Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)
1966-08-15 / 16. szám
DPI AMERIKAI HÍRÜGYNÖKSÉGNEKKÁDÁR JÁNOS INTERJÚJA A Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára július 21-én interjút adott Henry Shapirónak, a UPI amerikai hírügynökség moszkvai állandó tudósítójának. A UPI az interjút július 31-én és augusztus elsején tette közzé. Az alábbiakban a jegyzőkönyv alapján rövidítve közöljük az interjú néhány olyan részletét, amelyek Magyarország belső helyzetével foglalkoznak, vagy azt közvetlenül érintik. (Henry Shapiro kérdéseit dőlt betűkkel adjuk.) — Jelentőséget tulajdonítok a tájékoztatásnak és a tájékozottságnak, a valóságos helyzet, a tények, a különböző nézetek megismerésének — kezdte a beszélgetést Kádár János. — A Magyar Népköztársaság helyzetét, fejlődésének kérdéseit Nyugaton nem eléggé ismerik, gyakran félreismerik. A valóságos helyzet reális megítélését a sajtó hasznosan elősegítheti. Ezekből a meggondolásokból kiindulva készséggel válaszolok kérdéseire. Tíz esztendő eredményei — Melyek Magyarország főbb eredményei az 1956-os események óta a politikai, gazdasági és szellemi életben? — hangzott H. Shapiro első kérdése. — Az első és legfontosabb eredménynek a Magyar Népköztársaság alkotmányos, törvényes rendjének 1956 végén történt helyreállítását tartom. Ez biztosította az élet, a szocialista építőmunka feltételeit, amelyek között a magyar nép az elmúlt tíz év alatt céltudatos erőfeszítéssel megszilárdította a szocialista állam, a rendszer politikai és gazdasági alapjait, és új, történelmi jelentőségű győzelmet aratott a mezőgazdaság szocialista átszervezésének megoldásával. Rendszerünk politikai ereje lehetővé tette, hogy általános amnesztiával lezárjuk a múlt harcait és egy valóban széles hazafias összefogást hozzunk létre az alkotómunkában. Ennek meg is lett az eredménye. Ezután Kádár János ismertette gazdasági és kulturális fejlődésünk adatait, majd így folytatta: A magyar kormány szándékai szerint kialakult széles körű, kölcsönös személyi forgalom keretében sok százezer külföldi turista fordult meg hazánkban, s közvetlenül személyesen győződhetett meg a mai magyar valóságról. Az elmúlt tíz év eredményeinek számbavételekor nem lehet megfeledkezni arról, hogy tíz évvel ezelőtt az ország s maga a nép súlyos helyzetben volt. Amikor a párt és a kormány kijelentette, hogy visszavezeti az országot a szocialista fejlődés útjára, sokak szerint megoldhatatlannak Játszó feladatra vállalkozott. Azóta még ellenfeleink és ellenségeink is kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy a feladatot megoldottuk. — Van-e valamilyen intézményes vagy másféle garancia arra, hogy a személyi kultusz nem éled újjá? — Van. Én e garanciát magában a szocialista rendszerben látom. Ezenkívül a történelmi tapasztalatok alapján a törvények megfelelően kiegészültek oly módon, hogy biztosítsák az állam törvényes rendjét és egyidejűleg az állampolgárok védelmét. — Melyek az intellektuális és művészi kifejezés szabadságának korlátái? — Kizárólag törvényekben rögzített korlátok léteznek. Vagyis: a művészi alkotások nem izgathatnak a fennálló törvényes rend ellen. Nem kelthetnek gyűlöletet más népek, fajok ellen, nem uszíthatnak háborúra. Ilyen és más hasonló jellegű törvényes korlátok vannak, más tekintetben az alkotás szabad. — Az absztrakt művészet elfogadható-e? — Nálunk sem törvény, sem állami rendelkezés nem szabályozza a művészi alkotás stílusát, tehát szabad. Vonatkozik ez az absztrakt művészetre is. A teljesség kedvéért azonban megjegyzem, hogy bár megfelelő tárlatokon absztrakt műveket is kiállítanak, a vásárlók jelentős része nálunk közület vagy társadalmi szerv, és a vásárlásoknál ezek nem részesítik előnyben az absztrakt műveket. Tilalom tehát nincs. Az egyes állampolgárok azt veszik meg, ami nekik tetszik. Szövetségi politikánkról — A magyar pártnak az a véleménye, hogy »aki nincs ellenünk, az velünk van«? — Ezt újból megerősíthetem. — Kádár úr ezt körülbelül tiz évvel ezelőtt mondta. — Naptári memóriám nem pontos. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának egyik ülésén, ahol politikai kérdésekkel foglalkoztunk, eszembe jutott ez a kifejezés. Tetszést aratott, elfogadták. Én azonban politikailag is lényegesnek tartom és a valóságnak is megfelel, mert szocialista államban minden állampolgár, aki munkából él, becsülettel folytatja hivatását, saját külön politikai elhatározása nélkül is hozzájárul ahhoz az építőmunkához, ami az adott országban folyik. Politikai értelemben pedig káros és igazságtalan lenne, ha valamely ideológiai, eszmei kérdésekkel nem foglalkozó, e kérdések iránt közömbös embert ellenségnek neveznének. Általában ésszerűtlennek tartom és ellenzem, hogy kinevezés útján szaporítsuk ellenségeink számát. Erre szubjektív okom is van, engem is kineveztek egykor a szocializmus ellenségének, pedig tudtam, hogy nem vagyok az. — Tehetnék egy szubjektív megjegyzést? — Tessék! — Nem sok olyan ember van, aki hasonló helyzetben volt, mint Kádár úr és olyan következtetéseket vont le, mint ön. — Vannak ilyenek. — Vannak-e politikai foglyok Magyarországon? — Vannak. Az arra érett időpontban Magyarországon általános amnesztia volt, amikor minden politikai fogoly kiszabadult, amnesztiát kapott. Ugyanakkor megmondtuk azt is, hogy ez az elkövetett cselekményekre vonatkozik, nem pedig a jövőre. Azóta — nem nagy számban — előfordult, hogy egyes állampolgárok politikai jellegű, rendszerellenes bűncselekményt követtek el. Ezek ellen megindult a törvényes eljárás, s így bizonyos részük letartóztatásba került, elítélték őket és börtönben vannak. Számuk csekély, néhány száz lehet, és van közöttük tudomásom szerint vagy két tucat visszaeső bűnös, olyan, aki annak idején amnesztiát kapott. Most az amnesztiarendelkezések értelmében újra hatályossá vált régi büntetése is. — Az utazás szabadságát elidegeníthetetlen jognak vagy előjognak, privilégiumnak tekintik-e? — Mi ezt nem ilyen értelemben kezeljük. Mint minden szervezett államban, nálunk is minden állampolgárnak joga van útlevelet kérni. Jelenlegi gyakorlatunk szerint, ha ennek nincs törvényes akadálya, az útlevelet meg is kapja. Bizonyos szabályozás természetesen van, s ezt maga az állam gyakorolja. A döntések általános meghozatalánál gazdasági meggondolás is — deviza- és valutáris kérdések stb. — szerepet játszhat, ugyanúgy, mint más államban. Ami azonban ebben a vonatkozásban érdeklődésre tarthat számot: közismert az a nálunk néhány éve kialakult gyakorlat, amely szerint Magyarország és a nyugati kapitalista országok viszonylatában meglehetősen széles körű személyi forgalmat bonyolítunk le és tartunk fenn a jövőben is. — Mindkét irányban? — Igen. — Szándékában van-e Magyarországnak a jugoszláv típusú munkástanácsok rendszerének bevezetése? — Nincs szándékunkban. Nálunk és Jugoszláviában bizonyos azonos kérdéseket más módon oldottak meg. Vonatkozik ez azokra a kérdésekre is, amelyeket a jugoszlávok a munkástanácsok létesítésével kívántak megoldani. Mi nem azt a gyakorlatot, hanem a saját tapasztalataink alapján kialakított gyakorlatot követjük. Azt tartjuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket minden szocialista országban az adottságoknak és sajátosságoknak megfelelően kell megoldani. A gazdasági reform jelentősége — Mi a gazdasági mechanizmus reformjának jelentősége Magyarországon? — A gazdasági építés lezárult szakaszának — szükségszerűen — sajátossága volt az irányítás szigorú és nagyfokú centralizáltsága. A reform egyik lényeges eleme, hogy a népgazdaság tervszerű fejlesztését a jövőben nem a részleteket is előíró központi utasításokkal, hanem gazdasági eszközökkel, az üzemek, a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozása útján biztosítjuk. Az üzemek nagyobb önállóságot kapnak, tágabb tere nyílik a kezdeményezésnek, a dolgozók demokratikus jogai érvényesülésének. — Hogyan lehet biztosítani, hogy ezek az igazgatók, vállalatvezetők a nagyobb önállóság mellett tényleg becsületesen, jól, hatékonyan dolgozzanak? — A közeljövőben jelentős mértékben bővíteni fogjuk az üzemek önállóságát és ezen belül az igazgatók hatáskörét. Bízunk abban, hogy ez az országra előnyös lesz. Hogy az igazgatók helyesen élnek majd a megnövekedett hatáskörrel, arra a gazdasági rendszerben látjuk a garanciát; abban, hogy az igazgatók nagyon nagy többsége szubjektíve őszintén a szocializmust kívánja építeni, kellő vezetési tapasztalata és szakismerete van. azonkívül az eddiginél nagyobb mértékben akarjuk személy szerint és anyagilag is érdekeltté tenni őket abban, hogy az ország javára helyesen éljenek megnövekedett hatáskörükkel. Kapcsolataink a szocialista és más országokkal — Milyenek ma Magyarország kapcsolatai a szocialista országokkal, valamint a más társadalmi rendszerű országokkal? — A Magyar Népköztársaságot az alapvető érdekek és célok azonossága fűzi valamennyi szocialista országhoz. Kádár János részletesen beszélt a szocialista országokhoz és a gyarmati uralom alól felszabadult országokhoz fűződő kapcsolatainkról, majd Magyarország és a kapitalista országok viszonyáról a következőket mondotta: Külpolitikánk a kapitalista országok viszonylatában a békés egymás mellett élésnek, a szuverenitás tiszteletben tartásának, a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok fejlesztésének elvein alapszik. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az Egyesült Államokkal mind ez ideig nem sikerült kapcsolatainkat úgy rendezni, ahogyan az megfelelne mind az amerikai, mind a magyar nép érdekeinek. Ezt nem tudtuk eddig megoldani, mert az USA kormánya diszkriminál, s velünk szemben sem tartja be az országok közötti kapcsolatok általánosan elfogadott elveit és normáit. A Magyar Népköztársaság ily módon alakítja nemzetközi kapcsolatait a különböző országokkal és más tényezőkkel is. Ismeretes, hogy kormányunk, összhangban a lelkiismereti szabadságot biztosító egyházpolitikánkkal, a nyitott kérdések rendezésére való törekvéseinkkel, a szocialista országok közül elsőnek egy mindkét fél számára elfogadható megállapodást kötött a Vatikánnal is. Hogyan javulhatna Magyarország és az USA viszonya? — A Magyarország és a tökésországok közötti kapcsolatokat illetően mondhatna-e valamit arról, hogyan javulhatna az Egyesült Államok és Magyarország viszonya? — Véleményem szerint, ha mindkét fél azzal az őszinte szándékkal közeledik a még nyitott és rendezetlen kérdésekhez, hogy azokat megoldjuk, nincs leküzdhetetlen akadály és a két ország viszonya normalizálható. Vannak bizonyos problémák, bizonyos kölcsönös anyagi követelések, kereskedelmi korlátozások és hasonlók, de ezekre értettem azt, hogy az álláspontok közötti különbségek áthidalhatók. Egyébként e kérdésről egy idő óta tárgyalások folynak a két ország között. < — Mióta? — Körülbelül két esztendeje. Jelenleg is folynak. — Ismert Johnson elnök politikája a kelet-európai országok felé történő hídépítésről. Van-e valami kommentárja, hozzáfűznivalója ehhez Kádár úrnak? — Johnson elnök e kijelentéseit ismerjük. Elnöki működése azonban kétséget támaszt e kijelentések őszinteségét illetően, mert a tettek, amelyeket látunk, az ellenkező irányban hatnak. Maga az óhaj kifejezése találkozik őszinte szándékunkkal, mi valóban békés egymás mellett élésre törekszünk minden országgal társadalmi rendszerétől függetlenül. — Mindszenty hercegprímás ügye akadálya-e, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a magyar katolikus egyházzal, a Vatikánnal és az Egyesült Államokkal? — A Mindszenty-kérdés évek óta ugyanabban az állapotban van. A dolog lényégét illetően újat nem tudok mondani. A konkrét kérdésre vonatkozólag azt válaszolhatom, hogy Mindszenty helyzete ismert, ö most amerikai emberek vendégeként él. — Azt akarja mondani, hogy üdvözölt, vagy nem üdvözölt vendégként... — Az élet mellette is és a Mindszenty-kérdés mellett is elhaladt. Nekünk, államunknak a magyar katolikus egyházzal a viszonyunk tűrhető és elfogadható. Ez mindkét félre vonatkozik. Ami a Vatikánhoz való viszonyunkat illeti, lényegében hasonló a helyzet. Az úgynevezett Mindszenty-kérdés mind a mai napig megoldatlan. A Vatikánnal azonban tárgyalásokat folytattunk, s bizonyos megállapodásra jutottunk. Még egy eleme a kérdésnek: az Egyesült Államokkal való viszonyunk normalizálásának útjában a Mindszenty-kérdés bizonyos mértékig akadályt képez, zavarólag hat kapcsolatainkra. Egy kérdésre válaszolva Kádár János ezután a nemzetközi munkásmozgalom egységének fejlesztési gondjait elemezte, majd a nacionalizmus okozta problémákról beszélt. Henry Shapiro következő kérdése így hangzott: Alapvető kérdésekben egybeesik a nemzeti és a nemzetközi érdek — Vannak-e olyan szocialista országok, amelyek a nemzetközi mozgalom érdekeit saját nemzeti érdekeik fölé helyezik, vagy a nemzeti erdekek mindenkor győznek, amikor összeütközésbe kerülnek az internacionalizmussal? — A szocialista politika mindenkor megtalálja a nemzeti és a közös nemzetközi érdek lehetséges, helyes összehangolását. A valóságban, igazán nagy kérdésekben, sohasem kell egyiket a másik fölé vagy alá rendelni, mert országaink nemzeti és nemzetközi érdekei az alapvető kérdésekben mindenkor egybeesnek. — Milyen módon kell megoldani a szocialista országok közötti területi kérdéseket? Van-e a Magyar Népköztársaságnak valamilyen területi problémája? — Mint ismeretes, nemrég Bukarestben Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia és a Szovjetunió képviselői kijelentették, hogy egyetlen európai országgal szemben sincs területi követelésük. Kádár János hangoztatta, hogy a nemzeti felszabadító harcok támogatása és a békés egymás mellett élés nincs egymással ellentétben, majd újabb kérdés következett: — Lehet-e koordinálni vagy integrálni a szocialista országok népgazdaságait? — A szocialista országok népgazdaságainak egyesítése, integrálása időszerűtlen kérdés, az nincs napirenden, ilyen tervvel, szándékkal egyetlen szocialista ország sem foglalkozik. — A KGST-országok és az Európai Közös Piac országai közötti együttműködési rendszerben van-e valami lényeges különbség? — A két gazdasági jellegű tömörülés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Közös Piac, rendeltetésénél, természeténél fogva és módszereit tekintve is teljesen eltérő. Ami a KGST országait illeti, mint már mondtam, az adott országok gazdaságának sem kisebb, sem nagyobb mértékű integrálása nincs napirenden. — Igen, értem, nincs napirenden, de belátható időn belül sem kerül napirendre? — Nem. — Voltak híresztelések arról, hogy tervbe vették a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok létszámának csökkentését vagy a csapatok visszavonását Magyarország területéről. E csapatok a Varsói Szerződés alapján vagy kétoldalú megegyezés alapján tartózkodnak Magyarországon? Lényegesnek tekintik-e a szovjet csapatok további itt-tartózkodását? — Az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok a Varsói Szerződés alapján és a magyar és a szovjet kormány külön megállapodása alapján tartózkodnak itt. Közelebbről ez úgy értendő, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak és a Magyar Népköztársaságnak, mint szuverén országnak egyaránt egyet kell értenie ezzel. A szovjet csapatok további itt tartózkodása az adott pillanatban — a magyar kormány megítélése szerint —, helyes és szükségszerű, azonban ennek nem belpolitikai oka van. A szovjet csapatok itt tartózkodásának alapvető indoka a nemzetközi helyzetben rejlik. Mivel ez a kérdés önöknél általában elég sok embert foglalkoztat, utalok arra, hogy a Varsói Szerződés országainak jelenleg számtalan érvényes kezdeményezése, indítványa van ezzel kapcsolatban, kezdve azzal, hogy a külföldön állomásozó csapatokat egyidejűleg saját nemzeti határaik mögé vissza lehetne vonni; végezve azzal — ezt éppen most, Bukarestben együttesén ismételték meg a Varsói Szerződés országai —, hogy készek vagyunk tárgyalni a két szemben álló csoportosulás, a NATO és a Varsói Szerződés katonai szervezetének megszüntetéséről és a két szerződésnek és tömörülésnek felszámolásáról is. Jelenleg az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kérdése így áll, s e kérdés csak a megnevezett viszonylatokban tárgyalható érdemileg. — Ez annyit jelent, hogy a híreszteléseknek ... — Nincs alapjuk. Ezután Kádár János az európai biztonsággal, a német békeszerződéssel, a vietnami helyzettel, a harcoló Vietnam megsegítésével és a genfi megállapodásokkal kapcsolatos kérdésekre válaszolt, majd Henry Shapiro utolsó kérdése következett: Az új világháború elkerülhető — Milyen lehetőségek vannak a harmadik világháború elkerülésére? — Ma az emberiséget a békeszerető erők fölénye, vagy ha udvariasabb akarok lenni, akkor azt mondom, hogy az erők egy bizonyos fajta egyensúlya védelmezi egy új világháború kirobbantásától. Ez azonban végső fokon és önmagában nem tudja az emberiséget megmenteni a harmadik világháború fenyegetésétől. Megnyugtató helyzet a világon csak akkor lesz, ha a különböző kérdésekben érdekelt felek a megegyezés őszinte készségével látnak hozzá a problémák megoldásához. Ezenkívül szükség van a nemzetközi jog tiszteletben tartására, az agressziótól való tartózkodásra, az országok szuverenitásának tiszteletben tartására. A nagyobb baj és vész elkerülésére — ez most akut kérdés — szükség van a vietnami nép ellen folyó agresszió haladéktalan abbahagyására. Szükséges az atomfegyver továbbterjesztésének megakadályozása, a fegyverkezési verseny beszüntetése, a leszerelés megoldása. Ezek közül egyik sem könnyű kérdés, de nemcsak a népek sorsáért őszintén aggódóknak, hanem minden épeszű embernek, éljen a föld bármely országában, mindent meg kell tennie egy új világháború megakadályozására. Én személy szerint hiszem, hogy meg is fogják tenni, ezért bízom abban, hogy az emberiség megmenti önmagát egy újabb, harmadik világháborútól. 2
