Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 1. szám
„BARÁTI SZÍVVEL KÍVÁNOM, HOQY AZ ÚJ ESZTENDŐBEN KORONÁZZA SIKER NÉPÜNK MUNKÁJÁT. LEQYENEK ÖRÖMMEL TELI HÉTKÖZNAPJAIK, ÖNFELEDTEK ÉS VIDÁMAK ÜNNEPEIK. ARANYOZZA BE ÉLETÜKET CSALÁDI BOLDOQSÁQ ÉS NAQYOBB CSALÁDUNK, AZ EC/ÉSZ NEMZET SZOCIALISTA FEJLŐDÉSE. JÓKÍVÁNSÁQAIM SZÓLNAK AZOKHOZ AZ IDEQENBE KERÜLT MAQYÁROKHOZ IS, AKIK TÁVOL ÉLNEK UQYAN, DE VELÜNK EQYÜTT ÉREZNEK. SZERETNÉM, HA MINNÉL TÖBBÜKET SZEMÉLYESEN IS ÜDVÖZÖLHETNÉNK IDEHAZA, EBBEN A JUBILEUMI ÉVBEN." I.OSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke újévi beszédéből j-IJ-u-,l-lf.uv.u-u-u.|/v.uvvv.vvvai-u-l/V-ü-lj-U-|j-uTn/,UVW'v^^ »*»P**»*a*»»"***a*»*»»»»*H»»»»»»»»**>»*»»**A*>»»»*AA*AA**AAAA*AAAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAAAAAA*AAAAA*A*A^**********************,,***********,*********Mnf,Mnnnn,W,f,JWnMMfíM,V^ Kádár János Angyalföldön Vita Wilton Park-ban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a budapesti XIII. kerület. Angyalföld országgyűlési képviselője december 13-án látogatást tett a kerületben. Felkeresett több üzemet, majd képviselői beszámolót tartott a Láng Gépgyárban. Képeinken: Kádár János képviselői beszámolóját tartja. Lent: Találkozás a Kenderjuta Gyár dolgozóival (MTI felv.) A KONSTRUKTÍV EURÓPAI POLITIKÁÉRT A huszadik század hetedik évtizedének elejére értünk s az emberiség eddigi történetében aligha volt a most búcsúztatott tíz évhez hasonló. A technikai-tudományos forradalom ezekben az években bontakozott ki jelentős átalakulást indítva el elsősorban a fejlett országok társadalmában. Az évtized elején voltunk tanúi az ember első űrrepülésének, a végén pedig az ember Holdra lépésének. Mit hoz a világ s ezen belül egy kis ország számára a jövő? A tudomány többé-kevésbé megbízható előrejelzésekkel dolgozik. Megállapítja az energia-szükséglet megkétszereződését, az ellenőrzött termonukleáris robbanás ipari hasznosítását, a népkomputerek elterjedését (50 000—100 000 forintért már megvásárolhatók lesznek), a kvarkok szerepének tisztázását az univerzumban, a habszivacs építőanyaggá változását, a megapoliszok kialakulását. Politikában jóval bonyolultabb a már ismert tények alapján kísérletezni az extrapolációval. A lehetséges hibaszázalék túlságosan nagy. Mégis, az elmúlt esztendőt mérlegre téve a tárgyilagos vizsgálat nem mondhat mást, minthogy a világ különféle térségeiben és kérdéseiben előtérbe került a tárgyalásos megoldások keresése. -Januárban kezdődtek meg a párizsi Kleber sugárúton a VDK, a DNFF, az Egyesült Államok és a saigoni rezsim képviselőinek megbeszélései a vietnami fegyvernyugvás létrehozására. majd a háború megszüntetésére. Jóllehet az eredmény tizenkét hónap után még milliméterekkel sem mérhető, a tény mégis az, hogy a felek továbbra is a tárgyalóasztalnál ülnek. Tanácskozási szakaszba lépett a szovjet—kínai határkonfliktusok kérdése, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok, ha szabad így mondani, legközvetlenebb ügye, a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozása. Többször és több szinten megbeszélések folytak a közel-keleti válságról a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, illetve csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között. A széles körű nemzetközi megbeszélések közül a legnagyobb jelentőségű a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása volt, amelyen jelentős előrelépés történt a nézetek tisztázására, az antiimperialista akcióegység gyakorlati megteremtésére. A közös küzdelem frontjának kiszélesítése tekintetében jó munkát végzett 101 ország és 54 nemzetközi szervezet küldötteinek részvételével a berlini béke-világtalálkozó. A trendeket említve külön kell szólni Európáról. Korántsem azonos nézőpontról vagy alapról, de a helyzet felvetette tényezők miatt mindkét szövetségi rendszer fokozott figyelmet tanúsít az európai kontinens megoldatlan kérdései iránt. Az idők jelzéseit és egy konstruktív európai politika szükségességét és lehetőségét a szocialista országok ismerték fel. A Varsói Szerződés Tanácskozó Testületének márciusi budapesti ülésén jelentős kezdeményezés született, amely az év hátralevő hónapjaiban mindinkább felgyorsította az európai eseményeket. A budapesti felhívás felszólította Európa államait: térjenek át a tettekre, szervezzék meg az európai értekezletet, és találják meg közösen az utakat és módokat, amelyek elvezethetnek a katonai csoportosulások feloszlatásához és az európai államok békés együttműködéséhez. Az európai értekezlet gyakorlati megvalósítása testet öltött a finn kormány meghívásában. A szocialista országok elgondolásai részletesebb kifejezést nyertek az október végi prágai külügyminiszteri találkozón, majd pedig hét európai szocialista ország vezetőinek decemberi moszkvai megbeszélésein. E kezdeményezések álltak a NATO brüsszeli tanácskozásának középpontjában, nem született azonban egyértelmű, pozitív válasz. A magyar diplomácia aktivitását — csak a legfőbbeket említve — Kádár János bulgáriai, NDK-beli és prágai, Fock Jenő ausztriai, Losonczi Pál indiai és iráni, Péter János legutóbbi moszkvai, valamint Kekkonen finn elnök budapesti megbeszélései jellemezték. A szocialista közösség országai együttesen is egyöntetűen léptek fel az európai kérdések rendezése érdekében. Politikájukat az egyetértés és az önállóság jellemzi. Aki kételkedne e kettős szoros összefüggésben, azoknak csak az tanácsolható, hogy gondoljanak a szocialista országok vezető politikusainak gyakori több oldalú vagy kétoldalú találkozóira. E megbeszélések célja az egyes országok által kidolgozott politika összehangolása. Magyarország például az európai kérdésekkel kapcsolatos álláspontját a nemzeti érdekeknek megfelelően alakítja ki, de mindig tekintetbe véve az összeurópai érdekeket s ezen belül a szocialista közösség érdekeit is. Az európai biztonságért a fő felelősséget természetes a nagyhatalmak viselik, de meghatározott szerepe van a kisebb európai országoknak, így hazánknak is. Európai politikánkkal összefüggésben Kádár János a következőket mondotta: „Ami az európai biztonság kérdését illeti, ugyancsak szocialista országoké, a Varsói Szerződés tagállamaié a kezdeményezés. Ügy véljük, bár a kontinens biztonsága az európai béke létérdekeit érinti, ez nemcsak Európa, hanem egyben az egész világ békéjének kérdése is. Szükséges, hogy társadalmi berendezésre való tekintet nélkül valamennyi európai ország egyetértésre jusson a biztonság megerősítése, a békés és normális kapcsolatok rendezése terén. Ehhez az kell, hogy a NATO-államok — különösképpen az NSZK — tudomásul vegyék és elismerjék a második világháború után kialakult európai realitásokat. Ha ez bekövetkezik, döntő lépés az európai biztonság megerősödésében.” Péter János külügyminiszter év végi moszkvai tanácskozásait befejezve igy nyilatkozott: „Elsősorban az európai biztonság problémáival foglalkoztunk, amelyekről a jelenlegi időszakban nagyon sok diplomáciai eszmecsere folyik a szocialista országok és a nyugat-európai országok képviselői között.” A következő időszakban — mondotta a külügyminiszter — a Magyar Népköztársaságra is nagy feladatok várnak az európai biztonság megteremtése vonatkozásában, a biztonsági konferencia előkészítésében. A megbeszélések ilyen szempontból is nagyon hasznosak voltak. Európa tekintetében az 1970-es esztendő mindenesetre mozgalmasnak ígérkezik. A magyar közvélemény az európai országok népeivel együtt reméli és hisz benne, hogy a múlt évben elindított kezdeményezések eredményre vezetnek. Pethö Tlbor A dél-angliai Sussex dombjai között fekvő Wilton Park-i kastélyban került sor 1969. november 28. és december 1. között az első angol—magyar közgazdász kollokviumra. A két ország közgazdászai között természetesen már korábban is voltak szoros kapcsolatok. A magyar közgazdaságtudomány mindig is nagyra értékelte Anglia múltbeli és mai szerepét a polgári közgazdaságtan fejlesztésében. Angliában sem ismeretlenek a magyar közgazdászok. Korábban is sor került már neves közgazdászok és delegációk kölcsönös látogatásaira. A kollokvium azonban új mérföldkő a kapcsolatok fejlődésében. Formáját és tartalmi kérdéseit tekintve is újszerű rendezvény volt. A több száz éves kastélytól a legközelebbi városka is 2—3 mérföldnyi távolságra van. A szó legszorosabb értelmében a világ zajától távol „zártak öszsze” tehát néhány napra 12 angol és 12 magyar közgazdászt, üzletembert, közéleti személyiséget. Mindkét ország számára fontos kérdésről folyt a vita: a gazdasági irányítás problémáiról olyan országokban, amelyek nagymértékben függnek a kereskedelemtől. A világgazdasági viszonyok változásai mindkét ország számára rendkívül jelentősek. Anglia és Magyarország is behozatalból fedezi a felhasznált nyersanyagok nagy részét, gépeket, fogyasztási cikkeket is importálnak, s a kivitel létfontosságú mindkét ország gazdasági életében. Más társadalmi rendszer keretében élnek. Eltérő a fejlettségi szint is. Anglia egyike a világ leggazdagabb országainak, s az egy lakosra számított nemzeti jövedelem tekintetében az első öt között van. Magyarország közepesen fejlett agrár-ipari ország, s az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem tekintetében 13—14 hellyel Anglia mögött áll a ranglistán. A külgazdasági kapcsolatokra ható tényezők sem azonosak. Anglia még mindig egyike a világ legnagyobb hitelezőinek. A font sterling fontos nemzetközi valuta s átváltható. Magyarország nem hitelező ország. Külkereskedelmük áruszerkezetében és országok szerinti megoszlásában is igen sok az eltérés. Ennek ellenére igen érdekes dialógus alakult ki. A kollokviumot a British East Europe Center kiválóan szervezte meg. Az angol és a magyar csoportban a két ország számos ismert közgazdásza vett részt. Sir Eric Wyndham White, a GATT>Volt főtitkára és dr. Bognár József, a Magyar Kulturális Kapcsolatok Intézetének és a Világgazdasági Tanácsnak elnöke volt a tanácskozás két társelnöke. Az angol delegáció tagjai között volt Austin Albu munkáspárti és John Nutt konzervatív párti képviselő és üzletember, Andrew Schonfield, a Social Science Research Coundil elnöke, Sir Alec Cairncross közgazdász professzor, a kormány vezető tanácsadója, Michael Posner, a Treasury tanácsadója, Lord Balogh oxfordi egyetemi tanár, a világhírű közgazdász, David Worswick, a National Institute of Economic and Social Research, Alan Langdon, a Londoni Kereskedelmi Kamara magyar szekciójának elnöke, Jasper Rootham, a Lazard bankház igazgatója, Michael Kaser, a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok ismert angol szakértője, John Cooper, a Shell keleteurópai részlegének igazgatója. A magyar delegációban többek közt dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Árhivatal elnöke, dr. Szita János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok titkárságának vezetője, Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Nagy Miklós képviselő, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Boldizsár Iván, a New Hungarian Quarterly főszerkesztője, Gémes János, a Magyar Kereskedelmi Kamara angol tagozatának elnöke, Bartha János, a Magyar Külügyminisztérium főosztályvezetője és a Külkereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa vett részt. Az angol és a magyar delegáció előzetesen kidolgozott tanulmányai és a helyszíni kölcsönös tájékoztatások szolgáltak a megbeszélések alapjául. A helyszíni tájékoztatások nemcsak a tanulmányokat foglalták össze. Sok más kérdéssel is foglalkoztak. Magyarországgal kapcsolatban például szó esett a végbement társadalmi változásokról, a közélet növekvő demokratizmusáról, a kulturális élet és a gazdasági irányítás reformjának összefüggéseiről. Élénk érdeklődést váltottak ki olyan problémák is, hogy a két ország közvéleményében milyen a másikról alkotott kép. Négy témakörben bontakozott ki vita. Az első a két ország gazdasági fejlődésének legfőbb kérdéseit foglalta magában. A gazdasági irányítás reformja Magyarországon, a jelenlegi angol gazdasági helyzet, a gazdasági és társadalmi fejlődés általánosabb összefüggései és problémái kerültek napirendre. A második témakör a nemzetközi gazdasági viszonyok és a nemzeti gazdaságpolitika öszszefüggéseivel, ellentmondásaival foglalkozott. A vitában részt vevők arra kerestek választ, hogy miképpen érvényesíthetik olyan országok nemzeti gazdaságpolitikai céljaikat, amelyek belső fejlődését a külkapcsolatok erősen befolyásolják, anélkül, hogy autarchiára, protekcionizmusra törekednének. Igen élénk vitát váltott ki a harmadik témakör is, amelynek keretében a magyar— angol bilaterális kapcsolatok fejlődését, jelenlegi helyzetét és lehetséges távlatait vették vizsgálat alá a tanácskozás résztvevői. Nyíltan feltárták azokat a problémákat, amelyek a kapcsolatok fejlődését és különösen a magyar áruk angliai értékesítését nehezítik. A negyedik témakörben a nemzetközi szervezetekkel kapcsolatban főleg a nemzetközi pénzügyi rendszerről és a GATT-ról esett szó. A kollokvium nyilvános záróülését Londonban tartották. Az angol gazdasági és politikai élet mintegy 130 vezető személyisége vett részt rajta. A kollokviumot értékelve mindkét társelnök hangsúlyozta a magas tudományos szintű nyílt és konstruktiv vita érdemeit. Kiemelték a megbeszélések fontosságát, amely messze túlnő a megvitatott kérdéseken. Bebizonyította, hogy különböző társadalmi rendszerbe tartozó országok közgazdászai között is lehetséges érdekes, fontos és a gyakorlatban is hasznosítható szakmai tanácskozás. Ügy határoztak, hogy 1970- ben Magyarországon lesz az angol—magyar közgazdász kollokvium második ülésszaka. Dr. Simái Mihály Kazincbarcikai sziluett (Vámos László felvétele) / MW // 7 **»». ü KHL, VI
