Magyar Hírek, 1968 (21. évfolyam, 24-26. szám)
1968-12-14 / 25. szám
/~étAx>ro - OfáAons Érettségi találkozónk volt, hajdani Veres Pálnésoknak - a huszonötödik. Nem éppen szívderítő évszám, méregettük is egymást alaposan: kin milyen nyomokat hagyott a kegyetlenül múló idő... Nos, miután a hajdani emlékek íel-Ualász Ibi üzletvezető elevenítésével s a hajdani tanárok utánzásával eltelt az első egy-két óra, hozzákezdünk a meséhez: ki hogyan él, hány gyereke van ... — Hát hiába, nem vagyunk már húszévesek! — sóhajtotta szomorkásán Ági, aztán gyorsan elmesélte: spanyolul és olaszul tanul, mert egy ideje, titkárnői teendőin túl, tolmácsolni is szokott. Kiderült, hogy Erzsi, aki könyvelő, továbbképző tanfolyamra jár. Marika beiratkozott a szabadegyetemre, művészettörténetet hallgatni. Én magam akkor éppen, két évtizedes kihagyás után, a tornát fedeztem fel újra... így hát elégedetten állapítottuk meg. hogy ha húszévesek el is múltunk, energia úgylátszik, maradt bennünk elég, sőt: tettvágy és erő is, új ismeretek gyűjtésére. Sokat emlegettük persze a feketekávé és a gesztenyepüré után a külföldön élő osztálytársakat. Főleg Jutkát, aki elvált férjétől, és gyermekével egyedül él Brüsszelben ... Akik meglátogattuk és felkerestük, kicsit csodálkoztunk: Jutka bárkit szívesen kísérgetett piacra, múzeumba, városnézni. Tehette. Jutka ugyanis tervekben, vágyakban, lehetőségekben ugyan szegény, de időben: millomos volt. — Voltaképpen miért nem dolgozik? — kérdezte Ági. — Mert elmúlt negyvenéves. Hiába ír, beszél négy nyelven, akárhova jelentkezik, mindig akad egy tíz-tizenöt évvel fiatalabb nő, akit szívesebben felvesznek... Valami újat tanulni? Nincs már kedve, fél. Hát igen. Jutkához hasonló sorsok akadnak itthon is. Kedvüket vesztett, a fiatal korban elmulasztottakat a negyvenen valamivel innen vagy túl, pótolni már bátortalanok. Csakhogy a számuk már fogyóban s mindinkább mi kerülünk többségbe, akik szomorkásán felsóhajtunk ugyan az érettségi találkozón: „Jaj. nem vagyunk már húszévesek” — de ezt magunk sem gondoljuk komolyan. S van aztán még egy fajta negyvenéves asszony, tulajdonképpen róla akartam írni a legtöbbet. A negyvenötéves Esztikéről, aki most hivatalsegéd és húsz éve vágyik rá, hogy tanuljon. Erre a lehetőséget most nyújtotta neki először az élet s ő két kézzel kapott utána, pedig beteg férje, három gyereke van otthon. S az esti gimnázium, a régi vágy teljesülésén túl a megerősödött önbizalmat is hozta neki: lám, tudnék tanulni! S az újabb, most már reális álmot: ha leérettségizett, érdekesebb munka után nézhet. És íme: Ibi. Ez a még most is sudár, magas, barna érdekes asszony, akit Bod Éva keramikusművész húsz éven át néztek, csodáltak: manöken volt. Angolos, finom ruhákat mulatott be, s bár alakja húsz év alatt sem centikben, sem kilókban nem változott, tudott akkor elmenni, mikor még szükség volt rá a dobogón. Mert új szakmát keresni. Ruhákkal foglalkozik most is, csak éppen: a pult mögött. A Váci utcai „Sikk” egyik boltját vezeti. Kedvesen, türelmesen foglalkozik a vevőkkel, de megmondja őszintén azt is, ha a kiválasztott ruha nem áll jól a megrendelőnek ... Esztike, Ibiké éppen azt bizonyítja a Brüsszelben élő Jutkával szemben: nem „zárul be a kapu”, nincs elrontva végérvényesen semmi. Lehet, csak merni kell: újra kezdeni. Az újrakezdőknek ebbe a szép sorába tartozik „Gréti néni” is, a Szilágyi Erzsébet gimnázium magyar tanárnője. Alig néhány éve ta- | nít, pedig már felnőtt lányai vannak és / unokája. Könyvtárban dolgozott — emberek közé vágyott, tanítani szeretett volna. Levelezési oktatáson végezte el az egyetem magyar szakát. És mikor célhoz ért, mikor az első magyar óra után az izgalomtól rekedten, kipirultan ment a tanáriba, tudta: újra kell kezdeni. Amit az egyetemen a napi nyolcórai munka s a család mellett tanult: nem elég. így hát óráról órára újra készült, jegyzetelt, olvasott, tanít- ' ványai várható és nem várható kérdéseire kutatta a feleletet... Szakma helyett — hivatás. Ezt ta- , lálta meg Bőd Éva is. ö is érett asz- ' szonyként, állását otthagyva változtatta meg életét. Gréti a katedrára vágyott, Bőd Éva onnan vágyott el. Kémia-fizika tanárnő volt a Móricz Zsigmond gimnáziumban. S aztán egyszer egy barátnőjénél kis színes kerámia gyöngyöket látott. Az agyag, a máz lázba hozta, képzeletét megmozgatta. Kölcsönkérte az iskola kis égető kemencéjét, s otthon kezdett játszani az agyaggal és a mázakkal. Szakmája a vegyészet, a kis kemence parazsánál valósággal felgyulladt, megszínesedett, csodákra tette képessé. Napokon át kísérletezett, szinte rabja lett a különböző mázaknak. Az , anyag színe, összetétele, simasága, rücskössége új és új próbálkozásokra ősz- 1 tönözte. Napközben tanított, este agya- ! gozni tanult. Hónapokkal később je- | lentkezett először vázáival, kancsóival a művészi alkotások forgalombahozatalát engedélyező zsűrinél. Elfogadták a munkáit... Fizetésnélküli szabadságot kért — néhány hónapra tett fel mindent. Fél év alatt kilenc kilót fogyott, de: sikerült. Otthagyta az iskolát, s 1 első kiállításáról már nagy kritikák jelentek meg; a szakma és a közönség felfedezte... És még egy, pedagógusból lett mű- . vész: Devecseriné Huszár Klára, ö is érett asszony, anya és feleség, amikor | a biztos megélhetést otthagyja a bi- | zonytalanért és újra tanulni kezd. Csu- | pa hátránnyal indul. Nem is egészen fiatal már a fiatalok között, és nő egy olyan pályán, ahol elődei nincsenek. Opera-rendezést tanul öt éven át... Ma az Állami Operaházban dolgozik, ő a szervezője, rendezője a szombathelyi gyönyörű előadásoknak, nemrégen Bécsbe hívták vendégrendezésre ... Eszti, Ibi, Gréti, Éva, Klári... öt asszony a sok közül, akik nem félnek az öregedéstől, mert minden napjuk a 1 kötelességükön túl örömet is hoz. És akiknek felesleges feltenni a múló évekkel egyre nehezebben megválaszolható kérdést: boldog vagy? Pongrácz Zsuzsa Messze, messze, még az Óperenciás-tengeren is túl, szép Csodaországban kis hercegnő született. Bölcsője köré gyűltek a tündérek meg a tündérkirálynö. Nézték a kislány álmodó arcocskáját, majd a királynő felemelte kezét, s így szólt: — Ajándékozzátok meg ezt a gyermeket azzal, amit legértékesebbnek gondoltok. Az első tündér az alvó fölé hajolt, s ezt suttogta: — Én varázsvesszőmből olyan szépséggel ajándékozlak meg, aki lát, tavaszi virágot lát. — Én — mondta a másik — olyan szemmel ajándékozlak meg, mely áttetsző és mély, mint á tenger kékje. — Én olyan sudár alakot adok neked, mint amilyen a fiatal pálma törzse — ígérte a harmadik. — Tőlem — szólt a negyedik — földbe rejtett aranykincseimet kapod. A tündérkirálynő elgondolkodott. — Az emberek s virágok szépsége elhervad — mondta halkan. — A szem bubája kihuny az ifjúsággal, de fiatalon is gyakran borítja homályba a könny. A szélvihar derékba töri a pálmát, a kor szele méghajlítja a karcsú alakot. Az emberek meggyűlölik, aki az aranyát nem osztja szét köztük, aki meg megosztja, maga marad szegény. Semmi maradandót nem adtatok ennek a gyermeknek. — De mi maradandó az emberben, mivel ajándékozod meg őt te tündérkirálynő? — kérdezték a többiek. — Én jóságot ajándékozok neki — válaszolt mosolyogva a tündérkirálynö. A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad ... Jóság nélkül olyan a szépség, mint illat nélkül a virág. Jóság nélkül a gazdagság csupán az önzés gyámola. Tudjátok meg. hogy a ti ajándékaitok múlandók, de a jóság maradandó: olyan akár a forrás, melyből minél többet merítesz, annál bőségesebben buzog. A jóság — egyetlen kiapadhatatlan kincs. — S itt ráhajolt a gyermekre, szívét megérintve, suttogta: — Légy jól Kürthy Hanna rajza Modern terítő Futurista, díszítőelemekből tervezett minta falvédőre, térítőre egyaránt alkalmas. Előnyösen díszíti a modern bútorokkal berendezett lakást is. Két színnel is hímezhetjük, ez esetben a fenyők törzsét barnával, az ágakat zöld fonallal, keresztöltéssel hímezzük. Asztalfutót is készíthetünk a mintával, ez esetben csak a hosszabb oldalakat hímezzük a motívummal. Kanavászt vagy kongré anyagot vásárolunk, hímző- vagy gyapjúfonallal dolgozunk, tetszés szerint. trmri ULLU-j.xi.-Li JOLOa : xxttxn -_n-tuxi iu: uuuü ■,-u-U.tu gantniitijiiiiiiteTOH A külföldön is, különösen a Német Szövetségi Köztársaságban és a skandináv országokban nagyon népszerű magyar szőrmedivat évről évre újabb termékekkel tör Bőrrel szegélyezték ezt a húzózárral csukódó ocelot panofix bundát (Komlós Lili felv.) (Bunda din atbi midaté be a szőrmepiacra. Az idei, budapesti nagy bunda- és Az idei bundadivat újdonsága a bőrre keresztbedolgozott nutria panofix bunda szőrmekabát bemutatón a hagyományosan kikészített pa-A hagyományos vonalú barna panofix bunda, világosszfnű, hosszúszálú szőrme állógallérral nofix bundákon (a világos tejeskávé színtől a mély barnáig és a legkülönfélébb pasztell színekig, narancssárga, kék, piros, zöld színekben) a nemes szőrmét nagyszerűen utánzó filmnyomott ocelot, leopárd, tigris, zebra panofix kabátokon feltűnt a divatos bőrdíszítés, kombinálás. Láttunk — és az egyik legnagyobb siker — keresztbe bőrre dolgozott nutria-hatású panofix bundát, bőrrel szegélyezett, bőrgombokkal csukódó fehér göndörbárány kabátot, színes, rövid teenager kabátot. Mint mindig — most is sikerrel szerepeltek a rövid, a 7 (,-os, a 3/',-es színes irhakabátok és a férfiak számára készült újdonságok, a kétsoros báránybundák, panofixszal bélelt szövetkabátok. A Pannónia Szőrmefeldolgozó és Konfekció gyár egyik újdonsága az úgynevezett japán-nerc, amelyből gallérok készülnek, és a sokféle színben kapható hosszúszálú rókabárány, a nemeskikészítésü mormota, pézsma és nutria bunda. A bundák egyenesszabásúak, vagy enyhén lefelé bővülnek, a divat itt nem a szabásvonalban, hanem inkább az újszerű szőrme-féleségekben jelentkezik. Az egyetlen, de nagyon szép bundára vágyódok az idei kollekcióban is megtalálják a mindig elegáns fekete perzsát, perzsalábat, nercgallérral, vagy a sokkal olcsóbb, de nagyon hálás viseletű fekete, fehér vagy színes magyar specialitást, a merluska bundát. P. J. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ á ő ♦ ♦ 4 ♦ ♦ ♦ l ♦ ♦ ♦ ♦ ' ♦ Méze DEBRECENI MÉZES. 4 egész tojást 10 deka cukorral habosra keverünk, azután hozzáadunk fél kiló lisztet, 1 csomag sütőport, 4 deci langyos mézet, fél deka tört fahéjat és 3—4 szem finomra tört szegfűszeget. Fél óráig keverjük, zsírozott tepsibe tesszük, tetejét apróra vágott dióval vagy mandulával beszórjuk. PÁKLAVA. Hozzávalók: 1 tojás, negyed liter víz, 1 evőkanál tejföl, 1 evőkanál bor, kevés só, 30—32 deka liszt. Töltelék: 28 deka darált dió, 12 deka porcukor, kevés vanília, citrom héja, 6 deka zsír, negyed kiló méz, ostyalapok. * Az alkotóanyagokból rétes keménységű tésztát készítünk. Jól kidolgozva, két cipóra osztjuk és negyedórát pihentetjük. A zsírral kikent tepsibe a fele tésztát kinyújtva belehelyezzük, a töltelékkel megkenjük, majd a másik cipót szétnyújtva rátesszük. Forró zsírba mártott késsel egyenlő kockákra vágjuk, a tepsiben félig megsütjük, majd negyed kiló forró mézzel kanalanként leöntjük. Üjra visszateszszük a sütőbe, a méz a tésztán jól forrjon. Ha megsült, hűlni hagyjuk, a kockák mentén a késsel végighasítjuk. Ostyalapra tesszük, hogy ne ragadjon.
