottságok egymáshoz való viszonyát helyesen értelmezik, akkor a tanácsi önkormányzat megerősödése, a helyi politika széles körű kibontakozását, fejlődését hozhatja magával. Az országgyűlés elfogadta az új tanácstörvényt azzal a meggyőződéssel, hogy az tovább fogja erősíteni a szocialista demokratizmust, népünk összefogását az új társadalom teljes felépítésére. Az 1967 márciusában választott országgyűlés ezzel tevékenységét befejezte. Az országgyűlési képviselők és a tanácsok tagjai megfeleltek ennek a megtisztelő bizalomnak, amellyel a magyar nép négy évvel ezelőtt a választáson kitüntette őket, s teljesítették a választási programban kitűzött feladataikat. P. T. MEZŐQAZDASÁQI NÉPSZÁMLÁLÁS HAZÁNKBAN Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes elnökletével ülést tartott a FAO magyar nemzeti bizottsága. A bizottság dr. Karcsai Károly főtitkár jelentése alapján értékelte a FAO tevékenységét, megtárgyalta idei tennivalóit, költségvetését. Hazánk kapcsolata, együttműködése tovább erősödik az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezetével. Egyre több magyar képviselőt választanak a FAO különböző vezető testületéibe, legutóbb a FAO európai mezőgazdasági végrehajtó bizottságába került szakemberünk, örvendetesen fejlődik a FAO-vál szellemi exportunk is. Sikeresen fejeztük be két vállalatunk segítségével a jemeni vízrendezési program első szakaszát, s az eredmények alapján megbízást kaptunk, mintegy 2,5 millió dollár értékű további vízügyi terv megvalósítására is. A szellemi export körébe tartozik, hogy a FAO keretében 40 magyar szakértő dolgozik a világ különböző országaiban. A FAO világélelmezési programjával kialakult kapcsolat ugyancsak gyümölcsöző számunkra. A program egyebek között egymillió dollárral támogatja a mezőgazdasági termelésre egyáltalán vagy kevésbé alkalmas tiszántúli területeken halgazdaságok kialakítását. A világélelmezési program és a FAO 40 millió forinttal járult hozzá a múlt évi Szamos közi árvízi újjáépítéshez és a lakosság anyagi támogatásához. Az idén tovább növekszik a FAO magyar nemzeti bizottsága, a magyar szakemberek feladata a nemzetközi együttműködésben. Nyáron Keszthelyen rendezik a FAO mezőgazdasági szemináriumát. Szó van arról is, hogy Magyarország lesz a házigazdája a FAO szőlészeti és borászati bizottsága ülésének. Megkezdik a FAO egymillió dolláros támogatásával a Tisza II. program második szakaszának megvalósítását. Külön nagy munkát jelent a FAO kezdeményezésére és anyagi támogatásával — a FAO világcenzusának keretében — induló mezőgazdasági összeírás. Az ötesztendős munka, a mezőgazdasági népszámlálás felméri az ország mezőgazdasági vagyonát. Az országgyűlés jóváhagyja az Elnöki Tanács tevékenységéről szóló jelentést Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Minisztertanács elnökhelyettese felszólal a vitában Dr. Beresztóczy Miklós és Major Tamás a Parlament folyosóján (MTI íelv.) ^/Uittjen Leiz Ohidapeit hol nap ? A Minisztertanács jóváhagyta a főváros és környéke általános rendezési tervét A Minisztertanács február 11-én tartott ülésén az építésügyi és városfejlesztési miniszter Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának megbízott elnökével közösen terjesztette elő a főváros és környékének általános rendezési tervét, amely Budapest 2000-ig történő, sokoldalú fejlesztését határozza meg. A főváros általános rendezési terveinek végrehajtására a népgazdaság mindenkori teherbíróképességének megfelelően, folyamatosan kerül sor. A kormány Budapest és környéke általános rendezési tervét jóváhagyta. A következő 30 esztendőre szóló általános városrendezési terv 1960-ban elfogadott programja azért került átdolgozva ismét a Minisztertanács napirendjére, mert az elmúlt évtized a sok fontos és feltétlenül figyelembe veendő változást hozott Budapest fejlődésében. A távlati terv felülvizsgálatát egyebek közt az a jól megfigyelhető demográfiai folyamat indokolja, hogy a Budapesti családok száma emelkedik, ugyanakkor a családok létszáma — azaz nagysága — csökken. Az egy évtizeddel ezelőtt jóváhagyott koncepciók afféle ipari stopot rögzítettek. Időközben azonban kitűnik, hogy a szolgáltató ipar gyors ütemű fejlesztése természetes velejárója a budapesti ellátás színvonala növelésének. Ez viszont megköveteli, hogy a korábbi előirányzatnál valamelyest nagyobb területeket engedjenek át az iparnak. Az 1960 óta eltelt idő azt is bebizonyította, hogy szakítani kell a sokáig élt „Belváros-centrikus” szemlélettel: Budapest e hagyományos fő bevásárlási és üzletközpontja mellett egész sor „minibelvárost” kell kialakítani. Ez magyarázza, hogy az ezredfordulóig terjedő időszak terveibe új elemként került be a városrészközpontok kialakításának programja. A munkaidő csökkentésének, a szabad idő növekedésének programja késztette a szakembereket arra, hogy felülvizsgálják a zöldövezetekkel, az üdülő- és sporttelepekkel kapcsolatos elképzeléseket. A cél az, hogy kulturált, könnyen megközelíthető „zöld-többletet" biztosítsanak a jövő Budapestjének. A fővárosi közlekedés fejlesztésének témája önmagában véve is rendkívül körültekintő, alapos tanulmányozást igényel. Ezért a Minisztertanács mostani ülésén úgy döntött, hogy Budapest és környékének közlekedési kérdéseit — előreláthatólag a jövő évben — külön megtárgyalja. Ami a lakásépítés hosszú távú terveit illeti: az új otthonok, lakónegyedek kialakítását a közlekedési, a kereskedelmi és ellátó hálózat megteremtésével, fejlesztésével teljes összhangban kell végezni. 1970—2000 között 410 000 új otthon kerül tető alá. A kommunális szolgáltatások fejlesztési feladatait jelzi, hogy Budapest napi vízfogyasztási csúcsértékét az ezredforduló évében 1 millió 300 ezer köbméterre tervezik. A fejlesztési tervek összeállítói a főváros képét az agglomerációs gyűrűhöz tartozó területek igényeit, sajátosságait figyelembe véve formálják. Szükség is van erre, hiszen Budapest és környéke ezer szállal kötődik egymáshoz. Jól illusztrálja ezt a tényt az is, hogy az agglomerációs gyűrűbe tartozó 44 Pest megyei településről mintegy 70 000-en járnak budapesti munkahelyekre dolgozni. A távlati tervek egyébként számos vonatkozásban Pest környék jelentős fejlődését is ígérik. 3
