Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-09-15 / 18. szám
KIVÁNDORLÓK ÉS EMIGRÁNSOK írtat SZÁNTÓ MIKLÓS Izgalmas dolog a szerkesztőségi posta. A patikamérlegnél is érzékenyebben, mint valamiféle politikai »Eötvös-inga« jelzi a meggyőződések, vélemények, hangulatok parányi elmozdulásait is. Az a levél például, amely a napokiban érkezett, tszólag a mérleginyedv alig észrevehető játékos kigése, hiszen csupán egy fogadás eldöntésére kéri a szerkesztőséget. Így szól a levél: "Társaságban este összevitatkozturuk 1956-os új barátommal L emigráns vagyok-e én? Szerintem emigráns az, |nem akar élni egy. országban, mert utálja a rendt és otthagyja. Ez történt velem is 1922-ben. Az én >gásom mindig szociialisztikus volt — bár a szerieket akkor sem, azóta sem álllhatja a természe. Törzsökös magyar ember és jé református voll, mégse hagytak békét a Horthy Miklós pribékjei, , Kanadáig meg se álltam. A feleségem angol lány t, a két fiam már itt született, Magyarországon Jóm sincs talán. De tetszik az, amit odaátról hallok, í emigránsa voltam Horthynak, de nem vagyok a api demokráciának, A barátom azt mondja: szőrszálisogatás a nézetem, mert az emigráns, az emigráns, íeki se volt baja a szocializmussal, de disszidált, mert /ilágot akart látni. Emigráns, disszidens, szerinte egyre megy. Abba maradtunk, hogy a Magyar Hírekhez fordulunk, döntsék el,' kinek van igaza?« Érdekes a fogalmak élete. A szó, egy kifejezés, valami tárgyat jelent, vagy eszmét, de közben udvara van, hangulati töltése, változásai, önálló élete. Azt mondom: szék és tudom, hogy ülő-alkalmatosság; de ha hozzáteszem, hogy »bársony«, már nem a bevonatot jelölöm; a bársonyszék már miniszteri rangot jelent, hatalmat, messze túl a fogalom eredeti határain. Mi történt a jámbor jószággal, mi változott meg azzal, hogy bársonyt szegeztek rá? Magábaszívta a történelem változásait, a bársonyszéknek sorsai lett. Mennyivel bonyolultabbak, mélyebbek a politikai fogalmak tartalmi változásai. Levélírónk puszta kérdése is jelzi a megváltozott kapcsolatokat A szülőföld tisztázta viszonyát távolélő fiaihoz és a lelkekben, az elmékben megindult az ellenfolyamat: a rendeződés, amely tiszta fogalmakat kíván. A válasz nem könnyű. Nyilván nem is sikerülhet első nekifutásra, ehhez sok beszélgetésre van szükség, eszmecserére, dialógusra, talán kemény vitákra is, amelyekből kialakul majd a közös álláspont. Vizsgáljuk meg tehát, ki az emigráns? A Magyar Nyelv Értelmező Szótára II. kötete »Emigráció« címszó alatt a következőket mondja: »Emigráció: Az állam, területének politikai okokból, önként vagy kényszerűségből történő tartós, tömeges elhagyása.« Az a másfélmillió magyar, aki József Attila szavaival »kitántorgott Amerikába«, gazdaságilag lehetetlenné téve, világnézetileg, politikailag szembenállt a monarchia viszonyaival. Emigránsok voltak, akiknek azonban a felszabadulás utáni években mi szolgáltattunk történelmi elégtételt, amikor megszüntettük a nagybirtokrendszert, eltüntettük a kizsákmányolást. Az ő nevükben, értük ment végbe a rendszer gyökeres átalakítása. E honfitársaink velünk szemben nem emigránsok többé. Az emigráns-élet keserű kenyér. A szó szinte sugárzik a fájdalomtól, az ideiglenesség, az űzöttség, az otthontalanság fekete színeivel van átszőve. Az ember azonban nem élhet tartósan az átmenetiség körülményei között, sóvárogja az állandóságot, a szilárdságot. Honfitársaink zöme végleg letelepedett, családot, otthont alapított. A szülőföldnek, amelyben már a népé a hatalom, nem emigránsai többé; nincs köztünk politikai távolság, világnézeti szakadék, csak földrajzi távolság. Sokan szocialista érzelműek és vannak olyanok is, akik ellenzékben vannak azzal a rendszerrel, amely a hatalom formája hazájukban, és egyetértenek velünk; de mégis, új gyökerek kötik őket új hazájukhoz: az idő és az együtt élt történelemi Házastársak, gyermekek, barátok, kertek és sírok. Sokan ontották vérüket a háborúk során új hazájukért. Helyzetüket talán helyesebben adja vissza, ha azt mondjuk: »Kivándoroltak« Az Értelmező Szótár megfelelő kötete ugyanis »Kivándorolt« címszó alatt ezt mondja TReindszerint gazdasági okok miatt hazájából külföldi országba költözik, hogy ott letelepedjék.,. Az Értelmező Szótár — amint látjuk — az előidéző okokat keresi és határozza meg. Természetesnek veszi, hogy a keletkezett helyzet, állapot a továbbiakban változatlanul fennmarad. Igenám, de a történelem előbbre lépett: az osztrák—magyar monarchia feudális berendezkedésű tartományából előbb a Horthy-fasizmus Magyarországa, majd a felszabadulással népi demokratikus, független ország lett. A politikád ok, amely emigrációba késztette és marasztotta honfitársainkat, ezzel eltűnt; maradtak a gazdasági okok, az új életkörülmények és az emigránsból kivándorolt lett. Mindebből az is világos, hogy valóságos lehet az ellenkező folyamat is. Bizonyára voltak olyanok és nem is kevesen, akik túlhabzó tiszteletből, tálára még császár-szakállt is hordtak, politikai ellenérzésük soha meg nem moccant; mégis kivándoroltak, mert vonzotta őket az Újvilág. Aztán olyan körülmények közé kerültek, hogy politikai okokból lettek ellenségeink; ezek kivándorlókból váltak emigránsokká. Tudok olyan Amerikába szakadt honfitársról is, aki a fasizmust elől menekült ki; jól ment sora, vagyont szerzett, és leányának arisztokrata férjet vásárolt, olyat, aki az ő menekülése idején és után ds szélsőjobboldali fenegyerek volt és most vejével együtt várja sóvárogva a szocializmus bukását. Nem az a döntő tehát egyedül, mi volt a szülőföld elhagyását előidéző ok, hanem legfőképpen és elsősorban az, hogyan érez ma, hogyan gondolkodik, mit tesz, azaz milyen a gyakorlati viszonya a népi demokratikus Magyarországhoz. A magyar kormány formulája itthon is, a külföldre került magyarokkal kapcsolatban is világos, tiszta helyzetet teremt: »Aki nem ellenünk, az velünk.« Mindazon honfitársunk tehát, — az országból való elkerülés időpontjától függetlenül — kivándorolt és nem emigráns, hacsak nem ellenségé a népi demokráciának. És emigráns akkor is, ha ötven évvel ezelőtt egy szál alsóban kiment, »földnélküli Jánosi« volt is, amennyiben szóval és tettel a szocialista Magyarország romlására tör. Tudjuk jól, hogy ez a kör kicsi és egyre szűkül. Hovatovább csak a hadseregnélküli generálisok, az ezer holdjaikat, bankjaikat, gyáraikat visszasírok, hatalmukat visszaálroodó nagyurak gittegylete marad meg, mint köznevetség, meg az a néhány politikai múmia, akinek az a kenyere, hogy emigráns. Ez a történelem vaslogikája. Rákóczitól Kossuthig és Károlyi Mihályig minden igazi emigrációt az éltetett, hogy a haladást képviselte száműzötten is. A jövő ott volt, ahol ők voltak. A haladásellenes, a reakciós emigráció fából vaskarika. Hidegháborús hamiskártyások kabátujjába rejtett foszló kártyafigurák. Muzeális értékük is néhány garas csupán. És még egy pár szót a disszidens fogalmáról. Az 1956-ban kikerült embereket jelölte így a köztudat, ezzel is megkülönböztetve őket az évtizedekkel ezelőtt kivándoroltaktól és az 1945 utáni emigránsoktól. Ennek a kifejezésnek is megvolt a maga belső töltése, sajátos hangulata. A többség jószándékú, megzavarodott ember volt, kalandvágyó fiatal, akiknek a szocializmussal nem volt bajuk, akiknek zöme, ha volt egyáltalán politikai elképzelése, akkor szocializmust akart, a személyi kultusz hibái és 'bűnei nélkül. De rajtuk kívül a vérző ország nyitott határain áramlottak ki az ellenforradalmárok is, a börtönökből kitört bűnözők. A disszidens kifejezés mindezeknek a rétegeknek összefoglaló kategóriája volt. Az elmúlt esztendők aztán »rendezték« a disszidensefk sorait is. Mi választhatja el a becsületes! többségiét tőlünk? A disszidens megkülönböztetés elvesztette politikai és jogi értelmét. Mint időpont-megjelölés is már csak a történészek számára jelentős. 1956—57, az utolsó — meggyőződésünk, hogy valóban a legutolsó — nagy »kirajzás« óta hét év telt el. Nem csalogatunk senkit. Tudjuk, hogy legnagyobb részük megtalált új hazájában végleg letelepszik. Előttülk is nyitva állnak a kapuk. Látogassanak haza, nézzék meg, milyen ma a helyzet Magyarországon, ítéljenek saját tapasztalataik alapján, örüljenek velünk együtt eredményeinknek; mondják meg, amivel nem értenek egyet, vitatkozzunk, beszélgessünk. Tisztázzák önmagukban, hogy ők kivándoroltak, akik talán a jobb érvényesülésért, talán személyi, családi okokból maradtak ipnt. Lehet, hogy sok mindent másképp képzelnek, másképp" csinálnának, de nem ellenségeink. Nem emigránsai a Magyar Népköztársaságnak. Egy hozzánk küldött levél alapján kellett elmondanunk mindezt, nem a végleges megfogalmazás, a fellebbezhetetlen döntés igényével. Hálásak vagyunk a levélírónak, hogy alkalmat adott a válasz megírására. Nem a nyelvészkedés öröme, nem a szavakkal való játék vonzott, úgy éreztük, a nyilvánosság előtt kell válaszolni, így kívánja ezt a közérdek. A változó valóság pontos, tudományosan megalapozott fogalmakat követel, !< £ Lajtos Károly és felesége Izraelből látogatott haza. Szegeden, ahol egykor egyetemi éveiket töltötték, most vidáman szórakoznak cigányzene mellett A Párizsi Magyar Kölcsönösen Segélyző Egyesület tagjai Budapesten a Hösök terén A Burgenlandi Szabadság Egyesület oberwarti csoportja Veszprémben r r r ORSZÁG) LÁTOGA A brüsszeli magyar kolónia tagjai Kecskeméten az »Aranyhomok- szálloda előtt. Alsó kép: Uruguayból érkeztek vendégek a Ferihegyi repülőtérre (Novotta Ferenc felvételei)
