Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 1. szám
DAVID ZOLTÁN: ARCKÉPEK A MÁBÓL Az amerikai magyarok demográfiai viszonyai I. Hazánkon kívül a szomszédos államok után a legtöbb magyar az amerikai földrészen él: számuk becslés szerint eléri az egymilliót. Érthető, ha fokozott figyelemmel kísérjük demográfiai viszonyaik alakulásának adatait s igyekszünk kihámozni a számsorokból néhány, helyzetüket közelebbről feltáró, életkörülményeiket jobban megvilágító részletet. Persze e téren kötve vagyunk a statisztikai adatszolgáltatások korlátáihoz és sajátosságaihoz, amelyek vizsgálódásaink körét erősen leszűkítik. A legtöbb magyar lakossal rendelkező Amerikai Egyesült Államok népszámlálási köteteiben /például hiába keresünk teljes körű anyanyelvi statisztikát, e megoszlást csak külföldön született állampolgáraikról közük. Más bontásban a magyarországi születésű házas férfiak és nők gyermekeinek adatait is közreadták, ez esetben azonban nem tudjuk, leszármazottaik közül még hányán tekinthetők magyar anyanyelvűeknek? Sehol nem látjuk viszont a már az Egyesült Államokban született magyar anyanyelvű szülők gyermekeit és további leszármazottait, akik között még joggal sejthetünk és remélhetünk magukat magyarnak érzők és vallók mellett magyarul beszélőket is. Még kevesebb lehetőségünk van a Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Romániából nagyobb számban, más államokból szórványosan kivándorolt magyarok adatainak megismerésére, hiszen ezek az illető államok más nyelvű polgárainak tömegei között szerepelnek. Valamivel kedvezőbb Kanada adatszolgáltatása, ahol a magyar anyanyelvűek és magyarországi születésűek mellett a magyar eredetűeket is kimutatták. A dél-amerikai államok népszámlálásai viszont az ott élő magyarokról nemhogy részletes demográfiai adatokat nem tartalmaznak, de pontos létszámukat sem adják meg, így ezekkel sajnos nem számolhatunk. E korlátok között mégis van remény az Amerikában élő magyarok néhány demográfiai jellegzetességének megfigyelésére. A fellelhető adatokból fontos következtetéseket vonhatunk le életük eddigi alakulásáról, némiképp jövőjtikre is, akkor is, ha a vizsgált számok kisebbek egész tömegüknél, és ennek következtében az eredmények sem mindig általánosíthatók. Nézzük mindenekelőtt az adatbázist. Az USA népszámlálásában három különböző jellegű és részletességű adatsort találunk. Az első a külföldön született lakosok közül a magyar anyanyelvűek számát adja meg. a második a magyarországi születésűeket foglalja össze (tekintet nélkül anyanyelvűkre), végül a harmadik azoknak az Egyesült Államokban született lakosoknak adatait közli, akiknek vagy mindkét szülője, de legalább az egyik még Magyarországon született. Az első adatsor 1960-ban 212 684, a második 245 252, a harmadik 456 385 lélekre terjed ki. A két utóbbi adat összegezésével a magyarországi születésűek és leszármazottaik együttes száma 701 637 főre emelkedik. Legkorlátozottabbak a magyar anyanyelvűekre vonatkozó adatok. Az 1960. évi népszámlálás szerint a magyarországi születésű lakosok anyanyelvi megoszlása a következő volt: Magyar — — — — — — — — 187 082 Német — — — — — — — — 30 243 Szlovák — — — — — — — — 3 838 Szerb-horvát — — — — — — 1031 Szlovén — — — — — — — — 540 Jiddis — — — — — — — — 6 762 Angol — — — — — — — — 767 Egyéb - 10 836 Nem megállapítható — — — — 4153 Magyarországi születésű összesen: 245 252 A részletezés szerint tehát a magyar anyanyelvűek a hazánkból kivándoroltaknak csak 76,3%-át tették ki. Az adatok pontossága azonban több szempontból is megkérdőjelezhető. Az angol anyanyelvűek jelentéktelen nagyságrendű adatánál az különös kissé, hogy Magyarországon ennyi angol élt. (Számuk a többi országnál is feltűnően magas.) Teljesen érthetetlen viszont az egyéb anyanyelvűek jelentős száma, hiszen előzőleg a Magyarországon kis számban élő románok kivételével minden népcsoportot felsoroltak. A 4153 ismeretlen anyanyelvű feltételezhetően beszélni még nem tudó gyermek volt, akiket arányosan elosztva jórészt a magyarokhoz számíthatunk. Az Egyesült Államokban élő magyar anyanyelvűek számát o más országokból bevándoroltak is megemelik. A népszámlálás szerint Magyarországon született magyar anyanyelvűbevándorló volt 187 082 Ausztriában „ »» »>»» 4 129 Csehszlovákiában „ ,, »»»» 9 176 Jugoszláviában „ » 1»»» 3 560 Romániában »» »» 4 535 Egyéb országokban „ »» »» 4 202 A magyar anyanyelvűek összes száma — — — — — — — 212 684 A népszámlálás kategorizálásának előbb említett furcsaságait kiigazítva, a külföldi születésű magyar anyanyelvűek összes száma mintegy 230 000-re tehető. Az utolsó harminc évben a hivatalos adatok szerint számuk a következőképpen alakult: 1030 . 250 3S3 ebből férfi: 129 775 nő: 120 618 1910 241 220 ebből férfi: 120 960 nő: 120 260 I960 212 684 ebből férfi: 102 760 nő: 109 924 A magyar anyanyelvűek száma a többi népcsoport adataihoz viszonyítva eléggé állandónak mondható, aránylag keveset csökkent. így például a norvég anyanyelvűek száma 1940-ig 346 000-rőI 233 000-re, 1960-ig 152 000-re, a svédeké 615 ezerről 423 ezerre, majd 225 ezerre, a cseheké 201 000-ről 160 000-re, később 92 000-re, a lengyeleké 966 000-ről 1940-ig 802 000-re, 1960-ig 581 000-re csökkent. Hasonló ütemben fogyott a külföldön született fehér népesség száma is: a népszámlálások az 1930. évi 14 millióval szemben 1940-ben már csak 11,1 milliót, 1960-ban pedig 9 279 000-et mutattak ki. A magyar anyanyelvűek számának lassúbb csökkenése egyrészt arra vezethető vissza, hogy Magyarországon a kivándorlási hullám közvetlenül az első világháború előtt érte el tetőfokát, az első generáció elöregedése és kihalása tehát csak később kezdődött meg, de szerepe van benne a második világháború ék 1956 után újabb rajok érkezésének is. A népszámlálásnak a magyar anyanyelvűekről közölt néhány további részletezését a magyarországi születésűek jóval nagyobb tömegét érintő adatsorainak kiegészítésére használtam fel. Az amerikai népszámlálás sajátos szemléletének megfelelően ugyanis a külföldi születés az a rendezési elv, ami szerint a népességet szétválasztották és adataikat részletezték. Az Egyesült Államok népessége az 1960. évi népszámlálás időpontjában eszerint a következőképpen oszlott meg (népesség ezrekben): összes népesség — — — — — — — 179 326 (JSA-ban született — — — — — — 169 588 (94,6%) Külföldön született — — — — — — 9 738 (6,4%) Az USA-ban születettek közül külföldi szülők leszármazottja volt 21 313 000 lakos, közülük mindkét szülője külföldi volt — — — — — 14 105 ezernek (7,9%) az apja külföldi volt — — — — — — — — 6 452 ezernek (5,7%) az anyja külföldi volt — — — — — — — 3 756 ezernek USA-ban született szülők leszármazottja volt — 145 275 ezer (81,0%) Ebből a felosztásból a magyarok számának megállapítása szempontjából az o leglényegesebb tanulság, hogy jelentősen nagyobb azoknak a száma, akiknek mindkét szülője külföldi volt, mint azoké, akiknek csak az apja vagy az anyja született külföldön — esetünkben Magyarországon. Ennél jelentősen többet tudhatunk meg az 1930. évi népszámlálás adataiból, amelyek a külföldi születésűek házasságkötéseinek megoszlását részletezik. E szerint 1930-ban valamennyi nemzetiség közül a magyaroknál volt csaknem a legalacsonyabb a vegyes házasságok aránya. Időpont: Magyarországi születésűek száma: USA-ban születettek összesen: Mindkét szülője Apja Anyja magyarországi születésű Magyarországi születésűek és leszármazottaik összesen: 1900 145 709 81 897 75 872 4 895 1 130 227 606 1910 495 G00 215 295 201 727 10 106 3 462 710 895 1920 618 385 538 518 498 304 29 510 10 704 1 156 903 1930 274 450 316 318 272 764 28 378 15 236 590 768 Az 1930. évi 316 318 amerikai születésűekből tehát összesen 43 614 lélek, az utódok 13,8%-a származott vegyes házasságból, a kimutatott 590 768 magyar származásúnak mindössze 7,4%-a. Ennél alacsonyabb arányt csak a litvánoknál (5,5%) és a jugoszlávoknál (6,5%) találunk, még a közismerten zárt etnikumú lengyeleknél és olaszoknál is több volt a vegyes házasság (8,70/0, illetve 9,9%), a németeknél pedig elérte a 29,2%-ot. A későbbi népszámlálások fellelhető anyagában sajnos nem sikerült hasonló bontásra akadni. Az adatok alapján azonban nyilvánvaló, hogy a családok többségében otthon továbbra is magyarul beszéltek, és így megvolt annak lehetősége, hogy a gyermekek anyanyelve magyar maradjon. Ez különösen a már Amerikában születettektől származó harmadik és negyedik nemzedék hovatartozása szempontjából lényeges és félénk remények helyett némi támpontot nyújt magyar voltuk megmaradásának igazolására. A magyarok száma a későbbi népszámlálások szerint egyébként a következőképpen alakult: Időpont: Magyarországi születésűek száma: Magyarországi szülők USA-ban született gyermekeinek száma: Magyarország* születésűek és utódaik összesen: 1940 290 228 290 000 580 000 1950 268 000 437 000 705 000 1960 245 252 456 385 701 637 (FolytaUuk) Pécs környéki táj Bal oldali kép: Behavazott tanyák (Óink Károly felvétele) (MTI felvétel) ^Pataki Q-etene FEJSZÁMOLÓ MŰVÉSZ RIPORTER: Hogyan és mikor derült ki különleges képessége, és az milyen számtani műveletekre terjed ki, és van-e köze a magasabb matematikához? PATAKI FERENC: Kétéves koromban a nagymamám mesélt, és figyelmeztetett, hogy nem figyelek. Azt feleltem: „Nagymama, azt számítottam ki, hogy egy évben hány nap van.” Meglepetten kérdezte tőlem, hogy hány. Háromszázhat- ■ vanat mondtam. Megkérdezte, hogyan számítottam ki. Azt .feleltem: egy évben van 12 hónap, egy hónapban harminc nap van, tehát tizenkétszer harminc, az háromszázhatvan. Hároméves koromban szüleim elvittek Beke Manóhoz, az akkor világhírű magyar matematikushoz. ö azt kérdezte tőlem: „Ferike, hány éves vagy?” Válaszoltam: „Három". „Es édesapád?” „Huszonöt”, feleltem. „Akkor meg tudnád mondani, hogy mikor lesz édesapád mégegyszer annyi idős, mint te?” Azonnal rávágtam: „Tizenkilenc év múlva, mert három meg tizenkilenc az huszonkettő, és huszonöt meg tizenkilenc az negyvennégy.” Általában alapműveletekre terjed ki különleges képességem, beleértve tizenhárom, tizennégy jegyű számokból négyzet, illetve köbgyökvonás. RIPORTER: Van-e egyéb szellemi-fizikai csúcsképessége? PATAKI FERENC: Nincs. RIPORTER: Ügy tudom, sok előadást tart általános és középiskolásoknak. Tapasztalatai alapján mi a véleménye a hazai matematikaoktatásról? PATAKI FERENC: Valóban, évente — beleértve a nyári táborokban való föllépéseket is — négy-ötszáz előadást tartok. Az UNESCO egyik közleménye megállapította, hogy a matematikát az egész világon rossz pszichológiai módszerekkel tanítják. Mi sem vagyunk kivételek. Véleményem szerint, a matematikát is úgy kellene tanítani, mint az éneket vagy a tornát. Ezt úgy értem, hogy órák alatt a gyerekek ne gyötrődve, hanem szórakozva tanuljanak. Előadásaimon olyan módszereket próbáltam ki, amelyekkel sikerült megszerettetni — ha csak rövid időre is — a matematikát. Átlagosnál alacsonyabb képességű gyerekekkel bizonyítom be a tanárok és a jó tanulók számára, hogy apróbb segítséggel, és főként szeretettel, ezek a gyerekek is képesek jó eredményekre. Az ilyen sikerek azután ösztönzően hatnak a további erőfeszítésekre. RIPORTER: Felfedezett-e már matematikai tehetségeket? PATAKI FERENC: Igen. Minden osztályban van egykét jó matematikus, és minden iskolában jó néhány. A tanárokon múlik, hogy a jó képességek felszínre kerülnek'-e vagy sem. RIPORTER: Külföldi szereplései, legemlékezetesebb SiJeßTß ? PATAKI FERENC: Külföldi szerepléseim alapja, a matematikai készség mellett, hogy egy-két óra leforgása alatt képes vagyok idegen nyelveken tökéletesen megtanulni számolni. Eddig a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaság ban, Jugoszláviában, Ausztriában, a Német Szövetségi Köztársaságban és Svédországban szerepeltem. Legnagyobb sikeremet 1959-ben a hamburgi tévében értem el, a műsort az Euróvízió négy ország részére sugározta egyenes adásban. Ebben a műsorban került sor egy olyan produkcióra, amelyben egy számítógép programozójával versenyt számoltam. RIPORTER: Kérem, beszéljen arról, hogyan reagál a közönség az ön produkcióira? PATAKI FERENC: Külföldi vendégszerepléseimen általában a műsor első részében lépek fel. A műsor végén, amikor a művészek búcsúképpen ismét felsorakoznak a színpadon, a kon-Pataki Ferenc feranszié legutoljára engem szólít, és én azzal búcsúzom a közönségtől, hogy a műsor első részében megoldott húsz-huszonöt feladatomat személy szerint mindenkinek visszasorolom. RIPORTER: Került-e már . nehéz helyzetbe előadás közben? PATAKI FERENC: Amikor először léptem fel a Német Szövetségi Köztársaságban, körülbelül ötezer főnyi közönség előtt. Ez a szereplés a további külföldi fellépéseim szempontjából sorsdöntő volt. Az előadásra jó néhány impresszárió is eljött. Produkciómhoz mindig segítségre van szükségem a közönség köréből. Ezúttal is kiválasztottam egy rokonszenves arcú férfit, és a színpadra kértem. Helyette azonban a hetven év körüli holtrészeg szomszédja tántorgott fel a pódiumra. Minden felszólítás nélkül előadta, nagyon köszöni a megtiszteltetést, hogy a nagyközönség előtt elmondhatja, miszerint neki éppen ma van az ötvenedik házassági évfordulója. Ezután teljes negyedórán keresztül beszámolt családi életéről. RIPORTER: Legkellemesebb emléke? PATAKI FERENC: 1949- ben egy fővárosi hivatalban jártam egy ügyiratért. Miután perceken belül megkaptam a szükséges papírt, szerettem volna viszonozni a gyors ügyintézést. A gazdasági osztályról behoztak egy szorzógépet. Megkértem a gép kezelőjét, hogy szorozzon meg két négyjegyű számot a gépen. Ennek elvégzése után feltette nekem a feladatot, amelyre azonnal rávágtam a végeredményt. Az illető ámuldozva kérte, hogy ismételjem meg. Megtettem. Erre összecsapta a kezét és így szólt: „Űristen, milyen jó ez a számológép!” RIPORTER: Hétköznapi életében hasznos-e különleges számoló képessége? PATAKI FERENC: Az egyik Balaton menti étteremben művészkollégákkal búcsúvacsorát tartottunk. Észrevettük, hogy a fizetőpincér udvariatlanul beszél az előfizetéses vacsorát fogyasztó vendégekkel. Vacsora után magam mellé kértem a főpincért, feldiktáltam fogyasztásunkat, ő pedig hangosan és gyorsan sorolva a tételek árait, blokkjára írta. Hogy előző udvariatlanságáért megleckéztessem, fejben összeadtam a számoszlopot, és hallgattam. A főúr számolócéduláján kerek ötven forinttal volt több a helyesnél. Erre szó nélkül letettem az asztalra azt, ami járt, és borravaló mellékelése nélkül, a főpincér ámulatától kísérve, elhagytuk a helyiséget. Most, ha megengedi, én kérdeznék valamit. RIPORTER: Tessék. PATAKI FERENC: Hajlandó-e egy hatjegyű számot egy négyjegyűvel megszorozni? RIPORTER: Megkísérlem. PATAKI FERENC: Ha elkészült a művelettel, kérem, közölje az eredmény utolsó négy számát. RIPORTER (bizonyos szünet után): 1371. PATAKI FERENC (húsz másodperc múlva): ön 531441-et szorzott 8731-gyel. (Üjabb húsz másodpercen belül:) A részszorzatok 4 251 528, 3 720 087, 1 594 323, és 531 441. A végeredmény pedig 4 640 011 371. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál
