Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 1. szám

MAGYAR-ANGOL MŰSZERIPARI SZERZŐDÉS A magyar ÁFOR és az olasz AGIP cég első közös üzemanyagtöltő állomása Hegyeshalomnál, a határ­­átkelőhely közelében. A közös beruházási program szerint még 10 üzemanyagtöltő állomást építenek Bu­dapesten és több főútvonal mentén (MTI fotó) GAZIMSÁHI A MAGYAR és a bolíviai külkereskede­lem megbízottai az elmúlt hetekben La Paz­­ban megbeszéléseket folytattak a két ország gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainak fej­lesztéséről. Bolívia igényei: magyar bányá­szati berendezések, kórházfelszerelések, orvosi és oktatási műszerek, gyógyszerek és vegyipari készítmények. MÁSFÉL ÉVTIZED legnagyobb magyar— bolgár üzletkötéséről írtak alá megállapodást Szófiában: a Magyar Energetikai Gépgyártási Egyesülés csaknem .kilencmillió rubel értékben erőművi berendezéseket szállít a devnjai bol­gár szódagyár erőművének bővítéséhez és kor­szerűsítéséhez. AZ IRAKI nemzeti olajbányászat megte­remtésében a magyar olajkutató és feltáró szakemberek is részt vesznek. A szerződés ér­telmében a magyar szakemberek — első lépés­ként — négy olajkutat fúrnak az iraki siva­tagban. A magyar kőolajipar első külföldi vál­lalkozásának végrehajtására a nagy tapasztala­tokkal rendelkező zalai szakemberek utaznak 1970. márciusában Irakba. A 36 főnyi zalai olajkutató-gárda hazai fúróberendezést visz magával. Az Epítögépjavító és Gépgyártó Válla­lat veszprémi gyáregységében elkészült az NSZK licenc alapján épített „Elba— élgép—Mixer” elnevezésű nagyteljesít­ményű betonkeverőgép, amely órán­ként 15 köbméter betont kever. Balra: A Kiváló Aruk Fórumán a kereskede­lem illetékesei az Országos Szeszipari Vállalat legjobb termékének nyilvání­tották a „Club 99” elnevezésű whiskyt. I.ent: Nyolcezer pulykát exportált ka­rácsony előtt a nagykőrösi Dózsa Ter­melőszövetkezet. A szállítmány egy ré­sze Olaszországba utazott KORSZERŰ takarmány-kombinátot építe­nek a Bábolnai Állami Gazdaságban. A kom­bináthoz az Angliában vásárolt automata ta­karmánykeverő gépek már megérkeztek. SVÉD, osztrák, francia, dán és közel-keleti cégek jelentették be igényüket 1970-re Savária konyha- és cukrászati gépekre. A Keripar Szombathelyen működő vendéglátóipari gyárá­nak termékei — kávéőrlők, egyetemes kony­hagépek, óriás habverők, keverők, szeletelők — nagy sikert aratnak a világpiacon. Tavaly 16 millió forint értékű gépet exportált az üzem, amely az idén hét nemzetközi kiállításon mu­tatja be termékeit. TURISZT elnevezésű, kényelmes. 34 szemé­lyes buszok készülnek Magyarország számára Lvovban, a Szovjetunió egyik legnagyobb autóbuszüzemében. A Ívovi autóbuszüzem a győri vagongyár Rába motorgyára hátsó ten­­gelyhídjait alkalmazza az általa gyártott autó­buszoknál. HARMINC piacon való kereskedelmi együtt­működésre kiterjedő megállapodás született az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár, valamint az Alkaloida Gyógyszergyár és a Sandoz svájci cég között, a MEDIMPEX útján: a két magyar gyár 1970-ben a svájci cég licence alapján és annak márkájával készít különféle gyógysze­reket. A NAGYKANIZSAI Pannónia Cipész Ktsz sürgős megrendelést kapott a külkereskede­lemtől. Január végéig 12 ezer pár női korcso­­lyacipőt gyártanak és szállítanak Dániába, Olaszországba és a Szovjetunióba. Meghalt Tompa Sándor Szinészvilágunk egyik legízesebb művésze, jel­legzetes magyar paraszt-figurák alakitója. Tompa Sándor Kossuth-díjas érdemes mű­vész, a Nemzeti Színház tagja 66 éves korában elhunyt KOCSÁNYOS TÖLQY Szűcs István, a Magyar Műszeripari Egyesü­lés és R. H. C. Foxvell, Nagy-Britannia tudo­mányos műszeripari egyesülésének elnöke de­cember 18-án Budapesten együttműködési szerződést írt alá. A megállapodás fő célja, hogy a két ország kölcsönösen növelje a mű­szerek exportját, illetve importját, s fel kí­vánják használni egymás műszaki eredményeit a műszergyártás és automatizálás fejlesztésé­re. A két egyesülés elősegíti a hozzájuk tar­tozó vállalatok kereskedelmi, gazdasági és tu­dományos kapcsolatainak kiépítését,a vállalat­­közi kooperáció elmélyítését, a szabadalmak, licencek. technológiai információk adásvételé­nek bővítését. A LÓSPORT VILÁGÁBÓL A kelet-magyarországi területi lovasbajnoksigot Sutyák táltos nyerte Fattyú nevű lován. A Balmaz­újvárosban megtartott versenyen 90 lovas Indult a bajnoki címért. Az érdekes és változatos lefolyású küzdelmeket nagyszámú közönség nézte végig. * A sikeres világbajnoki szereplés után csak rövid pihenőt tartottak az öttusázók. Tóth Béla edző veze­tésével megkezdődtek az előkészületek a lovaglásban is. 1970-ben Warendorfban a szokottnál korábban — máv augusztus első napjaiban — megrendezik a vi­lágbajnokságot. így a felkészülést is előbbre kellett hozni. Az első jelentősebb hazai eseményre, a Buda­pest bajnokságra már áprilisban sor kerül. * Egy „bűbájos” sajtóhibára hívta fel figyel­münket egyik figyelmes olvasónk. Lapunk 1969. november 15-i számának 8. oldalán, dr. Vajda Ernő fotóművész gyönyörű felvétele alatt „ ... 700 éves kocsonyás tölgy ...” volt olvasható, kocsányos helyett. S ha már hely­reigazításra kényszerültünk figyelmetlensé­günk folytán, engeszteljük ki az olvasót egy friss hírrel, amely sajtóhiba nélkül jelent meg a budapesti napilapokban, 1969. december 30-án: „A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Vajda Ernő fotóművésznek 80. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany foko­zata kitüntetést adományozta.” Befejeződlek az 1969. évi galoppversenyek, ötven versenynapon, 458 futamban küzdöttek a telivérek. Ez a szám rekordot Jelent, mert az újjáépítés — 1946 — óta ilyen sok futamot még nem bonyolítottak le a pesti pályán. Az év folyamán 12 külföldi expedíció­ban vettek részt lovaink, sorozatos sikereket aratva hat európai országban. Javult a lovasnevelés is, Fe­jes, Breska, Détári, Farkas, Varga és a többiek meg­­álllák helyüket a nagy külföldi ellenfelekkel szem­ben is. Az év sampion-idomárja, Mátyus György 869 700 forintos össznyereménnyel. A legeredménye­sebb lovas pedig Breska József, 33 győzelemmel és 54 helyezéssel. Sz. L. t&élyeqsarok NEMZETKÖZI 6«[*NllÚUÍlil IU0BÍIT I1S9 Egy szép bélyeg — a múlt évben jelent még meg — a Budapesten megrendezésre került nemzetközi galamb­kiállítás tiszteletére. • Kékesi László grafikusművész rajza alapján készült a „KISKUN­FÉLEGYHÁZI KERINGŐ” fajtájú galambot ábrázoló bélyeg, 1 forintos címletben. Lepje meg magyarországi ismerőseit! Megbízásait várja és teljesíti a BOY SZOLGÁLAT! Cím; Budapest , V. , Bajcsy-Zsilinszky út 20 Telefon; 123-523 1\ Tipp Lajos volt püspök társaságában / \l meglátogattam a Független Amerikai I yl Magyar Református Egyház ifjúsági tá­borát Conestogában (Ohio). Szívesen találkoztam azzal a mintegy 130 magyar if­júval, aki ennek a tábornak résztvevője volt. Éppen vacsorához készültek, és magyaros vendégszeretettel invitáltak, hogy tartsunk velük. A tábor ifjúsági vezetőjének szavait erősítette az ifjúmgi tábor lelkészi vezetője, Illés Lajos DuqiMLne-i Pa. lelkipásztor is. A szíves invitálásWjl nem álltunk ellen. Vol­tak többen, akinkéi magyarul is beszélhet­tem, azonban a nagy többség már csak ért, vagy csak valamit ért magyarul. De érdekli őket az, ami magyar. Angolul tanulnak ma­gyar dalokat, magyar történelmet, magyar földrajzot. ' Az emlékek között keresgetve sok minden­ről kellene szólani. Arról, hogy Hamza And­rás lelkipásztor kalauzolása a magyaron túl is igyekezett bemutatni azt, ami Amerika, így vele mindig más-más nemzetiségű étte­rembe mentünk vacsorázni, ha az ő vendége voltam. Magyar éticsigát francia étteremben ettem, a kínai éttermek remekeit ott ízleltem és ettem életemben első alkalommal, s az argentin konyha művészete is megnyerte tet­szésemet. A különféle marhahúsokból készült sültek és pecsenyék változatossága valóban gyönyörködtetett. De azt már nehezen ér­tettem, honnan tudja az argentin szakács, hogy a véres hurkát úgy kell készíteni, aho­gyan azt a Tisza-Duna közén, Dunántúlon és a Tiszaháton készíti a magyar böllér. De a konyhák művészei között mégis a legnagysze­rűbb a New York-i Négy évszak étteremben készített magyar vacsora volt. Egy „gurman” társaság, amelynek 60 tagja van, évről évre egy-két alkalommal rendez ilyen vacsorát. Budapestről volt a két főszakács ,és a főcuk­rász, Budapestről hozták a szükséges speciá­lis anyagot (libamáj, fűszerek) és készítették a^' Ö'P&ft í/V0/4-/V Irta: Ráslii Sándor református püspök a csodálatos ételeket s szolgálták fel a hét­féle magyar bort. S valamennyi bemutatást is nyert. Idejüket, termelési helyüket, karakte­rüket mind-mind megemlítették. Valóban egy francia származású ember kiváló szakisme­retének voltunk tanúi. Az viszont, hogy az Egri leányka, Egri bikavér, a Medoc nevének kiejtése egy francia származású barátunk számára szinte megoldhatatlan feladat, ter­mészetes. De ott voltunk barátommal ketten, hogy ebben is hamisítatlanná tegyük az est szépségét. Jövőre — úgy hírlik — Mátyás király mennyegzői vacsorájának menüjét ké­szítik el és fogyasztják együtt. S bizonyára akkor is végig tilos lesz a dohányzás, mint ahogy most is az volt. Az amerikai magyarokkal való találkozás­hoz sok lehetőségem adódott. Chicago-Ham­­mondban például Beretz Árpád lelkipásztor segítségével részt vettem egy esküvői év­forduló alkalmából tartott vacsorán. A há­zigazda megtisztelő módon a főasztalhoz hí­vott minket és vendégei előtt külön is kö­szöntött. Pohárköszöntőjében pedig megem­lékezett azokról az első generációs magya­rokról, akik semmivel érkeztek Amerikába, s otthont, egyházat, magyar társaságot és klubot alkottak. Látogatásom során Hammondban megláto­gattam egy iskolát is. Érdekes volt ismerked­ni azokkal a módszerekkel, amelyekkel az idegen nyelvet, a művészeti tárgyakat, a technikai ismereteket tanítják. Végül is egy olyan terembe keveredtünk, ahol az énekkar gyakorolt, ahol az ének a szaktárgy. Amikor a szaktanár megtudta, hogy Magyarországról vagyok, lelkesedése, szeretete hatványozott formában jelentkezett. Mindjárt Kodályról szólt, Bartókot emlegette és arról beszélt, hogy éppen most készülnek bevezetni a Ko­dály által alkotott, szolmizációra épülő ének­­tanítási módszert. A Négy évszakban. adott vacsorán talál­koztam Zilahy Lajos íróval is. Amikor be­mutattak neki, nemcsak örömmel fogadott, hanem mindjárt hangsúlyozta is, hogy a ma­gyar református prédikátor nemzedékhez szo­ros szálak fűzik, ősei között ennek az „ékes és szép” rendnek jeles képviselői vannak, nekem pedig öröm volt, hogy ezt oly büsz­kén emlegeti és mint prédikátorivadék en­nek ilyen hangsúlyt ad. Azonnal hívott is vacsorára New York-i lakására. A meghívás­nak szívesen eleget tettem. Emlékezetes együttlét volt ez az este is. A vacsora fo­gyasztása közben Hamza András és munka­társa kíséretében emlékeket idézgettünk, problémákról tárgyaltunk, Zilahy Lajos ter­veit hallgattuk. Emlékei között felemlegette a második világháború utáni első karácsonyt is. Az infláció nyomorúságát, azt, hogy csak a naptár jelzett akkor ünnepet, de készülni rá nemigen lehetett. S akkor szerető, szíves kezek adományt hoztak, hogy Zilahy Lajosnak kará­csonya akkor is ünnep legyen. Nekem nemcsak azért volt szép ez az élmény, mert Zilahy nem felejtette el, hanem azért is, hogy éppen ezen a vacsorán is emlékezett rá, hangsúlyozta. Hi­szem, hogy egyszer majd nem fűd Európából úgy visszamenni, hogy Budapestet ne lássa! Mindent elmondani nem lehet, és ahogy fogy a papír kezem alól, nehezül a szívem. Mit hagyjak el, mi maradjon. Hiszen Buffalo, Chicago, Washington, New York négyszögén belül annyit láttam! Talán a Pempo gyárat említem még, ahol Köteles Béla, a gyár tulaj­donosa kalauzolt. Itt gyártják a szívgépeket, amelyek annyi magyar gyermeknek és ember­nek adtak segítséget az életmentő operáció­ban. Szívünkhöz képest milyen nagy szerke­zet. Ezzel lehet csak azt a kicsit pótolni De mégsem egészen. Hiszen hazát szeretni, a nép­hez ragaszkodni csak az a kicsi tud! A chica­gói magyar klub vacsoráján felszólalásomban azzal tréfálkoztam, hogy a két arany kulcs­csal nehéz lesz hazajönni, hiszen ennyi ara­nyat átvinni a határon komoly vámmal jár. De kedves vendéglátóim nagy buzgalommal nyugtatgattak, ne legyenek aggályaim, a két „arany kulcs” nem készült aranyból, csak a neve az. Valóban, de a szív, amely ilyen kin­cset ad, lehet aranyból. Hiszen a kulcs szimbó­lum. Mert hát akinek otthonom kulcsát oda­adom, azt befogadtam, az előtt nyitva vagyok. Ezt kívánták kifejezni — gondolatom szerint — mindkét városban, amikor nekem, a ma­gyarnak ezt a kulcsot átadták. Nyitva van az ajtó óhazai magyarok és az új hazában élő ma­gyar városok között. S az nagy öröm. De a kulccsal visszaélni is lehet. Bezárt ajtót zárva tartani, vagy kinyitottat újra bezárni. Ahol út lehetne oda akadályt gördíteni. Amikor elfo­gadtam ezeket a kulcsokat, azért tettem, mert nékünk hazai és amerikai magyaroknak nem az ajtó bezárásán, hanem megnyitásán, nyitva­­tartásán kell fáradoznunk. Ügy érzem, úgy ta­pasztalom. hogy ötvennapos amerikai utamon ezt sikerült gyakorolni, munkálni, építeni. Üt­­készítőnek, útegyengetőnek lenni pedig kivált­ságos, szép megbízatás. (Vége) 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom