Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-06 / 18. szám
^5- TAmvmmi 150 tanyaközpontot, ezekből önálló új közsé-Általában ismeretes, hogy az Alföld tanyavilága a XVIII—XIX. században fejlődött ki, bár nyomai visszanyúlnak a török uralom idejére. Eleinte a tanya csupán járuléka a falunak. Senki sem költözik ki ebbe a határba épült gazdasági udvarba. Akkor kerül sor erre, midőn a legeltető állattartás fölváltja az istállózó módszert, s nélkülözhetetlenné válik 'az állandóan kinn tartózkodás. A XIX. század második felében, az új örökségi rend szerint elosztott birtokokon aztán gyarapodni kezdenek a tanyák, a gyermekek már véglegesen kiköltöznek, elszakadva a falvaktól. Természetesen mindenütt érvényesülnek helyi sajátosságok is. Lényegében kétféle területi típusát ismerjük a tanyának. A kisparcellás homoki szőlőkön, vagyis a Duna—Tisza közén, továbbá a Jászságban található az egyik, a Tiszántúl szikes vidékein, a Hortobágy környékén a másik: az állattenyésztő típus. Itt volt a legérezhetőbb a felszabadulás utáni tanyafölszámoló buzgalom: tanyaközpontokat hivott életre az azóta megszűnt Tanyai Tanács, lakóhely-kijelöléseket végzett. Kis falugócokról volt szó, amelyek képesek is voltak a fönnmaradásra, ám csak úgy, ha valamely nagyüzemi központtal kerülhettek kapcsolatija. Hódmezővásárhelyen például öt ilyen gócot jelöltek ká, de csupán egyetlen bizonyult közülük életrevalónak. Mi tartja fönn továbbra is ezt a sajátos, bár külföldön sem ismeretlen települési formát? — vetette fel a kérdést nemrég Kékesdi Gyula, a Népszabadságban. Sokféle tényező játszik közre. Talán a legfontosabb, hogy a ialusi udvar korlátozottabb, mint a szabad határ. Több a lehetőség odakint, mint a zártabb közösségben, jóllehet kényelem, megannyi civilizációs járulék — azt hinnék! — elegendő vonzerő lehetne — állapítja meg többi között. 1910-ben már annyian laktak a tanyákon, mint most (ez akkor a lakosság 17 százaléka volt!), és mindjobban feszítettek a szociális, kulturális, egészségügyi problémák. „Hasznos” volt régen e témáról sokat beszélni, ecsetelni a tarthatatlan körülményeket, mert ez is elvonta a figyelmet ez ország egészének szociális, társadalmi bajairól. Mint Erdei Ferenc írta, így leplezték „az általános szegényparaszti nyomort, a földreform halaszthatatlanságát és a falvak elmaradottságát.” Tervek bőven voltak: elsősorban a falvasítás, és ezzel párhuzamosan különböző közigazgatási formák kialakítása. A falukutató-mozgalom, a népi írók sok maradandó alkotása rendkívül alaposan feltárta a helyzetet. A felszabadulás éve még nem jelentett semmit a tanyai településforma bomlása szempontjából. A földreform érthetően még gyarapította is a tanyákat, mivel földtulajdonossá tette az eddigi nincsteleneket. Az eredmény: 75 ezer új tanya. De a lélekszám csak átmenetileg nőtt, mert a lábra álló és gyors fejlődésnek induló ipar szabad utat nyitott a városokba azoknak, akik már nem bírták e zárt világot. geket szerveztünk. A legtöbb helyen 1959-ig, a mezőgazdaság teljes szocialista átszervezéséig, a tanyák többsége egyszerre volt a gazdálkodás központja és a lakóhely. A tanya ilyen kapcsolata a földdel 1959-ben megváltozott, tájanként különböző mértékben fellazult. Most már csak az őstermelői, háztáji tevékenység folyik ebben a körben, erősödött és erősödik viszont a lakóhely szerepe. A gazdálkodás formájának változása írta tehát a nagy kérdőjelet e települési forma mellé. Szólnunk kell arról is, hogyan vélekedünk a tanyáról napjainkban. A felszabadulást követően, mint az említett példákból is látható, úgy gondoltuk, néhány év alatt felszámolható ez a világ. A szocialista építés első éveinek itt is jelentkező'lelkesedését kísérték nem egy esetben a túlkapások. Azóta viszont világos lett, hogy sokkal lassabban halad a tanyák megszüntetése, mint régebben gondoltuk. Ki húsz, ki ötven évre taksálja ezt az időt. És változatlanul állítják a legtöbben (elhangzott ez a tévé „tanyasorozatában” is), hogy egytől egyig — minden tanyát meg kell szüntetni. Vajon jó, és törvényszerű ez? Válaszolni e kérdésre csak úgy lehet, ha először is különbséget tudunk tenni tanya és tanya között, ha meg tudjuk mondani, melyik része túlhaladott már, melyik válik azzá fejlődésünk egy következő lépcsőfokán, és melyiknek van létjogosultsága esetleg a távoli jövőben is. Ehhez természetesen alaposan ismerni kell ezt a világot. Végre készül már a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dr. Kerék Mihály, s dr. Thuránszky Attila irányításával a magyar tanyavilág eddigi legalaposabb szociológiai felmérése és regionális tervtanulmánya, amely alapul szolgálhat e kérdőjeles világ megismeréséhez, megértéséhez, tennivalóink meghatározásához. Az utóbbi hetekben cikksorozatban foglalkozott a tanyakérdéssel a Népszabadság is, Válamikor a tanya annyit jelentett: mezőgazdaság. Aki ott élt és mozogni tudott, az paraszti munkát végzett. A Dél-Alföldön most 100 családból már csak hetvenkettőt köt a munkája teljesen a mezőgazdasághoz, 21 vegyes összetételű (kétlaki) és 7 családot csupán néhány tyúkja, malaca és zöldségeskertje tesz „paraszttá”, egyébként másutt dolgozik. Eléggé ismert, hogy a tanyán nagyobb a háztáji jövedelem, mint a falvakban és általában mindenki ezt tartja a legszámottevőbb kötőerőnek. Az ügyesebbek — különösen a városközeli tanyák lakói — mind intenzívebben hasznosítják darabka földjüket. Ami az állattartásra szolgáló tanyaudvaron kívül megmarad, azt szinte a küszöbig beültetik szőlővel, szamócával, vagy fóliás melegágyak alatt növekedő zöldséggel. A tanyák termékeiket már jobbára a termelőszövetkezeteken keresztül értékesítik. A tsz és a tanya egymás ellenében nem juthat előre, csak együtt. Jászfényszarun a tsz a sortanyákhoz igazítja majorságát, amivel üzemi lakóteleppé alakítja őket. Az öcsödi Bábocskát a tsz lakóteleppé formálta, ami villanyt, járdát, közművet nyújtott 20 családnak. Mind több szövetkezet alakítja úgy terveit, hogy ne csak gazdasági központ, munkahely legyen a tanya, hanem, nagyon helyesen, szerepet vállal a területén élők társadalmi, szociális és kulturális ellátásában is. Mondanunk sem kell, tanyás területeken csak így lehet előrehaladni. Ahol a legelterjedtebb a szórványtelepülés' — a három dél-alföldi megyében — 1960. és 1968. között 3873 tanya szűnt meg a 90 ezerből, tehát 7,5 százalék, ami kilenc évre elosztva évenként az egy százalékot sem éri el. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a megszűnés a legutóbbi években lassult, nyilvánvaló: illúziókat teremtenénk, ha máról holnapra elérhetőnek tüntetnénk fel a világ bomlását. Csak ismételni lehet: meg kell tanulni különbséget tenni tanya és tanya között, mert erejében, jövőjét tekintve, rendkívül osztott ez a világ. Ha a tanyák megszűnésére, átalakulására vonatkozó elképzelések a legkedvezőbben valósulnak meg, akkor is hosszú évtizedeken át százezrek vállalják még, vagy kényszerülnek vállalni ezt az életet. Az ország érdeke is megkívánja, hogy a tanyarendszer anarchikus megszüntetését megakadályozzák, ezért törvényekkel, rendeletekkel, anyagiakkal is segítségére kell lenni ennek a fordulásra készülő-kényszerülő világnak. F. T. Magyar-amerikai A magyar kormány Tájékoztatási Hivatalát augusztus 16-án a következők közlésére hatalmazták fel: Budapesten folytatott magyar—amerikai tárgyalások eredményeként levélváltásra került sor, A leveleken, rögzítették a következő kérdésekben létrejött megállapodásokat: magyar kereskedelmi kirendeltség létesítése New Yorkban; a második világháborút követően vásámegállapodások rolt amerikai cikkekért fennálló tartozások visszafizetésének módja; a budapesti amerikai nagykövetség és a washingtoni magyar nagykövetség létszáma. Megállapodás jött létre arra vonatkozólag is, hogy az Egyesült Államok megkezdi a nyugdíjak folyósítását magyar igényjogosultak részére. A levélváltással kapcsolatosan Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes és Alfred Puhán amerikai nagykövet folytatott megbeszéléseket. Románia felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából Dumitru Turcus, Románia budapesti nagykövete fogadást adott. Képünkön Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke (balról) és a román nagykövet. WVWWWWV» Nemzetközi tanácskozások Budapesten A Magyar Tudományos Akadémián tanácskozott augusztus végén a tiszta és alkalmazott fizika uniójának (UPAP) 11. nemzetközi kozmikus sugárzási konferenciája. A tíznapos tanácskozáson 34 ország csaknem 400 fizikusa, tudósa, kutatója vett részt, köztük a fizika olyan kiemelkedő professzorai is, mint a szovjet Sz. N. Vernov, az angol J. G. Wilson és az amerikai J. A. Simpson. Ugyancsak Budapesten folyt le a Magyar Tudományos Akadémia Reáltanoda utcai Matematikai Kutató Intézetében a magyar, illetve a szovjet tudományos akadémia első közös rendezvényeként a konstruktív függvénytani kollokvium. A két akadémia közös nyolcnapos matematikai tanácskozása iránt nagy nemzetközi érdeklődés nyilvánult meg: több mint száz elméleti matematikus érkezett a szocialista országokból, illetőleg az USA-ból, Kanadából, Angliából, Hollandiából, a Német Szövetségi Köztársaságból, Svédországból, Ausztriából és Japánból. Huszonhét ország részvételével tartották meg Budapesten a nemzetközi makromolekuláris kémiai szimpóziumot (MTI felvételei) Üzleti tárgyalások Peruval Dr. Carlos Dongo Soriának, a perui Banco Mdnero elnökének vezetésével háromtagú kereskedelmi delegáció tartózkodott hazánkban. A perui küldöttség a Magyar Nemzeti Bank, továbbá a külkereskedelmi és ipari vállalatok képviselőivel olyan hitelmegállapodásokról tárgyalt, amely szerint magyar bányaipari berendezéseket és gépeket exportálnak Peruba. Magyar—perui közös vállalat alapításáról is tárgyaltaik. A közös vállalkozást különféle ércek kibányászására és felhasználására akarják létrehozni. NAAAAAAA/VAAA/S A franciaországi Volt önkéntesek és Ellenállók Egyesületének magyar származású tagjai budapesti látogatásuk során, Párizs felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából koszorút helyeztek el a magyar hősök emlékművén. Szabadiskola a Szőnyi-házban Zebegény a Duna-kanyar egyik gyöngyszeme. Századunk nagy művésze, Szőnyi István élte itt mindennapjait. Háza és műterme ma múzeum. Az év minden szakaszában érdeklődők ezreit vonzza, őrzi egy nagy életmű tanulságait. Dániel Kornél festőművész, a múzeum fáradhatatlan igazgatója — nagyhírű szabadiskolák mintájára — tavaly szervezte meg első ízben a Szőnyi István Nyári Képzőművészeti Szabadiskolát. 40—50 főre tervezték a létszámot, csakhamar betelt minden hely. A múlt évi sikeren felbuzdulva nyolévanra növelték a létszámot, és a hallgatók kívánságára a szabadiskola időtartamát négy hétre emelték. A hallgatók foglalkozása, életkora igen különböző volt. Feltételként kikötötték a képzőművészi előképzettséget. így aztán voltak, akik 20 éve végezték a Képzőművészeti Főiskolát s olyanok is akik szeptemberben kezdik tanulmányaikat. Jöttek Zebegénybe szakköri tagok is: bányászok, munkások, orvosok, mérnökök. A július 14-től augusztus 10-ig tartó szabadiskolaigazgatója dr. Végvári Lajos művészettörténész, tanszékvezető főiskolai tanár volt. A festőtagozatot Hincz Gyula Kossuth-díjas kiváló művész, a szobrásztagozatot Somogyi József Kossuth-díjas érdemes művész vezette. A négyhetes komoly munkát kirándulásokkal, hangversenyekkel, kerti ünnepélyekkel színesítették. Egykét éven belül szeretnének külföldi hallgatókat is fogadni. Távolabbi cél, hogy Zebegénynek nyaranként olyan törzsgárdája alakuljon ki, amely méltán veheti át és fejlesztheti a nagymúltú szabadiskolák örökségét. Papp Rezső 1949-ben fogalmazódott meg a kérdés, hogy belefér-e a kisparcellákíba a jövőnk, tud-e elegendő terméket adni az életszínvonal növeléséhez a kisparaszti mezőgazdaság. A felelet nyilvánvaló és ismert. De lehet-e szocialista nagyüzemeket szervezni, amíg szétszórt tanyák vannak... ? Az a felfogás vált uralkodóvá, hogy a tanyák útjába állnak a termelőszövetkezetek szervezésének, tehát arra kell törekedni, hogy a tanyák lakói belátható idő alatt zárt településekbe tömörüljenek össze, s ezt a tanyaközpontok, új falvak kijelölése, házhelyek juttatása és az építkezések támogatása révén kell elérni. Az eredmény az lett, hogy kijelöltünk több mint (Gyimesi felv.) A Szönyl Múzeum. Jobbra: Délelőtti pillanatfelvétel
