Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-10-16 / 21. szám

szónoka felvételei) szintén két magyar, Falvai Sándor és Gyimesi László nyerte. A fővárosi tanács különdiját a mezőny legfiatalabbjának, a 19 éves Dráfy Kál­mánnak ítélték oda. Megtörtént a díjkiosztás és a győztesek ünnepi hangversenye is az Erkel Színházban. Az Erkel Színház adott egyébként otthont a művészet őszi hetei keretében lezajló budapesti zenei hetek nyitókoncertjének is, ahol a hagyományokhoz híven ezúttal is Bartók mű­vei csendültek fel. A Magyar Állami Hangver­senyzenekar Ferencsik János vezényletével a Concertót és a Cantata Profanát adta elő. A nagysikerű hangversenyen közreműködött Réti József és Faragó András, az Operaház művésze, valamint a Budapesti Kórus. Ferencsik vezényli majd a záróhangversenyt is, amelyen Schumann Zongoraversenyét Fischer Annie játssza, aki a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Tátrai vonósnégyes hangversenyének is közreműködője lesz. A zenei hetek eseményei közül a rádió külö­nösen az új magyar művek bemutatását kíséri figyelemmel. Október 7-én a Liszt Ferenc Ka­marazenekar zenekari hangversenyén csendült fel először Láng István Három mondat a Rómeó és Júliából című műve, október 18-án Sárközy István Concerto grossója. Az ezt követő zene-t akadémiai kamarazeneesten Sárközy István és Kadosa Pál új dalait, Kalmár László fuvola­szonátáját és Kocsár Miklós Repliche című kompozícióját adják elő. Bemutató lesz a Bu­dapesti Kamaraegyüttes tolmácsolásában is, Mihály András vezetésével Durkó Zsolt Ico­nography No. 1., Kurtág György Négy capriccio és Ligeti György Kamarakoncert című művéből. A művészeti hetekkel ölelkezik — és szelle­mében is egy vele — az októberi múzeumi és műemlékvédelmi hónap dús eseménysorozata. A magyar múzeumok —, mert a múzeumi hó­nap nemcsak budapesti, országos rendezvény — számos új kiállítással, a zenéhez is kapcsolódók­kal, mint amilyen a hegedűkincsek tárlata a Magyar Nemzeti Múzeumban, vonzzák a kö­zönséget, és módot adnak arra is, hogy új ku­tatások, új szépségek titkaiba avassák be az érdeklődők nem kis tömegét. Az alábbiakban képek és egy interjú révén próbáljuk felidézni olvasóink számára a mű­vészet, a zene budapesti őszi heteinek meleg hangulatát. ko átveszi az első dijat. Kadosa Pál, a nemzetközi zsűri elnöke gratulál Nylkolaj Szűk, a másik elsődijas Jobbra: Andrea Postacchini (XVIII, század) remeke Középen: Joseph Stadtmann (Wien, xvm. század) „oroszlánfejú” hege­dűje Lent: Nemessányl Sámuel (XVIII. század) hege­dűje, a kiállítás leg­szebb darabja (Vámos László (elvétele) Dráíy Kálmán Falvai Sándor Gyimesi László hanem nagyon sokunkban, kik életünket, becsületünket arra az országra tettük fel, amely itt a régi helyén épp akkoriban kezdett épülni. Érzés és értelem — s még azon belül is többféle érzés és többféle értelem. Volt olyan érzés, amely akkor friss, jo­gos és egyetemes harag volt minden el­len, ami német — noha persze nem az ér­telem, hanem „csak” az érzés világában volt ez jogos és egyetemes. „Csak” az ér­zés világában — de ez a macskaköröm akkor halálosan erős vér volt, vér ser­­kedt nyomán. S volt olyan érzés, ezzel rokon, melynek hatása alatt az ember nem fontolta ugyan meg, hogy a dolgok nem múlnak mennyiségen s még más, borzalmas egyebeken, de épp ezért nem tudták azok a 46-os vagonok túlzakatol­ni azokat a két évvel korábbi vagonokat, amelyeket nemcsak tömegesebben, de másképp és más úticéllal indítottak el in­nen. Mindez az érzés ostromolta az értelmet, mely közben világosan tudta, sőt hirdette is, hogy minden kollektív felelősségre vonás képtelen — s amely közben azzal próbált vigasztalódni, hogy ez a kollek­tív felelősségre vonás csak azokat érinti, akik a náci konjunktúrában az ő korábbi magyarságukat itt megtagadták, magukat hirtelen németnek vallották, tehát a ha­zát, ahová viszik őket a vagonok, maguk választották. Hivatalosan így is volt, sőt szabály és szándék szerint is — noha per­sze a gyors eljárásban sok mindennek tere nyílt s nemcsak ilyeneket vitt el sok vagon. A soha így még meg nem gyötrött, meg nem viselt emberszívtől többre immár nem telt: ami szánalom volt benne, abból akkor, 45-ben, 46-ban — épp bizonyos németek miatt — alig ju­tott arra, ami német. Meakulpázásnak nincs is sok helye, kemény idők voltak, millió gyötrelemből adtak vissza egyet. Van úgy, hogy az Igazság akkorát sújt, hogy a saját patikamérlege rezzen meg belé, s szenved tőle maga is. Elve szen­ved, mely az Értelemé. Voltak a tőlünk távozók közt is, akik Magyarországot Németországnak vélték, aszerint is viselkedtek, itt is németek voltak s ott is csak németek maradtak. Lemondásunk ezekről ma is változatlan, végleges és tökéletes. Ugyanakkor kike­rülhettek, mitgefangen, mitgehangen. olyanok is, akik Magyarországról, ahol magyarok voltak (mert annak vallották magukat a náci konjunktúrában is), Né­metországba jutottak, ahol bármily pél­dás hűségű állampolgárok is, de magyar­nak lenni, legalább is szívük gyökerén, nem szűntek meg azóta sem, soha. Van ennek mértéke: mindennél ponto­sabb mértéke van, mert a legtökéle­tesebb műszer, a költői géniusz határozta meg. Nem faj, vér, vagy más egyéb ál­­nok és gonosz babona. Van mértéke an­nak, hogy ki a magyar: Kitárul afelé karom, Kit magyarrá tett Értelem, Parancs, Sors, Szándék, Alkalom. Az öt közül akármelyik. Ady Endre ebben illetékes volt, zsenije tökéletesen fogalmazta meg, nincs az a tudomány, mely definícióval fölérhetné. Nincs az az Értelem és nincs az a Szív. AVANTQARDE-SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJA JtLaq,yxw ftcuitúmim - zgi^üitej TOmezLa wJmn Október 17-én kezdődött Wrocz­­lawban az avant­­garde-színházak fesztiválja, ahol a színházi műfajnak szinte valamennyi ága képviselve van. A bukaresti, cambrldgel, mad­ridi, a New York-i, párizsi, prágai, Sao Paulo-i, szó­fiai, és még szá­mos együttes kö­zött a meghívot­tak listáján szere­pelnek a magyar Domino pantomim művészei is. A nagy nemzetközi találkozón leg­újabb műsorukkal, a Gyönyörök kert­jével vesznek részt. A különös han­gulatú darabot Köllő Miklós, az együttes vezetője írta színpadra Hieronymus Bosch fantasztikus képe után. A wroczlawi találkozót meg­előzően az együt­tes tagjai Inns­bruckban is be­mutatkoztak mű­sorukkal. (k-) Kép a paradicsomi jelenetből: a disznók a bujaság, a kakas a harag Jelképe: LENT: A vezek lések földje (MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom