Magyar Hírek, 1964 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Közönség Próbán Tavaly, amikor Magyarországon is, akárcsak másutt, divatos szóösszetétellé lett a »színházi válság«, ez a színház estéről estére táblás házak előtt játszott. A neve: Egyetemi Színpad. A helye: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának épületében egy szárny teljes két emelete. A művészek: egyetemisták. A közönség: javarészt szintúgy egyetemi hallgatók. Különös színház ez. Nemcsak azért, mert nem direktor, hanem az egyeltem kulturális bizottsága irányítja, és nemcsak azért, mert szőröstül-bőröstül az egyetemistáké, hanem azért is, mert ennek a színháznak legalább száz arca van. Az orvostanhallgatónő, aki délelőtt a mikroszkóp fölé hajolva baktériumtenyészetet tanulmányoz, este a színpadon áll, és énekel a 120 tagú kórusban; énekli1 Mozart Requiem jének alt-szólamát. Fodor Tamás negyedéves magyarpedagógia szakos tanárképzős egész nap a világirodalom-szigorlatra készül, este azonban, amikor szétnyílik a függöny, Bordiert »Ajtón kívül« című drámájának Wehrmacht katonáját játssza. Egy fizika-matematika szakos kislánytól egy új magyar film bemutatását követő ankéton a vitát vezető kiváló magyar filmrendező megkérdezte: »Ugye, maga filmművészeti főiskolára jár?« — és meglepődött, hogy a kiválóan tájékozott bíráló nem szakmabeli. És aztán megint találkozom velük, az orvostanhallgatónővel, a magyarszakos fiúval és a (fizika-matematika tanárnőjelölttel, talákozom velük a fiatal írók folyóirata, aziűj Írás szerzői estjén, a színpad Hangos Üjságának, a havonta »megjelenő« Horizont-nak vitadélutánján, az új francia és jugoszláv tkisfiEmek bemutatóján, az egzisztencializmusról szóló előadáson, vagy Berek Katalin szavalóestjén, amikor Federico García Lorca vagy Nicolas Guillén verseit hallgatják elrévülten. Mondom, különös színház ez. Minden este más műsort ad, és nemcsak úgy, hogy más darabot, nemcsak úgy, hogy más műfajt, hanem úgy is, hogy a balett-tői a pantomimig, a mikrobarázdás hanglemezesttől az »igazi« zenekari vagy kórushangversenyig, az irodalmi vitától a szavalóestig, a saját filmklub-tagok készítette kisfilmektől (az idén ők nyérték az amatőrfilmfesztivál nagydíját) az új magyar játékfilmek első bemutatójáig mdindenminden, ami szép és értékes, színpadot kap itt, Ezért hát estéről estére zsúfolt ház, és nem elsősorban azért, mert a belépőjegy szinte ingyen van, a szűkös egyetemista erszényekhez szabott az ára. De azért ez is számít, az, hogy két forinttól (háromnegyed kiló kenyér árától) 12 forintig terjed a jegyár. Bérletben persze még olcsóbb. Azért természetesen nemcsak egyetemisták állnak színpadra^ és ülnek a nézőtérre. Az Egyetemi Színpad — fennállása néhány rövid esztendeje alatt hírtnevet szerzett magának. És nem csupán belföldön. Egy világjáró amerikai — gyalog talpalta be a földkerekséget, így jutott el Budapestre is — ahogy a magyar fővárosba ért, az Egyetemi Színpadot kereste. Isten tudja, hol hallott róla, de hallott. Nos, a világjáró fiatalember szabályszerűen »lejelentkezett« Petur Istvánnál, a színpad vezetőjénél, és kérte, hogy adjanak neki is egy »ha- Sábnyi« helyeit az éppen aznap este műsoron levő hangos újságban. De ez csak kuriózum. Az viszont állandó gyakorlat, hogy a magyar fővárosba érkező neves külföldi írók, muzsikusok, képzőművészek, akárcsak a hazai művészeti élet nagy egyéniségei, rendre fellépnek, az Egyetemi Színpad deszkáin Is. A kórus hangversenyén a szólót operaházi tagok éneklik... A szimfónikus zenekar szólistád világhírű művészek... Az amatőrfilmesek felvételeit a legjobb magyar rendezők segítik... Ha irodalmi est van, nem Kocsis Albert és Szendrey-Karper László Bartókműveket Játszik az Oj írás című folyóirat irodalmi estjén A filmvetítéseket kővetően — vitát rendeznek. Lent: a százhúsz tagú kórus Hangversenyen — akiknek már csak az erkélyen Jutott hely PUlanatkép a szünetben
