Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-09-15 / 18. szám

Nagygyűlés Kőszegen, abol történelmi műemlékünk, a kőszegi vár helyreállítása alkalmából sorozatos ünnepségeket rendeztek. Alsó kép: A Jurislch vár kapubejárata napnyugati végeken, az osztrák határ­szélen, több mint egy évtizeden át úgy élt Kőszeg magába zárkózottan, mint va­lami Hamupipőke. Az ódon házak hom­lokáról pergett a vakolat, por lepte a sgraffito díszeket, színehagyottan bú­­songtak a copf-kapuk, sötéten ásítottak a barokk boltívek. Jurisich fcviiklós vára gabonaraktár volt. Fenn a hegyen bedőlt a Hétforrás.. . Csak a szelídgesztenye-erdők, a vén bükk­fák, meg az öreg tölgyek öltöttek új ruhát minden tava­szon, és a páfrányok tenyésztek buján az Óvár környékén. Pedig a felszabaduláskor megpezsdült az élet Kőszegen is. Tízezer lélek örült itt a földet osztó új tavasznak, a mindenkinek emberibb életet fakasztó új rendnek. És mégis, mintha a határszéli Hamupipőke, Csipkerózsika álmát aludta volna . .. Sokszor, nagyon sokszor fohászkodtak volna neki a kőszegiek, hogy újra ragyogjanak a város falai, hogy régi fényében tündököljön a hősi múlt emlékét őrző vár, hogy utat építhessenek, vízvezetéket kapjanak... De a jó szándék, az építeni akarás mindig megtorpant, mert a rideg s ;ámosz­­lopok más, sürgősebb, előbbrevaló tennivalók intézésé ; paran­csolták. Néhány esztendeje annak, hogy a fejlődés üten e szinte megparancsolta a munkát. Az idei verőfényes sz< ptembei elején, amikor lehullott a lepel Jurisich Miklós 1 apitány­­nak a várudvaron felállított új szobráról, a vá: osbeliek elégedetten és büszkén mondhatták: — Üjra van várunk ... Kijavították, restaurálták a régi sasfészket. H ifehéren ragyognak a falak, büszkén állnak a tornyok, j itszik a napfény az új tetőn. Minden olyan új, és mégis ód' n, talán még szebb, mint régen volt. A lovagterem pompás, gyönyörű színházteremmé alakult. Űj széksorok sorjáznak benne, ref­lektorok fényözönében fürdik a színpad. A hajdani kazama­tában, a boltívek alatt, olyan eszpresszó született, hogy akár nyolcszázan is kávézhatnak benne egyszerre. De van turista­­szálló, és a várban kapott helyet a Jurisich Miklós Múzeum is. Mert a vár, a város kulturális centruma lesz. Hamupipőke nincs többé, fa Csipkerózsika úgy fel­ébredt, mintha soha nem is aludt volna. Amikor a tanács elhatározta a város általános rendezési és fejlesztési ter­vét, kisgyűlések ezreit tartották. Megbeszéltek, megvitat­tak minden tervet, minden lehetőséget. Kőszeg eddig Ma­gyarország legkisebb városa volt, ma talán a legszebb és legtisztább is. Háromezer kőszegi polgár javaslatai segítet­ték, javították a terveket, mert a kisgyűléseken ennyien szóltak hozzá a mindenkit érdeklő problémához: hogyan is fejlődjék, építkezzék ezután a város, hogyan hozzák rendbe a több évszázados műemlék-remekeket. Még csak két esztendeje, hogy megindult a munka. De az eredmény meglepő. Nemcsak a háromezer javaslat hangzott el, de akik felszólaltak, munkához is láttak. Ha kellett, húztak falat, ha úgy hozta a dolgok rendje, ástak árkot, meszeltek... Gyűjtöttek mindent, ami a régi, hősi múlt beszédes eméke. Újjászülettek a házak, a gyámkövek, megfiatalodott az öreg város. A kőszegiek esztendőnként háromszázezer forint értékű társadalmi munkát végeznek azért, hogy városuk szebb legyen, mint valaha is volt. A kőszegi Ágyterítő Gyár fa Posztógyár munkásai, a pékek a Kenyérgyárból, a parasztok a termelőszövetke­zetekből, a tanítók, tanárok, a tisztviselők éppen úgy ál­doztak munkát, időt, mint a múzeumigazgató, vagy a vá­rat restauráló mesteremberek. Ebben a városban könnyű ség a vár is-« házak Az ünnepség napján Jurislch korabeli jelmezben állt a dísző kapujánál és a belvárosban. Alsó kép: a nevezetes »fűrészfog I» A várban leleplezték Jurislch Miklós szobrát, Mikus Sándor Kossuth-dljas szobrászműyész alkotását •JÉ**' ' #

Next

/
Oldalképek
Tartalom