Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-04 / 7. szám

/láttuk, olvastuk, hallottuk... Öt év alatt 90 százalékkal növekszik a magyar—román áru­csere. A Budapesten aláírt új hosszú lejáratú áruforgalmi és fizetési egyezmény megkötése után, Cornel Burtica román külkereskedelmi miniszter a többi közt kiemelte, hogy a két ország áruforgalmának ilyen nagyarányú fokozása a két szo­cialista ország reális gazdaságfejlesztési programján és a köl­csönös előnyökön alapul. Az 1848-as szabadságharc évfordulójáról több olaszországi város megemlékezett. Így Collegno városában megkoszorúzták Kossuth emlékművét és a magyar küldöttség megtekintette a Kossuth-kiállítást. Hasonlóan szép ünnepségekről érkezett hír Torinóból, ahol Ránki Dezső fiatal zongoraművész közre­működésével a torinói konzervatóriumban hangverseny volt. Érdekes bemutatóra vállalkozik az idén a Körszínház. Ka­zimir Károly rendezésében és színpadi átdolgozásában, július 8-án bemutatják a háromezer éves hind népi eposzt, a Ra­­majanát. A darab kísérőmuzsikáját ősi hindu népzene és a Beatles eredeti indiai zenei feldolgozása nyomán állították össze. Másfél száz külföldi és ötszáz magyarországi nyelvtanár, pszichológus, pedagógus, nyelvoktatás-elmélettel foglalkozó szakember vesz részt az Élő Nyelvek Oktatói Nemzetközi Szövetsége Budapesten, április első hetében megrendezésre kerülő tudományos tanácskozásán. A sátoraljaújhelyi szlovák anyanyelvű általános iskola és kollégium, fennállásának 20. évfordulójára ünnepséget ren­deztek az újhelyi művelődési házban. Mikrofilmen kölcsönzik a kutatóknak az Akadémiai Könyv­tár értékes kéziratait, köztük a szentendrei görögkeleti könyv­tár ritkaságait, és az esztergomi prímást könyvtár kódexeit. Francia nyelvű kiadványokkal, diapozítivekkel, hangleme­zekkel, népművészeti tárgyakkal és művészi reprodukciók­kal ad ízelítőt hazánk kulturális életéről az a kiállítási anyag, amelyet a Magyar UNESCO Bizottság küldött Nantes-ba. A kiállítást Nantes után más francia UNESCO-klubokban is bemutatják. Aurora címmel, megindult a román televízió magyar adá­sának irodalmi folyóirata. Francia filmművész-delegáció részvételével, március 11-én francia filmnapokat nyitottak meg a budapesti Uránia Film­színházban. Politikai, társadalmi és művészeti életünk szá­most ismert képviselője vett részt az ünnepi megnyitón, ame­lyen Francois Truffaut Családi fészek című filmjét mutat­ták be. ' Március 19-én, Budapesten megalakult a Magyar Kereske­delmi Kamara belga tagozata, miután Brüsszelben, a belga gyárosok szövetségének rendezésében, csaknem fél éve műkö­dik a Magyar Kereskedelmi Kamara külföldi szekcióihoz ha­sonló magyar tagozat, a kamara belgiumi partnere. A Farkasréti temetőben március 16-án, gyászolók százai­nak jelenlétében vettek örök búcsút, a 63 éves korában el­hunyt Jankovich Ferenc Kossuth-díjas költőtől, az esszé ki­váló művelőjétől. Az osztrák Steyr—Puch Művek vezérigazgatója, Kari Rabus, dr. Hans Roesler vezérigazgató-helyettes és Karl Jerome, az osztrák cég kooperációs osztályának vezetője a további együtt­működés kiszélesítésének lehetőségeiről tárgyalt Győrött, a Magyar Vagon- és Gépgyárban. Achim L. András, a nagy magyar parasztpolitikus, szüle­tésének 100. évfordulója tiszteletére a Magyar Tudományos Akadémia tudományos ülést rendezett. Az emlékülésen jelen volt Achim L. András leánya is. A „Hősök harangja” március 12-én reggel megszólalt a szegedi Fogadalmi-templom tornyában, s mint minden évben, az 1879. márciusi nagy árvízre emlékeztette a város lakóit. Akkor 151 ember vesztette életét, s az épületek 93 százaléka rombadőlt. A múlt évben lényegesen magasabb volt a Tisza vízállása, mint az 1879-es árvíz idején, mégis sikerült meg­védeni a várost a fenyegető ártól. A hősök harangja az idén azokra is emlékeztetett, akik a múlt évben emberfeletti küz­delemben megfékezték a folyót. A világjáró kalocsai pingálóasszonyok márciusban meg­kezdték idei turnéjukat. Az első állomás Verona,. Az itteni magyar heteken Vén Lajosné mutatja be a „falírás’’ ritka mesterségét. RAKÉTAKORSZAK — Nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő .., 8 MAGYAR TÄJAK Veszprémi sikátorban. (Vámos László felv.) Guatemalái gazdasági küldöttség Budapesten Manuel Ayau Cordon, a guatemalai kongresszus gazdasági bizottságának elnöke és Enrique Secaira, az államfő tanács­adója március 11-én nyolctagú delegáció élén Budapestre érkezett. Ez volt az első guatemalai gazdasági küldöttség ha­zánkban. A delegáció tagjai a Külkereskedelmi Minisztérium­ban, a Magyar Kereskedelmi Kamarában és külkereskedelmi vállalatoknál folytattak tárgyalásokat. Bélyegsarok „LUNA—17” elnevezésű bélyegblokkot jelentetett meg a magyar posta a szov­jet holdkutatás legújabb eredményeinek emlékére. A bélyegblokk — Kékesi László grafikusművész tervezése — fel­ső sorának bal oldali bélyegénél a hát­tér lazac színű és a Lunohod—1-et ábrá­zolja a Holdraérés pillanatában. A Lu­nohod szürke, fekete és vörös, a jobb oldali bélyeg a Holdat mutatja be a Lu­na—17 rakétával amint a Hold körül ke­ring, majd a leszállási helyet. A színek türkizzöld, zöldeskék, sárga. Az alsó sor bal oldali bélyegén a háttér színe kék, a Föld felszínét ábrázolja, a Lu­na—17 kiindulási helyétől egy sárga körvonal jelzi a rakéta útját. A Föld felszíne kék-barna-sárga. A jobb oldali bélyegen a Lunohod—1 látható, a hát­tér színe bíbor. Nagy Zoltán grafikusművész grafikája alapján készült a párizsi kommün hata­lomra jutásának 100. évfordulója emlé­kére kiadott bélyeg. A 3 forintos címle­tű bélyeg barnás és zöldes színben a párizsi diadalív egyik szoboralakját ábrázolja. A lósport világából A vadászati világkiállításra gazdag programot ígér a Lovasszövetség is. A kiállítás napján látványos lovasszámokban gyönyörködhet a kö­zönség. Augusztus 28-tól szeptember 5-ig a szocialista országok baráti hadseregeinek lovasbajnokságára, szeptember 7—12 hivatalos nemzet­közi lovasversenyekre, szeptember 16—19-íg a fogat Európa Bajnok­ságra kerül majd sor. Az üresen maradt napokat a lovasbemutatók töltik ki. * A június 6-án eldöntésre kerülő Osztrák Derbyre nyolc, a július 18-t bajor Derbyre (Bayerische Zucht Rennen) öt, a szeptember 19-re kiirt osztrák St. Legcrrc pedig hat magyar lovat neveztek be. A nevezettek között van az elmúlt év legjobb magyar kétévese, Immunis (apja: Im­perial — anyja: Mikroszkóp), a télen nagyot fejlődött Nemere (Nostra­damus— Babatündér) és a legtöbb nemzetközi versenyt nyert Isztopirin (Imperiál—Tabletta). * A hagyományos Tavaszi handicapot havas pályán, hideg időben fu­tották az ügetőn. A nagy érdeklődéssel kísért versenyt a négyéves Szul­tán (Calundrelló—Hárem) nyerte tizennégy jól kipróbált résztvevő előtt. A győztes ideje 1.27.9 mp, hajtója: Kovács Jenő. * Budapest—Bécs—München lóháton, ezt a nem mindennapi tervet ve­tették fel a legutóbbi szakértekezleten. A több hétre tervezett lovastú­rát a müncheni olimpiával kapcsolnák össze. Résztvevőit egyéves fel­készülés után válogatnák ki a világviszonylatban is jelentős sportese­ményre. Képünk: Előkészület a lovastúrára. Sz. L. HAJRÁ, MAGYAROK! A MAGYAR HÍREK TIZEORDULÓS OLIMPIAI FEJTÖRŐJE 5. Velünk és nélkülünk Jim Thorpe, az indián származású amerikai, 1912-ben fölé­nyesen nyerte az öt- és tízpróbát; őt tartották a világ legjobb atlétájának, az amerikai elnök levélben gratulált a sikeréhez. Egy év múltán az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága meg­állapította, hogy Thorpe egy ideig hivatásos baseball-játékos volt, ezért törölte a versenyzők sorából és aranyait vissza­küldte a NOB-nak. A körülrajongott atléta — és voltaképpen joggal ünnepelt atléta: hiszen eredményei igazak voltak —, kikerült a dicsőség fényéből, elfeledték és húsz esztendő múl­tán a Los Angeles-i olimpián csak egy barátja segítségével surranhatott be a nézőtérre, mert jegyre sem tellett neki. Nagy dicsőség az olimpiai győzelem, de nagyon nehéz el­jutni odáig... Talán ezért is lettem én, Drukk Ernő inkább szurkoló. Igaz az amatőrszabályokat szigorúan betartom, mi­vel önzetlen lelkesedésből buzdítom kedvenceimet, de már például azok a szigorú tilalmak, amelyek a doppingszereket tiltják, nem az én kedvemért találtattak ki. Istenem, ha eszembe jut, hogy az első olimpiákon a versenyzők — különö­sen a maratoni futók! — konyakkal, sztrichnintablettákkal „erősítették” magukat verseny közben, ma pedig hovatovább a teát is kitiltják az öltözőkből... Biztatni pedig nem is le­het egy-két üveg sör nélkül, már csak a hangszálak „dop­pingja” végett sem! Hát ezért lett belőlem inkább szurkoló__ Meg aztán, valahogyan akkor is vigasztalódni kell, ha a nagy remények nem válnak valóra... Olimpia előtt ki ne kezdené számolni: a focisták biztos, az egy arany; tuti egy vívó, meg egy ökölvívó-plecsni, az már három, de persze, ha jól jön ki a lépés, lehet az öt is... És így tovább. Aztán a lépés mégsem jön ki jól. A versenyzők idejgesek, vagy túl­­edzettek, a pontozó bírók az ellenfelet segítik, a koszt csap­nivaló, az időjárás elviselhetetlen és ómama Bükköspusztán álmában üstököst látott. Egyszóval minden és mindenki össze­fogott, hogy semmi se sikerüljön. Ha már a stockholmi ötödiket említettem... Az atlétika a sportok királynője, de a magyar reménysé­gek elúsztak, egyedül Kóczán Mór hajított meg a gerellyel magának egy bronzérmet. Bíztunk az úszókban, hiszen annyi szép sikert arattak az előző olimpiákon és itt csak két helye­zés jutott... Rendben van, a vízilabdázók még kezdők vol­tak, itt mutatkoztak be csupán, de a focisták elsőnek mind­járt a védő Nagy-Brítanniát fogták ki és hét gólt szedtek be tőlük anélkül, hogy csak egyet is rúgtak volna! Hol voltak még a szép idők! (...és hol vannak már, sajnos...) A bir­kózó Varga Béla kétszer is kétvállra fektette a svéd Ahlgrent, de az ugyancsak svéd bíró kissé homályosan látott és Vargá­nak csak a harmadik hely jutott. Ha nincsenek a vívók, nem is tudom, mi lett volna ve­lünk. Nyolc kardvívónk két csapatban haladt a győzelem felé és nem is tudták megállítani őket a bajnokságig. Az egyénit Fuchs Jenő doktor nyerte és a döntőbe jutott egyetlen olasz vívó csak az ötödik helyen köthetett ki. Előtte mind magyar volt. És Prokopp Sándorról se feledkezzem meg, aki a 20 lövéses hadipuska-versenyen szerzett aranyat. No meg a tor­nászok egy második helyéről... összteljesítményben a tize­dik helyen végeztünk, ami azért nem a legrosszabb, de észre kellett venni: az olimpiai versenyek már Londonban, de Stockholmban végleg kinőttek a gyerekcipőkből, és a legran­gosabb nemzetközi világversennyé fejlődtek. Amatorverse­­nyek, de nem lehet dilettáns módra felkészülni rájuk... A felismerés azonban nem elegendő, és némelykor a szán­dék sem. A következő olimpia Berlinben lett volna, de az első világháború elsodorta; 1916 nem a népek békés, barátsá­gos találkozójának és vetélkedőjének esztendeje lett... És a következő, sorrend szerint hetedik olimpiát sem ott tartot­ták meg, ahol a NOB 1914-es határozata szerint rendezni kellett volna. Abban a városban — melyik is? — azóta sem rendeztek olimpiát. (1. kérdés) A háború alatt a NOB Svájcba költözött és a VII. olimpia lebonyolítását a belgákra bízta, Antwerpennek adta. 1920-at írtak, a háborúnak két esztendeje vége volt, de szelleme még kísértett: nem hívták meg rá a vesztes központi hatalmakat és a fiatal Szovjet-Oroszországot sem. Nem azért mondom, mert savanyú a szőlő — hiszen, mi sem vehettünk részt rajta—, de az antwerpeni olimpia nem tartozik a sikeres, az olimpiai eszmék jegyében lezajlott versenyek közé ... Még a háború­ban győztes fegyvertársak is szakadatlanul veszekedtek, sok volt az óvás és a kizárás. No, és a pontozóbírói tévedések! Most azután igazán hivatkozhatom rájuk, hiszen senki sem vádolhat elfogultsággal... Verekedés tört ki az ökölvívóver­senyen és botrányba fulladt a labdarúgódöntő is. Mégis, hogy valami szépre is emlékezzem, s egyben olyanra, ami nekünk sem egészen közömbös: ezen az olimpián tűnt fel testvér- és rokonnemzetünknek, a finneknek legendás hosszútávfutója. Akkor még kezdő versenyző volt és az ötezres hajrában tak­tikai vereséget szenvedett, de a tízezer méter és a mezei futás már az övé volt. S azután még hány, de hány verseny! Stop­perórával a kezében futó alakjára minden szurkoló emléke­zik. Nevét pedig elolvashatják a szobráról is. De ki ne tudná? (2. kérdés.) 1924-ben már mi is ottlehettünk Párizsban. A háború vesz­teségeit lassan kiheverő magyar sport, noha nagyon csekély állami támogatást kapott, mégis több mint hatvan főből álló csapattal képviseltette magát. A labdarúgó-szövetség pedig saját költségén küldte ki a labdarúgó-csapatot, amelyet biz­tos győztesnek tartottak. Első mérkőzésén 5:0-ra verte a len­gyeleket, de azután következett a sokáig emlékezetes, „egyip­tomi csapás”, amelyben a lebecsült egyiptomi csapat simán 3:0-ra verte csapatunkat és olimpiai reményeinket. A második párizsi olimpia egyébként szépen és gördüléke­nyen megrendezett verseny volt. Mintha a franciák ki akar­ták volna köszörülni az 1900-as párizsi olimpia csorbáját... A magyar versenyzők ugyan nem tündököltek, de becsülete­sen megtették a magukét, és amennyire én emlékezem (pe­dig, mint tudják, kitűnő memóriám van!), szereplésük nem maradt alatta a stockholminak. Aranyérmet kettőt nyertünk. Az elsőt őőőő... agyaggalamblövő bajnokunk szerezte. (3. kérdés). Jól mondtam a nevét? Igen? Akkor nem ismétlem meg. Egyszóval az amerikaiak voltak esélyesek, de ő — tud­ják már ki —, 98 találatos olimpiai csúccsal holtversenyben végzett a finn Huberrel. Szétlövéssel kellett dönteni. Én ha­zamentem. Én ezt nem nézem. Az én idegeim nincsenek kö­télből. Ügy, mint.,.. őőőő..., szóval az övé. Akiről Krúdy Gyula, a nagyszerű író azt mondta, hogy Magyarország leg­nyugodtabb embere. Tíz lövéséből mind a tíz talált. A finn egyszer mellé lőtt. Én ünnepeltem. Párizsban lévén, francia pezsgővel. Hja, egy szurkolónak semmi sem drága...! A másik aranyat meg se kérdem, ki nyerte, olyan magá­tól értetődő volt. Illetve... Igen, a kardozók. Szörnyű izgal­mak közepette találataránnyal maradtak alul az olaszokkal szemben a csapatban. Egyéniben az olaszok egymás ellen ko­molytalanul vívtak, mire mi tiltakoztunk. Puliti ekkor valami nagyon csúnyát talált mondani a versenybíróság magyar tag­jának és ezért kizárták a versenyből. A többi olasz verseny­ző erre visszalépett. Az újrakezdett döntőben hármas holt­verseny alakult ki, de a végén Posta Sándor dr. biztosan győ­zött a francia Ducret és a magyar Garay ellen, és meglett a második arany is. Egy csomó helyezés — közöttük végre atlétikában is —, je­lezte, hogy ha elég kitartóan kiáltjuk: hajrá, magyarok! — nem csupán búbánat lesz a szurkolók élete... Ezt én mon­dom önöknek, Drukk Ernő. Nekem pedig elhihetik. Viszlát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom