Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-27 / 13. szám
/láttuk, olvastuk, hallottuk... A Magyar Vöröskereszt különböző gyógyszerekből álló küldeményt indított útnak repülőgépen a magyar kormány gyorssegélyeként a perui földrengés károsultjainak megsegítésére. * Kalocsán, ahol Európában elsőként állították fel a német fasiszták által lerombolt kis csehszlovák falu, Lidice emlékművét, június 12-én tartották meg a hagyományos emlékünnepséget. * A katolikus papok budapesti és vidéki békebizottságai ünne pi ülésen emlékeztek meg a papi békemozgalom 20. évfordulójáról. * Vasarely múzeumot avattak fel június 5-én Pompidou francia köztársasági elnök feleségének jelenlétében a dél-franciaországi Gordes városban. Az egykori kastélyt a helyi tanács ajándékozta Victor Vasarelynek, a világhírű magyar festőművésznek. * Gépkocsikölcsönző szolgálat nyílt meg külföldi vendégeknek Budapesten a VII., Akácfa utca 24—28. szám alatt Amennyiben a vendég nem tud autót vezetni, a kölcsönző idegen nyelven beszélő sofőrt oszt be mellé. A gépkocsi kölcsönzés nemcsak belföldre, hanem a határon túlra is igénybe vehető. * Ismét nagy az érdeklődés a július 25-i balatonfüredi Annából iránt. Különösen nagy számban igényeltek belépőt az Egyesült Államokból és Kanadából. * A Párizsban megalakult méréstechnikai, automatizálási, adatfeldolgozási és műveletkutatási nemzetközi szövetségek koordinációs tanácsának Budapest lesz a székhelye. * Június 9-én befejeződött az idei könyvhét. Becslések szerint körülbelül 30 millió forintért vásároltak hazánkban könyviét néhány nap alatt. A könyvhét egyik érdekessége volt Selye János, a magyar származású világhírű professzor „In vivo” című könyve. * Egy hobbyval több — közük a magyar lapok: megjelent ugyanis a Hobby című kiadvány, amelynek első száma többféle hobbyval foglalkozik: a kertépítéstől az amatőr filmezésig, a hanglemez- és ex libris gyűjtésen át a gépkocsi ápolásig. * Az IBUSZ szervezésében ismét érdekes külföldi vendégek érkeztek hazánkba: Maneiro Esperon úr, a Mexikói Földhitel Intézet Szövetségének elnöke felesége társaságában, aki Ortez államelnök leánya. — Finn papíripari szakemberek és bajor sörgyárosok is ellátogattak hazánkba. * Fiatal magyar brácsaművész sikeréről kaptunk hírt Zürichből. Tószegi András, a luzerni Strings Kamaraegyüttes tagja nagysikerű önálló brácsaestet adott a zürichi Wenighof hangversenyteremben . * Hatvanadik életévét töltötte be április 28-án dr. Páros György sakkszakíró, a magyar sakkfeladványszerzés nemzetközi mestere. A sakksport terén ő kapta meg elsőnek a kiváló sportoló címet. Páratlan sikersorozata a sakkszerzés bajnoki versenyén: az eddig megrendezett nyolc országos bajnokságban a szabad mattfeladványok csoportjában, mind a nyolc alkalommal ő végzett első helyen. * Gyors ütemben épül a Sió torkolati mű. A felépülő árvédelmi kapuval a Duna áradásainak a Sióra terjedését gátolják meg, a vízszint szabályozásával és állandósításával pedig könnyebbé teszik a hajózást a Sión. * Egyszobás, fürdőszobás, loggiás nyugdíjas-lakások épülnek a budafoki kísérleti lakótelepen. Társalgót, barkácsolót és melegítő konyhát is építenek a házban. * A magyar tudományos és közélet gyásza: 62 esztendős korában elhunyt Trencsényi-Waldapfel Imre Állami-díjas profeszszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A kiváló tudós a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem latin-görög filozófiai tanszékét, vezette, ránk maradt műfordításai, idegen nyelvekre lefordított tanulmánykötetei a haladó világnézet segítségével világítanak be az ókori művek rejtekeibe. — Ugyancsak mély részvétet keltett a 63 éves korában váratla nul elhunyt Száva István író-újságíró halálhíre. Néhány életrajzi regénye, bolgár, cseh, szlovák, lengyel és német nyelven is megjelent. * Szöllősy András zeneszerző III. Concertójával elnyerte a párizsi Tribune Internationale des Compositeurs Contemporains első díját. * Dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, aki Spanyolországban részt vett a barcelonai vásár magyar napján, tárgyalásokat folytatott a két országot érintő gazdasági kérdésekről. Jászberényi fiatalok a könyvtár bejáratánál r Uj könyvtár Jászberényben Jászberény felnőtt és gyermek lakossága június 4-én örömmel vette birtokába szép új könyvtárát, s már a megnyitás napján „megszállta” a termeit. Az 5 millió forintos költséggel, 770 négyzetméteren épült könyvtárhoz kutató-, fotó- és stúdióhelyiség tartozik. Olvasótermében 74 ezer könyv, 200 napilap és folyóirat közt lehet válogatni. A nyáron elkészül a könyvtár kerthelyisége, szabad levegőn is lehet majd olvasgatni. A. nagyterem. Lent: A legifjabb olvasók részére berendezett szoba (MTI felv.) A LÓSPORT VILÁGÁBÓL Balczóék utolsó válogatóversenyükben is kitünően szerepeltek. A nemzetközi jellegű öttusa erőpróbában szovjet, lengyel, NSZK, román és bolgár kiválóságok ellen szereztek értékes győzelmeket. Az első szántként szerepelt lovaglásban meglepetés született. Ötven kipróbált induló közül Szigeti Csaba, a junior A-válogatott tagja szerezte meg a győzelmet, Sztojanov bolgár és Melev szovjet versenyző ellen. Az öt szám után a végeredmény Balczónak kedvezett, 3383 ponttal győzött a szovjet Smelev (3211 pont), és Kelemen (5180 pont) előtt. Csapatban 1. Magyarország A (Balczó, Pető, Varga) 2. Magyaroszág B 3. Magyarország C. BEHOZTA A LEMARADÁST A magyar Norbert (apja: Nostradamus — anyja: Cirkálom, drámai küzdelem után félhosszas vereséget szenvedett a 140 000 schillinggel díjazott Osztrák Derbyn, az NSZK-beli Bassanotól (Celadon — Brisanz). A Derby napján Kőkorzó és Csasztus révén két versenyt is nyertek a magyar lovak. A Nemzeti Lovardában tartották az 1970. évi országos lovasbajnokságot. A legsikeresebb lovas ez évben is Ákos Ajtony volt, nem kevesebb mint öt számban volt első. A legértékesebb győzelmét a magasugrásban szerezte, ahol a kitartásos versenyben 180 centiméteres magasságon is hibátlan teljesítményt ért el. KÉPÜNKÖN: Ákos Ajtony Rebeka nevű lován Sz. L. (80.) ,,A föld népe kész, csak legyen feje” Minden abszolút állam nagy terheket ró jobbágyaira, de ennek fejében megvédi őket a feudális anarchiától, és gátat emel a földesúri önkénnyel szemben. Lipót császár kezdetleges és anarchikus abszolutizmusa azonban még erre sem volt képes. A nagybirtokosok kegyetlenül kiszipolyozták jobbágyaikat, s ez ellen a császár néhány erőtlen és hatástalan leiraton kívül, amelyben arra tesz kísérletet, hogy megadóztassa a nemességet, másra, többre képtelen. A magas adó a jobbágyság minden rétegét romlásba döntötte. Ráadásul, a városokból elbocsátott katonaság is a falvak népét terhelte meg, hiszen kóborló csapataik úgy szereztek maguknak élelmet, ahogyan tudtak. A végvári vitéz talpa alól kicsúszott a talaj, kardja elől elveszett az ellenség. Senkinek sincs már szüksége rá, de mindenkinek útjában van: városnak, megyének, egyháznak, földesúrnak. A várakat lerombolják, s felborul megszokott életmódja is. Nem talál magának helyet a jobbágyok között, de nem kap helyet a polgárok, vagy nemesek között sem: bujdosásra kényszerül. S miközben fosztogatja a parasztot, egyben bujtogatja is a benne szunnyadó társadalmi elégedetlenséget. A század végére megérnek egy parasztfelkelés feltételei. Az évszázad utolsó évtizedében minden esztendőben kirobban valahol a lázadás. S míg az egyiket leverik, az ország másik végében már fellángol a következő. Ráadásul a török földre kiszorult Thököly tisztjei álruhában járják az országot, és szítják a tüzet. Végül 1697-ben Hegyalján fellángol a felkelés. A felkelők arra számítottak, hogy a Magyarország visszafoglalására indított török hadjárat nyomón Thököly is visszatér, s neve országos méretűvé szélesíti a felkelést. Addig is mostohafiát, II. Rákóczi Ferencet akarták megnyerni a felkelés vezetőjéül. Rákóczi, az ország legnagyobb birtokosa, éppen egy esztendővel előbb tért vissza külföldről. A felkelésben csupán jobbágymegmozdulást látott. Nem csatlakozott hozzá, Bécsbe utazott. A megyei nemesség úgyszintén a felkelés leverésére érkezett császári csapatokat támogatta; a megmozdulás elbukott. Nem maradt azonban hatás- és következmények nélkül. Esze Tamás, és Kiss Albert új felkelés terveit készítették elő, miközben az udvar nem tulajdonított nagy jelentőséget a magyarországi nyugtalanságoknak. 1701-ben meghalt a spanyol király, és öröksége felett háborúba indult egymás ellen Lipót császár és XIV. Lajos francia király. A Haditanács figyelmét ez a háború kötötte le. A szervezkedők pedig elhatározták, hogy mégis megnyerik ügyüknek Rákóczit. Addigra Rákóczi, mintegy kétmillió hold ura maga is otthontalan bujdosó. A hazulról ránehezedő nyomás, amely benne látja az egyetlen lehetséges vezetőt, valamint a családját ért sérelmek arra ösztönzik, hogy belekeveredjék egy császárellenes összeesküvésbe. 1700-ban, az Ung megyei főispánnal, Bercsényi Miklóssal, s néhány köznemessel, a francia királyhoz fordult, de levele Párizs helyett, Bécsbe jutott el. Lefogták, de felesége, Sarolta Amália hesseni hercegnő összeköttetései és egy Lehmann nevű bátor kapitány segítségével sikerült megszöknie a bécsújhelyi börtönből. Lengyelországba menekült, ott talált rá Brezán várában a tiszaháti követség, ezzel az üzenettel: „A föld népe kész, csak legyen feje!” Rákóczi ekkor már külföldi támogatást és csapatokat igyekezett szerezni egy magyarországi háború megindításához, és egyik bizalmas emberét elküldte Magyarországra, hogy az meggyőződjék a valóságos helyzetről. A megbízott azzal érkezett vissza hozzá, hogy valóban, csak parancsnokra és zászlóra van szükség és a hadsereg talpra szökken. Rákóczi ekkor vállalta, hogy a készülő felkelés vezére lesz. II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás között 1703 májusában jött létre a szövetség. Esze vállalta, hogy a felkelők alávetik magukat a fejedelem parancsainak, Rákóczi pedig hadi népének tekinti őket és megfogadja, hogy „ha fegyvert fognak, mind a maguk, mind jövő maradékuk minden adózások, terhek s földesurak hatalmából örökösen felszabadíttatnak és szabadsággal megajándékoztatnak.” Ilyen szövetség a magyar történelemben addig nem fordult elő. A rendi társadalmat, a feudalizmust kezdte ki, de ugyanakkor hatalmas tömegerőt is biztosított a kitömi készülő szabadságharc számára. A kiáltvány fegyverbe szólított „minden igaz, hazaszerető” magyart a „képtelenül hatalmaskodó, zaklató, porcióztató, adóztató, életünkön uralkodó, kegyetlenkedő birodalom ellen.” A tiszahátiakat Rákóczi felszólította, hogy addig, amíg ő hadsereggel nem lép át a határon, tartóztassák és türtőztessék magukat. Ekkor azonban már nem lehetett visszatartani őket, a népi szervezkedés belső feszültsége elérte a forrpontot. Ráadásul éppen ekkor a császári toborzótisztek is járták az országot, hogy erőszakkal is katonát fogdossanak a nyugati hadszíntérre. Félő volt, hogy éppen a legharcképesebbeket viszik ki az országból. Esze Tamás tehát, megszegve Rákóczi parancsát, 1703. május 21-én kibontotta Magyarország észak-keleti vidékein a felkelés piros selyemzászlóit, amelyeken aranybetűs felírás hirdette a harc jelszavát: „Pro Patria et Libertate” — A hazáért és a szabadságért ... Kaszákkal, botokkal, rossz puskákkal felszerelt, de mindenre elszánt jobbágyhad fogadta a Beszkidek lejtőin a hazája földjére lépő Rákóczit. De ennek a paraszthadnak nemcsak arra tellett erejéből — és főleg lelkesedéséből —, hogy megvédje az első császári támadás ellen, hanem arra is, hogy kierőszakolja az átkelést a Tiszán, meghódítsa Bihar megyét, Nagybányát, amely az egész kelet-magyarországi bányavidék központja volt. Az erdélyi kurucfelkelés akadályozza meg, hogy Rabutin császári generális hátbatámadja a Tiszántúl felszabadításával elfoglalt fejedelmet. Csak a megyei nemesség hallgatott. Váraiba, udvarházaiba húzódott, nem válaszolt a harcba hívó pátensekre és Thököly sorsát jósolta Rákóczinak. Pedig nélkülük félkarú óriás volt a felkelés. Rákóczi tudta ezt, és eszerint is cselekedett. (Következik: Pro Patria et Libertate) B. P. i
