Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-04-01 / 7. szám

EGY EMBER,

ÖNMAGA BÍRÁJA VOLT

A rendőrségi autó ablakrácsain keresztül nézte a házakat. Hunyorgott. Szeme még nem szokta meg a nappalok fényét. Ez volna hát az egykori Valériatelep? Hihetetlen. Égbeszökkenő házak hosszú sora, közöttük park, s a parkban gyerekek. Mennyi gyerek! KisunOkája jutott eszébe. Még alig látta. De most már másként lesz. Dolgozni fog megint, szabad emberként járja az erzsébeti utcákat, kézen fogja a kicsit, úgy mennék majd sétálni. Merengéséből a törzsőrmester szava riasztotta:

— -Nos, öreg, hát ilyen volt?

— Ugyan, őrmester úr, hiszen tudja, poloskafészek, nyomortanya.

— Ennek még a neve ,is más, nem Mária Valéria-telep többé, hanem József Attila városrész.

Még sose hallotta ezt a nevet, de most már emlékezni fog rá. összefonódik benne az új házak látványával.

A motor újra felbúgott, s már mentek is tovább. A rácson túl homályossá szünkült az utcák képe, de ezt az egyet ezer közül is megismerte volna: a Határ út. Ezek az aprócska házak a Wekerle-telep, s fúl a sarkon, az ott már 'Erzsébet. A Soroksári úton robogtak, aztán át Csepelre. 'Lenn, a mélyben megcsillant a Duna, a parton gyerekek pecáztak, az utca két oldalán emberek siettek a gyár felé. Két kézzel kapaszkodott a rácsba, amely előtt úgy suhantak el újabb és újabb látnivalók kockái, mint képek a mozivásznon. Szédült, de nem (mozdult.

Délre járt, mire visszatértek a »városnézésből« a kapitányságra.

*

Az alezredes hellyel, cigarettával kínálta, nem is nagyon kérdezte. A szó, annyi évi hallgatás után, szinte önként buggyant ki belőle. Hiszen olyan jólesett beszélni.

S elmondott sorjában mindent. Kínlódását, tévelygéseit, egész elrontott életét. Apja vasöntő volt a Fegyvex-gyárban, bátyja vöröskatona, s azon az első, felejthetetlen május elsején — már íelszabadult hentes-segéd volt — ő vitte a szakszervezet zászlaját. Aztán Horthy jött, az ellenforradalom, s vele a munkások megaláztatása, kevés bér, nyomor, munkanélküliség. 1934-ben őt is leépítették, hat éven át kódorgóit munka nélkül, alkalmi keresetekből tengődve. A háború már a kapuk előtt volt, és a nyilasok fűt-fát ígértek: munka lesz, jobb élet, minden. S ő, a kommunista vasöntő fia, belépett a nyilasok közé. Pártszolgálatosként őrizte a pártházat, s amikor a szovjet ágyúk már az erzsébeti határban dörögtek, menekült. Előbb a többiekkel, együtt Pestre, aztán Budára, és végül egy sötét téli estén, haza. S (Lettner Ferenc, egykori hentessegéd eltűnt a világ szeme elől. Bezárkózott egy kis erzsébeti ház udvari lakásának szoba-konyhájába. Igaz, embert nem ölt, nem rabolt, de azért félt. S a félelemnél is jobban marcangolta az önvád1: ezek közé a nyomorultak közé álltam én is. Elítélte hát magát húsz kemény esztendőre. S a felsége, hűséges asszonya, 900 forintos fizetéséből főzött, dolgozott rá. Rajta kívül icsak asszonylánya, meg néhány rokon ismerte a titkot, amelyet 1982. júniusában valaki felfedett. Pedig nemsokára önként »szabadult« volna, mert a »belső bíró« kát esztendőt elengedétt.

— Jól van Lettner bácsi — szólt az alezredes, kivizsgáltuk az ügyet, meghallgattam magát, hazamehet.

*

Ez hát a szűk kis konyha, ahonnan oly szomorúan hallgatta a gyerekek víg hancúrozásét. Ez a »börtöne«.

— Mi volt a legnehezebb?

— A nappalok, amikor egyedül voltam. De rossz volt a tavasz is, virágzott az akác, és én nem mehettem ki. S rossz volt a tél is, a hideg lakásban, hiszen nem fűthettem, mert a füst árulkodik.

— Könyvek, újságok?

— Sokat olvastam, rádiót is hallgattam, mindenről tudtam, s nagyon fájt a szívem.

— S 1956?

— Mehettem volna messzire is, de én tudtam, mi történik odakint, a Jutadombon nyilasforma suhantok szerelték föl az ágyúkat. Maradtam. Még nem telt le a büntetés.

— S most?

Szeme már vidám, élénken magyaráz. Hogy Gáti alezredes kétszer is hívatta, munkához akarta segíteni, de már dolgozik. A Csatornázási Műveknél van, 1300 forintot keres, és most a pénz jórészét — megszokták a szűkösebb életet — bankba teszik, a ikisunokának. Már sokfelé járt. Sétált a pesti utcákon, nézegette a ikiraka/.ckat, és látta Tatabányát is. De a legnagyobb élmény az emberek. Tar Károly, a fiatal telepvezető, aki olyan jó hozzá, munkatársai, akik szeretik.

Hatvanegy éves. Most ismerkedi az új élettel.

Csatár Imre

»Tudja, mi lesz nálunk 1964-re? Európa legnagyobb víztisztító telepe«

Két hét Amerikában

Dr. Kausz István vívó-élményei

A fehér mentőautó szirénázva fordult be a Rókus Kórház hátsó kapuján, a sebészet előtt fékezett, s a vigyázatlan járókelő egészségéért, életéért a következő percekben már a műtőasztal fölé hajoló orvosok küzdöttek...

így szakadt félbe beszélgetésünk is, hiszen két nagy versenye, New York és London között éppen a párbajtőrvívás világbajnoka, dr. Kausz István volt a baleseti ügyeletes. A bajnok egyébként a planson, a messze idegenben is megállta helyét. Második lett a New York-i Athlcticai Club jubileumi versenyén.

— Nagy örömmel készültem erre az útra... — folytatta később a gyorsan nyújtott első segítség után Kausz István. — Egyrészt Horváth Zolival az elsők voltunk, akik a magyar vívást ezen az évről évre ismétlődő és egyre nagyobb jelentőségű versenyen képviselhettük, másrészt újra megölelhettem az immár hetedik éve a Pennsylvania államban élő Imre bátyámat. Igaz, már korábban, 1958-ban, a Philadelphiában rendezett világbajnokság, majd később a római olimpia idején is találkoztunk, de most több időt tölthettünk együtt, hiszen két hétig élveztük a New York-i klub vendégszeretetét.

— Hogyan telt el a két hét?

— Sajnos, rendkívül gyorsan... A klub székházának egyik vendéglakosztályát bocsátották rendelkezésünkre, így a verseny után az amerikai vívókkal több közös edzést, sőt bemutatót is tartottunk. Néhány napra Philadelphiába is ellátogattunk, ahol ugyancsak bemutatón vettünk részt. Programunk elég zsúfolt volt, s így sajnos, a legalább száz — köztük sok kedves magyar honfitársunktól kapott — meghívás közül alig néhánynak tudtunk eleget tenni.

— Hogyan fejlődnek az amerikai vívók?

— A nemrég Amerikában letelepedett magyar származású versenyzők, de különösen a mesterek munkája nyomán a vívás erőteljes fejlődésnek indult. A versenyzők közül Nyilas Tibor már Londonban is tagja volt az amerikai válogatottnak. A melbourne-i olimpián aranyérmet nyert magyar kardcsapat egykori versenyzői közül Keresztes Attila és Hámori

Jenő e pillanatban még a legjobbak közé tartoznak. Mérnöki munkájuk azonban teljesen leköti őket, nem érnek rá tréningezni, és az itthon tanultakból élnek ma is. Ezért azt hiszem, hogy a magyar származású mesterek szakszerű útmutatásait betartó, szorgalmasan tréningező amerikai fiatalok rövidesen lényegesen jobbak lesznek náluk. A mesterek közül a már elhunyt Jekelfalusy-Piller Gyuri bácsit szeretném első helyen említeni, de Csiszár Lajos Philadelphiában, Elthes Csaba New Yorkban, Márki Ferenc Los Angelesben ugyancsak a magyar kardvívás hagyományait követve tanítja az amerikai fiatalokat...

Végül a verseny főrendezői tisztjét betöltő Jack Kean üzenetét idézi:

»Nagyszerűen küzdő, sportszerű versenyzőket ismertem meg a magyarokban. Remélem, jövőre még többen vesznek

A világbajnok »munkában- — dr. Kausz István (balról) műtét közben a Rókus kórházban

részt versenyünkön. Szeretném üdvözletemet küldeni valamennyi magyar vívónak, s további sikeres szereplést kívánok mindannyiuknak.« VAD DEZSŐ

FUTBALL-ERDEKESSÉGEK. Hannoverben nyolcvanezer nézője volt a magyar válogatott, s a Hamburgi SV barátságos, edzőjellegü mérkőzésének. A tavaszi túrán Baráti csapata Bordeauxban 4:l-re, Casablancában, Marokkó válogatottja ellen 2:l-re győzött, Toulouse-ban és Hannoverben döntetlen volt az eredmény. Legutóbb hírt adtunk már a bajnoki rendszer átszervezéséről, a labdarúgás bajnoki mérkőzéseinek egy naptári évben, tavasszal és ősszel történő megrendezéséről. Ezzel kapcsolatban a további tervek között a rendszeresebb, alaposabb edzések végrehajtása; jóval több méiikőzés, ezen belül a nemzetközi jellegű klubtalálkozók számának emelése; valamint a fiatal labdarúgók tervszerű oktatásának már nyolctízéves korban való megkezdése szerepel.

EK-DÖNTÖ — BUDAPESTEN. A férfi asztalitenisz csapatok Európa Kupa döntőjében a magyar és a román bajnokcsapat találkozik Budapesten. Tavaly is a Sportcsarnokban került sor a döntőre, de aikkor Zágrábba vitték a kupát. Reméljük, ez évben Berczikék kivívják a győzelmet.

ÚJRA ITTHON... Több éven át az izraeli labdarúgó-válogatott edzője volt Mándi Gyula, az MTK híres válogatott futballistája. A mai generáció körében népszerű Gyula bácsi, az ötvenes években Sebes Gusztávnak segédkezett, később Brazíliában is edzősködött. Sikeres izraeli működése után Mándi újabb tervekkel tért haza régi barátaihoz.

ATOMKÜRREL CORTINÁBAN. A korcsolyázók táborában »atomkürnek« nevezték el a magyar Korda—Vásárhelyi jégtáncospár merész, újszerű gyakorlatát. A twistből, keringőbői, és a befejező csárdásból álló háromperces műsorral

Szabó László, a világjáró nemzetközi sakknagymester sibalesetét kiheverve, régi, jó formájában játszott a Budapest-bajnokságon

Cortina d’Ampezzóban a világbajnokságon is nagy sikert arattak.

BODY BUILDING — BUDAPESTEN. Beszámoltunk a kiváló magyar úszóedző, Sárosi Imre őszi, amerikai tanulmányútjáról. A »mester« az óceánon túl az úgynevezett »body building«, a testépítő torna módszereivel is közelebbről megismerkedett. Az idehaza, először az úszók körében bevezetett, zenére végzett nehéz gyakorlatokat, egyre több más sportágbeli edző is alkalmazza.

LÁTOGATÓBAN. A téli szünet alatt néhány hetet szüleinél, az Egyesült Államdkban töltött Gyarmati Dezső, a magyar vízilabda-válogatott kiváló játékosa. Gyarmati egyébként újabb meghívást hozott a magyar csapatnak — Amerikába! Vízilabdázóink programja igen-igen eseménydúsnak ígérkezik tehát az idén. Tucatnyi európai mérkőzés mellett az Egyesült Államokban, a következő olimpia színhelyén Japánban és a főiskolai világbajnokságon, Brazíliában is szerepelnek.

Az angol Labdarugó Szövetség megalakulásának százéves évfordulóján 1963. október 23-án »nagy mérkőzést-« terveznek a londoni Wembley stadionban. Anglia együttese a világ legjobb futballistáiból összeállított csapattal, a világválogatottal mérkőzik.

A találkozó előkészületei már megkezdődtek. A nemzetközi szövetség 28 játékos, köztük két magyar labdarúgó: Mátrai Sándor és Albert Flórián címére küldött meghívót az első, május 7-én tartandó edzésre. A két magyar játékos természetesen örömmel fogadta a hírt, s Mátrai — amint képünkön is látható — szorgalmasan készül, hogy az évad mérkőzésein jó játékkal bekerüljön ebbe a csapatba.

A világválogatottban még két másik magyar sportember is érdekelt. Sebes Gusztáv, az utánpótlás kapitánya és Guttmann Béla, a nemrég látogatóban itthon járt híres szakember. A FIFA ugyanis a nyugatnémet Herberger, az argentin Riera, a magyar Sebes Gusztáv és Guttmann Béla közül választja ki a világválogatott szakvezetőjét.

Az egyik legeredményesebb magyar sportág képviselői, az asztaliteniszezők Prágába, a világbajnokságra készülnek . . . Képünkön két időszak két világhírű magyar játékosa, Barna Viktor (jobbról) a harmincas évek jelenleg Angliában élő bajnoka ül Sidó Ferenc, az elmúlt tizenöt év legjobbja, a magyarok jelenlegi szakvezetője mellett. E két kiváló játékosnak nagy része van az eddig kivívott hatvanhat (!!) magyar világbajnoki címben.

Az asztaliteniszsport rendkívül sokat fejlődött az utóbbi években. Két éve Dortmundban még csak harminckilenc ország versenyzői indultak, de Prágában már ötvenhárom ország, közel hatszáz versenyzője találkozik. Az április elején kezdődő világverseny japán és kínai sikereket ígér. A magyarok közül csak Kóczián Éva pályázhat jogos reményekkel ■— a dobogóra.

Alsó kép: Súlylökő Európa-bajnokunk, Varjú Vilmos bíztatóan kezdte a szezont. Első fedettpályás versenyén közel tizenkilenc métert, 18,84-et dobott. Ez a teljesítménye fél méterrel több tavalyi legjobb fedettpályás eredményénél