Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-08 / 5. szám
A raűenilékfalu központja, « Htoroyo* templomoc.k» vasárnap délelőtt ■ * W ■ Wp.'T té&Z m áem&tyik « totám&Af K\\WV\\N%\\\\VmV\m%V\\mVV\\VV\\VVV\WVVV\SXV\ i*JV\JÍVV KRÚDY GYULA. Bodri Ferenc érdekes cikke a többi között az alábbi érdekes dokumentumot idézi 1918- ból. Az fró a Javaslatokat a Közmunka Tanács (elkérésére adta. „Krúdy Gyula a mai nap folyamán a következő indítványt adta át a Közmunka Tanács elnökének: A pesti új utcanevek ügyében, amelyre megbízást volt szerencsém kaphatni a Fővárosi Barátoktól, egyelőre, amíg a részletes és mindenre kiterjedő munkálat elkészül, a következőket javasolom: A Közmunkák Tanácsa nevezze el a Gi zella teret: Károlyi Mihály térnek, miutá ott tartotta a Függetlenségi Kör abhkábc Károlyi Mihály gróf az emlékezetes beszé deket, amelyek a diadalmas forradalma megindították. E tér eddig Ferenc Józse Gizella nevű leányáról volt elnevezve, ami re többé semmi szükségünk sincs. Javasolom, hogy a Ferenc József terei Október 29. térnek nevezzék el, miután 1911 október 29-én ott lőttek utoljára a szabadsá gát követelő nép közé. A tér eddig a rég Az ország északi határa mentén hosszan nyúlik el a Cserhát, a nógrádi Palócföld. Alig van változatosabb felszínű tájunk, mint ez a vulkáni hegyrögökkel, merészen felcsapó sziklatarajokkal tarkított hullámps halomvidék. A hegyek és dombok közé zárt völgyek és medencék kedves tájrészleteket formálnak, a csúcsokon várromok ülnek, a hegyhátakat, dombtetőket tömött tölgyerdők borítják, a lejtős oldalakon szőlők, szántók sávjai ereszkednek alá, kúsznak fel. Nyugalmat, derűt áraszt e táj békés harmóniája; erdők, gabonatáblák, kaszáló rétek ritmikus váltakozása, a lankákra kapaszkodó gyümölcsösök, a tágas legelőkön szétszórt magános tölgyek őrszemei. A szántók közt oázisszerű cserjések, facsoportok, a vizek mellett nyájas ligetek, s mindenütt kedvesen hullámos térszínformák. A hegyek alján, a dombok tövében, az erdők övezte katlanokban, a patakok folyása mentén pedig temérdek apró falu. Ezeket a kicsiny községeket érdekes, színes világú nép üli meg, a palóc. Rátarti, leleményes, jó humorú, észjárásban a székelyekhez hasonlóan furfangos, művészi hajlandóságú nép. A honfoglalók nyolcadik törzsének, a kabaroknak a leszármazottait sejtik bennük a tudósok. Régi hagyományaikhoz, nyelvjárásukhoz — melyet a lágyság és a hanghordozás énekszerű hullámzása jellemez — hűen ragaszkodnak a palócok, s földjük néprajzilag rendkívül érdekes terület. A Cserhát apró falvai egy sajátos etnikai csoport színes múltját tükrözik a népi építő- és díszítőművészet emlékeiben, a nyomokban még fellelhető festői női viseletben és különösen a gazdag népdalkincsben. A palócfalvak legtöbbször a vizek folyását követik. A patak végigfut a főutcán, s két házsorát mintegy gyűrűként fűzi magára. A girbegurba mellékutcák alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz, fölkapaszkodnak a domboldalakra, lefutnak a patak széléig, s a házak nagy zsúfoltságban tolonganak egymás hegyén-hátán. A telkek végében sok helyen még ott áll az öreg kőpajta, üstökös zsúpfedelével. A táj népi házépítkezésének legszebb, legrégibb formáit a hegyek mélyén megbúvó kicsiny Hollókő falucska őrzi. Az előreugró, széles ereszpárkányos, lépcsőzetes zsúppolású, fapilléres tornácú, ősi motívumokkal díszített oromfalú házak népi műemléki jelleget adnak az egész falucskának. A fejlődéssel járó átalakulás nyomán az ország minden táján sorra eltűnnek az ősi néprajzi sajátosságok. Világméretű folyamat ez, a parasztság életforma-váltásának természetes velejárója. De hogy legalább egyetlen hegyvidéki községünkben fennmaradjanak a sajátos népi építőművészeti hagyományok, ezért nyilvánították védetté Hollókőt, ezért tartják meg eredeti formájában, valóságos falumúzeumként. Nem skanzen lett belőle, hanem ősiségében konzervált, de közigazgatási funkcióit tovább végző község. Hollókő régi, központi részét teljes egészében védelem alá helyezték, a legszebb parasztházak közül többet meg is vásárolt a megyei tanács, hogy helytörténeti múzeum, képzőművészeti alkotóház és turistaszállás formájában szolgáljon tovább. A festői csoportosulású öreg házak övezetében — amely mintegy hatvan lakóépületet foglal magában — az Országos Műemléki Felügyelőség engedélye nélkül sem építés, sem bontás nem végezhető, s a tulajdonos csak akkor alakíthat, tatarozhat, ha egyúttal elvégzi az eredeti műemléki jelleg helyreállítását, jobb kibontakoztatását szolgáló műveleteket is. A község jellegétől idegein, az ősi faluképet megbontó épület nem kerülhet a védett központi részre. A község rendezési terve a faluképben hangsúlyozottan jelentkező, XII. századbeli várromot ligetes parkosítással szervesen a műemléki faluközponthoz kapcsolja. Az észak-magyarországi várromok közül a hollókői a legépebb. A belső vár sötétszürke lávakőzetből rakott falai még három emelet magasságban állnak. Valóságos vár-öv húzódott végig a A nők még őrzik a palóc viseletét (MTI (elv.) Menyecskék, klslánykók ékes palóc viseletben A főutca védett házsora, a széles ereszpárkányos palóc házak Magasan állnak a vár romfalai XVI—XVII. században az országnak ezen a részén: a törökök előnyomulása elől védte a felvidéki kincses bányavárosokat. Ez a várakkal megrakott táj nemzedékek során valóságos senki földje volt, várait váltakozva birtokolták törökök, magyarok; népe vagy északra, a nagyobb hegyek közé menekült, vagy a várvédők sorába állott. A másfél százados védelmi harcban sorra összeomlottak ezek a végvárak. A hollókőiből maradt meg a legtöbb; az egykori lakóépületek romjai fölé még mindig magasan emelkednek az ötszögű torony mohos csonkjai. Mély ablaküregeiből a távolban ködlő Ipoly-völgyön át a zólyomi hegyekig ellátunk. Ha az északra tekintő bástyafalon fellobbant a szálfákból rakott máglya tüze, a kékkői, sőt a véglesi várig eljutott a vészjelzés. Készülhetett a védelemre Selmecbánya, Besztercebánya. A hollókői váron most az állagmegóvás költséges munkálatai folynak; az alatta elterülő falucskában pedig a szebbnél-szebb műemlékházak ápolása, védelme az állandó feladat. A kicsiny Hollókő azonban, ha féltőn ápolja is néprajzi emlékeit, egyáltalán nem kövesedik meg a múltban. A 800 lakosú község mezőgazdasági termelőszövetkezete éppúgy foglalkozik kőbányászattal, mint erdőgazdálkodással, juhászattal vagy málnászattal. A napsütötte dombhátak málnatermését három országba exportálják. A palócság értékes emberi tulajdonságai — a munkaszeretet, a leleményesség, az újítókészség — meghatványozódva hatnak a közös gazdálkodásban. A műemlék-falu népe kemény munkát végez; eredményeinek látható jele az a száznál több villaszerű családi ház, mely a község új negyedében emelkedik. Ezek a modern kőházak is őrzik azonban a régi népi építészet legjellegzetesebb jegyeit, az ősi falumag kisugárzó hatása ma is elevenen érezhető. A legfőbb hollókői gond éppen ennek a védett faluközpontnak, a népi műemlékekből álló páratlan épületegyüttesnek a konzerválása, a jellegzetes épületek megjelenésének javítása. A hagyományos helyi formák egyes elemei a korábbi átalakítások során nem egy helyütt vesztettek eredeti értékükből, ezeket fokozatosan helyrehozzák s a rosszabb állapotban levő legöregebb házak megmentése is állandó munkát ad. A község képe — a műemlékvédelem segítségével — most már megmarad eredeti állapotában. A kis paraszti település rendezési terve még arra is gondol, hogy a villanyoszlopok zavaró hatását kikapcsolja a faluképből, föld alatti kábelekben futtatja az áramot. Ha pedig a műemlék-faluba látogató be akar pillantani a régi házak korabeli belső világába, ott a Falumúzeum. Épülete a palóc háztípus egyik jellegzetes kifejezője, belseje pedig egy módosabb parasztcsalád otthonának múlt század végi levegőjét árasztja. A palócház udvari fala előtt végigfutó faoszlopos tornácról lépünk be a múzeum első helyiségébe, a konyhába, ahol a nagy tűzhely körül a főzés eszközei fogadnak. Vászonfazekak, öntöttvas lábasok, bögrék, cseréptányérok, tálak, fakanalak. A fehér falú, kékre festett gerendamennyezetű lakószobában — a második múzeumi helyiségben — a „tornyos nyouzolyi ötlik először a szemünkbe, kék és fekete sí lyem párnahuzataival. A sarkosan elhelyeze' karoslóca s a család ruhatárát őrző, nígyfii kos „kaszni” mellett a rózsásra festett men; asszonyi láda a legjellegzetesebb bútoi dara A falak legszebb díszei pedig a kétsorosán fe akasztott „cifra tányérok” és szentképek, ház harmadik helyisége, a kamra, a mtzőga: dasági munkaeszközöket mutatja be, a te: ményt őrző gabonás hombárral. A v.Sdele: alatt álló hollókői palócházak legtöbbje ugyai olyan beosztású, mint a Falumúzeum, csak bútorzatuk más — mai, gyári készítmény. Mii ahogy a kasznikat s a rózsaszín ruhásládák: pótló szekrényekben is egyre kevesebb a v rágdíszes pruszlik, a brokátselyem szokny az arany csipkével szegett főkötő. A palócé színes világa mindennapivá szürkült, de a mi emlékfalu s a kicsiny múzeum megőrzi $aját< hangulatát az utánunk jövő nemzedékekne Antalffy Gyui Palóc szoba-belső
