Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-09-15 / 18. szám
Bttouiaiifuk Mr. Árpád ROSNER-t. a Londoni Magyar Kultúrkör főtitkárát, akinek a Magyarok Világszövetsége elnöksége a Világszövetség EZÜST JELVÉNYÉT ítélte oda, önzetlen kulturális tevékenysége elismeréséül. Elhunyt Kellér Andor Hatvanéves korában váratlanul elhunyt Kellér Andor íré, újságíró. Pályáját 1923-ban az Üjság című lapnál kezdte, a felszabadulás után a Világosság, az Űj Hírek, a Szabadság, a Művelt Nép, majd haláláig az Esti Hírlap mun- ! katársa volt. Üjságcikkei, esszéi s ra- { gyogó memoár-regénye, a "Bal négyes ! páholy« nemcsak a pesti embereket tét- j ték barátaivá, hanem külföldön élő hon- ! marsainkat is. Király Zoltán az Orion gyár kiállításán "Az amnesztiarendelet s annak az a része, hogy te, aki hét évvel ezelőtt hagytad el az országot s ennek ellenére minden bántódás nélkül hazalátogathatsz — csak üres propaganda« — mondotta kioktató pesszimizmussal a mindent jól tudó ismerősöm. Ennek ellenére mégis megkíséreltem a látogatást. A vízumra vonatkozólag még az elindulás előtti napon is csak szóbeli biztatást kaptam. Ügy látszott, az ismerősömnek igaza volt. Mivel a vakációm a repülőgép indulásának napján 'kezdődött, így hatszáz kilométer távolból egyik kollégám (régi amerikás) lányát és húgát levittem a New York-i nemzetközi repülőtérre azzal, hogy utána én a környéken töltök egy hetet teniszezéssel, kirándulással egy tóparti nyaraló környékén. A repülőtéren kezembe nyomták a vízumot. Az amnesztia nem volt üres ígéret. Rövidnadrág, teniszcipő, egy pár sporting — nem külföldi utazáshoz való felkészülés. Az egy hétre tervezett kisvakáció helyett teniszcipőben elindultam Magyarországra. * Hétórás repülés Bécsig, ötórás autóút Budapestig, s már hazaérkeztem. A határon egy kicsit drukkoltam. Vallatásszerű keresztkérdésekre, a bőrönd aprólékos átvizsgálásra számítottam, s jótékonyan csalódtam. Egyetlen vallató kérdés sem hangzott el. Mosolygó udvariasság, előzékenység a vámőrök részéről. Tíz perc alatt megvolt a vizsgálat. A bőröndömet ki sem kellett nyitnom. * Az egész úton Budapestig, amikor a falvakon haladtunk keresztül, a gyermekek mosolyogva, barátságosan integettek. Biztosan az iskolában megparancsolták nekik, hogy minden kocsit köszöntsenek. Ez is csak propaganda. Megálltam s a gyermeksereg körülvette a kocsinkat. Pár' szót váltottam velük. Kiderült, senki sem tanította be őket az üdvözlésre. Mindez őszinte, közvetlen megnyilatkozása a szeretetteljes fogadtatásnak. A szívem felmelegedett. * A budapesti Royal-szállóban Szamosközi István Duna-melléki püspök személyesen fogadott bennünket, olyan őszinte vendégszeretettel, amelyet csak itthon találhat az ember. A vacsora olyan ízletes és olyan bőséges volt, hogy a tervezett fogyókúra folytatásáról kénytelen voltam lemondani. Rádöbbentem, ha ezt az életmódot így folytatom, úgy elhízom, hogy visszatértem után bajok lesznek az imgnyakakkal. A püspök úr kitüntető meghívását örömmel fogadtam el: legyek az északi egyházmegye vendége itt-tartózkodásom idején. Szóval ismét csalódnom kellett, hideg, kimért udvariasság helyett megtisztelő, őszinte vendégszeretet. Másnap, dr. Mády Gyula esperes, úr meghívott, hogy bármely gyülekezet, templomában szolgálhatok, ott, ahol óhajtok. Szóval »nincs szólásszabadság«. A Magyarok Világszövetségéhez jóval munkaidő után, minden bejelentés nélkül látogattam fel. Ismét csalódásban volt részem. A kimért, hűvös fogadtatás helyett, közvetlen baráti beszélgetés alakult ki, aminek következtében úgy elfeledtem, hogy csak pár percre néztem fel, hogy két óra múlva még mindig beszélgettünk. S beszélgetésünket nemegyszer szakította meg a jóízű, szívből fakadó kacagás. A mesterkéltségnek vagy propaganda szándékból erőltetett álbarátságosságnak a leghalványabb jelét sem sikerült felfedeznem. Ide még vissza kell térnem egy kis eszmecserére. * Szamosközi püspök úr amerikai látogatása alatt egy amerikai egyenruhás tisztet esketett össze egy másodnemzedékbeli magyar lánnyal. Nagy «esemény» volt a magyar püspök, és még a templomon kívül is állottak. Fényképek is készültek az ünnepélyes alkalomról. A fényképeket én is láttam: magyar püspök és amerikai egyenruhás tiszt egymás mellett. Mikor megkérdeztem, hogy küldtek-e már belőle a püspök úrnak, a válasz az volt, hogy nem merik elküldeni, nehogy itthon kellemetlensége legyen amiatt, hogy egy egyenruhás amerikai tisztet esketett. Itthon meg azt tudtam meg, hogy aggódnak az amerikai tisztért, vajon nem történik-e valami baja, mert magyarországi püspök végezte az esketést? * Elhatároztam, hogy leiszom magam. Betértem egy tejcsárdába. Tej, kakaó, kávé, aludtej és termékei, sajtok és vagy ötféle kalács között alig tudtam válogatni. Természetesen én is sorbaálltam, s az előttem álló öregúr, mivel nem kapott a vajhoz külön papírt, méltatlankodva megjegyezte: "Ez a szocialista kiszolgálás.« Visszafojtottam a lélegzetem, mi lesz most? Rendőrt "hívnak s az öreget letartóztatják? S a következő történt. A kiszolgáló udvarias mosollyal kétsz becsomagolta a vajat, s szó nélkül az c nylon kosarába helyezte. Ez a szociálist szolgálás. * A Károlyi-kert esti hangversenyén jóles nyelemmel telepedtem le a napi városfele körutam után. Mert az igaz, hogy Pestei hezen lehet közlekedni. A villamosok, au szók (kettős, harmonikás kocsik) túlzsúfolt! annyi gépkocsi szaladgál, hogy csak győzze rülni őket az ember. Az építkezés a Kis úton, a Rákóczi út sarkán, a volt Valéria-t pen s az egész városban olyan ütemben ha* hogy a város valóban szépül, bővül és növ< szik. Szóval várakozásteljesen ültem be a zer. kari estre. Nyár-alkonyi szellő frissítőén szá lőtt át a lombok felett. A zenekar Lukác Ervin vezényletével komoly zenei műveket adott elő. A tételek után a zeneértő közönség nem tapsolt bele a darabok közepébe, de befejezés után annál elismerőbb volt a tapsvihar. Kellemes zenei est volt. * Az IBUSZ központi épületébe az építőállványok alatt jutottam be. Dollárt kellett beváltanom s míg a három, dupla példányban kiállítandó, s utána aláírandó ívekre vártam, feldühödött úr jelent meg mellettem s meglehetősen hangosan méltatlankodott, hogy a Balaton-melléki üdülőben nem kapott külön fürdőszobát. A tisztviselő csendesen és udvariasan próbálta megmagyarázni a helyzetet. De ő most már kiabálva hangoztatta a jogait és a hivatalvezetővel akart tovább veszekedni. Mikor végre elindult az emeletre, hogy dühkitöréseit ott folytassa, megkérdeztem a tisztviselőt: Ugye, külföldi az illető? Kiderült, hogy "bennszülött« magyar volt. Király Zoltán U. S. A. A Sao Paulo-1 Club Cultural Paulistano Ifjúsági csoportja július 29-én vidám estet rendezett, amelyen Hajnal Pál, Kiár Juci, Schiffer Zsófi, dr. Grünberger László, Varsányi Marika, Fenyő N. Kitty, Nemesányi Mária s az idei »Ana Pavlova« díjjal kitüntetett GidáU Marika szerepeltek szép sikerrel. A műsort, amelyet Ariga rendezett, Kascher Ervin konferálta, s a kíséretet Kaszás Gyfirgy és Komlósl János látta el. Másik két képünk az Uniao Cultural »XV de Marco« augusztus 17-én megtartott előadásán készült, amelyen Burkus Mária, Börzsök József, Demeter Éva, Demeter Marika, Fogarassy Judit, Fried Milán, Friedmann Olga, Fazekas Mihály, Hajnal Pál, Katz Miklós, Katz Mlklósné, Oláh István és Vass Béla, Fenyő Zoltán, Läufer Lajos, Holaczky Mária, Gullherme Toscano és Engelberg János sok tapsot kapott. * Baloldali kép: A kanadai Kossuth Betegsegélyző Egylet St. Catharlnes-beli nőcsoportja által június 15—16-án, az Erle tóparti Kossuthnyaralón rendezett összejövetelen, férfi felszolgálók serénykedffek 6U'ósdink Ufók Fenyő N. Kitty jazzdalokat énekel Az Ifjúsági csoport »bárjelenete«. Énekel: Holaczky Mária A »Holdkóros« és a »Lakodalom« szereplői. A menyasszony kalocsai népviselete a Magyarok Világszövetsége ajándéka |tIs
