Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-07-11 / 14. szám

Wesselényi Miklós

QRANDPIERRE K. ENDRE;

Cjf-ekete háeséj

fenhetett, vagyis mivel a vadkan hátulról döntötte le — ismét úgy kellett lennie, hogy arccal lefelé feküdt.

Foglaljuk ezt össze.

HÁNYSZOR FORDULT MEG ZRÍNYI?

1. A rárohanó vadkan hátulról ledönti, arccal fekszik a földön.

2. Hátán a hatalmas állattal megfordul, és hanyatt fekszik, arccal fölfelé; a vadkan három sebet ejt rajta, felszakítja a nyaktáji inakat, vivőereket: halálra sebzi.

3 Zrínyi ismét megfordul, akkor jön Migliani, és látja „arccal a földön.”

4. Ezután ismét megfordul, felkel, majd visszahanyatlik.

A TÖRTÉNTEK MÉRLEGELÉSE.

PALOTAI BORIS:

rj)októe az ablakon

(Novelláskötet)

Palotai Boris a szerencsés alkatú (rók közé tartozik, aki mellé jóformán első pillanattól odaszegődik a siker, hogy többé el se hagyja. Első novelláira, amelyek a két világháború között jelentek meg csehszlovákiai magyar lapokban, nem kisebb kritikus figyelt fel, mint a nemrég elhunyt Fábry Zoltán, a szlovákiai magyar irodalom megvesztegethetetlenül igazságos, szeretetteljesen szigorú mentora. Számos regényét, elbeszélését filmre vitték; ezek közül a Nappalt sötétség a lorarnói filmfesztiválon a zsűri különdfját kapta, Nő a barakkban című televíziódrámája pedig a monte-carlói fesztivál nagydíját.

Zrínyi Miklós, a költő, 1664. november 18-án a kursaneci erdőben vesztette életét. Az akkori hivatalos álláspont szerint vadkan ölte meg, a fennmaradt beszámolók azonban különféleképpen részletezik a szerencsétlenséget. Grandpierre K. Endre regénye változatos írói módszerekkel nyomozza háromszáz év távlatából Zrínyi halálának körülményeit. Nemcsak történelmünknek ez a három évszázados izgató rejtélye tárul fel a regényben, hanem az az egész válságos történelmi korszak is, amelynek hőse és áldozata Zrínyi Miklós, a hadvezér és költő.

A DRAMA UTOLSÓ SZAKASZÁNAK FELOLDHATATLAN ELLENTMONDÁSAI

(RÉSZLET)

TRÓCSANYI ZSOLT:

lÜe&ielémii JHiklós

fa mlái/a

Trócsányi Zsolt hatalmas kutatómunkával állította össze Wesselényi Miklósnak, a reformkor egyik legnagyobb politikai vezéregyéniségének pályáját, bebizonyítva, hogy ő volt az 1830-as évek elején a modern liberális reformellenzék megszervezője, ő foglalta elsőnek össze ennek az ellenzéknek a politikai programját, amelyben már csírájában megvan 1848 úgyszólván teljes programja is. öt tekinthetjük a liberális reformellenzék legjelentősebb nemzetiségi politikusának is.

A NYELVKÉRDÉS

(Részlet)

... A csata az alsótábla azon követelésével indul meg, hogy a főrendek is magyar üzenetekkel forduljanak hozzá, s a törvények és feliratok is magyarok legyenek. Wesselényi első nyilvános fellépésére 1833. január 21-én kerül sor ez ügyben, mindjárt az első érdemi főrendi ülésen. Kölcsey az ifjú Eötvös Józseffel ott ül a karzaton, Kossuth csak másodkézből vett tudósítás nyomán nevezi az ülést „páratlan szépségűnek”. A dolog rosszul indul. Eszterházy Mihály még mindkét alsótáblai követelést akceptálja, Károlyi György már elnapolná a magyar felirat és a törvényszöveg tárgyalását, Kukuljevics pedig siet kifejezni az elutasító horvát álláspontot.

Wesselényi teljes erővel támad. Egyenesen megtagadja a vita jogosultságát: „Édes anyai nyelvünk mellett szóllani édes kötelesség, de keserűvé válnék az előttem, ha azt védeni olyak ellen lennék kénytelen, kik annak született védjei.” S most a súlyos történeti érvek következnek: „a boldogabb régi korban” nem volt még szüksége a magyarnak nyelvét védő törvényre, anélkül is használta azt. Később nem volt eléggé magyar, hogy ilyeneket alkosson. De a nyelv ügye végre központi kérdéssé vált, hisz az anyanyelv „minden népnél a polgári létnek... életlehellete”, csak ez s a szabad polgári alkotmány tesz nemzetté népeket. A közjogi érvekkel folytatja: 1790 előtt nincsenek latin diétái üzenetek, csak magyar szóbeli érintkezés a két tábla közt; ott az érvek közt az 1805: IV. te. és az 1830-i nyelvtörvény. Mindez azonban csak vendégjogot jelent az uralkodásra hivatott nemzeti nyelvnek. Itt az ideje továbblépni, hisz az egész világ előtt szégyenkezhetünk amiatt, hogy az alkotmányos nemzetek közül csak a magyarnak országgyűlése nem szól s ír anyanyelvén.

Nem sokkal utána szólal fel Széchenyi, kíméletlenül szúrva kardhegyre a magyar nyelv ellenségeit, anyagyilkosoknak titulálva őket. Szikrázó elmésséggel játszik el egy abszurd, de a valóságot híven tükröző gondolatsorral: a törvényhozók otthon németül politizálnak, a diétán magyarul, a felirat latin, az udvarban németre fordítják, a resolutío német, latinul küldik le, a diéta magyarul vitatja meg, magyarul szerkeszti a latin törvényt és házi körben ismét németül vitatkozik róla. Közben a dolgok értelme egyre jobban eltorzul. Ami a király elé kerül, annak már kevés köze a diéta gondolataihoz. Még csak egy görög törvény kéne mindehhez, és kész a Bábel tornya. Széchenyi is mindkét alsótáblai követelés mellett szavaz.

A nádor maga indul ellentámadásra, arra hivatkozva, hogy már korábbi országgyűlések helytelenítették a reformmunkálatok nem egészükben, hanem kiragadott részeként való tárgyalását. Széchenyi visszavág: itt nem per excerpta tárgyalásról van szó. Magyar nuncium, renuncium és törvény elválaszthatatlan egység — vagy legyen valamennyi, vagy meg kell kérni az alsótáblát: beszéljen ismét latinul. Wesselényi rádupláz: még a munkálatok vitája előtt dönteni kell a nyelvügyben, s a magyar felirat ügye már 1830-ban felmerült, bar ott nem történt döntés, hogy a feliratok magyar és latin szövege közül melyik a hiteles.

4

... a valótlan állításokból — amennyiben a valósághoz mérjük őket — képtelenségek fa-FEKETE HÓESÉS

kadnak, egymással is ütköző képtelenségek: a hazugságnak mindig ilyen szörnyszülött gyermekei vannak, s végül is fölfalják önmagukat és anyjukat is.

Nehezen szólok, mert a gyászos eset legsötétebb pontjához értünk.

HOGY FEKÜDT ZRÍNYI, MIKOR RÁTALÁLTAK, HOGY LÁTTA ÖT MIGLIANI, ÉS MI KÖVETKEZIK EBBŐL?

Mikor mi rátaláltunk, hanyatt feküdt, hanyatt esve a fűben, széttárt karokkal, lezárt szemmel, ég felé fordított arccal, puskája a kezében.

Migliani — a maga mondása szerint — így látta: „arccal a földön, s a kan a hátán.”

A sebek viszont az arcán s elöl, a nyaktáji részen voltak. Tehát mielőtt Migliani odaért, ismét arccal fölfelé kellett lenni, mivel a kan csak így sebezhette meg elöl a torkát és az arcát.

Ezt megelőzően viszont — mivel a támadás észrevétlenül történt, és így csak hátulról tör-Zrínyi tehát fekvő helyzetben háromszor fordult meg.

Ebből két fordulása akkor történt, mikor a feldühödött és agyarával őt vagdosó, kétmázsás súlyú állat őt a földre szorította.

Másodszor akkor fordult meg, mikor az állat elölről nehezedett rá, s miután feltépte a torkát.

Miután így megfordult, és arccal a földre borulva feküdt, feltépett főerei mind lefelé fordultak, a vadkan súlya is szorította — pillanatok alatt el kellett véreznie.

Ezután — harmadszor — ismét megfordult és felkelt, pedig tudjuk, hogy ebből a fekvő helyzetből a legnehezebb felkelni.

Ráadásul puskája a kezében volt, azt mindvégig nem engedte el, úgy fordult meg háromszor, puskával (a kezében, s végül is úgy találtuk.

Minden emberit messze fölülmúló erőre lett volna szükség, hogy ezt megtehesse. Ha ilyen

Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér képe

erő volt benne, miért nem használta fel azt védekezésre? Egyfelől tehát emberfeletti erő, másfelől az önvédelem teljes hiánya. Lehetséges-e mindez?

Nehogy egy pillanatra is annak tartsuk ...

fDidóm krónika

A felszabadulás óta eltelt negyedszázad humoros irodalmából veszi anyagát ez a könyv, s egyben igazolja, hogy az új magyar humorírás egy kissé történetírás is. Az olvasó tehát történelemkönyvet kap a kezébe, de ezt a történelemkönyvet olyan kiváló humoristák írták, mint például — hogy csak néhány nevet említsünk — Darvas Szilárd, Gádor Béla, Komlós János, Mikes György, Tabi László.

TABI LÁSZLÓ :

Dáfékőzfafíh a zsír óláról

Kedden a déli órákban elterjedt a híre annak, hogy a zsír kilója már 90 000 pengőbe kerül. Az a körülmény, hogy egy kiló zsír ára 100 000 pengő, élénken mutatja, hogy a fogyasztóközönség mennyire ki van szolgáltatva a feketepiacnak. Ki tud manapság 120 000 pengőt adni egy kiló zsírért? Mert nemcsak a zsír kerül 135 000 pengőbe, de a drágaság minden vonalon ijesztő. S ha meg is veszi valaki azt a 165 000 pengős zsírt, pusztán zsírból táplálkozni nem tud. Lehetetlen állapot, hogy

amikor egy kiló zsír 180 000 pengő, a fizetések nem emelkednek megfelelő arányban. 215 000 pengőt csak az tud ma zsírért adni, aki feketézik. Mert a kisember számára ez a 238 000 pengő bilit tenni kell valamit! A 768 000 pengős zsírt csak az tudja megfizetni, akinek van annyi pénze, hogy egy kiló zsírért 920 000 pengőt adjon. Mert bizony ma ennyibe kerül egy fél kiló zsír. (1945)

zony nagy pénz. 296 000 pengőért sokat kell dolgozni, s míg valaki megkeresi azt a 367 000 pengőt, amibe egy kiló zsír kerül, ugyancsak elfárad. Valamikor 470 000 pengőért, vagyis egy kiló zsír áráért sarokházat lehetett vásárolni. Ma egy kiló zsír áráért, 540 000 pengőért, már csak háromnegyed kiló zsírt lehet kapni.

KÜLFÖLDI

NAQYMAMA

(NOVELLA-RÉSZLET)

Most következik az ajándékkiosztás szertartása. Mindig ezzel vezeti be a mama, gondolja Pásztor. Felelni kell rá. „Ugyan mama, mért költené ránk?” Vagy: „Nekünk az a legnagyobb ajándék, hogy itt van." Ilyesmit ... Rettenetes! Folyton számon tartani, mit vár el tőle, folyton résen lenni.

— Nekünk az a legnagyobb ajándék ... — kezdi kis ingerültséggel a hangjában.

— Tudom, fiam. De hát mégis ... Nem jöhetek üres kézzel. Zsorzsika nagyvonalú, megengedheti, hogy az legyen. Es Endre ... látná a nyaralóját! Ha maga annakt idején nem makacskodik ... Jó, jó, egy szót sem szólok. — Tűnődve babrál a bőröndjében. Hová is akart kilyukadni ... Hogy soha sincs elég pénze. Endre egészen svájci lett. Svájci kispolgár. Minden centime-je takarékba vándorol. Az a nyaraló szerény kis faház. Alig két hetet töltenek ott. Mi az a két hét! Amíg az ember társaságot talál .'. .

— Ez Annamáriáé. — Piros esőkabátot lenget a kezében. — Próbálja fel.

Az esőkabát szűk is, rövid is.

— Ki hitte volna, hogy ennyire megnőtt! — mondja elégedetten.

Márta szemügyre veszi a kabátot. Zsorzsi kislányának a mérete, aki két évvel fiatalabb Ancsurkánál. A kapucni bélésén látszik, hogy már hordták. Hát aztán? Unokatestvérek örökölhetnek egymástól.

— Párizsban vettem a Lafayette áruházban — jelenti ki a mama. — Mint egy kis ördög, olyan benne a fekete fürtjeivel.

— Köszönd meg szépen a nagymamának.

— Van itt még valami ... mindjárt előkerül . ■ ■ Csak nem felejtettem otthon? Ez az! Egy társasjáték. A papa majd elmagyarázza. Sajnos, a kockák ... úgy látszik, elgurultak. Kockákat itt is lehet kapni .. .

A kislány magához szorítja a tarka dobozt. A belseje nem kell. Csak a doboz. A dobozzal mindenfélét lehet játszani.

— Márta, ez a magáé. Estélyi táska. Gobelin. Egy Szajna-parti régiségboltban bukkantam rá.

Pásztor ráismer a táskára. Még apa lepte meg vele a mamát. Sokáig nézegették egy lipótvárosi kézimunkaüzlet kirakatában. „Szajna-parti régiség” ... Amikor mama elutazott a bolond festővel, Zsorzsikának adta a táskát. Zsorzsika abban tartotta az élelmiszerjegyeket. Honnan került most elő?

— Magáról sem feledkeztem meg, édes fiam. — A mama kockás sálat bontogat ki selyempapirból. A sálat ő küldte Endrének. Szeme fürkészve siklik Mártára. Észrevette, hogy ez az a sál?

— Annyiszor kértem már mamát ...

— Pszt! Fő, hogy tetszik. Endre rá akart beszélni, hogy egyszínű sálat vegyek, öregesnek találtam. Ezek a színek ... Idehaza nem mernének ilyen színekkel kirukkolni. Es a minőség! ... Fogja csak meg ... egy grammot sem nyom.

Márta szája körül kaján kis mosoly bujkál.

— Jaj, milyen feledékeny vagyok — dörzsöli meg homlokát a mama. Zsebkendőtartójából egy karórát halász ki.

— Utolsó percben jutott eszembe... Csak nem jövök óra nélkül.

Pásztor füle cimpája égni kezd. Majd négyszemközt. Négyszemközt beszél vele.

— Zsorzsika segített választani. Én nem értek hozzá.

— Megírom Zsorzsikának, ha már maga olyan könnyelmű, legalább neki legyen annyi esze, hogy...

— Nem ír semmit! — vág közbe a mama. — Még csak az hiányzik, hogy beleszóljanak a dolgomba. Egy szót sem! Egy hangot sem! Jól van, könnyelmű vagyok. Sohasem szenvedhettem az olyanokat, akik minden garast a fogukhoz vernek.

U