Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-02 / 9. szám
Látogatás a Fejér megyei Besnyő községben, a Sallai Termelőszövetkezetben A besnyői óvodában A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE VENDÉGEI — Ha ezt a két hetet táblázaton ábrázolnánk, akkor óránként, de legalábbis naponta egy-egy csúcsra szökne fel a grafikon. Ittlétünknek csupa kiemelkedő eseménye volt. Ezt mondta azoknak a honfitársaknak egyike, akik a Magyarok Világszövetsége meghívására különböző európai országokból és a tengeren túlról — az Egyesült Államokból, Kanadából, Brazíliából — vendégként töltöttek két hetet Magyarországon, hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmából. Honfitársaink részt vettek április 3-án az Országgyűlés ünnepi ülésén. Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke beszédében külön szólt a hazalátogatott magyarokhoz: „Tisztelettel köszöntőm a külföldi haladó magyar szervezeteknek a Magyarok Világszövetsége meghívására hazánkba érkezett képviselőit és rajtuk keresztül a külföldön élő, szülőhazájukhoz lojális honfitársainkat.” Az ünnepi ülést követő parlamenti fogadáson honfitársainknak alkalmuk nyílt, hogy hazánk vezetőivel beszélgessenek. Az eseménysorozat egyik kimagasló programja volt, amidőn Kállai Gyula fogadta a vendégeket. Az Országgyűlés elnöke szívélyes, baráti légkörben beszélgetett a Magyarok Világszövetsége vendégeivel, akik különböző kérdéseket tettek fel az ország gazdasági, kulturális életére vonatkozóan, és a kérdések mindegyikére részletes választ kapták, majd ők számoltak be a külföldön élő magyarok szociális helyzetéről, biztosítási, s nyugdíjrendszeréről összképet adva, amit Kállai Gyula nagy érdeklődéssel hallgatott. Vendégeink természetesen az április 4-i nagy felvonulás dísztribünjén is ott voltak. Végignézték a katonai szemlét, majd az ifjúság színpompás felvonulását. Voltak Csepelen, jártak termelőszövetkezetben, meglátogatták a Magyar Rádió Szülőföldünk osztályát. Az élményekben gazdag két hét záróakkordja a Magyarok Világszövetségében megrendezett fogadás volt, ahol a vendégek a sokáig külföldön élt s végleg hazatelepült honfitársaikkal találkozhattak. Kárpáti József a Magyarok Világszövetsége főtitkára meleg szavakkal méltatta azt az áldozatos munkát, amellyel a megjelent honfitársak nemcsak tartják az új hazájuk és az óhaza közti kapcsolatot, hanem fáradhatatlanul ápolják népeink barátságát. A haladó magyarság körében kifejteit sokéves eredményes munkájuk elismeréséül Kárpáti József a Magyarok Világszövetsége díszjelvényeit adományozta honfitársainknak. Folyam-oldalon most, hol tábora fekszik. Mutatja Lajos, hogy ostromra törekszik. Aliit oda sok nagy várbakoló gépet. S kő-dobni, nyilazni váltva özön népet. Másnap is ez ál-harc. harmadnap is így Oda hordát Hájmond védelemre mindent, S vissza király’ népét veri önbizottan, j Mert a fal erősebb, j magasabb is ottan. ; TOLDI ARANY JANOS elbeszélő költeménye nyomán összeállította Cs. Horváth Tibor, rajzolta Korcsmán» Pál. Lajos király diadalt diadalra arat Olaszhonban. Seregével mindjobban megközelíti Nápolyi, bár várak és városok egész sorát kell behódolásra bírnia. Canossa is — élén a vitéz Raymond kupi* tánnvul — makacsul ellenáll... Ámde Lajos éjjel, negyedik hajnalra, Viteté hágcsóit a túlsó oldalra, S fiatal hősökből kiszemel pár százat, Kikkel, hiszi, bátran a falakra mászhat. Hajnal előtt kisded, bátor csapatával, A déli mezőre lopózkodik által Hol az ostromhágcsók lerakva hevernek; S várja riadását túlsó hadi-jelnek. Mikor az megroppan, s túl már csata bömböl. Lárma, üvöltés zúg, kő hullva dörömböl: ö viszi hágcsóját legeiül a falnak, Társai, tett rendben, utána rohannak. S ime, barátot vesz most a király észre. Hármas, erős hágcsót támogat félkézre. Megnézi keményen Lajos a barátot (Nem szokta feledni, akit egyszer látott), S mikor a hágcsó fenn éri a vár falát, Odakiált: „hó várj! s jer utánam, barát. Oldalt szegi mégis, kívül a lajtorján; De jaj! egyik csúcsa királyt lesodorván Veti alant a mély, iszapos árokba. S mint holt hever ottan, sok lábnyira hukva. Barátot is a kő mintha lesöpörné, Szökik azon percben talpra I.ajos mellé. Megnézi, tapintja, felkapja ölébe. Ezzel maga indúl a király előre. Teszi gyorsan lábát s szalad a lépcsőre, De szelét vévé már Rájmond is a hajnak. Sokan az őrségből ide átrohannak Követ u hágcsókra, nyilat, üszköt szórván, Hágcsóstul az embert vissza hanyatt tolván. . . . S kiált, hogy eresszen le valaki hágcsót: Akkor veszik észre, miféle bukás volt! Létrát a fenékre vetekedve nyújtnak. Ijedve a hősök a királyhoz futnak. „Él. él! csak elájult” s viszik a'táborra. A mai várvívás — marad az máskorra. Lajos király tudja, mit tartson a barátról: Toldi az. aki megmentette az életét. Arra vár, hogy Miklós vitéz majd elébe járul és érdeme jutalmául kegyelmet kér. Nem fog neki megbocsátani. Toldi azonban nem jelentkezik. A királyt ez gondolkodóba ejti. Végigjárja a tábort... Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke fogadja a jubileumi ünnepségek alkalmával hazánkban tartózkodó külföldi magyar egyesületek vezetőit (Novotta Ferenc képriportja) Kárpáti József, a Magyarok Világszövetsége főtitkára ajándékot ad át Weinstock Rózsinak, a New York-i Nők Világa főszerkesztőjének Baráti beszélgetés (balról): Hunya István, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja, dr. Sallai Sándor nyugdíjas, a Bécsi Magyar Sport és Kultúr Egyesület volt tagja és Schaeffer R. Adám, a kanadai Üj Szó főszerkesztője Bognár József, a Magyarok Világszövetsége elnöke és Rev. L. A. Gross, a New York-i Amerikai Magyar Szó külmunkatársa Lusztig Imre, az Amerikai Magyar Szó főszerkesztője a lap volt külső munkatársával, a hazatelepült Székely Lajossal beszélget Schaeffer R. Adám Boldizsár Ivánnal, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjával beszélget Szekulesz László (balról), a párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet elnöke és Skallák Illés, a Sao Paulo-i Március 15. Kulturális Egyesület vezetőségi tagja 9
