Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-07-11 / 14. szám
A kétnyelvűségről és a magyar nyelv fenntartásáról BÁRCZI GÉZA A KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAROKRÓL ÉS A DEBRECENI ANYANYELVI KONFERENCIÁRÓL ARCKÉPEK A MÁBÓL Szítes c hűl őr A MAGYAR TELEVÍZIÓ IRODALMI ÉS DRÁMAI FŐOSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE A nyugat-európai és tengerentúli magyarok anyanyelvének megőrzésére és ápolására öszszehívott debreceni Anyanyelvi Konferenciának legfőbb védnöke a hetvenhat esztendős Bárczi Géza, Kossuth- és Állami-díjas akadémikus lesz, a magyar nyelv budapesti egyetemi tanára, a magyar nyelv legnagyobb élő tudósa, a magyar nyelv életregényének, A magyar nyelv életrajza című műnek a remeklő mestere. Anyanyelvűnk életének, történetének és törvényeinek legfőbb őre és ismerője évtizedes, folytonos, nem szűnő gonddal foglalkozik azoknak a magyar ajkú embereknek a sorsával és anya nyelvével, akik idegenbe szakadtak, szükségszerűen más nyelvi környezetben élnek, de anyanyelvükhöz hűek kívánnak maradni. Bárczi Gézát egy kert virágos ősbozótjával körülölelt csillaghegyi házában találom, átmeneti betegeskedés után. Nyelvünk nagy tudósa ebben az óbudai harmadik kerületben, a Ráby Mátyás utcai csendben él, tízezer kötetnyi könyv, egy fekete puli, néprajzi remeklések és tenger följegyzés társaságában. Itt alkot, ír, teremt, ebben a virágillatú, csak az őstermészet buja vegetációjához hasonlítható kertben és világban. Az első nagy lépés A súlyos gondról, nevezetesen arról, hogy idegen nyelvi környezetben fenntartható-e s meddig tartható fenn a magyar anyanyelv, négy kérdést tettem föl Bárczi Gézának. Mielőtt az elsőt fölolvastam volna, kérdés nélkül kezdi el: — A nyugat-európai és tengerentúli magyar egyesületek, iskolák, lapszerkesztők, pedagógusok, magyar származású tudósok kezdeményezésére a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyarok Világszövetsége, s a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem augusztus 1. és 15-ike közt, a Debreceni Nyári Egyetem keretében megrendezi a külföldön élő magyarok Anyanyelvi Konferenciáját. Ez az első nagy lépés. Debrecenben ismételten megrendeztek ugyan konferenciákat külföldi magyar pedagógusok, nyelvészek részére, de most kezdődik e munka igen komolyan, intézményesen és szervesen. Hosszú és körültekintő munkatervről van szó. Ennek lesz az első lépése a debreceni tanácskozás. A konferencia, mondja, három tagozatban munkálkodik: az első a magyar nyelvi öntudat kérdéseit elemzi majd, a második gyakorlati tanácsokat kíván nyújtani a külföldi magyarok vezetőinek, művelődési intézmények irányítóinak arra, hogyan lehet bensőségessé, vonzóvá, gazdaggá tenni a külföldi magyarok klubéletét, az egyesületi formákat, a kirándulásokat, a magyar nyelvű színielőadásokat. A harmadik tagozatban pedig — ez már Pesten lesz, a Fészek Klubban — a külföldön élő magyarok gyakorlati kérdéseket adnak föl nyelvtudósainknak, akik kerekasztal konferencián mondják el segítő válaszaikat. A magyar nyelv barátainak összefogása Abban a szobában született a magyar nyelv eddig legszebb leírása és története, A magyar nyelv életrajza, ahol beszélgetünk. — Tankönyveket kívánunk kiadni a külföldi magyar gyermekek számára, daloskönyvet fogunk megjelentetni, tervbe vettük külön folyóirat indítását, végül pedig a meghívott szakemberekkel közösen — vizsgálni fogjuk a a magyar nyelv barátai összefogásának lehetőségeit. Fölteszem első kérdésemet: — Idegen nyelvi környezetben meddig — s hány nemzedéken keresztül — tartható fenn az anyanyelv? Szeretném e kérdésről ismerni nyelvünk legnagyobb tudósának véleményét. — Az én tapasztalataim, ismereteim és stúdiumaim szerint ott, ahol a magyar ajkú emberek nagyobb tömegekben élnek együtt, a negyedik generációig. De ott, ahol visszakozás, széthúzás van, még a harmadik nemzedékig sem. Mi azt reméljük, hogy abban az esetben, ha a külföldi magyarok az óhaza intézményeitől megfelelő segítséget és támogatást kapnak, akkor az anyanyelvet még a negyedik generáción túl is fenn lehet tartani. Mi több, évszázadokig. Hazai példát említsek? Vám Magyarországon egy falu, amelyet valaha Rákóczi lengyel zsoldoskatonái alapítottak. A falu nevére e pillanatban már nem emlékszem, de egyetemünk lengyel lektorát elküldtük oda: a magyarral vegyítve ugyan, de még napjainkban is őrzik, több mint kétszázötven év után, lengyel nyelvüket. Nem azt mondják ugyan, hogy ők polskiak, hanem hazai alapszóval, de lengyel képzővel azt, hogy ők lengyelskiek. Több példát említ arról, hogy a magyar nyelv egyrészt töredezik, fakul, elhal ugyan bizonyos területeken, de terjed is. A felszabaduló, fejlődő országok egyes fiai Magyarországon tanulva, tökéletesen elsajátítják nyelvünket. Megemlíti egyik ismerősét, aki a második világháború végén Németországban amerikai fogságba esett. A magyar fogolytáborba beállított egy néger nő, s magyarul köszönve, közölte, ékes magyarsággal, hogy ő lesz a takarítónőjük. Megkérdezték tőle, hol, s főként miért tanult meg ilyen szépen magyarul? A nő azt felelte, hogy elsősorban szükségből, mert Clevelandben él, olyan magyar környezetben, ahol elveszne, ha nem tudna magyarul. „Megadni mindent” A második kérdésem ez volt: — Mi a legtöbb, amit mi, itthon, értük tehetünk? — Állandóan rajtuk, a külföldre szakadt magyarokon kell tartanunk a szemünket. Megadni mindent, minden segítséget nekik, a tankönyvektől kezdve az olcsó szépirodalomig, s az óhazához fűződő mindennemű kapcsolat ápolásáig. A legfőbb kapcsolat a nyelv, s a leggyengédebb a látogatás, „haza”, Magyarországra. — A magyar nyelv hívei, szerelmesei, barátai ebben a században új fogalommal ismerkedtek meg — teszem fel a harmadik kérdést — a kétnyelvű magyarral. Hogyan magyarázza professzor úr ezt a sajátos fogalmat? — A kétnyelvűség elkerülhetetlen, ha a külföldön élő magyar boldogulni akar. Meg kell tanulnia, és magas fokon, a befogadó idegen ország államnyelvét. A mi törekvésünk, hogy a külföldi államnyelvvel egyenrangú módon tartsák fenn külföldi magyarjaink az anyanyelvet is. A magyar nyelv használata ne csak családi körön belül legyen folyamatos, állandó, hanem társadalmi fokon is. Nagyon fontos, Dr. Bárczi Géza (MTI felv.) hogy a kétnyelvűség állapotában a magyar nyelv ne színtelenedjék el, ne teljen meg idegenszerűséggel, de telítődjék idegen szavakkal. S ami a külföldön született magyar származású gyermekek kérdését illeti? Nagyszerűnek tartanám a cseregyerek mozgalmak megszervezését. Jöjjön az a külföldi magyar gyerek haza, s hazai környezetben tanulja meg az édes anyanyelvet. „ ... gondolatban Veletek lessek” A negyedik kérdés az Anyanyelvi Konferencia iránti külföldi érdeklődésre vonatkozott. — Az Egyesült Államokból például a többi közt hat magyar származású egyetemi tanár jelentette be részvételét, a többi olyan országban, ahol magyarok nagy tömegben élnek, például Ausztriából tizenegy magyar pedagógus érkezik. Franciaországból is jön két magyar egyetemi tanár, Kanadából négy pedagógus, s a résztvevők közt lesz Polányi Duczinska Ilona is. De képviselteti magát Ausztrália magyarsága, Angliából két tanárt, Svédországból ugyancsak kettőt várunk, bár e számok még nem véglegesek, s a jelentkezések emelkedhetnek. Mindenesetre eddig több mint ötven külföldi magyar tudós, nyelvész, egyetemi tanár, tanár, egyesületi vezető, lelkipásztor, lapszerkesztő részvételére számítunk. Asztalán pihen egy levél. Zilahy Lajos írta. Megindító szövege miatt engedélyt kérek a szószerinti közlésre: „Kedves Barátom! Hálásan köszönöm a szíves és kitüntető meghívást a debreceni napokra. Bár én Szalontán születtem (kétszáz lépésnyire a „bogárhátú háztól”), ahogy kisdiák koromban sokszor leléptem 5 h-kor mint kongruás, kálvinista papok ivadéka, debreceni is vagyok, ahol ha valaki nem fogadta el a szíves meghívást, a válasz az volt, hogy „a disznótor nem erőszak”. Félek, hogy nem lehetek Veletek és nem osztozhatom a szép feladatban az anyanyelvi konferencián. Csak most vergődtem vissza Európából s hogy augusztusban hol leszek, hol lehetek, azt még nem tudhatom. De annyi bizonyos, hogy gondolatban Veletek leszek, Mindnyájatokat nagy szeretettel köszönt, Téged külön is mint a Nyelvmagyarázó Szótár szerzőjét. Tisztelő híved: Zilahy Lajos.” Végül, búcsúzás közben, a vad és sajátos kerten át haladva, a tétre gondolunk. Egy háromezer éves, s egymilliós szókinccsel büszkélkedő nyelvről van szó. Ezt kell megmenteni az idegen magyar nyelvszigeteken. De még a magányosok ajkán is, akik egyedül őrködnek egy messzi óceán partjának világítótornyában. Ruffy Péter RIPORTER: Hány éves? SZŰCS ANDOR: Negyvennégy. RIPORTER: Mióta vezeti a főosztályt? SZŰCS ANDOR: Ez a főosztály négy év óta létezik. A Magyar Televízió művészeti jellegű műsorainak szerkesztési munkájában lényegében a Magyar Televízió megalakulása — 1956 szeptembere óta veszek részt. RIPORTER: Milyen műsorok tartoznak a főosztályhoz? SZŰCS ANDOR: Tévédrámák, tévéfilmek, színházi közvetítések, a Magyar Televízió 1957 márciusától évente körülbelül negyven prózai előadást közvetít fővárosi és vidéki színházakból. Hozzánk tartoznak az írói portréműsorok, regény- és novellaadaptációk, lírai műsorok, rövid prózai műsorok, könyvismertetések. Évente tizenkétezer műsorperc, vagyis kétszáz műsoróra. A magyar filmgyártás összesen harminc órát produkál húsz játékfilmmel. Ezt az összehasonlítást nem hetvenkedésképpen teszem, hanem nyomasztó felelősségünk illusztrálására. RIPORTER: Világszerte sok szó esik az irodalom vál ságáról. Létezik-e ilyen? SZŰCS ANDOR: Hajlandó lennék kapásból azt mondani, hogy létezik, ugyanis a kérdés lényege munkánk keretein átszűrve jelentkezik. A televíziós irodalmi munka szemszögéből „permanens irodalmi válság” létezik a világ kezdetétől a világ végezetéig. Melyek a legfontosabb jellemzői ennek a televíziós irodalmi válságnak? A kellő számú és színvonalú forgatókönyv hiánya, a mindig sürgető idő, a ritkán elegendő pénz, a találékonyság és az emberek kifulladása. Az ezerarcú ízlés és az ezen alapuló kielégíthetetlen elvárások stb. — Félek ,hogy az úgynevezett „nagy” vagy „igazi” irodalmi „világválság”-ról nem sok mondanivalóm van. Minden korban tűnhet úgy, hogy megtorpan egy-egy művészet fejlődése — nem tud megfelelni a társadalom elvárásainak —, előnytelen képet mutatnak a könyvkiadás, a könyvforgalmazás statisztikái. Ma Magyarországon az irodalom válságában nem hiszek. Bár az irodalmi közélet bizonyos statisztikai mutatói — mint a könyvtári forgalom, vagy az olvasói ízlés és érdeklődés alakulása — nálunk is sok nehéz problémát takarnak. Ennek ellenére — Szűcs Andor gyakorlati szerkesztői tapasztalataim szerint — íróink, ha úgy tetszik, irodalmi közéletünk társadalmi közérzete jó. És amit ennél is fontosabbnak tartok az, hogy ez a közérzet a nyíltszívúség irányába fejlődik. A hazánkívüli „irodalmi válság" jelenségeinek elemzésére nem vállalkozom. RIPORTER: Van-e hatása a televíziónak az irodalomra? SZŰCS ANDOR: Jó lenne, ha lenne. Az olvasókra feltétlenül hat, az irodalom alkotó erőire, az írókra nem számottevő, hacsak nem számítjuk azt a legújabb keletű „tartózkodó félelmet”, amelynek Armand Lanoux adott hangot a Pen 1969-es vitáján. Az igazság az, hogy a televíziós dráma virágkorában is inkább a filmművészetre gyakorolt hatást, lásd az ötvenes évek derekának amerikai filmjeit, a Tizenkét dühös embert, a Martyt és a többit. A színházon és a prózairodaimon semmi látható nyomot nem hagyott. Hiszek azonban abban, hogy itthon is és az egész világon a televíziót sikerült elfogadtatnunk a szépirodalom „jószolgálati” megbízottjaként, a legjobb könyvek ügynökeként, de ezentúl olyan irodalmi-közlési fórumként is, amelyet az írók éppúgy rendszeresen igénybe vesznek majd gondolataik közlésére, mint a könyvkiadókat, folyóiratokat, és hellyel-közzel a rádiót. RIPORTER: A televízió felhígítja, profanizálja az irodalmat — mondják egyesek. SZŰCS ANDOR: A televízió elbúcsúzott attól az illúziótól, hogy a szépirodalomnak minden csorbítás és szegényítés nélkül lehet a tolmácsa. Ha nem azzal a szándékkal adunk hangot Shakespearenak avagy Fejes Endrének, hogy helyettesítsük a színházat vagy egy regény elolvasását, hanem azzal, hogy felkeltsük az érdeklődést egy-egy színházi előadás, egy-egy könyv elolvasása iránt, „törvényesnek” tekinthető minden olyan technikai fogás, amely az adott irodalmi művet a televízió képernyőjére „hangszereli”. RIPORTER: Akik az irodalmat a televíziótól féltik, maradi arisztokroták — mondják mások. SZŰCS ANDOR: Ez az arisztokratizmus kétségtelenül létezett, és nyomai itt-ott ma is fellelhetők. A televízió azonban máig már kibújt annak a mumusnak az álarcából, amely a könyvek megrántó jaként tüntette fel. Mind Magyarországon, mind szerte a világban statisztikák igazolják, hogy a televízió mumusból, „Mikulás bácsi" lett, amely időről időre beajánlja, mi több nemegyszer az ablakon át behajítja az olvasnivalót. RIPORTER: A főosztály tervei? SZŰCS ANDOR: A fentiekből következik műhelyünk ars poeticája: jó szolgálat a könyvek érdekében. Szeretnénk feldolgozni a magyar és világirodalom úgynevezett alapműveit. Ily módon agitálni az olvasásra. Pillanatokon belül forogni kezd Móricz Zsi gmond Rózsa Sándorának tizenkét részes színes televíziós változata. A lengyel televízióval közösen Bem József tábornokról, az olasz televízióval Mátyás királyról, a szlovák tévével Benyovszky Móricéról tervezünk közös filmsorozatot. Legfontosabb törekvésünk azonban az, hogy az eddiginél intenzivebben kapcsoljuk be munkánkba a kortárs irodalom legjobb erőit. RIPORTER: Köszönöm a figyelmét és az idejét. Salamon Pál Befe jeződött az érettségi Országszerte befejeződtek az érettségi vizsgák. Az első adatok szerint 47 ezren érettségiztek. A tapasztalatok szerint a diákok megfelelően készültek a vizsgákra, különösen elismerést érdemelnek az árvíz sújtotta területen érettségizett tanulók. A lexikális ismeretek számonkérése helyett a gondolkodást és a lényeglátást, a kifejezőkészséget helyezték előtérbe. JAPÁN PIACKUTATÓ DELEGÁCIÓ BUDAPESTEM A Mitsubishi, a legnagyobb japán kereskedelmi vállalat 12 tagú piackutató delegációja T. Nakamura vezérigazgató vezetésével Budapestre érkezett. A küldöttség — amely főleg vegyipari és textilipari szakemberekből állt — négy napig tartózkodott hazánkban. HELGA FÉMIPARI KÜLDÖTTSÉG tárgyalásai Magyarországon tartózkodott a közelmúltban a belga fémipari gyárosok szövetségének négytagú delegációja. Tárgyalásokat folytattak a Magyar Kereskedelmi Kamara, az OMFB és az MTESZ képviselőivel, előkészítették a szövetség ősszel Budapestre látogató népesebb csoportjának útját. MAGYAR TÁJAK Az északi Balaton-part szépséges vidéke — a nyár, a Balaton kedvelői ismerkedhetnek vele: Tihany (Vámos László felv.) 6
