Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-29 / 11. szám
A VÁROSI RANQ Tervek és gondok: a szépséget szolgálják, azt a törekvést, hogy a korszerű fürdőhely ki tudjon elégíteni mindenfajta emberi igényt, akár ha kultúráról, pihenésről vagy szórakozásról legyen szó. De ez a törekvés Füreden kiegészül azzal, hogy a korszerű igények kielégítése közben a város, a tópart megőrizze szépségét, érintetlenségét, a természeti környezet embernek való nyugalmát. Kristóf Attila Füred város polgárainak elsd tanácsülése tonfüred vezető testületé, a városi tanács. Azok az emberek, akik ezen az ülésen megjelentek, mindazt a gondot viselik, mindazt a felelősséget vállalják, amelyet az eddig végbement, s a most kibontakozó fejlődés tartogat. A messzi jövőt nehéz szemügyre venni, mi csupán a jelenről óhajtunk szólni, a közeli jövőről, a megvalósulás kezdetén tartó tervekről, az elgondolásokról, amelyek Füredet, az elkövetkező négy-öt esztendőben modem üdülőhellyé kívánják változtatni. Erre a modernségre nem csupán a városi rang kötelez. A városnak jelenleg tízezer állandó lakója van, nyaranként ez a szám húszezerre duzzad, szombat-vasárnaponkon pedig a víkendezőkkel együtt eléri a 25 ezret. Évente 370 ezer beutalt üdülővendég fordul meg itt — az ő elhelyezkedésüket elsősorban a szakszervezeti üdülők biztosítják —, ehhez hozzászámíthatjuk a külföldi turistákat, s a különböző magánházakban elszállásolt nyaralókat. Bizony, ezeket a számokat tekintve, s szemügyre véve Füred lehetőségeit, hatalmas tere van a fejlődésnek. A piros színű, kéttornyú templomnál alakul ki az új városközpont. A kiserdő fölött a hajdani szőlőültetvények és kukoricatáblák helyén két-háromemeletes házak is épülnek. Az Annabella szálloda körül üdülőtelep alakul ki, a Marina szállóval szemköz^ a híres Baricska-csárda dombján sáv-házakat építenek, öszszesen 220 lakosztállyal. Ezeket. a lakásokat tulajdonosaik egy esztendőben körülbelül másfél hónapig használják majd, létezésük a A virosalapftó oklevél Az Elnöki Tanács rendeletével 1971. április 25-én várossá nyilvánították Balatonfüredet, a „magyar tenger” egyik legpatinásabb fürdőhelyét. Keszthely és Siófok után így Füred lett a Balaton harmadik városa. Aligha szükséges méltatni ennek az aktusnak a jelentőségét, hiszen a városi rang nem csupán hangzás- és hangulatbeli különbséget jelöl; sokkal többet ennél: a fejlődés minden eddiginél nyíltabb, nyilvánvalóbb lehetőségét. Füred esetében ez azt jelenti, hogy a környezet, a táj szépsége, a múlt hagyományai a korszerű idegenforgalmi törekvésekkel ötvöződve végre egy nemzetközi színvonalú magyar üdülőhely létrejöttét sürgethetik. Nem tekinthető véletlennek az, hogy a történeti idők során ez a hely vált bensőséges szépségével, sajátos hangulatával az egyik legkedveltebb és legforgalmasabb Balaton-parti nyaralóhellyé. Itt minden együtt van, ami az ember természet utáni, csend, békesség utáni vágyakozását szolgálhatja, s léteznek az alapjai annak is, ami ezt a sóvárgást elérhetővé, valószerű-Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes megérkezik az alapító ülésre A város napról napra változik. Űj épületek nőnek fel gyors egymásutánban, de óvakodni kell attól, hogy ez a fejlődés féloldalas legyen. Balatonfürednek Európa-szerte ismert szívkórháza van, de nincs korszerű rendelőintézete. A házak 90 százalékában van vízvezeték, de csatorna csak a város területének 20 százalékát hálózza be. A most kezdődött ötéves tervidőszakban épül fel a rendelőintézet, s a közműhálózat fejlesztésére 100 millió forintot fordítanak. Ugyanekkor több áruház, üzlet- és szolgáltatóház épül. Érdemes megemlíteni, hogy 140 évvel ezelőtt itt volt Dunántúl első kőszínháza. Most Fürednek egyetlen megfelelő befogadóképességű terme sincs kulturális rendezvények, színielőadások számára, csak a nyári időszakban pótolják ezt a hiányt a szabadtéri színpadok. A tervek között szerepel egy kultúrpalota felépítése, színházteremmel, szélesvásznú mozival, olvasó- és játékszobákkal, kiállítóhelyiségekkel. Ez a kultúrcentrum valószínűleg a volt Kisfaludy Színház helyén épül fel, s a város egyik legimpozánsabb épülete lesz. Az Annabella és a Marina szálló közti szakaszon alakul ki két új fürdőnegyed. Hogy a víz elérhető legyen, s a strandok zsúfoltsága enyhüljön, fel kell szabadítani ezt a partszakaszt. Ez is az új város gondjai közé tartozik. BALAT0] FORE Nem itt született. Nem Füred fia. Füred fiává azzá lett, hogy teremtett nem keveset — neve, munkája, pályája összeforrt Balatonfüreddel, s már el nem választható attól. — Miért tetted mindezt? — kérdeztem tőle, húsz évvel majdnem első találkozásunk után, a füredi Kedves espresso teraszán, ahol a tavasz szűrt napfényében ülünk, délelőtt. Mindenütt virágpompa. Virágkacagás. — Mert szeretem irodalmunkat, történelmünket, s a földet, amelyen élnünk adatott — fogalmazza meg feleletét. Kapcsolatunk akkor kezdődött, amikor 1955-ben, cikket írva róla, elneveztem XX. századbeli várkapitánynak és azt javasoltam a megyei tanácsnak, adnának neki egy lovat. Egy hátaslovat. Legalább annyit. Kapott is a megyei tanácselnöktől, s azon túl dr. Záhonyi Ferenc, a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője — ez volt az első megyei idegenforgalmi hivatalunk a felszabadulás után — lóháton járta tovább, gyaloglás helyett, megyéjét, minden irodalmi, történelmi emlékét, minden váromladékát, temetőjét felkereste. Ezekre a pionir időkre emlékezve jegyzi meg: — Háztól házig, fától fáig, bokortól bokorig ismertem meg a megyét. Mikor a hivatal vezetője lett, 1951-ben, alig volt idegenforgalmunk. Belső is alig. Látnivalóink nem voltak felfedezve, vagy ha igen, megjelölve. Gyönyörű váraink, jobban mondva, omladékáink pusztultak tovább, forrásaink vagy névtelenül, vagy megszökve apadtak el, irodalmi emlékeink töredeztek, kezdtek feledésbe merülni, a régi betyárcsárdák olyannyira roskadoztak, hogy csak a szél zenéjét lehetett hallani, amint átjárja azokat a feledés; nem tudtuk legpompásabb megyénkben, Veszprémben, hogy mink van, mit nézzen meg a turista, hova csábítsuk az idegeneket. Ilyen körülmények között és után lett Zákonyi Ferenc várépítő, múzeumalapító és emléktáblák írója, s kedves atyja. — Majd én teremtek idegenforgalmat — mondta a megyei tanácselnöknek; a megye idegenforgalmi hivatala nem is Veszprémben, a megyeszékhelyen rendezkedett be, hanem Füreden. S Zákonyi „Feri” 1951-től 1970-ig, amikor hatvanesztendős korában nyugdíjba ment, nem állt meg, csak éjszaka, álmai idején, de az álmaiba is belopakodtak írók, hősök, költők, várkapitányok, emlékházak, templom- és kolostorromok, roskadozó vén betyárcsárdák, amelyeknek a világával foglalkozott. Ügy kezdték őt emlegetni, hogy ő kezdte el a műemlékvédelmet, ö teremtette meg az idegenforgalmat. Tizennyolc megye — a többi — kezdte csábítgatni magához. Füred fia Füreden maradt. Először gyalog, azután — hogy sikerült kiverekedni a számára egy hátaslovat — lóháton járta be a hegyeket, vármagaslatokat. Helyreállítatta Sümeg várát, kibontatta Kinizsi Pál öregtornyát nagyvázsonyban, megszervezte a nagyvázsonyi történelmi lovasjátékokat, szinte megalapította a tapolcai Batsányi múzeumot, a Rákóczi emlékmúzeumot a badacsonyi Rodostó turistaházban, a badacsonyi Szegedy Róza emlékmúzeumot, megmentette, országos idegenforgalmi nevezetességgé tette utolsó vízimalmunkat, az örvényesit Tihanyhoz közel, kijavíttatta az utolsó szélmalom vitorláját Tésen, a Bakony tetején, megnyitotta a megye összes bezárt betyárcsárdáját, a rezi csárdát, a nemesvámosit, a dabrókait, megmentette — s megjelöltette, s elnevezte Berzsenyi kútnak — a füredi savanyúvízforrást, megnyittatta a Baricska csárdát, amely nemzetközi balatoni nevezetesség lett, s amikor azt kérdezem: — Miből? Ferikém, mondd meg nekem végre, miből építettél várakat, teremtettél múzeumot, helyeztél el emléktáblákat, jelölted végig a megye minden nevezetességét? — A pénzeket összekönyörögtem. Megye, erdészet, az ország, állami gazdaságok, és így tovább. S hittem a honszerelemben. A nagyvázsonyi öregtoronyban, a sümegi várhegyen ingyen dolgoztak helyiek, ifjak, vének, szakemberek, kisiparosok, katonák. S amikor „végzett” Veszprémmel, kezdte kitágítani Veszprém határát — emlékben és képzeletben — a szlovákiai Podolinig, s a csatornán túli Angliáig. Füred kezdett világítótoronynak tűnni — még Kufstein, még Draguignan is kezdett ismerkedni fényeivel. — Egyszer majd megjelöltetem Batsányi János európai útjának minden nevezetes állomását. S a házat is, ahol Kisfaludy Sándor a franciaországi Draguignan-ban hadifogolyként raboskodott — mondta egyszer egy Anna-báli éjszakán, Füreden. Mert az Annabálok fő mentora is ő volt. vé teszi. A természet pusztán önmagában az ember számára nem mindig használható: az üdülőhelyek másfajta igényekkel is számolva elégítik ki a békességre, vízre, fényre, levegőre áhítozókat. Olykor azt sem lehet tudni már, melyik az a pillanat, amikor az érintetlenség zsúfoltsággá, a természeti környezet tömegnyüzsgéssé változik. Ebben az időszakban, a jövőre készülődés, a változás pillanatában Balatonfürednek egyetlen lényeges gondja van: megőrizni a környezet szépségét, a viszonylagos érintetlenséget, s lehetőséget teremteni arra, hogy ehhez az „érintetlenséghez” minél több ember hozzájuthasson. Kettősség ez, szinte ellentmondás. De egy üdülőhely fejlődése csak így képzelhető el, őrizni a múltból a jót, és hozzáadni a jelen szépségeit, kényelmeit. Látogatásunk napján tartotta alakuló ülését Balafennmaradó időben az idegenforgalom számára biztosít lehetőségeket. Füred ősi magja az ófalu, megőrizve patinás hangulatát, szervesen illeszkedik bele a kibontakozóban levő modern városképbe. Erre a városképre a növényzet gazdagsága a legjellemzőbb: Füred a Balaton-part talán leglombosabb, legjobb levegőjű üdülőhelye. Megkezdték az új vasútállomás építését. A 114 méter hosszú, nemes építőanyagokkal burkolt épület Dunántúl legszebb állomása lesz, első emeletén 300 személyes éttermet rendeznek be, az épület üvegfalaival a fényben izzó tóra néz. Nagy gonddal őrzik a csendet Füreden, hiszen a város központjában helyezkedik el a szívkórház. Környezetét védett területté nyilvánították, ezen a környéken tilos minden zajkeltés, ez a terület az érintetlenség, a nyugalom, a gyógyulás birodalma. A régi Balatonfüred ... és az új Balatonfüred Jelképe: a Marina szillé 12
