Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-07-11 / 14. szám

Száz esztendő után is élt minden em­ber, még a legalsóbb szolgarendű ide­gében is a pánik, amely akkor kelet­kezett, amikor az etelközi szállásokon végigrobogott a hír: kelet felől jön a besnyő! S a hír nyomában már érkez­tek is az első menekültek, nehéz sze­kérrel, lovon, vagy csak úgy gyalog­szerrel. öregek, nők, gyerekek, szolgák. Hiszen a férfiak java haddal volt. István fejedelem írott hagyomány nélkül is pontosan tudta e roham, s a kitört pánik hátterét. Leó császár, akit Bizáncban Bölcsnek is neveztek, az Al- Dunán kötött szoros szerződést a hét­magyarok vezéreivel, hogy ennyi meg ennyi arany, s annyi meg annyi zsák­mány fejében, szövetségben sereget ad­nak a császárnak Szimeon bolgár kán ellen. így is történt. S akárki, aki járt arra, megmondhatja, nem kötött a csá­szár hiú szövetséget. Árpád fia, Leven­te vezette a hétmagyarok seregét, amely betört a kán országába, s tette, amit tennie rendeltetett. Rajtuk is múlott, hogy Szimeon kán az Ürnak nyolcszáz­­kilencvenhatodik esztendjében fegyver­­szünetet kért a császártól, amit az, ha­ladéktalanul meg is kötött. Nem a csá­száron múlott — mondják a bizánci annálészek —, hogy a hétmagyar sere­gek, s vezéreik nem kaptak tüstént hírt a hamar békéről. De ugyan nem rajta múlott, hogy keletre, a besenyő törzs­­főnökök viszont értesültek róla? A bi­zánci politika perifidiájáról senkinek sem voltak kétségei, akik ismerték. Ti­tok se volt, hiszen a bizánci udvar nem talált abban semmi becstelent: oly esz­közökkel védeni határait a népvándor­lás vad hullámaitól, amilyenekkel csak lehetséges; fél évezred véres rohamai tanították meg rá. Míg a bolgárral har­coltak, az ogur törzsek, mint a hétma­gyarokat nevezték, jók voltak szövet­ségesnek, már csak azért is, mert addig legalább nem jutott eszükbe császári földre tenni a lábukat. De amint a bol­gárral megbékültek, a tegnapi szövetsé­ges könnyen ellenséggé lehet: tudjuk könnyebb a hadat felültetni, mint le­szállítani a lóról. Mi sem egyszerűbb hát, mint némi biztatást adni a hátukban élő besenyők­nek: itt a kedvező alkalom lecsapni s legelőt szerezni! Árpád fia Levente bői­­gar földön, Álmos fia Árpád pedig Er­­dőelvén... Mire hírt kap, vén Almos már kerekedik is fel a menekülők nyo­mására, akik rántják magukkal azo­kat is, akiknek még érintetlen a sáto­ruk... Nehéz, zavaros esztendő volt a nyolcszázkilencvenhatos. Az erdélyi he­­gyek keskeny, meredek kaptatóin özön­lött be a nép a fennsíkra. Jószerivel terv és vezetés nélkül. Kurszán, a ken­de sámánjaitól körülvéve, csak az ál­dozatok füstjét leste, kanyargós-e, egye­­nes-e, keletnek viszi-e a szél, vagy nyu­gatnak? Almos, a gyula pedig vén volt s magatehetetlen. Már régen Árpád ve­zette a sereget, s övé kellett volna len- ' me a gyula tisztnek is. Furcsa hoav mégse__ s At se jutott a nép a hegyeken, már azt suttogták, hogy minden baj ebből támadt... Megsértették az ősi rendet! Erdélybe jutva, s a fősereggel talál­ja3; azu_tón valamelyest megnyugod­tak Árpád rendet teremtett a tolongó emberek és állatok kusza gomolyagá­­r3"' .-ff.111* az lenni szokott, ezúttal is kiderült, hogy a veszteség távolról sem olyan nagy, mint amekkorára rémület a 3 £tyTába tapadt hír kinagyította! „i,ifflk0fben legkeletebbre feküdött száHásteruietek nemzetségeit érte kár főként; a többi elmenekült, s akik az Al-Duna mellé húzódva éltek, semmit se veszi tettek, csak amit útközben ré­­muletiikben hagytak el. A nagyobb gond az volt, hogy visz­­szaut már nem nyílott. Az elhagyott ták f .-l^6,4 a besenyők megszállot­ták, s tőlük visszavenni legfeljebb fegy­tVewVeíletett VOlna' De lett volna-e ér­­tetae? Hiszen előttük, a megjártnál sokka1 szelídebb hegyeken túl, sík föld tóróföi^J68610 Vár’ SZÍnte pusztán- napi járofoldekre nem akad ember. Feljebb északabbra pedig, ott a fehér-magyarok szállás területe, azoké, akik csak néhány emberöltővel előbb, Verecke felől! aí­­jevi utón elhúzva, érkeztek a Kárpá­tok nyugati oldalára! ök rokonok és szövetségesek. Mi tarthatná vissza a menekülőket, hogy leszálljanak a sík­ságra? A nándorok talán, ahogyan a magyarok a bolgárokat rievezték? Azok most csendben megülnek a maguk föld­jén. A marótok, akik magukat mor­váknak mondják? ök fenn, az északi hegyek között élnek, s különben is, két esztendeje, hogy fejedelmük, Szvatop­­luk meghalt, azóta a fiai egymást mar­ják. .. Túl a Dunán, Pannóniában, ró­mai hiten való szelíd nép él... S ha nem, közöttük a Duna ... Akár indulhattak volna is tovább, le az Alföldre. De a böszörmények meg­makacsolták magukat. Nélkülük pedig semmit sem lehetett igazán tenni, mert ők voltak a had eleje, a nyolcadik törzs. Soknevű nép, ki tudja, miért éppen a magyarokhoz vetődtek, amikor végkép­pen összerúgták a patkót a kazárok­kal? Talán mert a magyarok is megelé­gelték, hogy a kazár kán pányváján él­jenek, talán, mert... Ki tudja. Volta­képpen kabaroknak mondották magu­kat, s akik közülük böszörmények vol­tak, azokat a magyarok kálizoknak ne­vezték, mivel Khorezm birodalmából származtak és az új prófétát, Mohame­det hitték. Más részük, a varsányok meg a görög hitű keresztény istennek áldoz­tak, és nevezték őket hol alánoknak, hol oszlároknak. Harmadrészüket az eszki-Vajk megkeresztelése. Benczúr Gyula olajfestménye (1875) lek tették, másként székelyek. Nos hát, ezek mind együtt voltak a kabarok, akik hűségesküt tettek a gyulának, s már akkor nagy szavuk volt a megyer törzs dolgaiban. Utóbb pedig — fiatal Ist­ván tudta legjobban — a kabar szövet­ség segített abban, hogy a fejedelmi törzs magához ragadta a kende tisztsé­get is, s bár attól fogva névleg más lett a gyula, a vezérí tiszt mégis az Árpád­­fiák kezében maradt... De ez már a száz esztendő történeté­hez tartozik. S hogy ez a száz esztendő úgy következzék, ahogyan következett, ahhoz engedni kellett a böszörmények kívánságának. Már csak azért is, mert a magyarok se akartak mást. Hiába sza­badultak a kazár kán országából, az ott töltött hosszú idő nem múlt el nyom­talanul: a szokások beivódtak, és meg­kívánták az emberektől, hogy tartsák őket. Vén Álmos nyakába vetették a hur­kot, s megszakították a lélegzetét. így azután lelke nem szállott el, hanem ott maradt népe között. A lélek nem öreg­szik, csak a test. A mihaszna test, pusz­tai törvények szerint csak teher. A lé­lek azonban tovább él, s ha nagy lé­lek volt, akkor vigyázni kell rá, hogy tovább szolgálja népét. A fejedelem lel­ke pedig nagy lélek, Álmos gyula kü­lönösen az, amit mi sem bizonyít job­ban, mint hogy ennyi évet megérhe­tett bizton és tiszteletben. Lehet-e na­gyobb tiszteletet adni neki, mint a se­lyemzsinórét, amely elválasztja semmit érő testét nagyszerű leikétől? Meg kel­lett tenni, hogy velük maradjon. Utána, az új gyula megválasztásakor. Árpád nyakába is odavetették a zsi­nórt, s a sámánok lesték, meddig bírja lélegzettel? Mert ameddig bírja, annyi esztendőn át lehet fejedelem ... István arról nem tudott, hogy Árpád meddig bírta ki fulladás nélkül, de azt tudva tudta, hogy másodszor már nem került kötél a nyakába. Árpád segítség nél­kül halt -meg, amikor eljött az ideje, és attól fogva egyetlen Árpád-ivadék nya­kába sem került zsinór. Talán ezért is ragadták magukhoz a nagyobb rangot, a kendeséget, amellyel addig nem járt hatalom? István rádöbbent, hogy erről szinte semmit sem tud. A családi titkokat nem szokták kifecsegni, olykor még a gyerek előtt sem. Jobb ha elfelejti, még jobb, ha nem is tudja. De egyet tudott Ist­ván: akinek a fején korona van, azt a zsinórnak még az emléke sem fenyeget­heti ... (Folytatása következik) Repertoárján ötszáz mű sorakozik BESZÉLGETÉS KERTÉSZ ISTVÁNNAL BARTÓKRÓL, OPERÁKRÓL ÉS A KARMESTERI FELADATRÓL A műsor első felében Mozart D-dúr Divertimentó­­ja, Schubert V. szimfóniája, a másodikban pedig Brahms IV. szimfóniája. A hangverseny végén a Zeneakadémia nagyterme csak úgy zeng a fergete­ges tapstól. A pódiumon Kertész István szemmel látható elérzékenyüléssel fogadja a siker megnyil­vánulásait. Kertész István dirigál (Vámos László íelv.) Csaknem tizennégy év telt el amióta utoljára hal­lottuk, Kertész akkor sokat ígérő pályájának jó­formán a kezdetén volt még. s nyilvánvaló, már érettebb életkora miatt is, hogy azóta, ebben az idő­szakban jutott el a művészi kiteljesedéshez, és a világhírhez is. 1958—1963-ig az augsburgi opera fő­zeneigazgatója volt, 1964 óta a kölni opera főzene­igazgatója, sőt most már igazgatója is egyszemély­­ben. De bejárta közben mind az öt földrészt. Két ér­dekes számadat: huszonkilenc országban nyolcvan zenekart vezényelt. A négy nagy amerikai zenekar — a New York-i, a philadelphiai, a clevelandi és a chicagói — rendszeres vendégkarmestere. Repertoárján ötszáz mű sorakozik, Mozarttól Szo­­kolayig óriási a skálája. Az idei nyártól kezdve ve­zető karmestere a Chicago mellett levő Ravinia Festiválnak, tavaly emlékezetes sikert aratott ott Bartók Csodálatos mandarinjával, és a Kékszakállú herceg várával koncertszerű előadásban. Juditot ak­kor is, mint oly sokszor és sok helyen Kertésszel Szőnyi Olga, a Kékszakállút Faragó András éne­kelte — magyarul. Kertész ugyancsak velük ismé­telte meg a produkciót tavaly a luzerni fesztiválon, és decemberben a New York-i Filharmonikusokkal. Néhány héttel ezelőtt a magyar rádió újra közvetí­tette Kertész vezényletével a Kékszakállú csodála­tosan szép lemezfelvételét: Christa Ludwig és Wal­ter Berry magyarul énekelte a szöveget... Olvas­tam valahol, hogy ez a lemez három Grand Prix-t nyert: Párizsban, Hollandiában és Amerikában ... Kertész Istvánnal a budapesti hangverseny után. az Intercontinental Szállóban beszélgetünk. Ezt mondja: — A két világhírű énekes, Ludwig és Berry, leg­először Buenos Airesben énekelte velem a Kéksza­kállút a Teatro Colon színpadán. Augsburgban is vezényeltem németül éneklő szereplőkkel a Bartók­­operát, sőt egy koreai basszistával is kísérleteztem, aki angolul énekelt. Ez megmásította a zenei hang­zást, hiszen a Kékszakállúnak a magyar nyelv zenéje és ritmusa is szerves része, Bartók az operát ma­gyar szövegre, Balázs Béla gyönyörű filozófiai drá­májára komponálta. A Kékszakállút most már ével; óta csak magyarul éneklő szereplőkkel vezénylem, az utóbbi időben pedig csakis Faragóval és Szőnyi­­vel mindenütt. — Hogyan fogadja a külföldi közönség és a kri­tika a magyar nyelvű előadásokat? — A műsorfüzet közli a szöveget, így hát a hall­gatók követhetik a cselekményt, illetve a mondani­valót. Angliában tíz alkalommal dirigáltam a Kék­szakállút, és Edinburghban a kritikusok azt írták, csakis így, eredeti nyelven szabad előadni. Ameri­kában kevésbé fogékonyak a szimbólumokra, így hát nem nagyon örültek, hogy nem értik a szöveget Luzernban megint igen nagy sikere volt. — De hiszen igen sok színpadon éneklik ma már az operákat eredeti nyelven ... — Ez igaz, Kölnben is már tíz operát így viszünk színre. Jövőre előadjuk a Borisz Godunovot, Faragó András vendégszereplésével, ő énekli a címszerepet. Kertésznek eddig ölven lemeze forog közkézen. Az angol DECCA vállalathoz kilenc év óta szerző­dés köti: minden esztendőben egy operát, három szimfóniát és egy oratóriumot rögzítenek vezényle­tével lemezre. A névsorban sok Bartók és Kodály mű is szerepel. Köztük a Psalmus Hungaricus is. a tenorszólót Kozma Lajos énekli. Egyébként a pódi­umon igen gyakran llosfalvy Róbert közreműködé­sével vezényli — persze ugyancsak magyar szöveg­gel. A Háry Jánost is magyarul vették fel: a mi operánk szólistáival és az Edinburghi Fesztivál kó­rusával. — A skót énekkarnak kiváló a magyar kiejtése — jegyzi meg Kertész. — Lehetséges, hogy nem is olyan nehéz a magyar nyelv, mint amilyen a híre? Kertész István a feleségével, a kitűnő énekesnő­vel jött haza látogatóba. Emlékszünk még rá. itthon Gáncs Editnek hívták, külföldön Edith Gabry né ven szerepel mindenfelé. Már 1959 óta a kölni opera tagja, és sokfelé koncertezik is. Neki is hatalmas és igen sokrétű a repertoárja! Vajon Kertésznek — akinek a keresztneve min­denütt megmaradt magyarul Istvánnak — milyen típusú karmester az eszményképe? — Semmiképpen sem a diktátor karmesteré. A karmesternek arra kell törekednie, hogy a vele ■%. együttműködő művészekben meglelje és felszínre hozza tehetségük legjavát. Humanitás nélkül nincs igazi művészet, és nincs jó dirigálás. — Milyen érzés volt, hogy ismét a Zeneakadé­mián szerepelt és az igazgatói páholyban Kovács Dénes és Fischer Annie tapsolt? — Boldog vagyok, hogy végre itthon is dirigálhat­tam. És nagyon nagy öröm, hogy a Rádiózenekar ilyen kiválóan játszott, hálás vagyok nekik a sok szeretetért is, amit tőlük kaptam ... Gách Marianne Kedves meglepetésben volt részUk a Fóti Gyermek­­város nyolcadik osztályt végzett ipari tanulóinak. Ünnepélyes évzáró vizsgájukon kapták kézhez és bontották ki azt az ajándékcsomagot, amelyet Montc­­videóban élő honfittársunk, Nagy István küldött szá­mukra. A csomag tartalmát, a mechanikus kéziszer­számokat bizonyára szorgalmasan és jó eredménnyel használják majd a jövő autó-motorszerelő mesterei. (Novotta Ferenc íelv.) MAGYAR TANESZKÖZÖK SVÁJCBAN Nemrég tartották Svájcban, Baselban a 10-ik DIDACTAT, a világ legjelentősebb tanszer szakki­állítását, amelyet kétévenként, más-más európai vá­rosban rendeznek meg. Ezen a hagyományos kiállításon már másodszor vett részt Magyarország. A KULTÚRA Külkereske­delmi Vállalat nagy sikerrel mutatta be az Iskolai Taneszközök Gyárának, a nemzetközi piacon is igen előkelő helyet elfoglaló készítményeit. Külön ki kell emelnünk a biológia, anthropológia, zoológia oktatását elősegítő taneszközöket, a mű­anyag emberi csontvázat, szétszedhető torzót, külön­leges átlátszó műanyagba zárt állatokat, növénye­ket, rovarokat. A kiállításon folytatott tárgyalások ügyfelei az öt világrész minden sarkából érkeztek. Üzleti tárgyalás a baseli kiállításon |! • F ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom