Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-08 / 5. szám
i L * _ -?l __ ÉÉ^l ......... 0UftftI181in J | « 1 B ni Juli jjfpyl 1 \ 1111 fi *£*;« • Inniíiljii MESTERHÁZI LAJOS A BUDAPESTRŐL „A főváros folyóirata” — ezt az alcímet viseli címlapján a Budapest« az egyik legszebb kiállítású, gazdag tartalmú magyar folyóirat. Abból az alkalomból, hogy olvasóinknak bemutatjuk a Budapest-et, felkerestük Mesterházi Lajost, a folyóirat főszerkesztőjét, és megkértük, mondja el, melyek a folyóirat céljai, s hogyan fogadják olvasói? — Lapunkat három esztendővel ezelőtt volaképpen újra-alapítottuk, amennyiben IV. évolyam jelzéssel folytattuk az 1945—47 között negjelent Budapestet. Az szép lap volt, jó ap volt, nyugodtan vállalhattuk hagyomá-. lyait. Elsősorban községpolitikai lapnak, másént mondva: a pesti emberek lapjának szánuk, mint ahogyan van már minden megyének, agyobb városnak is saját, hasonló lapja. Céunk a helyi hagyományok feltárása, ápolása, ibból a tapasztalatból kiindulva, hogy a loálpatriotizmus a hazafiasság legprimérebb ormája. Ezzel együtt jár a nagyvárosi demokratiziu$ kifejlesztésének törekvése. A tapasztalat gyanis az, hogy a szocialista demokratizmus kisebb egységekben — falvakban, vagy szöetkezetekben —, ahol közvetlenebb a kapcsost az együttélők között, sakkal elevenebben érényesül mint a nagyvárosokban, A legfőbb kadály a tájékozatlanság. A nagyváros élete onyolult, töményebben jelentkeznek benne az gyiittélés problémái, mint másutt, s kiegészülek olyan gondokkal is, amelyek jellegzetesen agyvárosiak. Ha azt akarjuk, hogy a magyváos lakosai aktívabban vegyenek részt a váoskép és városi élet alakításában, akkor elsőorban tájékoztatnunk kell őket, hogy időt és ehetőséget adjunk számukra: hozzászólhassaak a városfejlesztés terveihez, szándékaihoz. A Budapestnek meglehetősen határozottan eialakult profilja van, amely három fő feladat legoldására törekszik. A lap körülbelül egyarmada a város múltjával, történetével fogslkozik, hiszen a régészeti, történeti kutatások lind izgalmasabb felfedezéseket hoznak, az 'Skortól napjainkig .Lapunk másik harmadát zok az írások adják, amelyekben a városépíís és városrendezés terveit ismertetjük, lehe- 5séget adva szakembereknek és laikusoknak gyformán, hogy elmondhassák elképzeléseiét, vitatkozhassanak. Végül azokat az írásoat kell említenem, amelyek a város mai, minennapi életével foglalkoznak, a főváros intézlényeinek munkájával, közoktatási, szociális gyekkel, rétegproblémákkal. (Félmillió nyugíjas él például a fővárosban; vagy a játszóírek, napközik témája, veszélyeztetett gyereek sorsa a nagyvárosban, és így tovább.) lindezt riportokban, elemző cikkekben igyek?ünk feldolgozni, mondhatni állandó szocioráfiai, demográfiai, statisztikai „ellenőrzést” égezve a nagyváros sajátos gondjai fölött. Egyesztendős volt a lapunk, amikor egyre jrűbben kezdtünk külföldről is leveleket kapi, Ausztráliából éppen úgy, mint Svédországok vagy az Egyesült Államokból. Néhányat özöltünk is. Megható levelek voltak ezek, Mesterházi Lajos olyanoktól, akiknek kezébe véletlenül került a Budapest. Nem is tudták, hogy ilyen létezik, g kézről kézre adták, míg csak ronggyá nem olvasták. Először meglepett bennünket, hogy sok ezer kilométerre tőlünk, elolvasnak egy olyan lapot, amely a mi helyi problémáinkról, teszem azt, közlekedési gondjainkról ír. Azután rájöttünk, hogy az érdeklődésben alighanem szerepe van lapunk külsejének, hiszen nyomdatechnikailag, fényképanyagában is, egyike a legszebb magyar lapoknak, és a külföldi versenyben is megállja a helyét. De másról is szó van: a honvágy nem a térképhez kötődik. A hazára való emlékezés utcákhoz, házakhoz, egy szűkebb otthon emlékeihez kötődik. S a mi emigrációnknak meglehetősen nagy része budapesti, vagy ha nem is élt itt, emlékei fűződnek ehhez a városhoz. A szép cikkek, viták, fotók a legrejtettebb, legintimebb húrokat pendítik meg. A patriotizmus legelemibb, legmélyebb érzelmi rétege a lokálpatriotizmus, s mint ilyen, természetesen a honvágynak is eleme lesz. Mindezen túl pedig, az emigráció nagyon érdeklődik a hazai változások iránt is. Kevés ember tudja az elvont adatokat, statisztikákat közvetlenül érzékelni, de ha felvételeket lát a mai Budapestről, akár a műemlékekről, akár az általa nem is ismert új épületekről, városrészekről, akkor ezek a statisztikák tárgyi valósággá válnak számára. Magyarország — ismert fejlődési okokból — meglehetősen „Budapest-centrikus” ország. Ennek a súlyát, felelősségét érezzük mi is, itt a szerkesztőségben, s igyekszünk neki megfelelni, akár innen, Budapestről, akár viharos tempóban fejlődő vidéki városainkból, akár a világ legtávolabbi részébe szakadt magyaroktól érkezik az érdeklődés — és a biztatás. B. P. // cirályról volt elnevezve, akire többé nem izívesen emlékezünk. Javasolom, hogy az Országház teret: Népszava térnek nevezzék el, miután ott kiálották ki a diadalmas köztársaságot. Javasolom végül, hogy a Városligetet: köztársaság ligetnek nevezzék el, miután ez Budapest legnagyobb beépítetlen területe, ihol a munkásgyűléseket tartani szokták )olt. A Vilmos császár körutat Váci körútiak, miután az még ma is így él az emberek emlékezetében, de csak a gyötrelmes háború tanított erre az új utcanévre; ugyanezért a Ferdinánd bolgár cár körutat — Vámház körútnak, a Mehmed szultán körutat — Múzeum körútnak, s a Károly király körutat — Forradalom körútnak nevezzék el, mert nyomban el kell takarítani a városból a háború e kiáltozó emlékeit. Budapest, 1918. november 19. Krúdy Gyula.” (Országos Széchényi Könyvtár — Krúdy Gyula irodalmi hagyaték) Téli Budapest. Halolddft a budai Vár (Czeizing Lajos felv.) Cfj&ek Qenő minUztezelnők látőípitást tett a yfBudaped” izeikejztaiéqílieti Az alábbiakban néhány részletet közlünk az elhangzott beszélgetésből a lap januári számából. (Pesti gyermekkori emlékek) Milyennek mutatkozott előttem ifjúkoromban á világ? A Ceglédi úti városi házak egyikében laktunk, egy vízcsap négy lakónak, közös W. C. a folyosó végében. A környezetemben mindenki rengeteget dolgozott és nyomorúságosán élt. Ma már nem is tudom, hogy „amikor én még kis srác voltam" s egyedül apám keresett, anyám hogyan osztotta be azt a kevés pénzt? Nehezen éltünk, de azért ritkán kellett éheznünk, a lakásunkban volt bútor, s a szüleim taníttattak. A Gyáli úti polgáriba jártam; ez akkoriban, arrafelé elég nagy fényűzésnek számított. A mi életünk szinte jómódnak tetszett például a közeli Suhajda-telepiek szemében. Ott a legnépesebb család is egyetlen helyiségben élt, abban főztek, háltak, mostak, s ott száradt a ruha is. Már azoké, akiknek volt mit váltani. Mert a Suhajda-telepiek túlnyomó többsége a földre szórt szalmán aludt, s ha volt is tűzhelyük, vagy a tűzrevaló hiányzott, vagy a főzni való, vagy mind a kettő. A gyerekek mezítláb, rongyokban jártak, soványak voltak és örökké betegeskedtek. Szemben velünk a Mária- Valéria telep. Ott is hasonlóképp éltek az emberek. A Mária-Valéria telepet lebontottuk, de a Suhajda-telep ma is áll. S figyelmeztet, hogy Magyarországon vannak még rétegek, melyek ha az éhezést, a fázást, az egészségügyi ellátatlanságot nem ismerik is, de embertelen körülmények között laknak. A kormány ezért tartja olyan sürgetőnek a lakásépitési program megvalósítását s keresi szüntelenül az eszközöket, melyekkel a lakásépítkezést gyorsítani lehet. Tudjuk sajnos, hogy két ötéves tervidőszak alatt sem tudunk mindenkit kényelmes, jó otthonhoz juttatni, de — úgy gondolom — éppen emiatt kel-' lene az elosztásnál előnyben részesíteni az egykori telepek őslakóit, azokkal szemben akik felvándoroltak a fővárosba. (A szocialista demokrácia fejlesztése) A kormányzat őszintén törekszik arra, hogy minden lehetséges eszközzel, minden területen fejlessze a szocialista demokráciát. Ennek előmozdítására jó néhány intézkedést, határozatot, rendeletet hoztunk. A mindennapok gyakorlatában jelentkező sokrétű problémákat azonban helyben, a gyárakban, műhelyekben, a brigádokban, a hivatalokban, a lakóterületen kell megoldani. A demokratizmus nem attól valódi, hogy milyen formában lehet a véleményt közölni — ez is fontos, de ennél fontosabb —, hogy az ésszerű javaslatot, észrevételt sikerül-e megvalósítani. (A főváros jövője) A fejlesztés során, mint ismeretes, szeretnénk kialakítani a kornak megfelelő, fiatalos nagyvárost, de ugyanakkor megőrizni Budapest minden fontosabb jellegzetességét, karakterét. Ez nem könnyű feladat. Nem is oldható meg gyorsan, és tetemes anyagi áldozatot igényel. A városfejlesztést egyebek között iparpolitikánkkal is Fock Jenő (MTI felv.) egyeztetni kell. Pontosabban szólva: foglalkoztatottsági elképzeléseinkkel. Olyan budapesti gazdaságpolitikát kell kialakítani, amely biztosítja a felnövő nemzedék munkába állítását, de gátat vet az egészségtelen mértékű feláramlásnak, beleillik szélesebb gazdaságpolitikánkba: megfelel az életszínvonal emelésének, a kulturális és egészségügyi ellátásra vonatkozó terveinknek. Lakásépítés — városrekonstrukció A nagymérvű lakásépítés és a várostervezés harmóniája visszatérő téma a lapban. Íme egy részlet dr. Reischl Antal „Lakás család” clmü cikkéből. Évek óta állandósult az a helyzet, hogy Budapesten a lakásépítés mértékét elsősorban az építési kapacitás határozza meg. Ez évben már teljes kapacitásával — 2000 lakás/év — termel az Óbudai Házgyár, amely szovjet technológia alapján működik. Ennek termékeiből épül a kelenföldi lakótelep, valamint Óbuda új lakóházainak zöme. Megkezdte a termelést a második budapesti házgyár is, amely a Larsen—Nielsen dán paneles technológia alapján működik, s teljes felfutása után évenként szintén 2000 lakást fog termelni. Épül már a harmadik, a legnagyobb budapesti házgyár, évi 4000 lakás kapacitásra. Budapesten az állami lakásépítés elsősorban a város belterületein üresen maradt — és így minimális szanálással járó — beépítetlen területeken folyt. Ma már a helyzet alapjaiban megváltozott. Egyrészt elfogytak a belső beépítetlen területek, s szanálás-mentes területek ma már csak a város lakott területein kívül találhatók, ahol viszont rendkívül magasak a közlekedés- és a közműellátás beruházási költségei. Másrészt a decentralizált iparfejlesztéssel és a mezőgazdaság vonzerejének növelésével csökken az egészségtelenül túlzott mértékű népesség-feláramlás a fővárosba. Budapesten a lakásépítés egyszersmind a lakosság lakáshelyzetének minőségbeli javítását is jelenti, mert gyakran még primitívebb lakásnak sem minősíthető, összedűlő épületeket bontunk le. Ha a lakástelepítést régi módon folytatva, egészen a városon kívül új lakótelepeket építenénk fel, akkor Budapest szélein lassan egy új város alakulna ki, halálra ítélve a mai várost. A megoldás az egész városra kiterjedő városrekonstrukció. Pest lakossága a város ma már zömében korszerűtlen lakóterületein aránytalanul helyezkedik el. Amíg a VI., VII., VIII., IV. kerületek magas laksűrűségükkel egészségtelenül túlzsúfoltak, addig a peremkerületek zömében laza, falusias beépítésűek. Az átfogó városrekonstrukció első üteme: a peremkerületek helyén felépíteni az új, legkorszerűbb lakótelepeket, központokat és ezzel létrehozni e legújabb fővárosi szintű kerületeket. Ezzel a túlzsúfolt, belső kerületekből kikerül a lakosságnak az a része, amely miatt ma e területeken a városrekonstrukciót nem lehet elvégezni. Ha ugyanis e belső kerületek bármely lakótömbjét lebontatnánk, nem tudnánk helyén korszerű építésű lakóházakban már annyi embert elhelyezni, ahányan már ott laknak. Tehát a pesti legsűrűbben lakott, belső gyűrű általános rekonstrukciója csak a peremkerületek korszerűsíése után, a második ütemben valósulhat meg.
