Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-17 / 10. szám
EQY FALUSI BOLT A hatszáz lakosú somogyi Hács falunak egyetlen boltja van. Ez a falu közepe, kaszinója, találkozóhelye. A falusi boltban cserélik ki a híreket az emberek, itt kacsintanak egymásra, ha valamely pajkos történetre emlékeznek. A hácsi bolt a hácsi asszony második otthona, s ha felröppen egy váratlan hír a faluban, az emberek azt mondják: elmegyek a boltba, megtudni, hogy igaz-e? A hácsi vegyesbolt olyan, mint a szív kamrája. A bevásárláson kívül arra való, hogy a betérő ember megtudjon egyet-mást a falujáról, a járásról, a megye, az ország, végül a nagyvilág dől- ' gairól. A vegyesbolt sajátos számítógép és különös komputer: az emberek betáplálják a különböző forrásból táplálkozó adatokat, értesüléseket, s a gép kilöki a valóságot. Vagy megcáfolja a valótlan pletykát. A hácsi vegyesboltban a valóság a legsajátosabb aspektusokból nézve tükEgy ház a sok közül röződik. Itt olyasmiről lehet értesülni, milyen hangulati árnyalat rajzolódott ki egy világhatalom vezető politikusának arcára tegnap este a televízió képernyőjén — de lehet értesülni valami közelebbiről is, például arról, hogy X- né tegnap nem a kemencébe tette be a sütni való kenyeret, hanem — véletlenül — az ágy alá, mert olyan mélyen megbugyborékoltatta azt a pálinkásüveget, amelyet kötényébe rejtve a boltból hazavitt. Különös hírbörze ez: megtudni, kinek esett ki a foga, kinek a disznaja ellett meg az éjjel, ki kinek a házából surrant ki hajnalban, melyik faluszéli borospincében öntöttek fel tegnap éjjel a garatra, mit csinált a Z-lány Kaposvárott, ki mennyit tett be a minap a bankba, miért nézett K. rossz szemmel Mári nénire, s mi baja akadt egy hácsi embernek a harmadik megyében egy közlekedési rendőrrel. A hácsi vegyesboltnak sajátos radara van: felfogja az a híreket Pestről, Szolnokról, Biharból, ha egy messzire vetődött hácsi emberrel valami szokatlan, vagy valami rendkívüli történt. A bolt egyébként a tanácsi kirendeltség mellett, a falu főutcáján van, egyetlen helyiség, két raktárhelyiséggel és rengeteg áruval. Reggel hétkor nyit, délelőtt tizenegykor zár, s délután nyitva tart kettőtől fél hatig. Papíron. Mert a valóságban máshogy alakul a helyzet: ha valakinek éjszaka fájás áll a fogába, fölkel, felzörgeti a szövetkezeti boltost: „Nyiss ki, pajtás, mondja, s adj a boltból egy üveg sósborszeszt”. S a falusi boltosnak nyitni kell, ha a szükség úgy kívánja, éjszaka is, mert a falusi boltos mindenkinek a komája, a falusi boltos Hács hatszáz lakóját családnév szerint, nagyon sokat pedig keresztnév szerint ismer, s nincs a falujában egyetlen olyan ember, akit ne tudna, ha a boltba belép, neve szerint megszólítani. A boltosék — hácsi házaspár — az emberekről mindent, vagy majd mindent tudnak, s gyakorlatukból nem kevés szabályt szűrtek le maguknak. Például azt, hogy a férfi nyíltan, az asszony „suttyomban” veszi az italt. A férfi kezében viszi haza, az aszszony a szoknyája alá rejtve. A pénz majd minden családnál az asszony kezében van, az asszony vásárol, az osztja be, annál Van a kormányrúd és a kaszsza. S mit árulnak abban a vegyesboltban, amely Hács kaszinója és hírbörzéje egyben? Mindent. Hogy csak a végleteket említsem: szovjet háztartási edényt, magyar ásót, gereblyét, kínai zsebkendőt, férfizoknit, mosógépet és porszívót, kaszát és motorkerékpárt és élelmet minden mennyiségben. Ami falun kell, azt itt meg lehet vásárolni: gyufát, cukrot, lisztet, sót, munkaeszközt, járművet, cigarettát, konzervet, kenyeret, faliterítőt, kalendáriumot, méterárut és pörkölt kávét, mert a kávéfogyasztás szokása olyannyira betört ebbe a távoli, eldugott somogyi faluba is, hogy a koffein olyan serkentő, éltető eleme lett a férfinek, asszonynak, mint volt régen — ma is — a hajnali bundapálinka vagy a kisüsti szilvórium. Hács lakossága nem változott egy év óta, a falusi vegyesbolt forgalma azonban emelkedett. Ebből az következik, hogy ugyanazok az emberek az idén többet vásároltak, mint tavaly. Tíz esztendővel ezelőtt a bolt havi forgalma 70 ezer forint körül volt, az idén pedig havonta 130—140 ezer forintot forgalmaznak. A lengyeltóti földművesszövetkezet, amelynek hálózatához a hácsi vegyesbolt is tartozik, a megye három legjobb földművesszövetkezete között van De mit jelent az, hogy „jó”? Milyen fogalom ez ebben a nagyon távoli, kicsinyke faluban? Annyit mindenképpen jelent ez a jelző, hogy nincsenek hiánycikkek, minden, amire szükség van, kapható, s — rossz városi tapasztalatainktól eltérően — itt kedves, közvetlen és udvarias a kiszolgálás. Itt nem lehet goromba az eladó — itt mindenki ismeri egymást, nem úgy, mint a nagyvárosban, ahol a vevő talán életében először találkozik az eladóval. S mit jelent az, hogy földművesszövetkezeti bolt? Milyen formája ez a kereskedelemnek, s a falusi ellátásnak? A falu lakosságának kilencven százaléka tagja a földművesszövetkezetnek. (Amelyet nem szabad összetéveszteni a termelőszövetkezettel, amely a tagság tömörülése alapján a földeket műveli.) A földművesszövetkezeti tag belépéskor 50 forintnyi részjegyet vált ki, s ezzel nagyon-nagyon is részben ugyan, de félig-meddig „tulajdonosává” válik a szövetkezetnek. A részjegy befizetése után vásárlási könyvecskét kap, amelybe minden tételt bejegyeznek, amelyet év közben a boltban kiad. Egy-egy hácsi vásárlási könyvre általában évi 20 ezer forintos beszerzés esik. A vásárlás összegét természetesen a boltban azonnal ki kell fizetni. De a részjegyes földművesszövetkezeti tag minden év után pénzbeli részesedést kap a földművesszövetkezeti bolt forgalmából, illetve jövedelméből. Nagyon kicsi, s jelképesnek mondható összeg ez, hiszen az idén a hácsiaknak saját boltjuk mindössze 18 ezer forintot fizetett vissza. Egy-egy család húsz-húszezer évi vásárlására 100 forint, tehát fél százalék részesedés esett. Ruffy Péter ! Í<X MWt \ SOMOGYM A K/ A régi Magyarországon a falusi társadalom legalsó szintjén c uradalmi cselédség állott, de még az uradalmi cselédnek is töl tekintélye, emberi rangja volt, mint a falusi közösség fogadott pás; torának. Az egész esztendőre szegődött uradalmi cselédet a hagy> mány védelmezte, mert semmiféle régi magyar törvényben egyeth olyan törvénypont sem volt található, amely az uradalmi cseléd jávi szolgálta volna. Egyedül a laza és gyönge hagyomány oltalmazta e uradalmi cselédet, akinek főbenjáró cselekedetet kellett elkövetni hogy Szent György nap előtt kitegyék az uradalmi cselédházbt amelyben a nagybirtok felosztásáig és a cselédsors intézményes e törléséig általában négy család lakott két szobában, négy asszon főzött egy vályogból rakott tűzhelyen, örök irigységben, perpatvarba és szegénységben. Ennél a nyomasztóan nyomorúságos emberi életnél csak a kö; ségi fogadott pásztorok süllyedtek mélyebbre, mivel ezeket a faluri falura vándorló embereket és családokat, még a hagyomány sem vi A hácsi kanász delmezte. Elég volt egy elhullott, elbitangolt jószág és a község út laput kötött a fogadott pásztor talpára, kitette a rozzant pásztói házból, akár télvíz idején is, mehetett amerre látott. Nem volt fizi tése, csak igen kis szegődményes illetménye, nem volt semmije joga, illetősége, igénye, orvos nem látta, ha tüdőgyulladást kapó a szeles legelőn, elpusztult keserves kínok között, ha a tavaszi ha. táskor megtaposta egy fiatal bika. És a falusi pásztorok között a legutolsó volt a disznópásztor, a hajnali tülökszóval kihajtó kői dás, amint hivatalosan nevezték a magyar nyelvjárások szerint. A nagybirtok felosztásával, a termelőszövetkezetek alakulásávt és belső erősödésével a közösségi pásztorok sorai megritkultak, jól badán ma már csak a falusi kanász maradt meg az ősi hivatás me lett, mert minden valamire való falusi portán tartanak, tenyés: tenek és hizlalnak disznót. A hácsi kanásszal látogatásunk hide tavaszi napján a falu főutcáján találkoztunk össze, ahol is nat múltú hivatását gyakorolta, az ökörszarvból készült tülökkel légi lőre szólította a porták óljaiból a rövidorrú sertéseket. A hácsi kanász harminchét éves, barna bőrű fiatalember. Pátk József a neve, sáros gumicsizmát visel, ami szerfelett jó viselet e( Hácsi dombok Mellékutca
