Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-08 / 5. szám

125 évvel ezelőtt, 1844. február 20-án született a magyar és a világ festőművészeiének egyik nagy reprezentánsa, Munkácsy Mihály. Az asztalosinasból lett művész képei az egész világon ismertek, Különösen jelentősek történelmi képei. Ezek közül közöljük az 1848-as szabadságharc emlékére festett nagyméretű Tépéscsinálók című képét

Ami bennünket üsszefíix

A béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítása nemcsak a diplomácia zöld asztalainál elsőrendű feladat, hanem a politikai, gazdasági, kereskedelmi, tudományos, társadalmi élet minden területén, ahol alkalom nyílik az emberiség előtt álló e legfontosabb feladatok megoldására. Ha tehát arról a munkáról akarunk beszélni, amelyet a magyar kormány vagy hivatalos szerv végzett az utóbbi időben a különféle jellegű kapcsolatok ápolásában és szorosabbra fűzésében, akkor a következőket említenénk meg: niasz kereskedelmi iroda nyílt meg Budapesten, s ennek feladata lesz a magyar—olasz kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztése. Francia—magyar vegyesvállalat alakult, amely elsősorban a harmadik piacokon hozza forgalomba majd a kooperációban készült magyar szerszámgépeket, villamos készülékeket. Nemrégen kezdte meg működését Ceylonban a magyar segítséggel épült izzólámpagyár. Véget értek Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között folytatott kereskedelmi tárgyalások. Ugyanakkor nemrég fejeződtek be az Indiával és Ceylonnal folytatott kereskedelmi megbeszélések.

A nemzetközi együttműködés különféle területei közül most elsősorban olyanokat említenék meg, amelyek nem kapcsolódnak szorosan sem a kereskedelmigazdasági, sem pedig a diplomáciai viszonylatokhoz. Ilyen volt például a február 18. és .20. között Varsóban tartott egyházi összejövetel, amelyen a Keresztyén Békekonferencia vezető testületé ülésezett. A Keresztyén Békekonferencia a világ protestánsait mozgósítja a nemzetközi béke és a társadalmi haladás ügyének támogatására. A varsói tanácskozáson a világ különböző részeiből 25 ország küldöttei vettek részt. Az ülésről kiadott nyilatkozat hangsúlyozza: a mozgalom szolidaritását nyilvánítja a vietnami néppel.

Foglalkozik az állásfoglalás a közel-keleti feszültséggel, és felhívja a világ keresztyénéit, hogy támogassák a négy nagyhatalom erőfeszítéseit, amelyek az ENSZ 1967-ben hozott határozata alapján a közel-keleti feszültség békés rendezését célozzák.

Az általános és teljes leszereléssel kapcsolatban a nyilatkozat hangoztatja, hogy a keresztyéneknek és minden jóakaratú embernek egyik legfontosabb feladata, hogy a leszerelés mielőbbi megvalósításáért tevékenykedjék.

A varsói tanácskozásokon részt vett magyar delegációt dr. Bartha Tibor tiszántúli református püspök, a Keresztyén Békekonferencia egyik alelnöke vezette.

A másik igen jelentős esemény a Berlinben február 15-én és 16-án tartott béketalálkozó volt. Itt húsz nemzetközi szervezet és 29 ország 42 nemzeti mozgalmának küldöttei, valamint ismert nemzetközi személyiségek vettek részt a júniusra tervezett béke-világtalálkozó előkészítésére. Miről is van szó voltaképpen? Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy ez az esztendő a béke világmozgalom megalakulásának 20. évfordulója. Magától értetődően a jubileumi esztendőben nagyszabású nemzetközi találkozó keretében emlékeznek meg a békéért és a nemzetközi együttműködésért küzdő erők a világmozgalom születéséről és a két évtized során elért eredményeiről. Magyarország delegációja igen aktívan vett részt az előkészítő konferencia munkájában, mert meggyőződésünk, hogy a jelenlegi világhelyzet megköveteli a békéért küzdő különféle erők és mozgalmak legszorosabb együttműködését. Mi sem jellemzőbb, minthogy az előkészítő munkában a következő nemzetközi szervezetek vettek részt: Afroázsiai Szolidaritási Bizottság, Amerikai Baráti Szolgálat Bizottság, Nemzetközi Amnesztia, Katolikus Keresztények Berlini Konferenciája, Keresztyény Békekonferencia, Jogászok Nemzetközi Szervezete, Nemzetközi Diákszövetség, Arab Jogászok Nemzetközi Szövetsége, Arab Szakszervezetek Nemzetközi Konföderációja, Arab Népek Támogatásának Nemzetközi Bizottsága, Stockholmi Vietnam Konferencia, Nők Nemzetközi Ligája a Békéért és Szabadságért, ENSZ Társaságok Világszövetsége, Eszperantista Világmozgalom a Békéért, Világ-federalista Ifjúság, Tudósok Világszövetsége, Szakszervezeti Világszövetség. Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, Demokratikus Nők Nemzetközi Szövetsége, Béke Világtanács.

A felsorolt nemzetközi szervezeteken kívül számos más szervezet jelentette be levélben részvételét a júniusi világtalálkozón. A jubileumi ünnepségekkel öszszefüggésben Magyarország külön szerepet vállalt magára, mégpedig egy nemzetközi televíziós gálaest megrendezésével, amelyen a világ különböző országaiból lépnek majd fel művészek, és amelyet az Intervízió is közvetíteni fog.

A berlini előkészítő értekezlet egyhangúan megállapodott a világtalálkozó helyében és időpontjában, a napirendben, a felállítandó bizottságokban, ami lényegében a napirendet is jelenti. A találkozó delegátusai a plenáris üléseken kívül öt bizottságban tanácskoznak majd. Ezek a következők: 1. Vietnam; 2. európai biztonság; 3. Közel-Kelet; 4. kolonializmus, neokolonializmus és nemzeti függetlenség; 5. leszerelés. Ezen túlmenően munkacsoportokat állítanak fel, amelyek bizonyos rétegproblémákkal foglalkoznak majd, így az ifjúság, a nők, a szakszervezetek, a parlamenti képviselők, a parasztok stb. problémáival. Mint látható tehát, a napirend nem zárt, hanem a bizottságokban és a munkacsoportokban minden, a béke megszilárdítása szempontjából fontos kérdést meg lehet, vitatni.

De nem zárt a világtalálkozó a képviselet tekintetében sem s ennek jelentőségét szeretném nagyon aláhúzni. A világtalálkozó teljesen „nyílt” tanácskozás lesz abban az értelemben, hogy azon részt vehet minden nemzetközi, nemzeti szervezet, minden személyiség, amennyiben segíteni akar az emberisig közös nagy céljának, a háború elhárításának és a béke biztosításának megvalósításában. Tükröződik ez mind az Előkészítő Bizottság, mind a Szervező Bizottság öszszetételében. A kettő munkájában, tehát már az előkészítés szakaszában minden nemzetközi és nemzeti szervezetnek módjában áll nézeteit, elképzeléseit kifejteni.

A berlini Béke Világtalálkozóra a nemzetközi békemozgalom 20. évfordulójának esztendejében kerül sor. A találkozó tükrözni fogja a békéért folytatott küzdelem univerzális jellegét, és így minden bizonnyal újabb nagy és friss lendületet ad a világmozgalomnak. A magyar delegáció azzal a meggyőződéssel tért vissza az előkészítő értekezletről, hogy sokkal több az, ami bennünket összefűz, mint ami elválaszt. Ez a felismerés mind általánosabban bontakozik ki, ami reális alapot biztosít a világtalálkozó sikeréhez, eredményességéhez.

Pethő Tibor

Sao Paulában néhány évvel ezelőtt volt egy nagy magyar kiállítás ..Töltsön két órát Magyarországon" címmel. Ennek megnyitására készültünk. A kiállítás nem ipari és kereskedelmi részét, tehát a Magyarországot általában bemutató anyagot és a kulturális kiállítást én állítottam öszsze, ezért ott sürögtem-forogtam a bejárati csarnokrészben, amikor a brazil hivatalos személyek érkeztek.

Éppen kezet fogtam valakivel, amikor fotóriporterünk rángatni kezdi a kabátom ujját: „Nézzen oda a sarokba. Hogy sír ott az az öreg bácsi.”

Odanéztem és torkomon akadt a lélegzet. Az „öreg bácsi” nyolc esztendőn át mellettem ült a padban a pesti piaristáknál. A falnak támaszkodott és rázta a zokogás. Oda akartam rohanni hozzá, de ebben a má sodpercben megszólalt a Himnusz Vigyázzba merevedtünk mind, magyarok, brazilok és brazíliai magyarok. Az én öreg cimborám is kiegyenesedett, és nem bánta, hadd lássák, amint arcán végigfolynak a könynyek. Nem ő volt az egyedüli, magam is küszködtem — arckifejezésének láttára, — megindultságommal.

Türelmetlenül vártam a mienk után a brazil nemzeti himnusz elhangzását, siettem oda hozzá. Átöleltük egymást, nem röstelltem kétoldalt megcsókolni a borostás orcáját.

„De hát ne sírj már”, csitítottám.

„Hisz már nem sírok", mondta és folyt, csak folyt az arcán a könny, miközben a bejárati teremből elindult a megnyitó ünnepély előkelőségeinek tömege, a barátom ottmaradt, úgyszólván kettesben a parabola alakú, ötméter magas fallal, amelyen tizenöt méter hosszúságban Budapest panoráma-fénykéné nézett le rá.

Végignéztük a kiállítást, betértünk a tokaji csárdába, borral öblítettük le meghatottságunkat és könnyeinket. A harmadik pohár után azt mondja a barátom:

„Tudod, azérj is bőgtem, mert én itt élek tizenöt éve, házam van, gyáram van, vagyonkám van, virilista vagyok a városnál, és akkor jön a brazil külügyminiszter és nem velem fog kezet, hanem veled.”

* * *

Még egy dél-amerikai találkozás. Ismerve a Sao Pauló-iak, a paulisták és a rioiak, a cariocák állandó vetélkedését és féltékenykedését, ezúttal is rioi történet következik a sao vauló-i után. Amikor a harmadik hete voltam ott, kiderült, hogy még egy régi barátom talált új hazát a cukorsüveg hegyek alján. Duplán megörültem. mert külön-külön barátom volt ő is, a felesége is. Előbb ismertem az asszonyt — nevezzük Zsuzsának —, persze még leánykorában, mint ő maga, akit nevezzünk Lajosnak. Sőt, ha jól emlékszem, én mutattam be Lajost Zsuzsának.

Zsuzsa pompás lány volt, csupa érdeklődés, csupa lelkesedés. Akkoriban, a falukutató mozgalom idején segített nekünk cikkeket legépelni, csendőrrel, szolgabíróval, meg a főnökeikkel vitatkozni, sőt az egyik úgynevezett nemzetgyalázási pörben a megbetegedett gyorsíró helyett beugrott és bravúrosan leírta az egészet. Lelkes harcosa volt a nép jo- I gainak, a szegények védelmezésének, maga is felháborodott cikkeket írt a szegényparasztok elhanyagolt egészségügyéről, a mezőgazdasági cselédek hihetetlen lakásviszonyairól. Alig akartam elhinni, amikor negyvenhétben hallottam, hogy kü’kereskedő férjével együtt nem tért haza.

A régi dolgokról beszélgettünk. Zsuzsa is, Lajos is, mint az elveszett tündérvilágról beszélt a Horthy-Magyarország irtózatos falusi nyomoráról. Igen. nekik ez volt az ifjúság, a hősies korszak, akkor volt életüknek igazi tartalma és értelme. Soha külföldi magyart nem biztatok arra, hogy jöjjön haza látogatóba. Elment anélkül, hogy kérdezte volna, jöjjön haza anélkül, hogy biztatnám. De most már az ajkamon volt, hogy megkérdezem: miért nem látogattok haza megnézni a régi embereket, a régi falvakat, a régi helyeket? Szerencsémre ők maguk mondták, hogy jövőre hazajönnek, egy hónapra biztos, már a hajójegyet is megrendelték. Kezdtük tervezgetni, hogy hova megyünk először: Tihanyba-e, a faluba persze, vagy Sajószentpéterre?

Ekkor belépett a szobalány, kezében tálcával. Szép, magas, karcsú tejeskávébarna lány volt, nem lehetett több huszonnyolc évesnél. Amikor megszólalt, láttam, hogy elöl egyetlen foga sincs. Megjegyeztem, hogy ilyen foghíjas lányt ma egész Magyarországon nem találnának. De miért nem csináltatja meg itt, hiszen úgy tudom, Brazíliában is van betegbiztosítás?

„Van. de rémes", mondta Lajos.

„Es mit gondolsz”, fordult hozzám Zsuzsa, „azért fizetem a cselédet, hogy napokon át eltűnjön délutánonkint a fogát kezeltetni? Különben sem szereti a húst, a tejbegríz a kedvence.”

Se Zsuzsa, se Lajos nem értette, miért nem tudom megenni a finom vacsorát.

3