Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)
1966-08-15 / 16. szám
Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter — Péter János külügyminiszter párizsi látogatásának viszonzására — feleségével együtt július végén három napos hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodott. Kíséretében volt a francia külügyminisztérium több vezető munkatársa, köztük Jacques de Beaumarchais, a politikai ügyek főosztályának vezetője és Francois Puaux, az európai főosztály vezetője. A vendégek — a hivatalos programokon kívül — megtekintették a főváros nevezetességeit és a kedvezőtlen idő ellenére is ellátogattak a Balatonra. Íme, néhány felvétel Couve de Murville és kísérete magyarországi tartózkodásáról. Kádár János fogadta Couve de Murville-1 Couve de Murville: BIZALOMTELI KAPCSOLAT A francia külügyminiszter Magyarországon Ha történelmi analógiát keresnénk Couve de Murville francia külügyminiszter magyarországi látogatásához, alaposan fel kellene ásnunk a történelem századait. Hiszen a két világháború közötti időben, amikor Franciaország politikáját, a kis antant támogatása, Magyarországét pedig a német—olasz orientáció jellemezte, nem is jöhetett szóba hivatalos francia külügyminiszteri látogatás Magyarországon. A kettős monarchia idején a magyar külügyeket is a bécsi Ballhaus Platzon intézték, s Magyarországnak nem volt külön külügyminisztere. 1526 és 1867 között még inkább ez volt a helyzet, hiszen nemcsak magyar külügyminiszter, de magyar kormány sem volt. Anélkül, hogy nagy szavakat akarnánk alkalmazni, azt is mondhatnánk tehát: Couve de Murville látogatása új szakaszt nyit a magyar —francia kapcsolatok történetében, s egyben hozzáilleszkedik azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket a magyar külpolitika Rákóczitól, majd Kossuthtól örökölt. A történelmi elmélkedéseken túlmenően a budapesti tárgyalások az európai realitás, a régi és az új realitás felismerését tükrözik. Nevezetesen azt a régi realitást, hogy Európát a területén élő népek összessége jelenti, azt, hogy ha az európai ember szellemi tartalmát vizsgáljuk, abban legalább annyi a közös európai, mint a sajátosan nemzeti. Másrészt a tanácskozások tükrözik azt az újnak nevezhető realitást, — legalábbis Nyugaton új ez a felismerés —, hogy az európai országoknak a társadalmi-gazdasági berendezkedés különbözősége ellenére is számos kérdésben közösek az érdekeik. Ilyen kérdés mindenekelőtt az európai béke és biztonság megszilárdításának problémája, valamint a szorosabb gazdasági, kulturális, tudományos és műszaki együttműködés. A régi és az új realitás felismerése — magyar—francia viszonylatban — 1961-ben el-' kezdődött, amikor a két ország között kulturális egyezmény jött létre. Ezt továbbfejlesztette a diplomáciai kapcsolatok nagykövetségi szintre emelése 1963-ban (hadd tegyem hozzá: francia javaslatra), majd a francia közlekedési miniszter budapesti, illetve a magyar közlekedési- és postaügyi miniszter_párizsi látogatása 1964-ben. Erre az esztendőre esett még a parlamenti delegációk kölcsönös cserelátogatása, amit azután 1965-ben követett Péter János és Couve de Murville hivatalos tanácskozása a francia fővárosban. De Gaulle elnök politikájának alapelvei közé tartozik: a kapcsolatok szorosabbra fűzése a keleteurópai államokkal, s ez megfelel a hagyományos francia politika vonalvezetésének is. Vonatkozik ez elsősorban a Szovjetunióra, Lengyelországra, Csehszlovákiára, Romániára és Jugoszláviára, amelyekkel Franciaország régebben már jó viszonyt tartott fenn. Más a helyzet Magyarországgal, amely a francia közfelfogásban korántsem részesült ugyanilyen megítélésben. A francia külügyminiszter júliusi magyarországi látogatása tehát nem a régi kapcsolatok felújítását jelenti, mint az előbb említett országok esetében, hanem új kapcsolatok teremtését, új perspektívák keresését. Ebben pedig döntő része van azoknak az eredményeknek, amelyeket hazánk az utóbbi években elért, annak a Nyugat számára is figyelemre méltó politikának, amely évről évre növeli Magyarország nemzetközi tekintélyét, belül pedig megteremtette a szocialista demokrácia szilárd alapjain nyugvó nemzeti egységet. A magyar nép kül- és belpolitikájával, valamint az utóbbi évek teljesítményeivel bebizonyította, hogy szolid és megbízható nemzetközi partner, amely hasznosan tud közreműködni az európai béke biztosításában és a népek közötti együttműködés megszilárdításában. Ami most már közelebbről a magyarországi látogatást illeti, a két külügyminiszter aláírt három megállapodást: a kulturális, a műszakitudományos együttműködési és a konzuli egyezményt. A szerződések aláírása után Péter János külügyminiszter kiemelte: „Franciaország és a kelet-európai szocialista országok magatartásának és határozott akcióinak Sajtókonferencia a Gellért szállóban következtében az európai megbékélés gondolata megerősödött az utóbbi időben. .A francia külügyminiszter magyarországi látogatása és tárgyalásai új lépéseket jelentenek előre ebben az irányban." Couve de Murville és kísérete az első napi tárgyalások után Budapesttel ismerkedett, megtekintette a Margitszigetet, a Hősök terét, a Mátyás templomot és a Halászbástyát, majd pedig a Citadelláról lenézve gyönyörködött a budapesti panorámában. Másnap a francia vendégek balatoni körútra indultak. Az idő sajnos nem kedvezett a kirándulásnak, a viharos szél szürke esőfelhőket kergetett a tó felett, s így nem érvényesülhetett a tihanyi hegyfokról kitáruló páratlan kilátás. A Balaton színeit így az Egry József-kiállításon tanulmányozhatták a vendégek, a Balatonvidék ízeit pedig a badacsonyi Szőlészeti Kutató Intézet pincéjében. Este Couve de Murville adott vacsorát Kállai Gyula miniszterelnök tiszteletére. A magyarországi látogatás utolsó napján Kádár János, az MSZMP KB első titkára és az Elnöki Tanács tagja fogadta a francia külügyminisztert, majd pedig Kállai Gyula adott ebédet az Országház vadásztermében. A magyar miniszterelnök pohárköszöntőjében a többi között kijelentette: „Jóleső érzés számunkra, ami jelenlegi tárgyalásainkon nyilvánvalóvá vált: egyetértünk a jelent illető néhány alapvetően fontos kérdésben. Más kérdésekben álláspontjaink közel állnak egymáshoz, s ezekben a kérdésekben is megnyilvánul az a kölcsönös szándék, hogy keressük és megtaláljuk a közös megoldás, az együttműködés útjait." Cbuve de Murville ugyancsak pohárköszöntőjében hangsúlyozta, hogy jó az indulás, most viszont a megállapodások gyakorlati megvalósítása és kiterjesztése következik. Ezután kijelentette: „Ha a most megjelölt utat követjük és megfelelően cselekszünk, a franciamagyar kapcsolatok lassan olyanná válnak, amilyenné válniuk kell, vagyis két európai nép bizalomteli és gyümölcsöző kapcsolataivá.” Nagy érdeklődéssel várt sajtókonferenciáján a francia külügyminiszter válaszaiban érintette a legfontosabb nemzetközi kérdéseket és beszélt magyarországi benyomásairól. Vietnammal összefüggésben rámutatott arra, hogy a háború befejezésének egyetlen eszköze a tárgyalás. Ehhez viszont bizonyos előzetes feltételek szükségesek, így a két Vietnam függetlenségének biztosítása. Az európai biztonságról szólva azt mondotta, hogy az első lépés a kedvező légkör kialakítása lehet. Hozzátette, hogy francia részről nagyon örülnének, ha fontosabb kapcsolatokat látnának kialakulni Bonn, illetve Kelet- és Közép-Európa országai között. Magyarországi tárgyalásait értékelve egyik fontos eredményként jelölte meg, hogy megállapodtak: a két kormány rendszeres kapcsolatban marad egymással, ami vonatkozik a külügyminiszterekre és a nagykövetségekre egyaránt. Az aláírt megállapodásokat a továbbfejlődés álapjának minősítette és különösen hangsúlyozta a gazdasági-kereskedelmi együttműködés kiszélesítésének fontosságát. A budapesti tárgyalásokról kijelentette, hogy a légkör minden eddiginél ígéretesebb volt, lehetővé tette minden probléma kedvező megvitatását. Couve de Murville háromnapos magyarországi látogatása mindkét fél részére eredményes és hasznos volt. Természetesen a két kormánynak nem minden kérdésben azonos vagy hasonló az álláspontja. Másként látjuk mi és másként a francia kormány például a német kérdést, vagy a leszerelés problematikáját. Ezen túlmenően azonban világosan kitűnt, hogy mindkét népnek és mindkét kormánynak érdeke a kapcsolatok fejlesztése, az európai biztonság megszilárdítása és a nemzetközi feszültség csökkentése. A tárgyaláson hozzájárultak a békés egvmás mellett élés politikájának kiszélesedéséhez, a kelet-nyugati párbeszéd továbbfejlődéséhez s így Európa minden népének érdekét szolgálták. Pethő Tibor AUGUSZTUS 20 A naptárakban az ünnepeket általában piros betűkkel jelzik — minden ünnepet egyformán. Pedig az ünnepek távolról sem egyformák — vannak közöttük hazafias évfordulók és vallási dátumok; vannak, amelyek tiszteletet. vannak, amelyek áhítatot és vannak, amelyek egyszerűen csak örömet fejeznek ki; új ünnepek és régiek, változóak és maradandók: piros betűs napok valamennyien. Egy közös bennük: az alkalom, amelyet a dolgozó ember megragad, hogy a munkás hétköznapok sorát megszakítva, a rendszerest felcserélve a rendkívülivel, számot vessen önmagával, mennyit tett, mire jutott, mint egy közösség — nemzet, nép, osztály stb. — tagja. A magyar nép nemzeti ünnepei többnyire történelmi események évfordulóihoz fűződnek, de van közöttük egy, amely — noha szintén jelentős eseményre emlékeztet — egyben mást, általánosabbat is kifejez. Ez az ünnep augusztus 20., az Alkotmány Ünnepe. Neve egyben már jelzi is az évforduló jelentőségét: a felszabadult magyar nép első teljes és demokratikus Alkotmánya törvénybeiktatásának évfordulója ez a nap. S hogy éppen ezen a napon van, az összefügg ennek az ünnepnapnak általánosabb érvényével, amelyet a nyelvben meghonosodott másik neve fejez ki legteljesebben: az új kenyér ünnepe. Augusztus a nyár kiteljesedése, amikor a föld termékeiből élő ember befejezi évi nehéz munkája termésének begyűjtését, amikor egy pillanatra megállhat és a gazda elégedett tekintetével szemlélheti a behordott életet, padlások, magtárak, hombárok homályos hűvösében pihenő gabonáját, amely biztonságot és erőt adhat neki a télre, a jövőre. Ősidők óta ünnepli a nép augusztus végén a termés betakarításának ezt az örömünnepét Magyarországon. Kell-e hát különösebb magyarázat ahhoz, hogy annak az Alkotmánynak, amely történelmünk során eddig legteljesebben biztosítja, hogy amit a nép vetett és aratott, maga lássa hasznát is — erre a napra esik beiktatása? Arra a napra, amely egyben nevében első, államalapító, törvényhozó királyunk, István nevét is őrzi. ősi ünnepek rendje, hogy a történelem változása új tartalommal tölti meg őket, amely egyszerre felel meg a hagyományoknak és a jelenkor szellemének: ez a sora és rendje íme augusztus 20-nak is, így tartja számon pirosbetűs napjai között a naptár és így a dolgozó nép tudata. Mindebből már magától értetődik az is, hogy voltaképpen a nép örömünnepéről van szó, amelynek külső kifejeződése is a népünnepélyek látványos, derűs, sokszínű köntösét ölti magára. „Lakoma, mulatság...’', lánc és tűzijáték tölti be e napot és estéjét ebben az esztendőben is. amelyben sikerült békében és nyugalomban begyűjteni a termést, s amely esztendő eltelt kétharmada a jólvégzett munka és magabiztos tervek készítésének időszaka volt. Együtt ünnepel ezen a napon az ország minden dolgozója: az ország vezetői, tudósai, művészei felkeresik szülőhelyüket, s azokkal töltik az ünnepet, akiknek köréből kiléptek az egész nép színe elé — ezzel is jelképesen kifejezve, hogy elszakíthatatlan szálakkal vannak odakötve hozzájuk ... Számotvetés napja ez a nap, de még nem összegezésé, hiszen az esztendő harmada még hátra van. De kellenek, az ilyen pihenő, viszszapillantó, erőt gyűjtő örömünnepek, különösen, ha egy népnek, mint nekünk, annyi idő után végre — van is mit ünnepelni, van is minek örülni ezen a pirosbetűs napon. Kállai Gyula, a kormány elnöke a Parlamentben látta vendégül a francia külügyminiszteri és szívélyesen elbeszélgetett vele (középen a tolmács) (MTI — Pállal Gábor és Tormái Andor felv.) Péter János kíllügyminiszter vacsorát adott a francia külügyminiszter és kísérete tiszteletére. A képen: Péter János, dr. Sik Endre, az Országos Béketanács elnöke, Couve de Murville és Valkó Márton párizsi magyar nagykövet
