Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-15 / 10. szám
BEMUTATJUK Székely Jltnyilát HAJRÁ, MAGYAROK! A MAGYAR HÍREK TIZFORDULÓS OLIMPIAI FEJTÖRŐJE 8. , , Szép arcaiknak pirosságot...’’ Mindazok, akik gyermekkorban, de már értő-emlékező lélekkel élték ái a háborút, amely megfosztotta őket a gyermekévek zavartalan békéjétől, egész életükben magukkal hurcolják ezt a terhet. Aki képes rá, hogy saját nyomasztó emlékeit művészi formában a világ elé tárja, sorstársai szenvedéseinek is hangot adva, számot tarthat arra, hogy némileg feloldódik, saját terhe megkönnyebbedik. Ez vonatkozik Székely Magdára is, akinél a személyes tartalmat súlyosbítja, hogy a fasiszta haláltáborban elpusztult édesanyját is siratja, halálát számonkéri: ANYÁM EMLÉKÉBE Jaj, hogy haltál meg? Melyik iszonyat fogta be ketrecébe agyadat, míg végtelenül, mint a fájdalom, húzódtatok a fagyos utakon? Hogy öltek meg? Micsoda klnözön táncolt benned? Vagy már tikkadt közöny Itatta tompává a csontjaid? Vagy tudtad még a kinok fokait? Ki ölt meg? Hol? Mikor? Milyen hegyek mögött kapartak el? Hát mit tegyek? Az arcod már homályossá hígult. Maid megnyugszom. Tizenegy éve múlt. — KI látott csak, és nem rebbent szeme, mig tovatámolyogtál, ember-e? Az első versciklus a Kőtábla címet viseli. E vers a legjellegzetesebb darabja. A feleletre, válaszra nem váró kérdések sora, kínos és kínzó kiáltásokként hat. A két kijelentés: az anya arcának elhomályosulása és a remélt megnyugvás előkészíti és még kiáltóbbá teszi a befejező kérdést, az embertelenség szavakat sem lelő elítélését. Tehetetlensége miatt „A bűntudat rámtornyosul, akár a kő ..amely érzése szerint egcsz ifjúkorát szétzilálja: . .. Kettécsapott törzsből, erőtlen ágon növekszik ittfelejtett ifjúságom, és szétforgácsolódik, mint a szalma ... Már ebben az első ciklusban is, miközben emléket állít az ártatlanul elpusztítottak sokaságának, és elítéli az embertelenséget, érezhető, hogy nem akar a bánatba belesüppedni: , ,. Üjra-elvállalt hazám gondjait immár híven hordanám ... A következő versciklus mutatja, hogy keresi és lassan meg is találja az oldódást. Belső harmóniára törekszik, de állandóan küzdenie kell érte. Az összhang keresését a mozgás, a hang, a színek érdekes összekapcsolása fejezi ki. örvény című versének modernségét ez adja. A valóságos, külső helyzet pontos tükre a vers, de egyben jelképesen a belső helyzetre, a költő lelkiállapotára utal. A vers értését némiképp nehezíti az írásjelek hiánya, de talán ezáltal ki is emeli a néhol bizarrá sűrített képek hatását: „kék állatok fogatlan rózsája ásít” ... „gyűrt orsókban áll a víz” ... „tölcséres robaj”... a különböző jelenségeket egyetlen látvánnyá tömöríti: ÖRVÉNY nyílt körei fölöttem összecsaptak kapaszkodnék kövön és csigolyán Hová az égbolt tiszta koponyám csúszós színén a gyorsuló iszapnak zuhanok a meder síkos falán zöld moszatok megcsomósodott szakálla csíkos haltestek húznak de haránt uszonyuk a sebes vizet ferdén kaszálja testem veszélyes ingoványa tart visz lefelé a mély cakkos taréja hátrált a hegyvidék ledőlt a part a biztos föld kifordult félkaréjban sarkam alól kék állatok fogatlan rózsája ásít gyűrt orsókban áll a víz hullok a tölcséres robajban és megfogódzni nincsen deszkaszál A harmónia inkább törekvésként mutatkozik, jellemző vonás a nyugtalanság. A Félgyász című versében az örvényéhez hasonló összefonódó képek közül ez bontakozik ki: „őszül, hullnak a pöndörödő percek... a napok nehezen kúsztak egymás hátára a hétben ..majd „fájt megléted Is akkor, és most fáj hiányod, s én, aki nemrég védekező csuklókkal hajtottam a képed, szinte Idéznélek. Jaj, nem kell nékem a tiszta jó nyugalom, nem kell, amikor az enyém már ..." S a vers végén — „Felkavaró szerelem, jöjj vissza, maradj még!” — kiált fel, hogy utóbb, a Hónapok című versében fájdalmasan valljon: Hónapok óta elfelejtett, bár vele voltam. Ideje, hogy én is végezzek vele, de én nehezebben felejtek ... Most sem marad egyedül, bánatában sem magányosodik el: „.... Vigyáznak rám barátaim, / a bajban nem hagynak el engem...” A személyes tragédiából az intellektus kerül ki győztesen. A csalódás eredményeként a tudat az érzelmek fölé kerül: Megmértem őt és könnyűnek találtam. Csak vágyaim véletlen otthona, ahol én hittem, nem volt ott soha, csak magam éltem a várakozásban. Székely Magda S miután ezt önmaga előtt tisztázza, bánata oldódik: Már minden hullám mélyebbre taszít nem érzem többé hányódásait. A harmadik versciklus szinte szükségszerű számvetést jelent életének és költészetének előző szakaszai után. Mintha újjáéledne, amint átesett a nagy megpróbáltatásokon Most teszem első lépéseimet a puszta földön ... A számvetés egyik oldalán a régebbi múlt tragédiájának elcsitulása jelentkezik: Halottaim, a mozdulatlanok többé nem tartanak velem ... Másik oldalon az elkövetkező élmények várása jelentős cél felé törekszik: Adassék végre emberi bizonyság, hogy nem élek hiába Az értelmes élet, a tartalmas és maradandó teljesítmény keresése újabb nehézségek vállalását ígéri. A Hét mese című versében leendő útját a gyermekmesék tiszta hangján fogalmazza meg. Elindult egyszer egy királyfi az igazságot megtalálni. De mig az egyik megtalálta, az utat sok királyfi járta. A halottak elsiratása, majd a szerelem és csalódás után az új utak keresése rendezi világos témakörökbe Székely Magda költészetét. Modernsége nem formabontásban mutatkozik meg, verseinek formája többnyire hagyományos. Ami korszerűvé teszi, az elsősorban emberi és költői öntudata, amely szinte őrt áll az indulatok áradása felett, a helyes mérték Legutóbb azt ígértem, hogy emlékeim felidézésének következő szakaszát a hölgyeknek/ szentelem és egy Prukk Ernő megtartja a szavát a pontozóbírák minden mesterkedése, a makrancoskodó emlékezet minden hézaga és a női nem minden gyűlölője ellenében! Ma már a versenyzőnők éppúgy otthon vannak a pályákon, mint a férfiak. De ez semmivel sem ment könnyebben, mint a nők térfoglalása munkában, hivatásban a férfiak mellett! Hogy mást ne mondjak, amikor 1877-ben a kultuszkormányzat kötelezővé tette a tanítóképzőkben a torna tanítását, magam is emlékszem a mamák lázadására: mit képzel a kormány? ök tanítónőt akarnak nevelni a leányukból, nem pedig cirkuszi kötéltáncosnőt, vagy műlovarnőt! Valaki kijelentette, hogy a torna nem más, mint frivol komédia, merénylet a jóerkölcs ellen ... Mosolyogni tetszik? Hát ezen lehet is. De már csak így, ut'ólag ... Akkoriban halálosan komolyan gondolták mindezt. Ámbár nem mindenki akkor sem. Magánintézetekben már jóval korábban oktatták a leánynövendékeket tornára. A század elején Franciaországból jött hozzánk Clair Ignác „harcmester”, aki kedvenc lapom, a Hasznos Mulatságok 1834-ben írott cikke szerint „az asszonyi testhez alkalmazott gyakorlásokban a gyönge testeknek kellemes hajlékonyságot, szép arcaiknak pirosságot s elevenséget szerzett”. Két esztendővel később pedig a Társalkodó című lapban „Nagy kiúszás’' címmel egy nyári vasárnap délelőttröl írták: „Mintegy 50 úszó személy indult el cifra kísérő ladikokkal s trombita-muzsikával s e front előtt (egy itt még eddig nem látott meglepő tünemény) egy úszó amazon is, bizonyos budai kisaszszony, szülei által nyomban kísérve ment elöl... Az úszók kettős párokra csatlakozva a sokaság örömzaja közt úsztak le a királyi sóházig... A közönség pedig áldani látszik a polgári úszóiskola jótéteményét, amely e hatalmas és félelmes Dunát és annak bájait ím! egy szelíd szűz által megigáztatja.” 1839-ben a Regélőben már azt a meglepő tudósítást olvashattuk, hogy az új uszodában a déli órákban kilencven kisasszony gyakorolta magát az úszásban! Csak tapsolni lehet szépanyáínknak, hogy nem hagyták magukat eltántorítani a kishitűek által, a nehézségektől sem, amelyek, ha a korabeli nyaktól bokáig érő zárt, nehéz és buggyos fürdőruhákra gondolunk (úszóruhát nem is mondok!) — éppen nem lehettek csekélyek... Mégis: 1891. szeptember 12-én a Budapesti önkéntes Mentőegyesület jótékony céllal víziünnepélyt rendezett a Dunán; ezen az ünnepélyen tízezrek lelkes tapsától és éljenzésétől kísérve a fiatal Petzke Klára a Lánchídról ugrott a Dunába és a 12 fokos vízben csaknem Budafokig úszott le. Négy évvel később egy bécsi úszóversenyen játsszva diadalmaskodott ellenfelein. Azóta a magyar nők világraszóló sikereket úsztak bajnokságokon, olimpiákon egyaránt. Az ötvenes években különösen nagyszerű magyar úszónőgárda mutatkozott be a kékcsempés medencékben. Később a magyar úszósport visszaesett, de napjainkban újra győzelmeknek és jó helyezéseknek szurkolhatunk. Vannak, akik azt vallják, hogy az úszást már csecsemőkorban el kell kezdeni... Nos, a mi úszópalántáink nem sokkal később rajtoltak és kamaszkorban már gyűjteni kezdték az érmeket. Különösen egy kislányban reménykedünk mi szurkolók, aki Európa-bajnokságot már nyert és megérdemli, hogy a légközelebbi olimpián is a dobogó felső fokára lépjen... Edzője már állt ott. Igaz, ez az edző nem más, mint édesanyja, a magyar úszósport nagy sikereinek egyik részese... Mivel pedig ez így nagyon könnyű lenne, a két névhez talán azt is tessék elárulni, mikor és milyen úszásnemben nyert a mama olimpiai bajnokságot. (1. kérdés.) Ne legyen Drukk Ernő a nevem, ha néhány esztendő múltán nem tehetem fel ugyanezt a kérdést a lányáról is! Megtört tehát a jég szépanyáink sportvilágában is; nemcsak az úszással és tornával barátkoztak meg, hanem férfiasabb sportokkal is: az evezés majdhogynem női sportággá lett egy időben és a lövöldékben is szép számmal pufogtatták a puskát, pisztolyt a hölgyek. Csak éppen a jégen tört meg mégis nehezen a jég' valamely, ma már nehezen kideríthető okból az orvosok az egészségre ártalmasnak nyilvánították a korcsolyázást, a közfelfogás pedig illetlennek tartotta, hogy úrihölgy a jégre menjen, mert hát eleshetik, és könnyen kényes helyzetbe kerülhet. Végül is az 1869-ben alakult Pesti Korcsolyázó Egylet vezetői szembeszálltak a közvéleménynyel és csatát nyertek: rövidesen a városligeti jég tele volt lányokkal, akiket cseppet sem zavart, ha orra, vagy éppen ellenkező felükre pottyantak. Nevetve ugrottak fel, és „íveztek” tovább. A következő esztendőben már versenyt is rendeztek a számukra, amelyen gyűrűt, nyakéket, prémes nyakkötőt nyertek a győztesek. A vívással hamarább megbarátkoztak hölgyeink, ámbár a vívószakemberek inkább a kardvívást ajánlották, mint a tőrt, mondván, hogy utóbbi könnyen megsértheti a mellet. Az idő és gyakorlat azóta bebizonyította, hogy ez tévedés, magam is csak a kuriózum kedvéért említem. A magyar tőrvívónők sikerei közismertek olimpiákon és világbajnokságokon egyaránt. Közöttük különösen egy vívónőnek a nevét jegyezte meg a sportszerető emlékezet. Különös bravúrt hajtott végre: tizenkét esztendő után másodszor is olimpiai bajnokságot nyert! És nem rajta múlott, hogy a harmadikat is megnyerje... A következő olimpián ugyanis a döntőben holtversenybe került az olasz Camberrel és újra kellett vívniuk. Ezen a szétvíváson azután döntő találatot kapott — a zsűritől. Tudom, a szurkolót, ha ilyen kijelentést tesz, mindjárt elfogultsággal vádolják... De a zsűrit sohasem lehet elfogultsággal vádolni? Na ugye! Különösen, ha olyan a légkör, hogy elfogultságra biztassa... Abban az időben pedig olyan volt... Elég az hozzá, a harmadik bajnokság elmaradt, de ez nagyszerű vívónőnk érdemeit semmiben sem csökkenti. Kérem is, tegyék nevéhez hozzá mindhárom olimpia helyét és időpontját is... (2. kérdés.) Sohasem érnék a végére, ha a sportoló hölgyeink dicsőségét rendre mind elsorolni kívánnám! Felültek a kerékpárra (vajon azóta miért szálltak le róla?), és lelkes hívei lettek a teniszsportnak, amely mellesleg egy időben ugyancsak olimpiai szám volt... Később az asztalra is felköltözött a tenisz és olyan bajnokai támadtak, mint például Farkas Gizi! ö azonban már a közelmúlt, s én még korábbra szeretnék visszanyúlni, hogy elmeséljek valamit... Többször is említettem, hogy atlétáink nem kényeztettek el bennünket... Talán a kalapácsvetők azok. akik több nemzedéken át is tartani tudták rangjukat. A többiek legfeljebb egy-egy kiugró sikert nyújtottak hol ebben, hol abban a számban. Ez alól hölgyeink sem kivételek ... Legutóbb azonban, a berlini olimpiáról szólva, ha emlékeznek még rá, adós maradtam valamivel, illetve — valakivel. ígértem, hogy a női sportról elmélkedve idézem fel őt is. öt, aki egy váratlan sikerrel örvendeztetett meg bennünket akkor. Pedig nem is könnyen érte el: versenyszámában hármas holtverseny alakult ki és tovább kellett versenyezniük. Ennek során ő egyedül ért el jobb eredményt, mint másik két versenytársa és ezzel győzött Azonban a Nemzetközi Atlétikai Szövetség akkori szabályai szerint neve mellé nem ez az utóbbi eredménye került, hanem a holtverseny során szerzett... Talán ebből már ki is találják, kire gondolok, és az sem titok egy vérbeli szurkoló számára, hogy milyen eredménnyel győzött. Hátha még azt is meg tudnánk mondani, mennyi volt az, amennyivel valóban győzött! (3. kérdés.) De ha nem, az sem baj... Hiszen hol van már az az eredmény is! Korunk csúcsaitól a szemünk káprázik, és hüledezve kérdjük: hol a határ? De erről legközelebb. megtartására biztatja. M. Kállai Magda
