Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-08-09 / 16. szám
Szabó Péternek hívják még nincs húszéves és az elmúlt esztendőben bejárta a Földközitengert, az lőni-, az Égéi-, a Fekete-, a Márvány-tengert, és az Adriát. Szabó Péter egy kispesti kertes házban nőtt fel, sokáig a Dunát sem látta s még csak egy csenevész patakocska sincs a közelben, amelyet — papírhajóját rábocsátva — némi fantáziával tengerré duzzaszthatott volna. Ellenben a hatesztendős fiú karácsonyra kapott egy könyvet: „Matrózok, hajók, kapitányok” s ez egy életre szóló hatást tett rá. Amikor elvégezte az általános iskolát s felmerült a kérdés, mit tanuljon tovább, kijelentette, miként hatéves korában, tengerész leszek. Szülei mosolyogtak, s beíratták a gimnáziumba, mondván, hogy ráér dönteni érettségi után. Bár úgy vélték, hogy ez a gyerekes tengerész-rögeszme az ő Péter fiuk esetében kicsit tovább tart a kelleténél. Péter viszont legnagyobb meglepetésükre elintézte, hogy első Mcntőcsónak-gyakorlat a Földközi-tengeren. Szabó Péter a fedélzeten egyik matróztársával gimnázium után a nyári szünidőben balatoni hajón dolgozhasson. A legnagyobb vitorlásra került, mint tanuló matróz, s ezután minden nyáron programszerűen jelentkezett, sőt már hívták, számítottak rá. Három nyári szünidőben végigtanulmányozta a MAHART valamennyi balatoni vitorláshajóját s azt mondta: ez jó előtanulmány, hasznos lesz, ha tengerre készülök. Szülei összenéztek: az egykori gyerekes vágyálom immár férfias döntésként hangzott. Magyarországnak nincs tengere, ez igaz. De van hajógyára, amelyből évről évre számos tengeri hajó siklik a vízre, hatezer tonnás mélytengeri hajók is. És van felsőfokú gépjármű közlekedési technikuma, tengerésztiszti szakkal. Erre jelentkezett Szabó Péter érettségi után. A tengerészeti szak kétévenként indul. Abban az évben nem indult. Helyette azonban Szabó Péter indult el — a tengerre. — 1968 szeptemberében valóra vált, amit kisgyerek koromban elhatároztam: tengerre szánhattam az 1350 tonnás Hazám nevű kereskedelmi hajónkkal. Nagynak láttam és gyönyörűnek. Azóta már utaztam a Borsodon, amely 1962-ben épült (a Hazám 58-ban), és ez lényegesen szebb, modernebb. De a Hazám mindig kedves marad számomra, mert nagyon sokat köszönhetek azoknak, akik ott tanítottak, az első tisznek, Dobos Lászlónak, a rádiós tisztünknek s a többieknek. És mert ezen a hajón kezdtem el, amit egy életen át folytatni szeretnék. Hogy miért ezt választottam élethivatásul? — A kemény tengerészmesterségre termett fiatalembernek álmatag őzike szeme van. Ezzel a merengő szemmel néz rám nagyon komolyan s megpróbálja elemezni realitássá vált „rögeszméjét”. — Szóval: hogy miért? Nem mert könnyű, vidám és változatos életet jelent. Bár vidám is, változatos is, de hogy nem könnyű, az biztos. Mint deck boy kezdi az ember, ami azt jelenti, hogy ételhordástól a fedélzeti munkáig mindenben segíteni kell. Nekem szerencsém volt. Hét hónap után kormányos tengerésszé, fedélzeti tengerésszé léptem elő. Elhallgat* ismét elgondolkodik. Hogyan magyarázhatná meg, miért választotta a hajóK ormány őrségben zást. Láthatóan fontosnak tartja, hogy ne értelmezzék tévesen: nem a kaland lehetősége vonzotta, hanem a sajátos munkaterület izgatja. Mert munka ez, a javából. Elmondja egy vad vihar történetét Latíkiánál a szíriai partokon, ahol a parancsnok választás elé került: vagy ottmarad a kikötőben, kockáztatva, hogy összetörik a hajó, vagy fölszedik a horgonyt s a nyílt tengeren próbálják átvészelni a vihart. Az utóbbi mellett döntött és helyesen döntött. Szabó Péter csillogó szemmel beszél parancsnokáról, arról, hogy milyen nagyszerű dolog a bátorság, a higgadtság, a lélekjelenlét. Milyen nagyszerű felelősséget vállalni, igazán jól ismerni a munkát, a viszonyokat s pontosan együttműködni egy jó kollektívával. — Vagyis... a hajó tulajdonképpen éppen olyan munkahely, mint bármely üzem. Ennek a munkahelynek nagy előnye, hogy miközben dolgozom, megismerem a világot. Hátránya, hogy sokáig nem láthatom a hozzátartozóimat. Egyéves hajózás után most tette le a felvételi vizsgát a főiskolán, ahol három év tanulás következik: matematika, fizika, hajózástan, tenger jog, nyelvek. A következő évfolyam azonban csak jövőre indul, így előbb még egy évet a tengeren fog tölteni. Kevés fiatalember mondhatja el magáról, hogy amit hatéves korában elképzelt, azt húszévesen megvalósította. Szabó Péternek ez azért is sikerült, mert a céljáért tanulással, munkával harcolni tudó, komoly felelősségérzettel élő fiatalok típusához tartozik. Augusztusban ismét hajóra száll. Hogy melyikre, a Borsodra, a Hazámra, vagy egy harmadikra? Még nem tudja. Amelyiken szükség lesz rá. Jó munkát, szerencsés hajózást! Soós Magda Itt ?z ellenség De nemcsak Zebulon futott. A frissen toborzott nemzetörezredek sem álltak meg a kartácstűzben, az első összecsapás után hátat adott az ellenségnek az Hajnalodott, mire a szerencsétlen „szalmakomisszárius” vissza tudta verni az élelmezési tisztek rohamát. De ekkor meg Ödön kalamárist, tollat hozatott, s felszólította, hogy (csináljon a készletekről kimutatást. Már éppen lelkészült volna a rovatokkal, amikor vad csata- Jzaj riasz^ottajejjj^^^^ ^