Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-12-12 / 25. szám
! ÁROS OK. C I. VAROS nélkül válogathattak tanintézetek között, kiválasztva a hajlamaiknak leginkább megfelelő iskolát, amelyben élethivatásukra felkészülhetnek. Erről az oldalról vizsgálva a kérdést, a művelődő Vác iskolaforradaima jeles minőségi változásról ad hirt. Ha nem is került ki a váci gimnáziumból egy új Madách Imre, de szép számmal vallják magukat volt váci diáknak nemzetközi hírnévnek örvendő atomfizikusok, beérkezett festőművészek, világbajnokok, írók és pedagógusok. A felszabadulás után elkövetkezett békés nyarakon a volt Herczeg-villából víziűltörők rajzottak szét a magyar vizeken, hogy egy hajdan oly szigorú zártságban élő város legfiatalabb lakói megismerjék hazájukat. Az elkövetkező években a váci diákok egyre szomjasabban tágították a megismerhető világ határait. A Géza király téri gimnáziumban, Vác legújabb és legmodernebb középiskolájában már európai látóhatár felé terjeszkedik a diákok érdeklődése, szoros levelező kapcsolatot építettek ki számos európai ország azonos korosztályú diákjaival. A francia tagozatú tanulók francia diákokkal ápolnak kitűnő kapcsolatokat s ennek a gyümölcsöző tevékenységnek Illyés Gyula a pártfogója. A Lőwy Sándor Általános Gépipari Technikum növendékei a város szépítésében járnak elöl, az iskola fennállásának tiz éve alatt több mint százezer órát dolgoztak városszépítő munkában évenként, csak 1967-ben 192111 órát, ami azt jelenti, hogy minden diák 27,2 órát töltött a „város szolgálatában". A művelődés igénye a gazdagon szerteágazó iskolarendszeren áthaladva az egész várost meghódította. A különböző iskolák hajdan volt növendékeiből áll és töltődik fel állandóan a váci „Vox Humana” énekkar, amely Arezzótól Hannoverig és Stuttgarttól Haliéig Az új kórház A FEJLŐDÉS EREDŐI Köztudomású, a történelem ismerői előtt, hogy egy idő tájt, sok évszázaddal ezelőtt Vác városát paraszthajszái választotta el attól, hogy az ország fővárosa legyen, de köztudomású az is, hogy jóval később, a múló idővel Vác a jelentéktelen, csak emlékeivel ékeskedő csöndes kisvárosok sorába süppedt. Nemigen mozdult itt semmi, Pest közelsége bizonyos értelemben bénított, az ipar fejlődésének tempója a XX. században sem gyorsult meg túlságosan, kevés üzem épült itt, ugyanakkor a népjóléti, egészségügyi és szociális létesítmények hiányát is érezni lehetett. Bizony, az idő tájt úgy tűnt, a Duna-parti város elveszíti hajdan volt hírét, nevét, önmagába zárul, hiába várja reneszánszát. Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy ez az állapot, ez a várakozás csak a nagy ipari üzemek létrejöttével változhatott meg, teljesülhetett be, és ez a változás az elmúlt 25 esztendőben ment végbe, s érezteti hatását azóta Vác sorsának minden rezdülésében, az itt élő emberek sorsának, hétköznapjainak valahány mozdulásában. Állításaink bizonyítására néhány adatot sorolnánk fel, néhány tényt, a múltból és jelenből, nem csupán összehasonlításképpen, hanem tanulságképpen is. Vác környékén különleges kőzetek találhatók, az egyik ilyen mészköves képződmény a nedvességet magába szívja. Ebből a mészkőből építették hajdan a váci házakat. Az amúgy is nedves talaj miatt a falakat szigetelni alig lehetett. Talán ez az egyik magyarázata annak, hogy szinte mindennapos betegség volt itt a tüdőbaj, főleg a szoba-konyhás, egészségtelen lakásokban összezsúfolt nincstelen emberek között. Egy régi házadókivetési lajstrom tanúsága szerint Vácott tíz gazdag családnak volt hétszobás vagy nagyobb, harminchatnak hatszobá^ kilencven családnak ötszobás, kétszáznak négyszobás lakása. Ugyanekkor e tisztes polgári világ árnyékában szorongva rengeteg ember élt a legminimálisabb egészségügyi követelményeknek sem megfelelő vizes, levegőtlen, sötét helyiségekben, száz, kétszáz, négyszáz esztendő előtt épült romló, penészes, öreg házakban. A váci lakásviszonyok elviselhetetlenek voltak, de változtatni ezen az állapoton az idő tájt senkinek eszébe nem jutott. Történelmi változásnak kellett bekövetkeznie, hogy megszűnjön ez az áldatlan állapot. A felszabadulás óta eltelt időben, 1945-től mostanáig két és félezer modern lakás épült Vácott, nyugodtan mondhatjuk, több mint a történelmi korokban, kétszáz esztendő alatt. A negyedik ötéves tervben, tehát a most következő időkben, újabb kétezernégyszáz lakás épül fel, a legmodernebb építési eljárásokkal, korunk egészségügyi és kényelmi követelményeinek megfelelően. Vác kicserélődik, régi házai műemlékként léteznek tovább, nem őrizve meg a múlt nyomorúságát, csak építészeti szépségeit. Különös, de a Duna partján fekvő városban komoly gondot Az új lakótelep Vác viszonylagos elzártsága megszűnt. A háború után naponta mindössze öt vonat közlekedett Vác és Budapest között, most 24 óra alatt kétszázhatvan szerelvény halad át a város állomásán. minden európai kórusfesztiválon az elsők között végez. Egy viszonylag rövid újságcikk terjedelmi korlátái nem engedik, hogy a krónikás aprólékos részletező munkával szálaira bontsa Vác művelődésének izmos gyökérzetét, mindössze annyit írhat le befejezésképpen, hogy a fővárostól alig harminc kilométerre, Budapest elszívó hatásának, az ország fővárosának árnyékában, egy magyar kisváros megteremtette a maga sajátosan gazdag és egyéni művelődési arculatát. A Duna felől, vagy a Börzsöny erdős ormai felől tekintve Vác nem nagy város. De annál fényesebb, a műveltség belső világosságától. Baróti Géza jelentett hosszú ideig a vízhiány. A dunai cementművek felépítésével egy időben Nógrádverőcén hatalmas vízmüvet létesítettek, s ez a vízmű nem csupán a cementgyár szükségleteit fedezi, hanem a város lakóinak megfelelő vízellátásáról is gondoskodik. A váciak büszkén mondogatják, talán az egész országban nekik van a legegészségesebb ivóvizük. Néhány esztendővel a vízmű létrejötte után megkezdődtek a modern csatornahálózat építésének munkálatai. A tervek nagyvonalúak voltak, nemcsak a jelen igényeit vették számításba, hanem a jövő követelményeit is: az új lakótelepek eljövendő létezését, a múltból rohamtempóban kibontakozó, kinövő, korszerű iparváros természetes szükségleteit. Ezek a számok jelzik a fejlődést, de folytonos növekedésüket az iparosodás természetes és szükséges velejárójának tekinthetjük, így még nem beszélhetünk humánus gazdagodásról; korunk valódi törekvéseit — úgy érzem — leginkább a szociális, oktatási és egészségügyi intézmények fejlődése fejezi ki. A régi adat, mely szerint Vácnak mindössze kilenc orvosa volt valamikor, elszomorítóan hangzik. 1970-ben avatták fel az új, 476 ágyas, a legkorszerűbb gyógyászati berendezésekkel felszerelt kórházat. Roppant távolságot jelez ez a két adat, roppant távolságot hidalt át a krónikás említésükkel. Közbevetőleg kell megjegyezni, hogy 1965-ben a kórházi ágyak száma 120 volt Vácott, 1957-ben létesítettek korszerű rendelőintézetet és 1960 körül rendeződött megnyugtatóan az üzemi dolgozók orvosi ellátása. A háború előtt két védőnő és egy tanácsadó orvos látta el az anya- és csecsemővédelmi tennivalókat, jelenleg csupán a rendelőintézetben nyolc szakképzett védőnő dolgozik és három körzeti gyermekorvosi rendelő működik a város területén. Az egészségügyi intézmények fejlődésével, a lakásépítkezésekkel párhuzamosan Vácott szinte teljes egészében megszűnt a Morbus Hungaricus, a „magyar betegség’’, a tuberkulózis. Két szociális otthonban gondoskodnak a munkaképtelen öregekről, a Burgundia utcában 85 férőhelyei otthon működik, hasonló körülmények között a püspöki palotában is gondoznak öregeket. Mindkét létesítmény évi költségvetése másfél-másfél millió forint. Ügy érzem, szükséges megemlíteni, hogy a püspöki palotában berendezett szociális otthon lakói között sok idős apáca él; társadalmunk kötelességének tekinti a sorsukkal való törődést, ez is egyik jellemzője korunkban az állam és az egyház viszonyának. Megemlíthetnénk még a bölcsődék és óvodák férőhelyeinek növekvő számát, az épülő és felépült iskolákat, de minden adat felsorolásánál érdemes megjegyeznünk, nem végeredményről, befejezett tényekről van szó, hanem szüntelen változásról; mindaz, amit itt elmondtunk, csupán összetevőként értelmezhető, olyan összetevőként, amely Vác fejlődésének, jövőjének irányát jelzi. Kristóf Attila
