Magyar Hírek, 1965 (18. évfolyam, 7-24. szám)

1965-04-04 / 7. szám

A budai vár a magyar históriának arany szelencéié, arnielyben együtt őrizzük Zsigmond és Mátyás udvarának európai fényességét és a Bach korszak hallgatag évtizedeit, a török hódoltság bazári lármáit és a 48-as forradalom ujjongását, Kossuth börtöncelláját és egy kamrácskát, amelyben Giacamo Casanova hazudott a budai hajadonnak, — ez ugyan inkább legenda, mint mióság, — de az is a históriai aranyszelence bűvös sajátossága, hogy valóság és legenda békésen megfér benne.

Amikor 1945 februárjában, Budavár legújabb bevételével ezen a tépett és gyönyörű fennsíkon befejeződött a háború, a gránát és aknaeső bántotta falak megmutatták a középkori Buda építészeti arculatát, amelyet vastag habarcs alá és a millenáris díszítő elemek alá rejtett a letűnt kor. A budai Vár addig egy kicsit a történelmi fellegvár éghajlata alatt élt, most előtűntek a polgári arcvonásai. A -történelmi Magyarország« címeres világa helyén felrémlett a dolgos budai polgár világa.

A leggazdagabb magyar földesúr, a felszabadult budai Várban agyonlőtte hat hosszúszőrű agarát, — mintha féltette volna e kifinomult, arisztokratikus állatokat az elkövetkező demokratikus időktől, — a Vár mellékutcáiban ugyanakkor munkához láttak a <kézművesek. A Szentháromság utca 7. alatt, a régi elöljáróság épületével szemben, ötven lépésre attól a terecskétől, ahol Abdurrahman, az utál só budai basa elesett, kartontáblát szögeitek az erősen megrongált, egyemeletes épület utcára nyíló boltajtaja fölé, hirdetve, hogy megkezdte működését Magyarország és Európa egyik legnagyobb múltú sütőháza, a Ruszwurm.

Mi volt az első sütemény, amellyel a kivérzett, kiéhezett, álig hatszáz lakosú budai Várat megvigasztalta, reménységgel megajándékozta ez az öreg -conditorei«, amelynek alapjait 560 évvel ezelőtt rakták bele a mészkővel elegy budai márgába s ahol 1440-ben akasztotta ki a sütőcégért egy zsemlesütő .. .7

— Annak a süteménynek új nevet adtunk. Ügy hívták: Budavár romjai. Piskótatörmelék volt csokoládétöltettel.

Tóth bdcsi, az utolsó Ruszwurm ma már nyugdíjas üzletvezetője válaszol o kérdéseinkre a történelmi cukrászda feletti lakásban, ahol vejével: Hazay József geológussal és öt unokájával lakik.

Az utólsó Ruszwurm 1926-ban — már nagyon öreg volt, átadta a híres cukrászda vezetését fiatal segédjének, Tárth Ferencnek, aki a Ruszwurmok kihálása után a nevet megvásárolta és üzletét azon a néven vezette tovább, amelyet lord Ruszwurm, a dunai flottila egykori angol kapitánya hozott erre a földre. Az angol hajós a szárazföldi Fehérvárra házasodott s onnan vonult be a budai várba cukrásznak.

Méltatlanság lenne azonban 1945-tel kezdeni a Ruszwurm cukrászda történelmét, hiszen a házat 1395—1405 között építették s feltehetőleg már akkor is vakmely sütőiparos számára. 1440-ben egy ismeretlen nevű zsemlesütő, az évszázad végén egy fehérsütő s száz év múlva egy török pogácsasütő — a Krempl család alapítója — működik a házban. 1785-ben nyílik meg a Vár szivében az első budai cukrászda s 1785-ben akasztják ki a mai Ruszwurm házon Verderber Mátyás budai polgár és csokoládékészítő firmáját. A XIX. század első esztendejében Schwábl Ferenc mézeskalácssütő, 1827-ben Richter Lénárt cukrász telepedik meg a házbanJ Ric/iter nevelt lányát veszi feleségül 1884-ben Ruszwurm Vilmos, aki a maga nevére íratja az ötszáz éves házat és az ötszáz éves ipart.

Ruszwurm Vilmos egy szerencsés házassággal és 140 ritka sütemény leírását tartalmazó receptúrával vonul be a budai házba és a magyar cukrászat történetébe...

1945. január 31-én, a bekerített várban fosztogató katonák támadták meg a házat és a cukrászműhelyt kirabolták. Másnap megismételték a maguk kis magánháborúját, de a kaput éltorlaszolva találták. Az utölsó cukrász veje, egy vékonydongájú, fiatal geológus megvédte a Ruszwurm házat, az iparág történelmi emlékeit.

Talán ebben a pillanatban jegyezte el magát az olajgeológus a cukrászhistóriával, de tény az, hogy néhány év alatt négyezer darabból álló gyűjteményben összeállította a magyar édessütő ipar tárgyi kultúráját s gyűjteményét 1952-ben — a gyűjtő kérelmére — védett magángyűjteménynek minősítették...

A Ruszwurmot az ötvenes években zárva tartották, — csak a nyári hónapokban mérték a boltíves falak alatt a tölcsér es fagylaltot, — J960-ban azután régi szépségében helyreállítva, remekművű bútoraival berendezve ismét megnyitották.

Ezekben az években a budai Vár lakossága az ostrom után megmaradt létszám tízszeresére emelkedett s a Vár építkezésének befejezése után, a volt királyi palotában elhelyezett kulturális intézmények megnyitása után, tovább emelkedik. A régi pénzügyminisztérium épületében ezerkétszáz műegyetemi hallgató él és tanul, iaz újjáépített mágnáspalotákban írók, művészek, vállalati alkalmazottak élnek. Vajon kik járnak a fél évezredre visszatekintő cukrászdába a történelmi aranyszelence mai lakói közül?

— A negyven-ötven évesek ...Ez nem jelenti, azt, hogy az egészen fiatalok nem járnak hozzánk, de azok jobban kedvelik a tágasabb, zenés eszpresszókat s ez a kis cukrászda akkora, mint egy bonbonniére...

Az egészen öregek megint ritkán járnak, mivel azt a hétven-nyolcvanas korosztályt keményen sújtotta a háború; sokan kiköltöztek közülük a Farkasrétre. A negyven-ötvenévesek, akik ifjúkorukban felszökdöstek a Várba egy budai lány holdvilág-mosolya után, ezek a Ruszwurm törzsvendégei. A holdvilág mosolyú budai lányok azóta ferjhezmentek — Budán is minden múlandó, — de egy parányi bolt, az édes izek finom kis patikája még szorgalmas an és hűségesen őrzi azt a regényességet, amely bevonja Budát, mint egy tortát a marcipán ... Baráti Géza

A bolthajtások régiek, csak a a párok — és párra várók újulnak mindig meg

*

Tóth Ferenc, a Ruszwurm nyugalomba vonult üzletvezetője

(Vámos László felvételei)

A MUNKAKÖZVETÍTŐBEN

Munkaközvetítő, Szürke neve rég eltemetett emlékeket ébreszt. Akkortájt — jó 30 éve — a munkára várók, akik már bárhová elszegődtek volna, naphosszat támasztották a József utcai sötét helyiség ajtófélfáit, vagy ültek a kiapadón lehargasztott fejjel és vártak, egyre vártak. »Köpködő« — így hívta a köznyelv a közvetítőt és az elnevezéshez ma sem kell kommentár. De hát mindez régen volt, nagyon régen. Egy kék pulóveres, tornyos hajú kislány most gyors léptekkel szalad fel a Hunyadi téri iroda főlépcsőin. Nem ismeri

— de miért is ismerné — a munkára hónapszám hiába várók észtvesztő kínlódását. Neki most csak egy a gondja: Takarítónő szeretne lenni valahol. Viszonylag könnyű munka, szakképzettség sem kell hozzá, és nem is fizetik éppen roszszul. A kis előszobában, ahová belép, már többen várakoznak.

Most sincs sok idő nézelődni. Nyílik az ajtó és a várakozók betódulnak az irodába. A munkakönyv — mindjárt bélyegzőt ütnek bele, bizonyítván, hogy gazdája nem került, hanem keresi a munkát — meg a személyi Igazolvány már a tisztviselők asztalán, és megkezdődik az alku. Mert az, szabályos alku ez a vita, amelyben vállalatok, üzemek neve, címe röppen fel és az érdekelt a magasabb kereset, agy-egy közelebbi, könnyebb munkahely reményében mérlegeli a lehetőségeket. '

Újdonsült ismerősüknek, a tornyos hajú kislánynak, ezúttal nincs szerencséje. A takarítónői állást csökkent munkaképességűeknek, nyugdíjasaknak tartják fenn.

— A Jutában, kislány, munkásnűket keresnek, több is a fizetés — mondja Sturm Sándomé, az Iroda vezetője.

— Vagy a Fővárosi Villamosvasúthoz, Ingyen munkaruha, szabadjegy, és még több a kereset — így szól a másik ajánlat.

De a kislány megmakacsolja magát. Távozik, hogy másutt próbálkozzék — van még ezenkívül hét közvetítő a fővárosban —, talán valahol sikerül.

S. Géza bácsi — ősz hajú, pedáns öregúr — méltatlankodva lobogtatja a felmondólevelet. — Másfél évi becsületes munka után elbocsátottak, kérem — panaszolja. Senki sem kételkedik benne, hogy valóiban helytállt a munkában, de hát a vállalatnak Is joga van — a januárban életbe lépett új rendelkezések értelmében — a felesleges létszámot apasztani. S. bácsi még a vállalati döntőbizottsághoz sem fordult

— mindenki megteheti, ha helytelennek találja a döntést —, meg van sértve. Portás szeretne lenni valahol. De még jóformán el sem hangzik az óhaj, máris kezében a közvetítő lap. Portás lesz az Élelmiszercsomagoló Vállalatnál. A fizetés 1300 forint. Megenyhül ten távozik.

Bezzeg vitázik O. Miklós és S. Károly, a két nyurga fiatalember. Mehetnének raktári dolgozónak, segédmunkásnak az Elektromos Művekhez. De ők kocsikísérők akarnak lenni. Változatos munka.

— Helyes — mondja a fiatal tisztviselőnő —, menjenek

kocsikísérőinek a Tejipari Vállalathoz. Reggel 4-kor kell kezdeni. ■ i (1

— Ja, azt nem vállaljuk — így a két nyurga —, mi későn szeretünk kelni.

De a két fiú ügye csak epizód. A legtöbben örömmel fogadják a közvetítést és sietnek megnézni az új helyet. S.-né

— nevető szemű fiatalasszony — a Patyolatban lesz vasalónő, K. János — dörmögő, nagydarab ember, tetőfedő — megpróbálja a III. kerületi Házkezel őségét. Régi munkahelyén — igy mondja — nem becsülték semmire.

•

— A 1 étszáimfelülvizsgálat, a létszámfelettiek elbocsátása valamennyire megnövelte a gondunkat — mondja Sturm Sándomé —, de nem veszélyes a dolog. A legtöbb esetben már a vállalatok elhelyezték, -suba alatt«, másik üzembe a létszámfelettieket. Lelkiismereti kérdést csináltak az ügyükből. S ez így helyes. Ide csak azok jönnek, akik inkább a kétheti felmondást választották, és most szerencsét próbálnak, hátha jobb hely is akad. Aztán segédmunkások, takarítást vállalók nyitnak ránk ajtót, meg vidékiek — ők csakis a közvetítőn keresztül helyezkedhetnek el —, igyekszünk is rábeszélni valamennyit, inkább odahaza, vagy a mezőgazdaságban próbálkozzanak. S jönnek — igaz, a Munka Törvénykönyvének módosítása, a kedvezmények megszorítása óta, érezhetőbben kevesebben — a vándormadarak, az örökös próbálgatók. De jönnek azok is, sokan persze nincsenek, akik, úgy hiszem, elmennének — huszonnyolcszor-harmdncszor is cserélnek helyet egy-két év alatt — a munka temetésére. Az Igazság azonban az, hogy jelenleg is több a munkahely, mint a jelentkező.

•

Fekete István, a fővárosi munkaügyek egyik gazdája is optimista. — A létszámfelettiek elbocsátásánál — mondja — a tíz embert meghaladó csökkentést a vállalatok kötelesek voltak nekünk előre bejelenteni. így szólt a rendelet, hogy intézkedni tudjunk. Nos, az első hetekben mindössze háromezer elbocsátást jelentették be. Mi úgy ötezerrel kalkulálunk, miután minden esetet nem jelentettek. De ez a szám is kisebb, mint a fővárosi dolgozók összlétszámúnak fél százaléka. Azóta természetesen az elbocsátottak nagy része elhelyezkedett. Gyakorlatban tehát csupán egy egészséges átcsoportosítás történt.

Ami már most a közvetítők ügyfélforgalmát illeti: a fluktuáció, a vándorlás — noha csökkent vándorlás — miatt naponta körülbelül 1300—1500 a jelentkezők száma. Sokszor bizony indokolt a kérelem: a munkahely távoli, a vállalatnál különféle nemtörődömség miatt nem érzik jól magukat a munkások. Néhány szakmai kategóriában ma is korlátlan az elhelyezkedési lehetőség, nagy a munkaerőhiány. Segédmunkások, lakatosok, esztergályosok, építőipariak válogathatnak. Március első hetében naponta mintegy négyezer munkahelyet tudtunk felajánlani, de csak körülbelül 1400 dolgozó jelentkezett, közülük is csupán 780 ment el a felajánlott helyre. Egyes szakmáikban viszont — átmenetileg — torlódás keletkezett. A létszálmifelülvizsgálat kezdetén például egyszerre sok volt a műszerész, az asztalos. Ma már valamennyi dolgozik. Annyi bizonyos, hogy a felülvizsgálat, a Munka Törvényikönyve egyes paragrafusainak módosítása — a vándorlót sújtja, a hűségesnek kedvez — jó hatással volt a munkafegyelemre. Az önként kilépők száma a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva egybarrnaddal apadt és enyhült több helyen — így a textiliparban Is — a munkaerőhiány. Egyszóval olyan ember ma nincs Budapesten — ezt nyugodtan kijelenthetem —áki ha dolgozni akar, ne kapna munkát. Csatár Imre

Mindig nagyobb a választék, mint ahány Jelentkező van ...

(Vámos László felv.)

6