Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-08-09 / 16. szám
,„•••>..... Légifelvétel az ősparkba ágyazott Várfürdőről Gyula központja madártávlatból Az utóbbi esztendőkben egy Körös-vidéki kisváros, a keleti országhatár mentén fekvő Gyula, váratlanul a kulturális és idegenforgalmi érdeklődés élvonalába került. A „Gyulai nyár” művészeti rendezvényei évről évre mind több látogatót vonzanak, s a 750 esztendős múltú békési település immár fesztiválvárosnak számit, akárcsak Szeged vagy Agrigento. Az idei „Gyulai nyár” eseménysorozata az Erkel-diákünnepségekkel kezdődött; a Duna—Tisza-köze és Dél-Tiszántúl középiskolásai tizenegy művészeti ágban mérték össze tudásukat. Az eszperantó nyári egyetemre tizenhat országból érkeztek résztvevők, s a nyári program legkiemelkedőbb része, a Várszínház műsora zsúfolt nézőtér előtt most pereg. A kétezer személyes szabadtéri színpadon öntevékeny művészeti együttesek lépnek fel; hangversenyek, kiállítások követik egymást. Gyula művelődési szerepének megnövekedése csak azokat lepte meg, akik nem ismerték e nagy múltú alföldi település sajátos varázsát, vonzerejét. Aki viszont csak egyszer is eljut Gyulára, az nyomban hatása alá kerül, s újból és újból viszszatér más és más évszakokban. Már maga a Gyula környéki táj is figyelemre méltóan elüt az Alföld általánosan ismert képétől. A Bihar-hegységből aláereszkedő Fehér- és Fekete- Körös Gyula közelében egyesül egymással, s az összefutó vizek lényeges alkotóelemei a táj képének. Ä Körösök, kijutván az erdélyi hegyek közül, itt már kis esésű, csendes járású folyócskák, melyek jórészt megszabályozott mederben haladnak a Tisza felé. Gyulát is átszeli egy csatornává alakított Körös-ág, míg maga az élő Fehér-Körös a város északi szegélyén halad el. A Körösök mente éppoly tengersík vidék, mint amilyennek Petőfi rajzolta az Alföldet, mégsem egyhangú, mert vizek és erdők tagolják, s az egymás közelében futó folyócskák, a dús ártéri füzesek, a nagy időket átélt mocsári tölgyesek itt is, ott is megmaradt foltjai rendkívül változatossá, gyönyörködtetővé teszik. Fokozza a Gyula környéki táj szépségét gondos megmunkáltsága. A gátak közé szorított, duzzasztóktól fékezett Körösök mentén lépten-nvomon öntözőművekkel, rizsföldekkel, zöldségeskertekkel találkozunk. Ahol hajdan kényükre-kedvükre csavarogtak a rakoncátlan vizek, ma kordába fogva, célra irányítva, kultúrnövényeket öntözgetnek, locsolgatnak egyre növekvő nagyságú területeken. Az ily barátságos tekintetű tájba települt Gyula a legvárosiasabb alföldi kisváros. Egyik ismertetője a „Tiszántúl Sopronja” néven említi — külsejére, történelmi levegőjére, iskoláira, lakóinak életmódjára, életérzésére hivatkozva. 1405 óta város, s a gyulai vár Magyarország legrégibb építménye. A település mindmáig őrzi nevében a honfoglaló magyarok egyik törzsfőjének, Gyulának a nevét. Várát a szájhagyomány szerint maga Gyula vezér építtette Attila híres fapalotája helyén, a valóságban azonban Róbert Károly volt az, aki 1313-ban erősséget emeltetett a Körösök mocsaraitól védett földhátra, kiemelkedő szigetecskére. E vár körül alakult ki aztán századok során a mai város. Hajdan teljes körben víz vette körül Gyulát, a város belterületén még ma is sok helyen fellelhető a Körös egykori medre, a megyei bíróság déli szárnya helyén is a Körös folyt valamikor. Jelenlegi városképét a török hódoltság után nyerte el Gyula. Műemlék épületei között épp ezért barokk ízlésű a legtöbb, de a klasszicista és a romantikus stílus jegyeit is őrzi néhány védett lakóház és középület. A legfőbb városképi együtteseket parkok foglalják magukban, és virágokkal, fákkal szegett széles utcák kötik össze. A természeti táj élményét kelti a városon átfolyó keskeny Körös-ág zöld sávja, a víztükörre hajló füzek messzire futó kettős sorával. A török pusztítás mindössze három középkori építészeti emléket hagyott meg a városban: a várat, a XV. század végéről való fürdőépületet és az 1406—1556 között fennállott ferences kolostor-templom szentélyének romokban megmaradt alapfalait. Mindezek között legjelentősebb a városcentrumhoz közel fekvő vár, mely meglehetősen épen vészelte át a történelmi viharokat, s mint éredeti formájában megmaradt síkvidéki vár egyedülállónak mondható az országban. A Bánk bán színpadképe a várudvaron. Jobbra: Jelenet a Fejedelmi Az ágas-bogas kanyarokat vető Fehér-Körös vízgyűrűivel körülvett földháton emelték építői a végtelen árterület fölé. Azóta kiszáradtak a körülötte terjengő vizek, csak a Fehér- Körös kis oldalága maradt meg falai tövében, s ma zöld gyepes síkságból emelkedik ki messzire vöröslő nyerstégla falaival. Tagolatlan, tömör téglaalapjából méltóságteljesen magaslik ki a vaskos öregtorony, a vár legkiemelkedőbb része. A szűk nyílású, széles párkányzatú falak hosszúkás várudvart fognak körül, amely nyaranta sajátos várjátékok színhelye. A gyulai Várszínház történelmi játékok bemutatóhelye. Az idén Jékely Zoltán Fejedelmi vendég című darabja elevenedik meg a tömör várfalak közt, a klasszikus színházat pedig Lope de Vega Furfangos menyasszony című vígjátéka képviseli. Gyakran csendülnek fel a Várszínház színpadán a Bánk bán dallamai. Legutóbb a vár közelében levő Erkel-fa szomszédságában, szabadtéren is előadták; ott, ahol a gyulai születésű zeneszerző 1861-ben az opera zenéjét komponálta „Magasra szárnyalva fenségesen zengi Tiborénak fájdalmát a nagy magyar zseni” — olvashatjuk a vén fát jelző emléktáblán. Gyula másik nagy vonzereje a gyógyhatású termálfürdő. Az úgynevezett Kastélykertben — ahol az ősi váron kívül a volt Almássy-kastély barokk épülete is helyet foglal — 1958- ban 70 fokos hévizet tártak föl. Az értékes ásványi anyagokat tartalmazó termálvíz kiválóan alkalmas mozgásszervi megbetegedések és különféle női bajok gyógyítására. A gyulai fürdő az elmúlt évek során az ország egyik legvonzóbb üdülő- és gyógyhelyévé vált. A védett ősparkban nyolc különböző rendeltetésű és hőfokú medence épült, s több ezer vendég befogadására alkalmas öltöző-sor. A hidegvizes uszoda, a langyos strandmedencék és a meleg gyógymedencék forgalma hétköznapokon eléri a 2000—3000 főt, szombaton—vasárnap pedig a tízezret is. A vendégek mégsem éreznek zsúfoltságot a nagy zöld terület szellős beépítése folytán, hiszen a fürdő parkterülete meghaladja a hatvan holdat. A kastély műemléki értékű lovardáját fedett termálfürdővé alakították; az üvegtetős csarnokban a nagy úszómedencén kívül két gyógymedence és kádfürdő-részleg fogadja télen-nyáron a fürdőzőket. A gyulai Várfürdőnek tavaly már félmillió vendége volt. Gyula ma már kétségkívül az Alföld legszebb fürdővárosa. Érthető, hogy évről évre mind többen keresik fel közeli és távoli országrészekből egyaránt, de a szomszédos Jugoszláviából és Romániából is. A vendégsereg befogadására az országban először itt létesítettek ún. mikrohotelt, amelynek 120 szobája termálfűtéses, télen is fogad vendégeket. A gyógyfürdő festői környezetében 300 személyes kemping létesült, a városerdőben vikendházakból alakult ki egy kedves kis üdülőtelep. A várral szemben most áll befejezés előtt a Rilencemeletes szakszervezeti üdülő fehér toronyépülete, s tervezés alatt van egy 650 férőhelyes. 22 emeletes üdülőszálló. A vendégforgalom állandó növekedése jelentős mértékben hozzájárul a város fejlődéséhez, természeti adottságai minél teljesebb értékű kihasználásához. A környék erdőfoltokkal teleszórt, vizekkel átszeldelt tája pedig egyre vonzóbb hatást gyakorol a természetjárókra, vadászokra, horgászokra. Ha a Fehér-Körös hídján átmegyünk a kedves Kétkörös-közbe, az Alföld legnagyobb összefüggő tölgyesében találjuk magunkat. Ahol pedig a Fekete- és a Fehér-Körös összefolyik, a gyönyörű Szanazugban egymást érik a horgásztanyák. A vízre hajló görcsös vén füzek aljában itt is, ott is hallgatag horgászok várják a kapást. Távoli vidékekről jönnek ide a nyaralók, üdülők, horgászok; sátrat vernek, vagy a szétszórt kis vikendházakban pihennek; kajakosok, kenusok ütnek tábort az ősi égerfák terebélye alatt. A Gyula felé vezető utakon egymást érik a hazai és külföldi autóbuszok; az úticél a barátságos hangulatú, vendégszerető kedvességű kisváros, ahol gazdag kulturális program s gyógyító erejű hévíz várja a nyár vándorait. Antalffy Gyula vendégből: Petényi Ilona, Ftllöp Zsigmond és Iványi József Korhíi öltözetű fegyveresek sorfala között érkeznek a Várszínház vendéget A Körös holtága a városképben (MTI felv.) hs*■Byjgjp i 'li y ti *’f n~ riT m- 'm r m
