Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-08-20 / 17. szám
A gazdasági élet képekben Befejeződött a 3. számú, az ország legforgalmasabb főútvonalának, a Budapest—Gyöngyös közöttinek átépítése. A lakott területen az út 10—14 méter szélességben épült meg. Képünkön az egyik gyöngyösi közlekedési csomópont Uj épületekkel gazdagodott a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem. Képünkön: a gépészeti tanszék nagy gépcsarnoka. LENT: a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet kertészetének egyik részlege (MTI felv.) Az alkotmány és az államalapító István király ünneplésére készül hazánk Augusztus 20-ára, alkotmányunk törvénybe iktatásának 21. évfordulójára és I. István király születésének ezeréves jubileumára nagyszabású ünnepségsorozattal készül az ország. A központi rendezvény színhelye Székesfehérvár, itt augusztus 19-én nagygyűléssel kezdődik az országos ünnepségsorozat. Az ünnepi szónok Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Az eseményen a magyarországi egyházak magas rangú képviselői is részt vesznek. Nagygyűlés lesz — Tatán, Kalocsán, Kisújszálláson és Balassagyarmaton is. Augusztus 20-án a Várban megkoszorúzzák István király szobrát a Hazafias Népfront Országos Tanácsának vezetői. Koszorúzások lesznek országszerte István király szobrain, emlékművein. Az ünnep reggelén 9 órakor az ország valamennyi katolikus és protestáns templomában egyszerre kondulnak meg majd a harangok, ekkor kezdődik a Bazilikában a főpapi ünnepi nagymise. A megyéspüspökök az egyházmegyék székesegyházaiban tartanak szentmisét. Székesfehérváron augusztus 15-én és Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián augusztus 26-án történészek, közéleti és egyházi vezetők tudományos ülésszakon adóznak István király emlékének. Az előadások teljes anyagát a Hazafias Népfront és a Magyarok Világszövetsége nyomtatásban is megjelenteti. Jelentős világi és egyházi kiállítások is szerepelnek a programban. Nagyszabású kiállítás nyílik augusztusban Székesfehérváron az István Király Múzeumban. Itt az államalapító királyt mutatják be. ősszel az Esztergomban megnyíló kiállításnak egyházi, vallási jellege lesz. Nagy érdeklődésre tart számot az a mintegy száz magyar származású, külföldön élt vagy élő művész tárlata. amely a Műcsarnokban nyílik augusztus 29-én. Korábbi lapszámainkban már többal-A tanulmánykötet borítója kálómmal tájékoztattuk olvasóinkat a kiállítás előkészületeiről. A millenniummal kapcsolatos megemlékezések nem korlátozódnak csupán az augusztus 20-i megemlékezésekhez, egész éven át tartanak. A szeptemberben kezdődő tanév első történelemóráján — az általános és középiskolákban — megemlékeznek az államalapító királyról és a róla elnevezett intézményekben. így például az István kórházban is lesznek ünnepségek. Az országalapító király életművét ismertető kiadványok is megjelennek, Bartha Antal történész tanulmánya már napvilágot látott. Nagy példányszámban úgynevezett plakátújság is készül, amelynek tablói történelmünk jeles mozzanatait idézik fel az államalapítástól kezdve a jelenig. A magyar posta emlékbélyeget ad ki az évfordulóra. Az augusztus 20-ához kapcsolódó program tehát a hagyományosnál jóval gazdagabb lesz, mintegy folytatásaként a felszabadulás negyedszázados jubileumi megemlékezéseinek. Az árvízkárok enyhítéséért Hosszú hónapok óta lehetünk tanúi hazájuktól távol élő honfitársaink együttérzésének, hosszú hónapok óta szerezhetünk bizonyságot a külföldi magyarság legkülönbözőbb rétegeinek szülőhazájukhoz való viszonyáról. Legyen példa erre Mr. Louis Lefkovitsnak, az amerikai magyar nyelvű Ipari Unionisták, az IWW nevében írt levele. Mint írja, a szervezet havonta megjelenő értesítőjén keresztül szereztek tudomást az olvasók — a termelőmunkából már kiöregedett magyar ipari unionisták — a magyarországi árvízpusztításról. „Osztálytudatos kötelességüknek tartották, módjuk szerint, anyagiakkal segíteni a károsultakat. Az adakozók valamennyien 30 és 50 éve távoztak Magyarországról és segítő megnyilatkozásuk tükrözi elismerésüket az új rendszer építése törekvésében.” A gyűjtés eredményét, 400 dollárt az IKKA New York-i képviselete útján továbbították a Magyarok Világszövetségéhez. íme, a névsor: Alex Alakszay, Helen Zára (Kalifornia), John Fecko, J. S. Bodnár (Connecticut), John Buay, Steve Török, Irén Ojtozy, Jós Veleczky, Sarolta Weiss, Lajos Lefkovits, József Vízi, Gábor Wiener, Erzsi és J. Buya, Sándor Károly, Paul Lajos, L. Kocsis (Florida), J. A. King, Andor Wiener (Illionis), Ch. Udvarnoky, Áron Csont (Michigan), Frank Toth, Helen Gajdos (New York), James Farkas, John Policsány (Ohio), Fr. Zsamar, Andy Kucher, Lőrinc Rost, Mrs. Rosenthal, Mrs. Sziebler (Pennsylvania), Steve Kóta (W. Virginia). A kanadai Kossuth Betegsegélyező Egylet hamiltoni 1. számú fiókja 500 dollárt küldött, s ugyancsak 500 dollárt juttatott az USA-ból a First Hungarian Literaty Society, Neumark Zoltán révén a Magyar Vöröskeresztnek. Hollandiából a Sacrum Kórus 600 guldent gyűjtött a bajba jutottaknak. Az egyéni felajánlók közül az USA-ban élő Julius Koch leveléből idézünk: „...Tudom, nagy károkat okozott az árvíz Magyarországon és minden magyar dolgozó adakozott... Habár én már adakoztam az itteni egyesületen keresztül, még külön szeretném megkérni önöket, hogy juttassák el adományomat az árvízkárosultaknak.” Es elküldték dolláraikat az USA-ból Varga László, Acs Ferenc, Kocsics Vilma, Arnold Sándor, Koch Julia, Sidell John, Benyo Leslie, Farkas Béla, Kalinay Gyula, Szedlák Lidia, Nezdei Francois, Philips Paul. S. M. forintokkal segített. A hazánkban tartózkodó Lampel Rozália és Axen Erik (Svédország), Scherer Jenő (Ausztria), Ehrmann Joseph (Franciaország), Darabos Ignác (Dánia) és Kondor Ernőné (Anglia) különböző pénznemekkel járultak a károk enyhítéséhez. A kanadai Kossuth Betegsegélyző Egylet 10 000 dolláros központi gyűjtésének, a Magyarok Világszövetsége székházában lefolyt ünnepélyes átadásáról legutóbbi számunkban adtunk tudósítást. A fentiekben az augusztus 3-ig beérkezett nevek szerepelnek. fflaíliiarúk a na cjjpmLáqbaíi címmel a Kossuth Könyvkiadó megjelentette Szántó Miklós sok képpel illusztrált könyvét. A 200 oldalas, hiteles és átfogó tanulmány személyes élmények, találkozások alapján számol be arról, hol és hogyan élnek idegenbe szakadt honfitársaink, mi köti őket a régi és új hazájukhoz. A kötet csaknem 300 év történelmi áttekintését adja, megvilágítja a kivándorlással kapcsolatos társadalmi összefüggéseket is. „És milyen volt Melbourne?” — kérdezte tőlem nemrég egy ismerősöm. „Fogalmam sincs” — feleltem őszintén. „Közel egy hetet töltöttem Melbourneben de a várost nem láttam: eltakarták előlem a magyarok.” TöuJUfXixiaJt dOelpat &idi Bácskai Jánoséknál találkozhattam a Hungarian Welfare Club tagjainak egy csoportjával. Ez az egyesület lelkesen indult, aztán megtorpant; most mintha új fellendülés küszöbén állna. A beszélgetések feltárták nemcsak a hullámzó teljesítmény okait, hanem bepillantást engedtek az emigráns-élet mély rétegeibe is. A klub tagjainak többsége 1956-ban hagyta el Magyarországot. Ahány ember, annyiféle körülmény játszott szerepet a tömeges futásban, amelynek lendülete egy távoli világrész partjaiig vitte őket. Ausztráliában reméltek új életet kezdeni, megtalálni az ígéret földjét. A túlzott vágyak, a nagy remények nem váltak valóra, legtöbbjüknek nem sikerült a vagyonszerzés. Egy részüket előbb körüludvarolták, felhasználták, aztán számukra megbízhatatlanként, kivetették, majd üldözték a profi politikusok. A csalódások, a nyomás különféle formái, a bizonytalanság szorongásai érlelték meg — ahogy ez az emigráció története során újra meg újra megesett — egy kölcsönös segélyegylet létrehozásának gondolatát. Biztosítani kellett a klub magyar jellegét, de kérdéses volt, milyen kulturális tartalommal működjenek. Az alapítók többsége művelt ember, akik nem elégedhettek meg az 1944 előtti korszak szellemi értékrendjével. Egy évtized a népi demokratikus Magyarországon igényessé tette őket, széles szellemi horizontot adott számukra. A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek működésének alapelvei és a megismert gyakorlat egyaránt azt sugallta, hogy merítsenek a kulturális utánpótlás eme tiszta forrásából. Döntésüket elkeseredett támadások követték. Az egyesület megtorpant. A tagság közben megtanulta a nyelvet, megszokta az új viszonyokat, megteremtette egzisztenciáját: kezdtek épülni a családi házak. Az emberek éveken át inkább kertjeiket „művelték”, mint a magyar közéletet. Időközben azonban felnőttek a gyerekek, az elért életszínvonal állandósult. A fenyegető rémekről kiderült, hogy olyanok, mint a híres mesefilm, az Oz gonosz varázslója: erőtlen öregemberek, a színházi viharkeltés ósdi gépeivel. A közéleti érdeklődés villamostelepe újra feltöltődött. Van energia, „a széljárás kedvező” a magyar egyesületi élethez. A magyar közélet szereplői ismerik egymást, találkoznak a rendezvényeken. Egy-egy egyesület tagsága önmagában — mint közönség — kicsi, nem lenne képes eltartani a klubját. Rászorulnak a kölcsönös látogatásokra. Ugyanakkor élesen meghúzott határok közt él mindegyik vezetőség, folytonosan alakuló és bomló véd- és dacszövetségekkel. Szembenállnak, vitatkoznak. A személyes rokonszenv és ellenszenv kapcsolatok hálójában él és sokszor vergődik ez a magyar emigrációs társadalom. A UJZTRALÍA! III. MELBOURNE rPáfbtizéd a tfínpJouiJum (Átmeneti helyzet. A régi templomot eladták, az újat nemrég vették. Most javítgatják, készülnek az avatásra. Jól felszerelt templom, van harangja és szép orgonája. A pap felesége játszik orgonán. A templom melletti épületekkel együtt valóságos „Művelődési központ”.) A FŐTISZTELENDÖ: A kertben álló melléképületben lesz az öregek otthona, ötvenszemélyes otthonra volna szükségünk e pillanatban, de sajnos, legfeljebb 18—20 idős honfitársat helyezhetünk el csupán. Miért kerülnek az otthonokba? A gyerekek kihozatják a szülőket, aztán kiderül, hogy kölcsönösen mást vártak. A fiatalok úgy emlékeznek szüleikre, ahogy elváltak tőlük. Dolgos, egészséges, munkaképes embereket várnak, és törődött öregemberek érkeznek. Jönnek a csalódások, a civódások, és végül a megoldás: az öregek otthona. Mi segítünk abban, hogy megkapják a nyugdíjukat és igyekszünk biztosítani kiérdemelt nyugalmukat.
