Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)

1966-09-01 / 17. szám

jtátink, olvastuk, UcMoüuk... Az Ifjúsági Művészegyüttes Rajkó zenekara nagy sikerrel vendégszerepeit Angliában. A kéthetes angliai turné idején 14 előadást tartott az együttes, a hires londoni Albert Hall­ban két nap alatt tizenötezren tapsolták végig az előadást, amelyen vendégként Kovács Apollónia és Urbán Kati nép­dalénekeseink is felléptek. * Zenei fesztivált rendeznek szeptemberben Stockholmban. A legmodernebb zenei irányzatokat képviselő nemzetközi zenei szervezet (ISCM) legújabb szerzők műveivel kapcsoló­dik be a kéthetes hangversenysorozatba. A nemzetközi zsűri­nek magyar származású tagja is van: Ligeti György. * A magyar irodalmi életben nagy részvétet keltett Molnár Márta halála. Az írónő — Molnár Ferencnek, a világhírű író­nak, és Vészi Margit írónőnek a leánya, aki Sárközi György, a fasizmus idején mártírhalált halt költő felesége volt. * 70 000 lakosú városrész épfii Káposztásmegyeren. Az új negyed Újpesttől északra, a Váci út és a szobi vasútvonal között terül majd el és áruházat, sűrű bolthálózatot, 400 sze­mélyes szállodát, éttermeket, központi művelődési házat és két mozit, két szakorvosi rendelőintézetet, mentőállomást, uszodát, tízezer személyes sport-stadiont, sportcsarnokot és sok iskolát is kap. * Külföldi filmesek Budapesten forgatnak. A Metro—Goddwyn— Mayer filmgyár franciaországi stúdiója -A 25. óra« című film­jének felvételei közben: Antony Quinn amerikai filmszínész, Radmila Dzsuricsin belgrádi filmszinésznő és Henry Verneuille francia filmrendező a Gellérthegyen (MTI — Fényes Tamás felv.) József Attila versei — angolul. A Danubia Book Company angol könyvkiadó gondozásában megjelent József Attila vá­logatott verseinek fordítása. A New Statesman könyvkritikusa melegen üdvözli a kötetet, röviden ismerteti a költő életút­ját és idéz a Nagyon fáj című versből. Hasonlóképpen mél­tatja a könyvet a Times irodalmi melléklete is. * Egy esztendeig tartó tanulmányútjáról hazaérkezett Bu­dapestre Mező László gordonkaművész, az Országos Filhar­mónia szólistája. Amerikában a többi között a New York-i Juilliard-iskolában Piatigorskynál és Puerto Ricában Pablo Casalsnál folytatott tanulmányokat. * A tihanyi múzeum az elmúlt hetekben könyvtárral bővült. A könyvtárat az apátsági épület hangulatának megfelelően barokk stílusú állványokkal rendezték be. * Anyavédelmi Központ megalakítását határozta el a Fő­városi Tanács. Feladata lesz a szülészeti-nőgyógyászati Intéz­mények munkájának összehangolása, a terhesgondozás irányí­tása és ellenőrzése, továbbá az abortusz elleni küzdelem. * Juhász Ferenc és Weöres Sándor verseit közös kötetben adja ki angolul a Penguin Books. A kötet 15 ezer példány­ban jelenik meg, a költeményeket Peter Redgrove fordította. * A DEFA Filmgyártó Vállalat egyik produkciós csoportja is Budapesten dolgozik. A Hősök terén készül a »Liebe in Galopp« című film egyik mulatságos jelenete (MTI — Tormai Andor felv.) »A Magyar Népköztársasig nevében!« A Legfelsőbb Bíróság Elek-tanácsa kihirdeti döntését (Vámos László felvétele) ÓVÁS, ÁLLÁSFOGLALÁS, IRÁNYELVEK A Legfelsőbb Bíróság tevékenysége a törvényesség védelmében "A magyar lapok mind gyakrabban adnak közre érdekesebbnél érdekesebb jogi eseteket. É beszámolók legtöbbször A Legfelsőbb Bíróság döntései, A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásai címet viselik. Milyen célt szolgálnak tulajdonképpen ezek a bírósági intézkedések?« — kérdezi egy ottawai olvasónk. Egyetlen tömör mon­dattal is felelhetnénk: a törvényesség védelmét. Mégis, a téma megérdemli, hogy alaposabban foglalkozzunk vele. VAN APELLÄTA Mindenekelőtt nézzük meg, milyen hatásköre van a Legfelsőbb Bíróságnak. Az Alkotmányban is rögzített elvekből eredően, lényegében négy irányú: 1. első fokon ítélkezik a hatáskörébe utalt, illetőleg a legfőbb ügyész által kezdeményezett, kiemelt fontosságú ügyekben; 2. dönt a megyei bíróságok, a főváro­si bíróság és az alsóbb fokú bíróságok határozatai ellen benyújtott fellebbezé­sek tárgyában; 3. dönt a Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek és a legfőbb ügyésznek a bíróságok jogerőre emelkedett határozatai ellen benyújtott törvényességi óvásai felett; 4. elvi döntéseket hoz és ezekben a bíróságokra kötelező irányelveket álla­píthat meg. A levélírónknak adandó Válasz szem­pontjából most elsősorban a két utóbbi funkció érdekel bennünket. A közvé­lemény azt tartja, hogy jogerőre emel­kedett bírói határozatok ellen nincs többé apelláta. Pedig van! A szocialista felfogás szerint ugyanis: az olyan bírói ítélet, határozat, amely az állam vagy a dolgozók érdekeit nyilvánvalóan sérti, vagy amely a törvény különösen lénye­ges rendelkezéseibe ütközik — nem ma­radhat érvényben. Ezért merül fel olyan jogintézmény szükségessége, amely — anélkül, hogy növelné a bírósági peror­voslatok számát — lehetőséget nyújt egy-egy bírói határozat hatályon kívül helyezésére akkor is, ha az már jogerő­re emelkedett. A VÁDLOTT VÉDELME A bírói határozatok hivatalból való felülvizsgálatának sajátos, szocialista el­járásjogi intézménye a törvényességi óvás. A bírói gyakorlat és a polgárok jogbiztonsága, jogérzete szempontjából ez egyaránt nagy jelentőségű. Nincs ha­táridőhöz kötve, az ítélet jogerőre1 emelkedése után bármikor megtörtén­het. Ha a törvényességi óvás esetleg éppen a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányul, akkor egy szélesebb, kol­lektív testület, a Legfelsőbb Bíróság El­nökségi Tanácsa dönt. Ülésén a legfőbb ügyész is részt vesz. Amennyiben az­után a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a megtámadott határozat törvényt sért, úgy ezt érvényteleníti, majd maga dönt, esetleg utasít, hogy az alsóbb fo­kú bíróság hozzon új határozatot. Lapjaink valóban — a törvényességi óvás nyomán tárgyalt — több érdekes jogi esetet hoznak nyilvánosságra. Bár­milyen sok ügyről is van azonban szó, az eredetileg is helyes bírósági ítéletek­hez viszonyítva: számuk elenyésző. Vi­szont mindig a törvényesség szigorú be­tartására, még körültekintőbb ítélkezés­re késztetik az alsóbb bíróságokat és nyilvánosságra hozataluk is nevelő ha­tású. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a legkülönbözőbb polgári perekben, bűn­ügyekben él az óvás jogával és gyakor­latát akár kötetnyi esettel is dokumen­tálhatnánk. Egyetlen egyet említenék mégis, nem annyira példaként, inkább jellemzésül. Valakit az alsó fokú bíróságok súlyos testi sértés miatt szabadságvesztés-bün­tetésre ítéltek. Az első fokú tárgyalás időpontjában a vádlott más ügy miatt már szabadságvesztés-büntetését töltöt­te. Meghatalmazott védője nem volt és a bíróság sem gondoskodott ügyvéd ki­rendeléséről. A Legfelsőbb Bíróság el­nökének törvényességi óvása után a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül he­lyezte az ítéletet. Megállapította: a tör­vény helyes értelmezése szerint a tdr­­gyaláson a védő részvétele nemcsak ak­kor kötelező, ha a vádlottat a tárgya­lásból eredően helyezték előzetes letar­tóztatásba, hanem akkor is, ha más ügyben kiszabott szabadságvesztését töl­ti. Mert a védekezési lehetőség korláto­zottsága szempontjából ugyanolyan helyzetben van, mint akit tárgyalás alatt álló ügyben helyeztek letartóztatásba. Látható: a Legfelsőbb Bíróság ugyan egyetlen személy ügyében élt az óvás jogával, mégis — mint minden hasonló eljárásnál — általános jogelvet védett. Ebben az esetben a védelem biztosítá­sáért szállt síkra, amely a magyar bün­tetőeljárási jog egyik alapvető elve. El­hanyagolása a szocialista törvényesség súlyos megsértése. A Legfelsőbb Bíróság azonban nem­csak az óvás gyakorlatával védelmezi a törvényességet. Mondottuk: irányelve­ket is megállapíthat és a bíróságok szá­mára kötelező elvi döntéseket is hoz­hat. Felhatalmazza erre az alkotmány 38. paragrafusa is. Ezek az irányelvek és elvi döntések — egy vagy több eset következményeként — irányt mutatnak az alsóbb fokú bíróságoknak. Eligazíta­nak, ha valamely bírói ítélkezés a tör­vény szellemétől elütő módon értelmezi a paragrafusokat; ha az élet a törvé­nyek kifinomultabb alkalmazását kí­vánja; ha a törvények nem adnak már pontos útmutatást egy-egy új jelenség­re, tehát rés keletkezik a joggyakorlat­ban; ha kiderül, hogy enyhébb, vagy éppen súlyosabb, esetleg differenciál­tabb ítélkezés védi jobban a társadalom érdekeit és fejt ki fokozottabb nevelő hatást. EGYÖNTETŰEN, DE DIFFERENCIÁLTABBAN Felsorakoztathatnánk most is szám­talan érdekes, egyébként a lapokban is közölt példát Hadd említsünk meg csu­pán néhányat — ismét jellemzésül. A Legfelsőbb Bíróság 1964. évi 4. számú irányelve az emberi élet védelmével foglalkozik, miután az élet elleni bűn­tettek számának alakulása megkívánta, hogy a Legfelsőbb Bíróság tárgyalja e kérdést és irányt mutasson az ország bíróságai számára. A 4. számú irány­elv hangsúlyozza: a szocializmusban az élethez fűződő kiemelkedően fontos sze­mélyiségi jognak a legteljesebb bünte­tőjogi védelemben kell részesülnie, s a bírósági gyakorlatban a társadalomnak az emberölésekkel szemben hatható­sabb védelmet kell kapnia. Az irány­elv a többi között rámutat, hogy a bün­tetés-kiszabás gyakorlatában néha nem megfelelően értékelik a súlyosbító és az enyhítő körülményeket. Különös nyo­matékkai mutat rá az irányelv arra, hogy a helyes büntetéskiszabásban nél­külözhetetlen az elkövető személyi kö­rülményeinek alapos felderítése, a bűn­tett elkövetésének kriminológiai vizsgá­lata, az elkövetés motívumainak mély­reható tisztázása, a bűncselekmény és az alkoholos állapot közötti összefüggés felderítése is. A Legfelsőbb Bíróság eme irányelve — amely még több út­mutatást is tartalmaz — azt hivatott elősegíteni, hogy ez emberölési bűncse­lekményekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat egyöntetű, de a büntetéski­szabás terén mégis differenciáltabb le­gyen és megfelelően szolgálja a meg­előzést. A GYENGÉBB FÉL ÉRDEKÉBEN A Legfelsőbb Bíróság 1964. évi 3. szá­mú irányelve a házassági bontóperek általános szempontjait összegezi és e perekben követett bírósági gyakorlatot egységesíti. Az irányelv nyomatékosan felhívja a bírák figyelmét arra, hogy a házasságot komoly és alapos ok esetén bármelyik házastárs kérelmére fel kell bontani. Űj és fontos megállapítás, hogy a házastársaknak a házasság felbontá­sára irányuló szabad, befolyásmentes, komolyan megfontolt, végleges elhatá­rozáson alapuló közös akaratnyilvání­tása a felbontás szempontjából lényeges körülmény. Semmi szükség sincs arra, hogy hajánál fogva előráncigált, sok­szor egymást becsmérlő tényeket sora­koztassanak fel a válófelek a bíróság előtt, csakhogy házasságuk felbontását kikényszeríthessék. A házassági vagyonjogi igények ren­dezéséről alkotott 5. számú irányelv ál­talában a jogszabálytiszteletre és az emberséges magatartásra való nevelést célozza. Szinte szabad kezét ad a bíró­nak, hogy megkeresse az emberi igaz­ságérzetet és az erkölcsi felfogást kielé­gítő megoldást az olyan esetben, ami­kor rideg és merev jogszabály-alkalma­zással az a fél kerülne hátrányosabb helyzetbe, aki az együttélés alatt jó hi- ' szeműbb, nagyvonalúbb, áldozatkészebb, illetőleg természeténél vagy helyzeténél fogva gyámoltalanabb volt. Az ilyen . elintézés természetesen — az indokolás terhe miatt is — sokkal fárasztóbb a bírónak, mint a szabványos eljárás, de az igazságkeresés eszméje, az ítéletnek a társadalomra gyakorolt nevelő hatása 1 megéri ezt a fáradságot. A TÖRVÉNYESSÉGI FELÜGYELET A Legfelsőbb Bíróságnak a törvényes­ségi óvással kapcsolatos tevékenységé­ről szólva, említhettük volna még — egy-egy eset kapcsán — a legfőbb ügyész szerepét is. A törvényesség védelmének általános problematikájába pedig bele­tartozik az a munka is, amelyet — az alkotmánytól nyert felhatalmazásból eredően — a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének vezetésével az ügyé­szi apparátus folytat akkor is, amikor általános törvényességi felügyeletet gya­korol, nemcsak a bírói munka, hanem az államgépezet egész tevékenysége fe­lett. E problémakör bővebb tárgyalása azonban már más cikk témája lenne. Cs. I. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom