Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-20 / 19. szám
BUDAPESTI ŐSZI VÁSÁR Az építőipar felvilágosító pavilonjában A gazdasági reform szülötte: tavaly nyitotta meg kapuit először a Városliget fái között a Budapesti Őszi Vásár. Rendezői azt tűzték ki céljául, hogy évről évre nagy kirakata legyen az ipar legfrissebb produktumainak, ösztönözze a kereskedelmet, élénkítse a piackutatást, a versenykedvet, vagyis végső soron: szolgálja a fogyasztó érdekeit. Most, hogy immár másodszor is lezajlott a vásár, nyugodtan kijelenthetjük: jól segíti e célkitűzéseket. A sikert már némiképp a számok is bizonyítják. Négyszázötven vállalat és szövetkezet igyekezett magának helyet biztosítani az 50 000 négyzetméternyi területen. Igyekezett, mondottuk, mert nagy volt a versenyfutás, és bizony nem mindenkinek sikerült. A vállalatok hamar felismerték, hogy az őszi vásár a gazdasági verseny egyik eszköze, a fogyasztó megnyeréséért folyó küzdelem része. Mutatta ezt az új gyártmányok széles skálája, de az is, hogy a kiállítók nem győzték hangsúlyozni: mindaz, amit a vásár kínál, nem csupán csábos kirakat, valamennyi termék friss produktuma az iparnak, az üzletekben is kapható. A Budapesti őszi Vásár egyik jellegzetessége éppen az — a már nemzetközi hírnévre szert tett Budapesti Nemzetközi Vásárral szemben, amely elsősorban hatalmas árumintavásár, a hazai és a nemzetközi ipari, kereskedelmi kapcsolatok erősítője —, hogy itt a gyártók, az eladók és a fogyasztók közvetlenül találkoznak. Egy vásárméretű népszavazás, közvéleménykutatás, „próbavásárlás”, félmillió ember találkozója zajlott le szeptember közepén a Városliget platánjai alatt. S így lesz ez ezután, egyre fokozottabb mértékben, minden ősszel. A vásár erős hazai jellegének nem mond ellent a rendezők terve: jövőre, hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján már nemzetközibb legyen a Budapesti őszi Vásár is. Jöjjenek minél többen szocialista országokból — máshonnan is —, kiállítók, eladók, erősítse részvételük is e nagy tapasztalatcserét, tükrözze külkereskedelmi kapcsolataink fejlődését, szolgálja fogyasztóink érdekeit. Cs. Ho Si Minh-nek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének elhunyta alkalmából magyar párt- és kormánydelegáció tett látogatást a vietnami nagykövetségen, hogy kifejezze részvétét. Képünkön jobbról balra: Kádár János, Losonczi Pál, Kállai Gyula, Fehér Lajos, Hoang Luong és Péter János. Ünnepélyes keretek között cserélték ki a /nagyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés ratifikációs okmányait. Képünkön: V. Bogdanov nagykövet és Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese. (MTI felv.) BOQNÁR JÓZSEF PROFESSZOR KÖNYVEINEK VILÁQSIKERE A nemzetközi tudományos közvéleményben és a külföldi szaksajtóban élénk visszhangot keltett Bognár József professzornak, a Magyarok Világszövetsége elnökének a fejlődő országok gazdaságpolitikájáról írt, s az Akadémiai Kiadónál 1968-ban angol nyelven megjelent terjedelmes munkája, az Economic Policy and Planning in Developing Countries. A könyvet ismertette és kommentálta az angol Economist, a West Africa, a francia Tiers Monde, és több külföldi tudományos folyóirat. Az első kiadás elfogyott, most tervezik, hogy az egyetemi hallgatók, a kutatók és a nagyközönség számára paperback kiadásban ismét megjelentetik a könyvet. A párizsi Pavillon kiadónál a nyáron jelent meg Bognár professzor másik könyve, a Les neuveaux mécanismes de l’économie socialiste en Hongrie, amely a magyar gazdasági reform előkészületeit és első eredményeit ismerteti. A kötethez Henri Jourdain, az Économie et Politique című, Párizsban megjelenő tekintélyes marxista folyóirat főszerkesztője írt előszót. OLDOTT KM azért, hogy gyerekeik tudják még élvezni Toldit, és hogy valamit ők is érezzenek abból a felelősségből eredeti népük iránt, amivel mindannyian tartozunk. Nagy Károly tapasztalatai és kutatásai alapján a hazai és az ottani — USA-beli — magyar iskolák közötti kapcsolatra, levelezésre, tankönyvakciókra, cikkek közlésére lenne szükség. Nagy a hiány tankönyvekben, oktatói, módszertani irodalomban. Sajnálatos, hogy az ottani magyar iskolákban működő tanítók nagy része nem hivatásos pedagógus, nem okleveles tanító. Annál inkább nagy szükség lenne ellátni őket pedagógiai módszertani anyaggal. A tanítóképzés valamilyen egyszerű formáját kellene megoldani a határon túli magyar nyelvű Oktatás segítésére. Ezeknek az iskoláknak több osztályába 1965 óta rendszeresen jár a Kortárs és az Új írás. A Tankönyvkiadónál Kiss Jenő szerkesztő 500 oldalas olvasókönyvet produkált, amely 10 ezer példányban jelent meg a külföldi magyar gyerekek számára. Mindezt örömmel üdvözöljük. Ám ez mind kevés. Pedagógiai szempontból a külföldi magyar tanítás sajátos probléma. Nem egy, hanem három tankönyvre lenne szükség. Első lepne, amely felölelné az ottani I—II. osztály anyagát, kellene egy második kötet, amely nagyjából a III—IV. osztályt, egy harmadik pedig az ottani V—VII. oszály anyagát ölelné fel. Erre azért lenne szükség, mert ha csak egy könyvet használnak: — az külföldön nagyon drága, másrészt, ha ugyanazt a könyvet 3—4 éven keresztül nyúzza a gyerek, megunja, érdeklődése csökken. NAGY KÁROLY ismertetett kitűnő és köszönettel vett tanulmánya, következtetései és javaslatai az Egyesült Államokban élő magyar gyerekek oktatására vonatkoznak. Mindezek a jelenségek a világ más országaiban is figyelmet érdemelnek. ölvényi Györggyel való beszélgetéseim során szereztem tudomást arról, hogy Tamás József montreali tanárnak, a British Múzeum könyvtárában olvasható brosúrája szerint Kanadában negyvenöt magyar iskola működik, protestáns vasárnapi iskola jelleggel. Könyvük nincs. Négy iskola a Szülőföldem című kiadványt használja. Az iskolák helyzete nehéz. Tudomásunk szerint a montreali jezsuita főiskolán működik egy magyar irodalmi tanfolyam. A századfordulón alakult magyar településeken vasárnaponként összejönnek a magyarok — és egy bácskai származású, Kanadában élő magyar egyetemi tanár közlései szerint — mindenütt akad egy-egy magyar férfi, aki szereti a magyar verseket, írásokat, büszkén vallja magát magyarnak. Ezek a telepesek ma is megtartják a magyar nemzeti ünnepeket. Mégis — semmilyen könyvük nincs, a magyar klasszikus vagy a mai irodalom könyveiből egy példány sem áll rendelkezésükre. Lassan már a szájhagyomány tölti be a nemzeti irodalom szerepét. Montreal környéki kis falvakban dohányos telepesek élnek. Valószínűleg nyírségi származásúak. Fél évszázada magyar dohányt termelnek. Az 1956-osokból is toboroztak dohánytermelőket. Reménytelenül és segítség nélkül őrzik emlékeiket és népi összetartozásukat. Könyveik nincsenek. Népdalokat, népjátékokat, jeleneteket kérnek; Volly István segítségével juttattak el népdalokat, kéziratokat. Tudomásunk szerint örömmel fel is használták azokat. Angliában, Londonban működik a Szepsi Csombor kör. Nem egyesület ez; helyiségük nincs, csupán nevük, s néhány pártoló tag. Rendezvényeikre — furcsa módon — a lengyel kultúra helyiségeit veszik igénybe. A londoni Szepsi Csombor kör rendezvényein, estjein szerepelt már Illyés Gyula, Vas István, Pilinszky János. Legutóbb Simon Istvánnak küldtek meghívót. Körükben a Kortárs folyóirat nagyon rokonszenves. A Szepsi Csombor kör, sajnos, elit egyesület. Svájcban él talán az egyik legnépesebb, határainkon túli magyar értelmiségi réteg. Tudomásunk szerint kétezer főiskolás tanult Bázelben és Genf ben. A magyar lakosság ottani létszámához viszonyítva kevés példányszámban jut el oda magyar sajtó. Nagyon hiányzanak az ifjúsági könyvek. A genfi egyetemi könyvtár szerzeményi osztályának vezetője, Lökös Antal, magyar mesekönyveket ír, mert ilyeneket ott beszerezni lehetetlen. Ausztráliában, Sydneyben az ottani magyar lakosságnak már kinn felnőtt egyetemista gyermekei számára indítottak magyar irodalmi köröket. Minden nyáron szerveznek egy magyar nyelv és irodalom „tábort". Ennek az intézménynek dr. Bodolai Zoltán francia—magyar szakos tanár az éltetője. Valóságos szenzáció számba megy, ha valakit felvesznek erre a 3—4 hetes tanfolyamra. Ausztráliában tudunk egy magyar könyvkereskedésről is. Űj-Zélandban magyar olvasóklub működik, magyar nyelvű könyvtárral, amely úgy alakult, hogy a hazai rokonság kalandos utakon juttatott ki magyar nyelvű könyveket. A KIRAJZOLÓDÓ KÉP nem teljes. Nem is törekedhettem e téren átfogó helyzetjelentésre. Vannak erre felkészült intézményeink. Én csak azt szeretném, ha segítenénk volt honfitársainknak, magyar rokonainknak, akik ezt igénylik és várják tőlünk. Még nagyon sok, határainktól messze és közelebb eső olyan országot nevezhetnék meg, ahol — mindannyiunk tudomása szerint — több vagy kevesebb számú magyar lakosság vagy csoport él, amelyek drámai erőfeszítéseket fejtenek ki, hogy a hazai kultúrával, nyelvvel kapcsolatot tartsanak fenn. Közös problémájuk e közösségeknek e természetes igény kielégítéséhez szükséges eszközök hiánya. Olyan gyakorlati intézkedésekre lenne szükség, amelyek segítségével az eddigieknél nagyobb mennyiségű tankönyvet és szépirodalmat lehetne eljuttatni a szükséges helyekre az azt igénylő közösségeknek. Meg kellene szervezni a folyóiratok, napilapok határainkon j túli hasznosabb és jobb terjesztését, hogy minden olyan , , országban, ahol magyarok nagy és nagyobb számban élnek, 1 1 az érdeklődők megkaphassák a kielégítő példányszámot. Keresni kell a lehetőséget, hogyan lehetne eljuttatni magyar > > kolóniákhoz magyar ifjúsági irodalmat, gyermekjátékokat, \ [ képeskönyveket. i i Itthon nagy apparátus dolgozik évenként a költészet napja, | | valamint a nyári és őszi könyvnapok megrendezésén. Módot , , kellene találni arra, hogy ezek az ünnepségek kiterjedjenek 1 1 — ha bármily korlátozott mértékben — a határokon túl élő j \ magyar közösségekre is. Nem lehetne-e az amerikai, kanadai ■ ■ magyarok által sűrűn lakott városokban egy-egy könyves- j [ boltot nyitni — nekünk? Ott Magyarországon megjelent ma- c > gyár nyelvű könyveket árusítanánk. A hazai „Olvasó Népért” ] | mozgalom ne csak a hazai tanyák és falvak népét próbálja , , olvasó néppé nevelni, hanem nyerje meg azokat is, akik talán 1 ’ nagyon messze, de önként és szívesen olvasnák irodalmunkat. \ \ Miért ne lehetne olyan nyári építőtábort szervezni, ahol ' > régebben emigrált magyarok gyermekei együtt dolgoznának, ] J énekelnének, tanulnának és beszélnék a magyar nyelvet a i ■ mi gyermekeinkkel? Az Idegenforgalmi Tanács küldhetné ki ] J a tengerentúli magyarok számára keskenyfilmeket a hazai i ■ tájakról, életről, művészetről, és verseket, népdalokat hang- 1 1 lemezen. Miért ne rendezhetnénk amerikai, kanadai, auszt- ! ! ráliai vagy svájci magyar közösségek előtt olyan irodalmi 1 ' esteket, mint amilyenek a nagy sikerű bécsi Collegium Hun- ] \ garicum vagy a párizsi és a római Magyar Intézet irodalmi i > estjei? Magyar író miért ne látogathatna meg az erre a célra J J — hazai invencióra — szervezett körútja során amerikai vagy i ■ kanadai magyar közösségeket? ] [ SOROLHATNÉK még néhány javaslatot. Másoknak nyíl- , , ván még több ötletük van. Még több van — úgy hiszem — az 11 ezekkel a kérdésekkel foglalkozó intézményeknek. Nem én ! I akarom megoldani ezeket a problémákat. Meggyőződésem, < < hogy azok a politikai és világnézeti különbségek, indulatok, J | melyek ma minket elválasztanak az emigrált magyarság első < > nemzedékétől, még az ő életükben, de még inkább gyerme- ] [ keik és unokáik életében, vagy teljesen jelentéktelenné vál- . ■ nak, vagy jelen és jövőbeli kapcsolatainkban háttérbe szorul- ] j nak ahhoz a felelősségre vonáshoz képest, amely majd utó- , , daink részéről joggal ér minket itt és ott, ha megkérdezik: ! I miért hanyagoltuk el azt, hogy a lehetséges mértékben meg- 1 ’ tartsuk őket egy nép történelmének és kultúrájának vala- \ \ milyen, ha még oly távoli vonzásában is? « ' Irodalmunk kiemelkedő szellemei egy évszázada panaszol- ] j ják kultúránk, irodalmunk nyelvi elszigeteltségét, s trombi- i > tálnak a világirodalom Jerikó falai alatt. Az egyetemes em- ] [ béri kultúra áramába bejutni — minflen nemzet legjobb fiai- c i nak elsőrendű feladata. A szórványmagyarság érdeklődéséért, ] | olvasási igényéért törekedni, nyelvi megmaradásáért küzdeni , , — nem a világirodalom áramában való bejutás —, de egyete- 1 ’ mes é£ emberi teljesítmény. Ezért minden magyar írónak és ! ! felelős embernek meg kell tenni legalább annyit, amennyi 1 > ma lehetséges. \ 3
